Bereg, 1885 (12. évfolyam, 2-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

gunk, ha nem az zn saját költsigin, a mi egy kicsikét nem igen illik mienk varosnak méltoságahoz. Hoztunk szip, hasznos zajitásokat, csináljuk zadossagot, szavaz­zunk pótadot, még se nem is jutja pinz arra, mire leg­jobban kellene, rendörsigre. Munkács varosa elhagyta mar minket ezen tekin­tetben is. Ott már van diszes rendőrség szervezve a fővárosi mintájára. Valóban jó esi ükét szemlélni zuczak szegeletein mert mindnyájan igen deriktól táp­lált leginyek. Filnek is tülök csavargók és elsziledtek szélrózsa irányában. Miltiztatya kirdeznyi „hát nálunk nincs meg van rendörség?“ — Van nekünk, de csak in theoria, in praxi pedig lizeng egynéhány sovány csakányms, a kikről azt sem tugyuk vándorló legények-e’ vagy hivatal szolgák? mert ezek mindig futyák, fáradtak, annyi zur megpa­rancsolja ezeknek, hogy ma holnap csak csontjuk és bőrök lesz és elpusztulják az árnyék világból. Niha kiküldi ugyan kapitány zur is egyiket vagy másikat gyiklesővel az oldalán ácsorogni Oroszlány korcsma szegletihez, de oly sovány szegény, oly nagy khsig niz ki szemeiből, hogy megesik rajta keresztiny zomber lelke, csak betyárok vannak vele megelégedve; mert ez nem ártya nekik semmit, örül ha kicsit pi­henheti s nem kell nagy sárba mindig szaladgálnyi. Munkácson hogy ne nizninek jól ki rendőrök, mikor mig nyagukba is kiflit horgyák. Miénk kapitány zur pedig egy egy kiló húst sülve akaszthatna mind­egyik nyakába s egy kenyeret z oldalára, igy talán megsimulnának egy kicsit és még azon haszon is há­rulna mi reánk is, hogy valamint Munkácson rendőrség szervezése óta olyan nagy a kifli, mint rendőr nyakába levő, úgy nálunk is olyan nagy kiló húst mimninek, milyen csakanyoson liteznik. Azonban már kifogytam még a papirosból is, nem fárasztom most tovább tekintetes barátom zuram figyel­­mét, máskorra tartom fel folytatását alázatos szolgája, a régi jó bar’át Zebulon. rácziónak oly sok kellemetlenséget és veszteséget okozott. És ha Európa bevitele fokozatosan emelkednék, akkor majd Amerikának lesz oka félni Európa versenyétől.“ Tehát nincs okunk egészen kétségbeesni. Kevés kitartás, még s ismét mi lehetünk a helyzet urai. Adja az ég!... Közgazdaság. Az amerikai verseny előrelátható vége. Gazdáink általában sajnosan érzik az amerikai verseny nyomasztó súlyát az évek óta tartó alacsony búza- és gabonaárak leverő hatásában. Épen ezért mindenkit egyformán érdekelhet, habár csak hozzáve­tőleges ismerete is annak, hogy e veszélyes verseny nyo­mása meddig s mily mértékben fog még ezután is magyar termelő gazdáinkra nehezedni ?... E kérdésről igen érdekes fejtegetést olvasunk a „Magyar Pénzügy,“ egyik kiváló szaklapunk legköze­lebbi számában, melyet is gondolkozás s némileg vi­gasztalás végett sietünk olvasóinkkal közölni. A fejtegetés fenti czím alatt következőleg hangzik: „Az első kérdés az, — mondja az említett lap,— váljon az Amerikáról kimutatott óriási kiviteli terme­léssel szemben várható-e Európa megfelelő bevitele. Az 1880-iki földmivelési statisztikában találunk egy fejte­getést, mely szerint e század végéig az unió minden mivelhető területe be lesz telepítve. A­mi a búza- és tengeri földeket illeti, melyek tulnyomólag a prah­ákban és pacifik völgyekben vannak, ez a vélemény sok való­színűséggel bír. Az 1880-iki czenzus szerint a még be nem telepített terület 1.400,000 angol négyszög mért­földet tett. Ebből esik 94,500 négyszög mértföld a tizen­három legrégibb államokra, még pedig két ötödrészben New­ York állam Abirondok vidékére. E területen jövő­ben alig fognak gabna- és hústermeléssel foglalkozni. Az appalachi hegységtől a Mississipi és Missouri közti területen még 25,000 négyszögmértföld nincs betele­pítve; legnagyobb részben erdős, sziklás, ásvány, hal, víz és fában gazdag, de gabna és hústermelésre a terület nem alkalmas. Délen van két nagy néptelen terület, 21,000 négyszögmértföld Fioridában, mely áll erdő-, mocsár- és homoktalajból és 137,000 mértföld Texasban, minek legnagyobb része legelő és vadász­­területül szolgál. Az unió többi részeiben, a Mississip­pitől nyugatra és Texastól északnyugatra van ugyan még 1.200,000 négyszögmértföld be nem telepített és Indián-terület, továbbá van 90,000 mértföld Minneso­­tában, Kansas és Nebraskában, 355,000 Minota, Dakota és Wyosmingban, 188,000 Aregon, Washington és Ha­hóban, 155,000 Új-Mexikó és Coloradoban, 350,000 California, Nevada, Utah és Arizonában, de e terület­nek egy egész ötödrésze 240,000 négyszögmértföld, az indusoknak föntartott és többnyire kizárólagos vadász­­terület. A többi négyötödből egy körülbelül 600 mért­­föld oldalhosszúságú négyszög magas, sziklás terület. Gabnaterü­let aránylag igen kevés van: keleten és nyugaton a síkságok, de ezeken ritka az eső és csak költségesen szerezhető a szükséges nedvesség. Északon és délen a terület nagyon ki van téve a rossz termé­seknek és csak intenzív tőkebefektetések után lesz ta­lán benépesítve a terület. E szerint tehát a be nem telepített 1.400.000 négyszögmértföldből csak igen ke­vés használható földmivelésre. Egy 1880-diki kimutatás szerint az Egyesült­ Ál­lamok mivelhető területe — mesterséges eszközök nél­kül — legfölebb még 251/3 millió acróra rúg. Miután a terület 1880-ban 7 millióval csökkent, a kimutatás ebből azt a következtetést vonta, hogy 1888-ig nem lesz több művelhető terület. Mihelyt ez bekövetkezett, Észak-Amerika is eljut az átmeneti stádiumhoz, a nagyobb munka- és tőke­költséghez. Az amerikai államok kénytelenek lesznek úgy gazdálkodni, mint az európaiak és a legközelebbi generáczió csak régi hírlapok és könyvekből fogja ös­­paerni Amerika gabnaversenyét, mely a jelenlegi gene­ Vegyes h­irek.­ ­ A sí ártéri birtokosok számos tekintélyes tagja vett részt a kormánybiztos által e hó 5-re összehívott bizalmas értekezleten, mely alkalommal előterjesztetvén a csatornázási vállalat feletti versenytárgyalás eredmé­nye, az értekezlet a legolcsóbb ajánlatot ajánlotta el­fogadásra, egyszersmind felszólítani javasolta az „Álta­lános osztrák építőtársulatot“ (mely tudvalevőleg a legelőnyösebb ajánlatot tette), hogy a munkálat elké­szítésére rövidebb időt szabjon. Feliratot javasolt kül­deni a minisztériumhoz s kérvényt az országgyűléshez az iránt, hogy tekintetbe véve az ártéri birtokosok, majdnem elviselhetlen megterheltetését, egy részről a 70 ezer forint inségi költsön engedtessék el, s a társu­lat más hasonló társulatok példájára, állami segélyben részesíttessék, más részről a másfél millió kölcsön tör­lesztésére kivetendő ártéri adó csak a csatornázási munkálat befejezése után vegye kezdetét.­­ Röviden ennyiben foglalható össze a tanácskozás eredménye, melyről lapunk jövő számában bővebb ismertetést szán­dékozunk közölni. — Lapunk első czikkére, illetőleg az „önsegély“ alapján alakítandó tisztviselői fogyasztási szövetkezet eszméjére e helyen is különösen fel­hívjuk olvasóink figyelmét: „Segíts magadon s az isten is megsegít!“ — Halottak estéjén, e hó elsején este, a kellemet­len, nedves, hűvös idő daczára az egyes temetőkben ez éven is fényes kivilágítás volt látható s tömérdeken látogatták meg a temetőt, az elhunyt kedvesek e gyá­szos nyughelyét. — A beregszászi átl polgá­­riskola tantestületének tagjai közül Katinszky János, Budaházy Tamás, Zá­­goni Károly, Janka Sándor, Greizinger István és Barkóczy Gusztáv a nm. vallás- és közoktatási mi­niszter urnak 1885. évi október hó 30-án 41,748. sz. n. kelt rendeletével állomásaikban végleg megerősit­­tettek. — Már lapunk múlt heti számában jeleztük, hogy a Beregszászban 1883-ik évben tartott gyü­mölcskiálli­­tás diszokmányai elkészültek s az illetők azokat Zágoni Károly bíráló bizottsági tagnál bármikor átvehetik. — Most azonban, miután alkalmunk volt ezeket megte­kinteni, nem késünk elismerésünket nyilvánítani a rendezőségnek, hogy ámbár egy kissé későn, de mégis ily díszesen állíttatta ki ez okmányokat, melyek bár­mely ilynemüekkel kiállják a versenyt. Megjegyezzük, hogy a díszokmányok kerete Posner jóhírü kőnyom­­dájából került ki, a szöveget pedig Sallay beregszászi nyomdász dolgozta, mely az illető jó ízlése és szakér­telméről tesz bizonyságot. A kitüntetett egyének neveit ezennel közöljük. Ezek a következők: I-sö osztályú di­­c.-érő oklevelet, eredeti beregi jeles fajok gyű­jteményéért: 1 Uray Imre, 2 Bárczay József, 3 Lónyay Ödön, 4 Szarka Bertalan, 5 gr. Lónyay Gábor; Ir­od. oszt. ok­levelet, termelésre ajánlott kitűnő fajok gyűjteményéért: 6 Melczer Aurél, 7 dr. Nuszer Lajos, 8 Gravén Alajos, 9 Sárkány Gábor, 10 Germán Ferencz, 11 Horthy Gyula, 12 Kovács István, 13 dr. Perényi Zsigmondné úrnő, 14 Guth­y Ferencz; Il­od oszt. oklevelet egyes kitűnő fajokért: 15 Bay György, 16 Literáty János, 17 Lehóczky Tivadar, 18 Szeles Károly, 19 Zágoni Károly, 20 Forgács János, 21 Linner Bertalan, 22 Benécs Gusztáv, 23 Tóth István, 24 Gönczy Sándor, 25 Tóth Imre, 26 Horthy László, 27 Talapkovics Bazil, 28. Almási Menyhért, 29. Ferenczy Antal, Strobszt­y Gyula, 31 Taiuel Ödön, 32 Lónyay Géza, 33 dr. Schle­singer Kálmán, 34 id. Jandricsics Antal, 35 ifj. Jan­­drisics Antal, 36 Horváth István, 37 Ferenczik Miklós, 38 Kende Béláné úrnő, 39 Kepler Károly, 40 Svomka Béla, 41 Szarka László, 42 Sütő József, 43 Joó Kál­mán; Ill-ad osztályú dicsérő oklevelet egyes kitűnő fajokért: 44 Nagy-Dobrony községe, 45 Venk József, 46 Bódy László, 47 Gacsály József, 48 Kölcsey Zsig­­mond, 49 Szarka Gábor; I-sö osztályú oklevelet a-szil­­vóriumért: 50 Simon Mihály, 51 munkácsi Bazilita­­rend; Is­od oszt. dicsérő oklevelet a-szilva pálinkáért: 52 Simon Andor, 53 Lehóczky Tivadar, 54 Szeles Gá­bor, 55 Boldy László; I-sö oszt. oklevelet kitűnő aszalványokért: 56 Bóldy László, 57 Gulácsi Dezsőné; I-sö oszt. oklevelet jeles diókért: 58 Linner Bertalan, 59 Újhelyi Lázár; Is-od oszt. oklevelet diókért: 60 Berzsenyi Imre; I-sö oszt. oklevelet jeles mogyorókért: 61 Sütő József, 62 Keresztyén János; I-sö oszt. dics. oklevelet befőzött gyümölcsökért: 63 Fedák Istvánná, 64 Rottman Mariska, 65 Moskovics Józsefné, 66 Gönczy Sándorné; Il-od oszt. oklevelet befőzött gyümölcsökért: 67 Gulácsy Dezsőné, 68 Kóródy Sándorné, 69 Bloksay Istvánná, 70 Weisz Károlyné; Ill­ ad oszt. befőzött gyü­mölcsökért: 71 Klimkó Edóné, 72 Sütő Józsefné, 73 Katz Jakabné; I. oszt. oklevelet a kiállított szekért 74 özv. Abonyi Istvánná. — Utczai rendészetünk még most is a lehető leg­rosszabb lábon áll. A gyalogjárdákon hónapokig he­vernek egyes kövek s egyéb barikádok. Egyes helyeken pláne készakarva úgy van készítve a járda, hogy a járókelő közönség, ha folytonosan lába elé nem néz, könnyen összetöri magát. így például az Ardó-utczán a volt patika melletti Meisels-féle telek előtt a járda­test közepén egy fedetlen gödör van hagyva a víznek a kanálisba vezetésére, mely miatt már sok ember elbukott s összetörte magát; a Buzát-féle uj gyógy­szertár szegletén az uj kanális torkolatánál pedig szin­tén egy mély árok van hagyva, mely szintén veszé­lyezteti a járókelők testi biztonságát. Ha már nem akarja befedni a város, alkalmazzon oda karfát vagy korlátot, mert igy a mint van, szégyent vall vele, mind a mérnök, mind a kapitány. Az utczai fákra sincs semmi gond fordítva. A református templom mel­lett a legszebb ojtott akáczok pusztulnak el egymás­után, mert nincs mellettük védő korlát, noha a heti vásárok forgalmi körébe esnek. Azt megteszik, hogy ha egy fa kivesz, vagy kitörik, újat ültetnek helyébe, holott bizton tudják, hogy hasonló sors fogja érni , hanem azt a világért sem tennék, hogy védő­korlátot állítsanak a fák köré. Igazán nevetséges! Valóban ön­kénytelenül is Aldera város bölcs tanácsa jut az em­bernek eszébe. — A mi zsidóink. Lapunk 43-ik számában közöl­tük Bereg megye legtöbb adót fizető bizottsági tagjai­nak névjegyzékét, melyből egyik barátunk kijegyezte, hogy a 160 virilis közül 57 (tehát az egésznek több mint egyharmada) zsidó. Ha a mi zsidóink műveltség, hazafias és humánus irányú törekvések tekintetében ott állanának, a­hol némely alföldi megyékben hitsor­­sosaik állanak, szót se tennénk az egészre; de tapasz­talva, hogy zsidóink (tisztelet a nagyon is ritka s éppen azért különösen becsülésre méltó kivételeknek) legfontosabb közügyeink iránt közömbösek, mig ellen­ben ördö­gsehettek és választások alkalmával, midőn maguk részére valamely előnyt vagy éppen anyagi hasznot tudnak kiszorítani, mindannyiszor nem az el­vek, hanem az érdekek csoportja szerint tömörülnek, nem tartózkodunk kijelenteni, hogy viriliseink sorában a zsidóknak ily nagy számát sajnosan hozzuk tudo­másra. — „A felső tiszavidéki háziipart terjesztő egye­sület a múlt hóban a tagok részvétlensége miatt elna­polt közgyűlését e hó 1-jén tartotta meg városunkban. Az egyesület múlt évi számadásai s jelen évi költség­­vetése helybenhagyattak. Az egyesület ugyanis nem oszlik fel, mint az tervben­ és a meghívó programmpont­­jaiban is felvéve volt, hanem tovább is folytatja tevé­kenységét, azonban a beregszászi kosárfonóka működése ezutánra beszüntettetik. — Tanítói kinevezések. A beregszászi állami elemi iskolához 6-dik tanítónőül legközelebb Lechky Emma, az orosz régi állami iskolához pedig tanítóul Balajthy István bátyúi ref. tanító lett kinevezve. — A kiállítási sorsjáték főnyereményét, a 100,000 frtot, némely lap értesítése szerint Politzer budapesti bankár, mások szerint egy ismeretlenül maradni óhajtó magánhivatalnok nyerte meg. Annyi bizonyos, hogy 999,999-en nem nyertük.­­ A legközelebbi országos vásár tartamára vá­rosunkban az állategészség megvizsgálására két bizott­ság alakíttatott, két bejárón, a többi bejárók elzárat­tak; beteg marha nem találtatott, csakis két takkóros ló, melyek kiirtattak , de a járatlevélen elmulasztott egészségi bizonylat hiánya miatt több mint 100 drb szarvasmarha utasittatott vissza és nem eresztetett be a vásárra. E szegény emberek bizonyára tudatlanság­ból, mivel nem volt a­ki őket utasítsa, tehát önhibá­jukon kívül e körülmény mmiatt tetemesen károsodtak. Óhajtanak tudni, hogy kit terhel ez esetnél a mulasz­tás vádja? Annyit tudunk csak és ezt nyíltan kárhoz­tatjuk is, hogy az ez irányban kibocsátott hivatalos rendelet és utasítás az alispáni hatóság által lapunk­nak meg nem küldetett és igy abban közölhető nem volt, pedig ez után is sokan értesülhettek volna az egyes községekben a marháknak járatlevelekkel leendő ellátása tárgyában. —­­gyászbir. Következő gyászjelentést vettük: „Pásztélyi János úgy saját, mint gyermekei: Anna s férje Fankovics Sándor s leánya Ilma, Antonia s férje Leövey Sándor s leánya Margit, Ilona s férje Lám Gyula s fia Dezső, továbbá Mariska, István s Sándor nevében fájdalmas szívvel jelenti a legjobb testvérnek: özv. Holovácskó Lászlóné, szül. Pásztélyi Máriának, élete 43-ik évében, hosszas szenvedés s a halotti szent­ségek ájtatos felvétele után, f. évi november hó 3-án éjjeli 1 órakor az Urban történt elhalálozását. Az üd­­vözültnek halt tetemei f. évi november hó 5-én, d. e. 9 órakor a gör. kath. szertartás szerint a székesegy­házi templomból a czebolnyai sirkertbe fognak a boldog feltámadás biztos tudatában örök nyugalomra elhelyez­tetni. Az engesztelő szt. miseáldozatok a székesegyházi, ugyszinte a czeholnyai templomban f. évi november 7-én, d. e. 9 órakor fognak elszolgáltatni. Ungvár, 1885. november hó 3-án. Áldás és béke lengjen hamvai felett!“ — A budapesti állami középipartanoda igazgató­ságától. Hadi szolgálati kedvezmény az épitő iparosok téli tanfolyamának tanulói számára. A m. kir. honvé­delmi minisztérium közbenjárása folytán a budapesti állami középipartanodában az építő iparosok számára rendezett téli tanfolyam tanulói, ha még e tanfolyam tartama alatt soroztatnak be, a hadi szolgálat megkez­dését tanulmányaik bevégzése utánra halaszthatják. E tanfolyamra a beiratások még november hó 9-dik nap­jáig tartatnak; bővebb felvilágosítást nyerhetni a bu­dapesti állami középipartanoda igazgatóságánál (VIII. ker. Főherczeg Sándor­ tér 4-dik szám.) — Gyászhir. Következő gyászjelentést vettük „ Alantizottak magok és számos rokonaik nevében, a fájdalom legmélyebb érzésével tudatják, hogy Héder­ János m.-szigeti törvényszéki biró a gyöngéden szerető férj és apa, a legjobb testvér, rokon és barát életének 68-ik, boldog házasságának és lelkiismeretes hivata­loskodásának 42-ik évében 1. évi okt. hó 25-ik napján reggel 9 órakor hosszas szenvedés után elhunyt. Mé­lyen érző szív, fenkölt nemes gondolkodás, párosulva határt nem ismerő munkássággal lett a hosszas szen­vedés által megsemmisítve. Az elhunytnak hűlt tetemei f. hó 27. napján d. u. 2 órakor fognak Visken az ev. reform. egyház szertartása, szerint az örök nyugalomnak

Next