Bereg, 1880 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

41. szám. Beregszász, 1880. október 10. VI-ik évfolyam. Előfizetési díjak: If­i Egész évre . .­­ . 4 frt. £§| Félévre...................2 frt. I ifi Negyed évre ... I frt. i [fi Szerkesztőség: (|] Hová a lap szellemi részét illető [|} közlemények küldendők: ] Beregszász, Árok-utcza 43. sz. Sz Kiadóhivatal: $ díjak s reclamátiók intézendők : ^ TÁRSADALMI és MEGYEI ÉRDEKU HETILAP. kií.l,".md"].,e,"'a­­ MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. ■ DTl-DPp >5] Hirdetési díjak: [$ Minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig (ÍJ 1 frt, stb. aránylag. BELYEGDIJ: i [$! Minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. gj ------­Y Hirdetések 8 a nyilttérbe szánt & közlemények készpénz fizetés $ f|] mellett fogadtatnak el. $ Nyilttér sora 20 kr. ||] E­g­y­e­s szám 10 kr.| Boldogulásunk A.B.C.-je. Aki az irás és olvasás mesterségét meg akarja tanulni, annak az a.b­e.-én kell kezdeni a dolgot. Az a.b­e, a kulcs a czél elérésére. Aki meg azt akarja, hogy szép ruhája legyen, előbb pénzt kerít, aztán kelmét vesz s úgy varratja azt meg; szóval mindennek megvan a maga utja-módja ezen a világon. Ezeket az utakat-módokat meg is tartja, követi minden józan eszű halandó, ha ugyan czért érni, kívánt sikert aratni akar. A leg­egyszerűbb ember is alul kezdi el a házé­pítést a fundamentumnál s csak úgy lassan halad feljebb-feljebb a tetőhöz. Csupán Magyarország alkotmányos kormánya az, a­melyik nem akarja belátni, elhinni, hogy míg csak ott fenn babrál, Bécsbe szaladoz és a tetőt építgeti, addig az alapnak való, a nép elporlik s késő lesz a fundamentomot akkor akarni erősítni, mikor már nem lesz miből, nem lesz anyag • hozzá. Az ország építésének, a nép kormány­zásának s a közélet felvirágoztatásának is megvan a maga a.b.c.-je; megvan kivált nálunk Magyarországon. Nem ám a vasutak nyakra-főre való épitésében, nem a sugárút létesítésében, nem a törvények rohamos alkotásában, sőt nem is az Ausztriával való kiegyezésben áll a mi boldogulásunk a.b.c.-je, hanem a föld­­mivelésnek mindenekelőtt való és minden módon eszközlendő emelésében, a föld- és erdőbirtok értékének magasításában. Különös az, hogy mindig mindenki azt fújja: „földmivelő ország vagyunk“ , de azért semmi sem történik a földmivelés érdekében. Az egyetlen b. Eötvös miniszter volt az, a 67 óta működő miniszterek között, ki komolyan foglalkozott a magyar népnek ok­szerű földmivelésre való oktatásával. Ő sze­gény, a halála előtti években, kieszközölte volt az országgyűlésben, hogy erre a czélra felvették az állam költségébe 50 ezer forin­tot. Ezen a pénzen külföldre küldött ötven ifjút különböző országokba.­­ Voltak Svájczba, Bajor-, Német-, Olaszországba, Belgiumba és másuvá is küldve érettkoru ifjak, kik komoly odaadással készültek arra a pályára, mely a földmivelés előbbre vitelét czélozta. Eötvös az 1868. XXXVIII. t. cz. végrehajtását nemcsak úgy értette, hogy a nép egy kicsit irni, olvasni meg­tanuljon, hanem úgy, hogy a mindennapi megélhetéséhez szükséges dolgokban is ok­­tattassék. Báró, Eötvös meghalt. Az ügy ő utána végkép elaludt. Pedig nem utolsó és nem is czéltalan terv volt az: minden megyé­ben egy földmives­ iskolát állítani s kivinni lassanként azt a mi Svájcznak, Belgiumnak és sok más államnak is bol­dogságát meghozta, hogy a nehézkes és ke­véssé jutalmazó külterjes gazdálkodás helyett a belterjes kapjon lábra a köznépnél is___ De hát mi, még a tanultabbak is, jónak és elégnek hiszszük ma is úgy szántani, vetni, mint ősapáinktól láttuk, eltanultuk. A gé­pek használata, a vetés forgatása, a talajok különfélesége, a magvak megválasztása és sok más, a­mi a termésre, szóval az anya­föld jövedelmezőségére nagy befolyással van, a nép zöme előtt teljesen ismeretlen. Ezért nyomnak le bennünket ezen a téren is az osztrákok. Pedig velük szemben ugyancsak ked­­vezőleg áll ám a mi dolgunk. Lássuk csak számok szerint. Nagy Magyarországnak van összesen 15 millió lakosa, ehhez 47 millió hold termő és 8 millió terméketlen földje. Ennek egy esztendei jövedelme 975 millió, becs­értéke pedig 4246 millió. A Lajthán túl (az osztrák-németeknél) van 20 millió lakos, ehhez 46 millió hold termő, 5 millió hold terméketlen föld. Jöve­delmet előszednek minden évben 1314 mil­lió frtot; a becsértékét 7201 millió frtra teszik földüknek. Világosan látni ebből, hogy a német értelmesség mennyire lefőz bennünket. Ke­vesebb földből több nép jobban megél, mint mi a sokkal több és jobb földünkből; sőt, míg mi csak 575 milliót tudunk jövedelem­képen előteremteni, addig ők kevesebb ter­jedelmű földekből vesznek be, 336 mil­lióval többet nálunknál. Így van ez mindenütt, a­hol értik a földmivelésnek mostani okszerű módját; a­hol a kormánynak gondja van az, hogy a szegény népnek módja és alkalma legyen a földmivelésnek s igy boldogulásának a. b.c.-éjét megtanulni. Pedig ha a népet oktatná, a maga mindennapos foglalkozására a hatalom s ez által a boldogulás útjára vezérelné, jó részben magának tenne hasznot, előnyös dolgot. Régi dolog már az, hogy a hol a nép boldog, ott az ország sincs másképen. De hát nálunk minden fenekestől fel van fordulva. A kormány nem győzi a kö­­zösügyet bajokat intézni, örökösen lót-fut pénz után, kölcsönök létesitésében. Ez alatt az úri fajták lopnak, csalnak, sikkasztanak, r­­'WUU’JWw- MIÉRT MARADTAM ÉN AGGLEGÉNY? Biart L. után, Komáromy Sándortól. I. Igaz, hogy híresebb nemzetgazdászt ismertem, mint milyen Delmas Henrik Volt, de tudományo­sabbat nem. Azon a hajón, mely engem St. Tho­­masból Caraccaba vitt, találkoztam vele. Ő az Antillák földjének, klímájának és termékenységének tanulmányozására lett kiküldve, mit is már 3 év óta folytat a minisztérium költségén. Kiszámította, hogy még 18 hó szükségeltetik, hogy a földet tel­jesen kitanulja. A leírás már eddig 3735 lapot foglalt magában, Delmas úr nem csinált magának illuziókat; ő maga mondta, hogy tekintve a minis­terek szapora változását, tizenkettő is alig tudná azt csak át is olvasni; tudta, hogy e munkának egyéb eredménye nem lesz, minthogy a Saint-Do­­minique-i archívumban nyugodjék. Delmas­ur már a 60-on felül járt, kis em­berke volt, nagy orral, kis fénylő szemekkel; toil­­letjét mint a hanyagság jelképét vehetjük. Lábak és szarvak kivételével igazán egy Satyr kinézésével jbírt, különben belsője is ehez hasonulott. Ha nem szakjáról beszélt, szavai csupa cynismussal voltak telve; annyira, hogy ha már beszélt, futottam. Malheurjére magánélete egészen megegyezett ez­zel. Ő ugyanis szenvedélyes kedvellője volt a szép­nemnek. Pedig épen azon hölgyek, kik után fut­kosott, higyjék el, legkevésbé sem érdemelték meg a szép nemnevezetet. Némelykor nagyon sentimen­­tiális volt, így mikor épen phantasiája vagy a vé­letlen által oda jutott, hogy neje az ő egyetlenegy drága Ninije jött szóba. De Ninijének tulajdonsá­gairól mindig hallgatott. Nekem különben is ele­gendő volt a férfit ismerni, hogy kitaláljam, milyen nő lehet élete párja. Magam elé képzelem Delmas asszonyságot, mint egy jó kedvű matrónát stb. Caraccaói 3 havi tartózkodásom után. Guba szigetére mentünk. Delmas urnak nagyon tetszett társaságom, megkisérlette engem reábeszélni, hogy vele a nagy spanyol szigetet átutazzam , — de hi­ába volt minden fáradsága. Egy szép reggelen egy kis hajón voltam Delmassal, mely engem Európába volt viendő. Elbúcsúztunk, miközben 10-szer is fi­gyelmeztetett, hogy valahogy el ne feledjem átadni a govárokkal* *) telt dobozt. Delmas asszonyságnak. A hajó be volt sütve, a horgonyt levették. Mielőtt a csomnakocskába szállt volna, mely­et visszavigye, Delmas ismét. Ninijéről kezdett beszélni. „Beszéljen neki munkáimról, kalandos éle­temről. Beszéljen mindent, csak azt nem, hogy a „szép nemet szeretem.“ Hogy én önt Delmas asszony­sághoz küldöm, az onnan van, hogy én önt agy valóságos gentii-homme-nak tartom én majd meg­ért engem, ha meglátja őt.“ Kissé maliciózusan mosolyogva, köszöntem meg Delmas ur bizalmát. — Elindultam. — Sze­mem elől eltűnt a sarka, eltűnt a sziget is. Elfe­lejtettem Amerikát, hogy Európára gondoljak. * * Delmas­urtón­ bucsuvételem után 1 hónappal, Nini kapuja előtt állottam. Ő Rue Vingirardban lakott, mely utcza zárdákkal volt telve, miáltal a képzeletemben lévő alakot megerősítve hittem. Alig szálltam le, rögtön írtam neki, hogy órát és napot határozzon megjelenésemre. 2 nap múlva egy psz­­tümös levelet kaptam, melynek csinos, női írása meglepett. A levélből olvastam, hogy Delmasnénak hétfőn van elfogadási napja, és szívesen lát. El­mentem. Egy házfelügyelőnő utasításai folytán az első emeletre értem. Csengetésemre komorna jót eső ajtót nyitni. Az előszobában letettem a dobozt, ez­után egy szalonon keresztül menve, egy nő dolgozó szoba­ fülébe jöttem, melynek ablakai a kertre nyíl­tak. A komorna asszonya nevében kért, hogy egy néhány perczig várjak. Asszonyom, mondá, mielőtt bejönne két látogatónőtől akar elbúcsúzni, hogy za­vartalanul beszélhessen férjéről. E kis szobácska épen a mellette lévő nagy szalon merő ellentéte volt. Nem fejthettem meg e csinos berendezést. Legkevésbé sem hasonlított egy öreg 60 éves asszonyság dolgozó­szobájához. Külö­nösen 3 képre figyeltem. Az egyik egy fiatal nőt *­ gorár a déli fügék legjobbika, és nagysága és édes* **ge miatt nagyon kedvelik,

Next