Bereg, 1881 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1881-01-23 / 4. szám
Vilik évfolyam. Beregszász, 1881. január 23. 4. szám. Előfizetési dijak: [§) | Egész évre . . [ Félévre...................2 ' Kegyed évre ... I írt.1 Községeknek egész évre, előre @ m beküldve $ Szerkesztőség: ^~p|ová a lap szellemi részét illető^ közlemények küldendők : x Beregszász, Árok-utcza 43. sz. $ KJ [$) könyvnyomdája. lf] írt. i 2 frt 50 kr. TÁRSADALMI és MEGYEI ÉRDEKU HETILAP. BEREGM MEGYE H HIRDETŐJENEK ÉS A MEGYEI Bilt. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLŐIVÉ. ♦fíh* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Hirdetési dijak: ^ Minden 50 szónál kisebb ifi r»3 hirdetésnél 50 kr., 100 szóig ríl V 1 frt, stb. aránylag. X ® ------- ® f|j BÉLYEGDÍJ: $ [{} Minden egyszeri hirdetésnél [£) X 30 kr. X ifi Hirdetések s a nyilttérbe szánt pc [|] közlemények készpénz fizetése|] S, mellett fogadtatnak el. [|| Kiadóhivatal: ríj Hová az előfizetési és hirdetési; díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula ^ ® Nyilttér sora 20 kr. $ K) —— ál (|) Egyes szám 10 kr. |] Beregmegye felvidékéről. III. (Vége.) Hogy a felvidéken a marhatenyésztés emeltessék, szükséges volna minden községben jó fajú bikákat tartani, hogy a mostani ritka fajú marha nemesittessék; szükséges volna továbbá az arra különösen alkalmas helyeken tehenészeteket rendezni be, és végre a jószágtalan lakosságot marhával ellátni. Ez az utolsó pont különösnek látszik ugyan, de ha figyelembe vesszük, hogy itt a nép a nélkül is a tőkepénzesektől kap felébe marhát és a tőkepénzeseknek e mellett biztos hasznuk van; miért ne kaphatna tehát a nép marhát felébe az államtól, melynek a nép jóléte kell, hogy szivén feküdjék és mely nem csak minden anyagi hátrány, de biztos haszonnal adhatna a népnek felnevelés végett jó fajú borjukat. Ha a marhatenyésztés ekképen emeltetnék, ha a nép marhával elláttatnék, azonnal másképen nézne ki a felvidék, és lakossága azon helyzetbe jönne, hogy polgári kötelezettségeinek megfelelhetne. Azonban a földmivelésről sem szabad megfeledkeznünk, mert bár minó rész is a felvidéki talaj, bármennyi kevés előnyt ígér is ezen kereseti mód, annyi bizonyos, hogy a nép élete fenntartását eddig kizárólagosan a földmivelésnek köszönheti. A földet meg nem másíthatjuk, rósz talaj helyett jót nem teremthetünk, de azt tehetjük, hogy a népet czélszerűbb gazdálkodásra utaljuk; azt tehetjük, hogy kipróbálván a föld és égalj természetét, olyan véleményeket vettetünk a nép által, melyek biztosabbak és több jövedelmet ígérnek; hogy például a kukoricza veteményezéstől, oly helyeken, ahol előre láthatni, miszerint az meg nem teremhet, őt visszatartsuk ; azt tehetjük, hogy a nép által a földet, ha kényszer rendszabályok alkalmazása által is, javíttassuk, azt annak idejében műveltessük, hogy így a nép fáradsága ne legyen haszontalan erőfecsérlés, de annak meglegyen a jutalma. Ha a törvényhozás feladata abban áll, hogy a hazát és népét szerencséssé tegye, mert ne terjeszthetné ki figyelmét a földmivelésre és közgazdászaira, amelytől pedig ezen kiválóan földmivelő haza jóléte faképen függ. A felvidék elszegényedését végre a nép kinemszárltó gondatlan volta is okozza E.en gondatlanságnak az oka abban rejlik, hogy e nép most éli gyermekkorát. E bajon kétségkívül csak az iskola van hivatva gyökeresen segíteni. Ha a nép oda műveltetik, hogy az őt környező körülmények közt találni fogja magát, akkor kiszámítóbb lesz, akkor megszűnik gondatlan lenni. Hja, — de a végelszegényedés miatt a tanügy sem haladhat, — az egyházi és világi hatóságok minden igyekezete eddig nem vezetett czélhoz, a falu tanköteles gyermekeinek rendesen csak egy harmadrésze jár az iskolába, a többi otthon ül a suton, mert meztelen — mert — a szó szoros értelmében tessék venni szavaimat, — még inge sincsen! Nincs oly hatalom az ég alatt, mely ezeket a mezteleneket az iskolába való járásra kényszeríthetné; de nem is tartanak ők a kényszereszközöktől, a büntetéstől azon egyszerű okból, a miért hogy a vagyontalan nem fél a rablóktól. Igen csalódunk, ha azt gondoljuk, hogy jelen körülmények közt az iskola képes a felvidéki népet a végelpusztulástól megmenteni ; az események most rohamosan haladnak, rohamosan közeledik tehát a pusztulás is. Míg e nép az iskola által oda műveltethetik, hogy az őt környező körülméyek közt megállhason, hogy a minden oldalról fenyegető veszélyeknek szemeibe nézhessen, addig ha másképen nem lesz gondoskodva sorsáról, a paupeasmus napról-napra növekedő árja által elsodortatik, elvesz és elpusztul. Mi lehetne tehát azon mód, mely által e népet kiszámítóvá és gondossá lehetne tenni? Az én szerény meggyőződésem az, hogy e népet á-tól z-ig gyámság alá kell venni és gyámság alatt tartani mindaddig, mig az oda nem képeztetett, hogy a jelen körülmények közt találja magát, hogy sorsát saját maga és pedig előnyösen intézhesse. Azon korlátlanság, mely alatt a felvidéki nép jelenleg él, kés a gyermek kezében, mely okvetetlenül meg fogja metszeni magát. A gyámság alatt azonban e nép engedelmes természeténél fogva gyorsabban művelődnék, de jobban gazdálkodnék is — és csak íb igy lehetne közötte az ipart meghonosítani a baromtenyésztést és a földmivelést emelni, — és sorsa jó vezetés mellett rövid idő alatt jobbra fordulna. Hogy egy egész vidék és igy, ha részben is, kedves hazánk jólétét eszközölhessük, semmi gond, teher és munkától nem kell, nem szabad visszariadnunk, bár minő fáradságos volna is az; mindent meg kell kisértenünk, ami csak czélhoz vezetni látszik, és pedig ideje korán, nehogy elkéssünk és a végelpusztulás megakadályozása lehetetlenné váljék. Dili et salvavi animam meam. Isten velünk! Fenczik Eugén, buszinai lelkész. Országos Nőipar-Kiállítás Az országos níűipar-kiállítás végrehajtó bizottsága a beregszász- és vidéki nőegylethez az alábbi megkeresést intézte, melyet a közönség érdekében szükségesnek tartottunk közzé tenni. Mélyen tisztelt nőegyleti elnökség! A gazdasági haladás föllendülésével újabb időben a termelő képesség s a munkaerő gyarapítása szempontjából kiváló fontosságot nyer a nőipar, mely a nyugati és a tengerentúli államokban a fejlődés rendkívüli magas fokára emelkedett, s a nő számára új működési köröket jelölt ki Ezeknek elfoglalására hazánkban is pár év óta jelentékeny mozgalmak indultak meg, melyeknek sikerét éleszteni van hivatva alólirt végrehajtóbizottág a legközelebb Koburg Fülöpné herczegné Ő fensége fővédnöksége mellett rendezendő országos nőiparkiállitás által. Ennek főczélja: feltüntetni azon iparágakat, melyekben a magyarországi nők foglalkoznak, ha képet nyújtani TÁRGZA. -vanJlTJVWv-MESE ÁLMA. (Hasonczimü képhez.) (Vége.) Ne hogy a hány ember, ki erre ki arra, Törvényt hoznak, melyhez magát ki ki tartsa. Edzett karjukból vért Bocsátnak s megisszák, törvény szentségéért. Emelt karddal s karral mint mondja a Táltos Nagy esküt esküsznek a vezérnek s Álmos. És a száznyolcz család Utánuk dörgi el, a szenteskü formát. És búcsút vesz a nép őshonra borulva. Aztán mint fergeteg indul, összezúzva Villám fegyverével, Mely akadály elé állani merészel. Sok veszély, csaták közt végre az árva nép A hontalan magyar Kárpát csúcsára lép ; Tiszta fejér három lovat áldoznak meg, a magas oltáron., Mint hó takart tető a nép közt ki áll most? Magyarok Mózese, a galambősz Álmos, Hallgatom . .. most beszól: „Napom hanyatlóban válaaezatok vezért. Itt a hármas halom, ott lejt a négy folyó, Ott a jó kedv terem, ennek partján oly jó, Kövér a legelő, Tüzvérü itt a ló, s könnyű mint a szellő. Előttünk a nagy czél, eddig vezettelek.. Voltakép ezután gyűl egünkre felleg, Nehogy népem sújtsa Leteszem, nehéz már a vezérség súlya,“ Az álom betelik, most látja Emese. „Három domb,“ „négy folyó“ néz néz messze, messze „A patak nemzetem... Honja leend amott óriás tengerszem“ Sok idő barázdált arczára köny pereg, Nem bu, örömköny ez... magindul a sereg. Zeng a tárogató. Lebeg száll a Turul, az égig szárnyaló. * * * Szállók ama patak hullámos folytában, Fördik szellemszárnyam dicsőség habjában, Mely felcsap az égig, A honnan őseink gyönyörködve nézik. Gyönyörködve nézik Árpádot a pajzson, A melyen hét vezér emeli magason. Ki Hadúr kardjával Fent a levegőben négy táj felé vágdal, És látja a hősnép ... visszazeng a Kárpát, Le az Adriáig. „Álmos fia Árpád Fővezérünk éljen1 Örökünkért harczba, csatába vezérljen.“ Adriáig leng a győzelmes lobogó, Zalán és Mónmarót hazátlan földfutó, Kaczagányos vezér, Honalkotó Árpád Cseppel szigetbe tér. Minden rög egy-egy hant, vérvirág nyílik rajta És ha minden tavasz azon színnel kihajt, Emlékeztet rája, Sok véren vagy véve magyarok hazája! Soká nagyon soká... reszket nyűgöt kelet Buzogány csapástól, évi adó mellett Lehet békessége Sátoros magyarnak harcz a mestersége. Szállók... keresztvízre — mint az Isten-ember Hajtja fejét épen, hü népe nevében, Az első szentkirály. Tán Hadúr átka itt fogamzott: a viszály? Az áldozat helyén templomot emelnek, Tornyából hivó hang hívja a hívőket, Zeng ájtatos ének Az örök szeretet, jóság Istenének. Szállók gondolatban, a dicsőség habja Lelkem mint csolnakot édesen ringatja, A hullám az égig Csap, honnan őseink gyönyörködve nézik. Gyönyörködve nézik mint sfit a hazába Mátyás igazságos, fényes koronája. Mily boldog ur, szolga Egy czél felé törve, mily jól megy a dolga}