Bereg, 1881 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-16 / 3. szám

3. szám. Beregszász, 1881. január 16. Vil­ik évfolyam. $ Előfizetési díjak: © [§1 Egész évre . .­­ . 4 írt. ifi tit Félévre...................2 írt. ifi 51 Negyed évre ... 1 írt. Y © Községeknek egész évre, előre KJ gj bekü­ldve . . . 2 frt 50 kr. A ffj Szerkesztőség: l|) ^j^Hová a lap szellemi részét illető^^ közlemények küldendők : Beregszász, Árok-utcza 43. sz. VBEEE&. ?„ . • fTÁRSADALMI és MEGYEI ÉRDEKU HETILAP. m Hova az előfizetési és hirdetési r £ i ^ dijak sreclamátiók intézendők:^ BEREGM­EGYE I­­RDETÉSEN­EK ÉS A MEGYEI KIR. •$* Nagy Lajos és Sallay Gyula ^ (§) könyvnyomdája. [§] TAIFELÜGYELŐSÉGI HIVATALOS KÖZLttWYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. I Hirdetési dijak: ifi [f] Minden 50 szónál kisebb ifi | hirdetésnél 50 kr., 100 szóig ifj 1 frt, stb. aránylag. Y © BÉLYEGDÍJ: $ © Minden egyszeri hirdetésnél (?) 30 kr. © Hirdetések 8 a nyilttérbe szánt ©­gj közlemények készpénz fizetés­e mellett fogadtatnak el. A Nyilttér sora 20 kr. $ ------ [1] I Egyes szám 10 kr.© Alakítsunk névmagyaritó egyletet! A­ki a fővárosi napi sajtó működését figyelemmel kiséri, nem kerülhette ki figyel­mét azon legújabb hazafias mozgalom, mely a főváros némely köreiben megindult, a­melynek következése lett a budapesti „név­magyaritó egylet“ létrehozása. Első tekintetre sokak előtt talán ki­csinyesnek fog feltűnni eme mozgalom, kik nem látják be annak gyakorlati fontosságát s hazafias irányát. De ha tekintetbe ves­szük, hogy a pol­gáriasultság jelen korszakában mily nagy szerepet játszanak a nemzetiségi aspirációk ; ha figyelembe ves­szük, hogy nemzeti törek­véseinkkel szemben mindannyiszor a magyar faj csekély számát vetik szemünkre; ha nem akarjuk kihagyni számításunkból, hogy az európai civilizált nemzetek között élünk, kik­től ha életképességünket be akarjuk bizonyí­tani, magunkat chinai falakkal elzárnunk nem lehet és nem szabad; s végre ha figye­lembe ves­szük azon körülményt, mily nagy szerepet játszanak a művelt világ politikai és kulturális mozgalmaiban a statisztikai számadások, melyekkel gyakran a legmeg­győzőbb elméleti fejtegetések halomra dön­tetnek: lehetetlen be nem látnunk, hogy az idegen hangzású családnevek magyarosítására törekvő mozgalom oly gyakorlati irányú hazafias törekvés, melyet kicsinyleni vagy épen gúnyolni valóságos nemzetellenes bűn. Mindenki előtt tudva van azon szomorú körülmény, hogy az elnyomatás korszakában az akkori tényleges hatalom mindent elkö­vetett arra nézve, hogy a külföld előtt úgy mutassa fel a magyar fajt, hogy az csupán egy néptöredék, melynek nincs jogosultsága Magyarország határain belül vezérszerepet ját­szani a túlnyomó idegen ajkúakkal szemben. Ismeretes a túlbuzgó germanizátorok akkori eljárása, kik az azon időben történt népszámlálás alkalmával minden kigondol­ható eszközt és cselfogást felhasználtak arra nézve, hogy a magyar faj számarányát mi­nél kisebbnek tüntessék fel. Ha valakinek történetesen németes hangzású neve volt, elég volt nektek arra, hogy németnek tüntessék fel, habár az illetőben Rákóczy szelleme élt is. Ezrek és ezrek lettek ily módon tudtok és akaratjok ellenére idegen nemzetiségüek­­nek feltüntetve, kik idegen hangzású neveik dacára büszkén vallották magokat magya­roknak.*) / Es — fájda­lm — a külföld előtt ten­­dentiosusan hirdetett eme részakaratu sta­tisztikai összeállitás nagy részben még ma is hitelesnek tartatik. , *) Számtalan adoma forog még ma is köznyelven a Bach korszak germanizitori működéséről. Onnan maradt fenn a következő épületes párbeszéd is: „Hódj hinak mókádat ? „Vizer Istvánnak! ,A tiedet nevedet fi­kzódik ! petü aisz megfagyolsz nimet ! * .Dehogy vagyok uram, nem is ismerem azt a madár nyelvet ! * „Halgas lenit ha mondok! Hól születték­ a mókádnak ?* .Becsben születtem. Az apára Eszterházinak hajdúja volt, egyszer fevitte anyámat Bécsbe, akkor születtem*. .Aha I Bécsbe születtélsz, csókadjan mekv&gyolsz nimet • . Hát a Krisztus — uram —­­ az meg ugye istáléban születet, de azért ám nem volt bajom.* Igaz, hogy az utabbi statisztikai össze­állításoknál ily anomáliák kevésbé történ­hetnek, de mind a mellett a családnevek magyarosítása még szükségesebbnek látszik ma, mint annak előtte. A társadalmi élet és kereskedelmi for­galom ma már a vasúti hálózatnál fogva a legkisebb városokba is hoz idegen nemzet­beli egyéneket. Az üzleti nyelv nálunk is — fájdalom — leginkább német. Mi a hozzánk vetődött külföldi embe­rekkel — szükségből, sőt udvariasságból is — németül beszélünk. Kérdem már most: az az idegen ember, kinek velünk nincs alkalma nemzeti nyelvün­kön beszélni, honnan következtetheti azt, hogy mi magyarok vagyunk, ha nevünk hangzásáról nem ? Ezrek és ezrek élnek a hazában — kik hála az égnek — idegen hangzású ne­veik­­ dacára szívvel és lélekkel magyarok, de a­kiket minden velük találkozó idegen min­den más nemzetiségűnek tart inkább, mint magyarnak. Ezért áll fenn a közöttünk megjelenő idegenek között még ma is azon tévhit, hogy Magyarországon az ipar, ke­reskedelem, szóval a cultúra, nem a magyar faj kezében van. E tévhitnek a külföld előtti megcáfolása a névmagyarositó egyletnek egyik hazafias czélja, melyet minden igazán érző hazafinak pártolni szent kötelessége. E hazafias cél érdekében emelem sza­vamat e megye értelmiségéhez. Nem forog TÁRGYA. JI M­E­S­E ÁLMA. (Hasonezimü képhez.) Ott a történet, nézd, az majd megmutatja. Volt a magyarnak, mint más népnek, szép múltja; Még hosszabb mint másnak, Hejh, Sajó­, Mohácsnál pedig nagy sirt ástak ! Éjfátyolt a gyászra..! lelkem gondolatban Század- s ezredeket átrepül, már ott van A Kaukáz mellett, Honnan mint forrásból ide folynunk kellett. A szilaj folyamok, az erdőség, róna Mintha mind megannyi ösmerősöm volna. Gyors képzeletemnek Mohosult sirhalmok susogva beszélnek. Szállók ... hol virágos dombok koszorúja A kanyargó érsek hangját visszazugja. be a Szent berekbe, Itt kegyelet, vallás van az emberekben. Hallga.. . a szent berek forrása tövében A forrás nymphája nyugszik talán épen ?! Kis keze kitárva. Mintha valakire öleléssel várni. Azt gondolnám, angyal, de egy szárnya sincsen, Hogy a halandókra vele áldást hintsen. Susog nyíló ajka. Szerelmes, titkos szók lebegnek ki rajta. A szép Emese ez. egyed ifjú párja. A nagy kerek földnek legszebbik leánya. Teljes kinyílt rózsa: A hajnal is sokszor álmodozik róla. Be szép álma lehet... mint szellem meglopom „Gerlepárra a mint sólymon elbocsátom, Selyem puha gyepre Heverek, a sólyom röptére figyelve. Al! nyílik a kék ég, a hajnal sugára Gyönyörű szép tündért hoz keblem havára. Két aranyos szárn­nyal Oly égi kéjesen derékban átszárnyal. Szivárványszin ajka megcsókol mézesen. Ezt súgja, ezt mondja: szeretlek édesem. Még egy csók... s elszáll a ügy, mint jött, kínosan sohajték utána, Es forrás gyöngyözik keblem két halmából. Napszállaton egyben fut ki a hazából. Folydogál-folydogál, Ezeréves Turul felette lebeg,száll. Elnéztem... hiábsn kértem, hogy megálljon Végre hegyek között dús, tévés lapályon Négy folyó mentében Hármas halom körül­ lett óriás tengerszem,“ A míg eként alszik s álmodik Emese, Csatából tér egyed, a szép nő kedvese. Mentül gyöngédebben öleli, csókolja... az álom elrebben. „Hazája tengerszem, Magyar nép a patak Emese szülötte lesz vezére annak, így fejti egy Táltos. — Idő múltán fiat szült Emese, — Álmost. * * Hjc Szállók ama patak hullámos folytában, Fördik szellemszárnyam dicsőség habjában, Mely felcsap az égig, A honnan őseink gyönyörködve nézik... Mert hegyesit kopját, kelevórt a magyar? Mert kantároz, zajong mint tenger? mit akar? Tán gonosz szomszédi Ellen őshazáját végcsatában védi? Gyors nyilat mért lődöz vénje, ifja czélba? Mert pengeti vasát, s öltözik aczélba? .... Régi vágyuk tökéit Szándok, visszaveszik Atilla örökét. Szállók idő­s térhez magamat nem kötöm. Almos, Előd, Kund, Ond, Tas, Hubs, Töhötöm Hősies vezérek, Kik már a halállal annyit szembe néztek, És az egész nemzet szabad téren áll most Egy szívvel lélekkel kiáltják ki Álmost Fó* fővezérekül, Ki bölcs a tanácsban, és hős, bár öregül, (Vége köv.)

Next