Bereg, 1885 (12. évfolyam, 2-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
gunk, ha nem az zn saját költsigin, a mi egy kicsikét nem igen illik mienk varosnak méltoságahoz. Hoztunk szip, hasznos zajitásokat, csináljuk zadossagot, szavazzunk pótadot, még se nem is jutja pinz arra, mire legjobban kellene, rendörsigre. Munkács varosa elhagyta mar minket ezen tekintetben is. Ott már van diszes rendőrség szervezve a fővárosi mintájára. Valóban jó esi ükét szemlélni zuczak szegeletein mert mindnyájan igen deriktól táplált leginyek. Filnek is tülök csavargók és elsziledtek szélrózsa irányában. Miltiztatya kirdeznyi „hát nálunk nincs meg van rendörség?“ — Van nekünk, de csak in theoria, in praxi pedig lizeng egynéhány sovány csakányms, a kikről azt sem tugyuk vándorló legények-e’ vagy hivatal szolgák? mert ezek mindig futyák, fáradtak, annyi zur megparancsolja ezeknek, hogy ma holnap csak csontjuk és bőrök lesz és elpusztulják az árnyék világból. Niha kiküldi ugyan kapitány zur is egyiket vagy másikat gyiklesővel az oldalán ácsorogni Oroszlány korcsma szegletihez, de oly sovány szegény, oly nagy khsig niz ki szemeiből, hogy megesik rajta keresztiny zomber lelke, csak betyárok vannak vele megelégedve; mert ez nem ártya nekik semmit, örül ha kicsit pihenheti s nem kell nagy sárba mindig szaladgálnyi. Munkácson hogy ne nizninek jól ki rendőrök, mikor mig nyagukba is kiflit horgyák. Miénk kapitány zur pedig egy egy kiló húst sülve akaszthatna mindegyik nyakába s egy kenyeret z oldalára, igy talán megsimulnának egy kicsit és még azon haszon is hárulna mi reánk is, hogy valamint Munkácson rendőrség szervezése óta olyan nagy a kifli, mint rendőr nyakába levő, úgy nálunk is olyan nagy kiló húst mimninek, milyen csakanyoson liteznik. Azonban már kifogytam még a papirosból is, nem fárasztom most tovább tekintetes barátom zuram figyelmét, máskorra tartom fel folytatását alázatos szolgája, a régi jó bar’át Zebulon. rácziónak oly sok kellemetlenséget és veszteséget okozott. És ha Európa bevitele fokozatosan emelkednék, akkor majd Amerikának lesz oka félni Európa versenyétől.“ Tehát nincs okunk egészen kétségbeesni. Kevés kitartás, még s ismét mi lehetünk a helyzet urai. Adja az ég!... Közgazdaság. Az amerikai verseny előrelátható vége. Gazdáink általában sajnosan érzik az amerikai verseny nyomasztó súlyát az évek óta tartó alacsony búza- és gabonaárak leverő hatásában. Épen ezért mindenkit egyformán érdekelhet, habár csak hozzávetőleges ismerete is annak, hogy e veszélyes verseny nyomása meddig s mily mértékben fog még ezután is magyar termelő gazdáinkra nehezedni ?... E kérdésről igen érdekes fejtegetést olvasunk a „Magyar Pénzügy,“ egyik kiváló szaklapunk legközelebbi számában, melyet is gondolkozás s némileg vigasztalás végett sietünk olvasóinkkal közölni. A fejtegetés fenti czím alatt következőleg hangzik: „Az első kérdés az, — mondja az említett lap,— váljon az Amerikáról kimutatott óriási kiviteli termeléssel szemben várható-e Európa megfelelő bevitele. Az 1880-iki földmivelési statisztikában találunk egy fejtegetést, mely szerint e század végéig az unió minden mivelhető területe be lesz telepítve. Ami a búza- és tengeri földeket illeti, melyek tulnyomólag a prahákban és pacifik völgyekben vannak, ez a vélemény sok valószínűséggel bír. Az 1880-iki czenzus szerint a még be nem telepített terület 1.400,000 angol négyszög mértföldet tett. Ebből esik 94,500 négyszög mértföld a tizenhárom legrégibb államokra, még pedig két ötödrészben New York állam Abirondok vidékére. E területen jövőben alig fognak gabna- és hústermeléssel foglalkozni. Az appalachi hegységtől a Mississipi és Missouri közti területen még 25,000 négyszögmértföld nincs betelepítve; legnagyobb részben erdős, sziklás, ásvány, hal, víz és fában gazdag, de gabna és hústermelésre a terület nem alkalmas. Délen van két nagy néptelen terület, 21,000 négyszögmértföld Fioridában, mely áll erdő-, mocsár- és homoktalajból és 137,000 mértföld Texasban, minek legnagyobb része legelő és vadászterületül szolgál. Az unió többi részeiben, a Mississippitől nyugatra és Texastól északnyugatra van ugyan még 1.200,000 négyszögmértföld be nem telepített és Indián-terület, továbbá van 90,000 mértföld Minnesotában, Kansas és Nebraskában, 355,000 Minota, Dakota és Wyosmingban, 188,000 Aregon, Washington és Hahóban, 155,000 Új-Mexikó és Coloradoban, 350,000 California, Nevada, Utah és Arizonában, de e területnek egy egész ötödrésze 240,000 négyszögmértföld, az indusoknak föntartott és többnyire kizárólagos vadászterület. A többi négyötödből egy körülbelül 600 mértföld oldalhosszúságú négyszög magas, sziklás terület. Gabnaterület aránylag igen kevés van: keleten és nyugaton a síkságok, de ezeken ritka az eső és csak költségesen szerezhető a szükséges nedvesség. Északon és délen a terület nagyon ki van téve a rossz terméseknek és csak intenzív tőkebefektetések után lesz talán benépesítve a terület. E szerint tehát a be nem telepített 1.400.000 négyszögmértföldből csak igen kevés használható földmivelésre. Egy 1880-diki kimutatás szerint az Egyesült Államok mivelhető területe — mesterséges eszközök nélkül — legfölebb még 251/3 millió acróra rúg. Miután a terület 1880-ban 7 millióval csökkent, a kimutatás ebből azt a következtetést vonta, hogy 1888-ig nem lesz több művelhető terület. Mihelyt ez bekövetkezett, Észak-Amerika is eljut az átmeneti stádiumhoz, a nagyobb munka- és tőkeköltséghez. Az amerikai államok kénytelenek lesznek úgy gazdálkodni, mint az európaiak és a legközelebbi generáczió csak régi hírlapok és könyvekből fogja öspaerni Amerika gabnaversenyét, mely a jelenlegi gene Vegyes hirek. A sí ártéri birtokosok számos tekintélyes tagja vett részt a kormánybiztos által e hó 5-re összehívott bizalmas értekezleten, mely alkalommal előterjesztetvén a csatornázási vállalat feletti versenytárgyalás eredménye, az értekezlet a legolcsóbb ajánlatot ajánlotta elfogadásra, egyszersmind felszólítani javasolta az „Általános osztrák építőtársulatot“ (mely tudvalevőleg a legelőnyösebb ajánlatot tette), hogy a munkálat elkészítésére rövidebb időt szabjon. Feliratot javasolt küldeni a minisztériumhoz s kérvényt az országgyűléshez az iránt, hogy tekintetbe véve az ártéri birtokosok, majdnem elviselhetlen megterheltetését, egy részről a 70 ezer forint inségi költsön engedtessék el, s a társulat más hasonló társulatok példájára, állami segélyben részesíttessék, más részről a másfél millió kölcsön törlesztésére kivetendő ártéri adó csak a csatornázási munkálat befejezése után vegye kezdetét. Röviden ennyiben foglalható össze a tanácskozás eredménye, melyről lapunk jövő számában bővebb ismertetést szándékozunk közölni. — Lapunk első czikkére, illetőleg az „önsegély“ alapján alakítandó tisztviselői fogyasztási szövetkezet eszméjére e helyen is különösen felhívjuk olvasóink figyelmét: „Segíts magadon s az isten is megsegít!“ — Halottak estéjén, e hó elsején este, a kellemetlen, nedves, hűvös idő daczára az egyes temetőkben ez éven is fényes kivilágítás volt látható s tömérdeken látogatták meg a temetőt, az elhunyt kedvesek e gyászos nyughelyét. — A beregszászi átl polgáriskola tantestületének tagjai közül Katinszky János, Budaházy Tamás, Zágoni Károly, Janka Sándor, Greizinger István és Barkóczy Gusztáv a nm. vallás- és közoktatási miniszter urnak 1885. évi október hó 30-án 41,748. sz. n. kelt rendeletével állomásaikban végleg megerősittettek. — Már lapunk múlt heti számában jeleztük, hogy a Beregszászban 1883-ik évben tartott gyümölcskiállitás diszokmányai elkészültek s az illetők azokat Zágoni Károly bíráló bizottsági tagnál bármikor átvehetik. — Most azonban, miután alkalmunk volt ezeket megtekinteni, nem késünk elismerésünket nyilvánítani a rendezőségnek, hogy ámbár egy kissé későn, de mégis ily díszesen állíttatta ki ez okmányokat, melyek bármely ilynemüekkel kiállják a versenyt. Megjegyezzük, hogy a díszokmányok kerete Posner jóhírü kőnyomdájából került ki, a szöveget pedig Sallay beregszászi nyomdász dolgozta, mely az illető jó ízlése és szakértelméről tesz bizonyságot. A kitüntetett egyének neveit ezennel közöljük. Ezek a következők: I-sö osztályú dic.-érő oklevelet, eredeti beregi jeles fajok gyűjteményéért: 1 Uray Imre, 2 Bárczay József, 3 Lónyay Ödön, 4 Szarka Bertalan, 5 gr. Lónyay Gábor; Irod. oszt. oklevelet, termelésre ajánlott kitűnő fajok gyűjteményéért: 6 Melczer Aurél, 7 dr. Nuszer Lajos, 8 Gravén Alajos, 9 Sárkány Gábor, 10 Germán Ferencz, 11 Horthy Gyula, 12 Kovács István, 13 dr. Perényi Zsigmondné úrnő, 14 Guthy Ferencz; Ilod oszt. oklevelet egyes kitűnő fajokért: 15 Bay György, 16 Literáty János, 17 Lehóczky Tivadar, 18 Szeles Károly, 19 Zágoni Károly, 20 Forgács János, 21 Linner Bertalan, 22 Benécs Gusztáv, 23 Tóth István, 24 Gönczy Sándor, 25 Tóth Imre, 26 Horthy László, 27 Talapkovics Bazil, 28. Almási Menyhért, 29. Ferenczy Antal, Strobszty Gyula, 31 Taiuel Ödön, 32 Lónyay Géza, 33 dr. Schlesinger Kálmán, 34 id. Jandricsics Antal, 35 ifj. Jandrisics Antal, 36 Horváth István, 37 Ferenczik Miklós, 38 Kende Béláné úrnő, 39 Kepler Károly, 40 Svomka Béla, 41 Szarka László, 42 Sütő József, 43 Joó Kálmán; Ill-ad osztályú dicsérő oklevelet egyes kitűnő fajokért: 44 Nagy-Dobrony községe, 45 Venk József, 46 Bódy László, 47 Gacsály József, 48 Kölcsey Zsigmond, 49 Szarka Gábor; I-sö osztályú oklevelet a-szilvóriumért: 50 Simon Mihály, 51 munkácsi Bazilitarend; Isod oszt. dicsérő oklevelet a-szilva pálinkáért: 52 Simon Andor, 53 Lehóczky Tivadar, 54 Szeles Gábor, 55 Boldy László; I-sö oszt. oklevelet kitűnő aszalványokért: 56 Bóldy László, 57 Gulácsi Dezsőné; I-sö oszt. oklevelet jeles diókért: 58 Linner Bertalan, 59 Újhelyi Lázár; Is-od oszt. oklevelet diókért: 60 Berzsenyi Imre; I-sö oszt. oklevelet jeles mogyorókért: 61 Sütő József, 62 Keresztyén János; I-sö oszt. dics. oklevelet befőzött gyümölcsökért: 63 Fedák Istvánná, 64 Rottman Mariska, 65 Moskovics Józsefné, 66 Gönczy Sándorné; Il-od oszt. oklevelet befőzött gyümölcsökért: 67 Gulácsy Dezsőné, 68 Kóródy Sándorné, 69 Bloksay Istvánná, 70 Weisz Károlyné; Ill ad oszt. befőzött gyümölcsökért: 71 Klimkó Edóné, 72 Sütő Józsefné, 73 Katz Jakabné; I. oszt. oklevelet a kiállított szekért 74 özv. Abonyi Istvánná. — Utczai rendészetünk még most is a lehető legrosszabb lábon áll. A gyalogjárdákon hónapokig hevernek egyes kövek s egyéb barikádok. Egyes helyeken pláne készakarva úgy van készítve a járda, hogy a járókelő közönség, ha folytonosan lába elé nem néz, könnyen összetöri magát. így például az Ardó-utczán a volt patika melletti Meisels-féle telek előtt a járdatest közepén egy fedetlen gödör van hagyva a víznek a kanálisba vezetésére, mely miatt már sok ember elbukott s összetörte magát; a Buzát-féle uj gyógyszertár szegletén az uj kanális torkolatánál pedig szintén egy mély árok van hagyva, mely szintén veszélyezteti a járókelők testi biztonságát. Ha már nem akarja befedni a város, alkalmazzon oda karfát vagy korlátot, mert igy a mint van, szégyent vall vele, mind a mérnök, mind a kapitány. Az utczai fákra sincs semmi gond fordítva. A református templom mellett a legszebb ojtott akáczok pusztulnak el egymásután, mert nincs mellettük védő korlát, noha a heti vásárok forgalmi körébe esnek. Azt megteszik, hogy ha egy fa kivesz, vagy kitörik, újat ültetnek helyébe, holott bizton tudják, hogy hasonló sors fogja érni , hanem azt a világért sem tennék, hogy védőkorlátot állítsanak a fák köré. Igazán nevetséges! Valóban önkénytelenül is Aldera város bölcs tanácsa jut az embernek eszébe. — A mi zsidóink. Lapunk 43-ik számában közöltük Bereg megye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak névjegyzékét, melyből egyik barátunk kijegyezte, hogy a 160 virilis közül 57 (tehát az egésznek több mint egyharmada) zsidó. Ha a mi zsidóink műveltség, hazafias és humánus irányú törekvések tekintetében ott állanának, ahol némely alföldi megyékben hitsorsosaik állanak, szót se tennénk az egészre; de tapasztalva, hogy zsidóink (tisztelet a nagyon is ritka s éppen azért különösen becsülésre méltó kivételeknek) legfontosabb közügyeink iránt közömbösek, mig ellenben ördögsehettek és választások alkalmával, midőn maguk részére valamely előnyt vagy éppen anyagi hasznot tudnak kiszorítani, mindannyiszor nem az elvek, hanem az érdekek csoportja szerint tömörülnek, nem tartózkodunk kijelenteni, hogy viriliseink sorában a zsidóknak ily nagy számát sajnosan hozzuk tudomásra. — „A felső tiszavidéki háziipart terjesztő egyesület a múlt hóban a tagok részvétlensége miatt elnapolt közgyűlését e hó 1-jén tartotta meg városunkban. Az egyesület múlt évi számadásai s jelen évi költségvetése helybenhagyattak. Az egyesület ugyanis nem oszlik fel, mint az tervben és a meghívó programmpontjaiban is felvéve volt, hanem tovább is folytatja tevékenységét, azonban a beregszászi kosárfonóka működése ezutánra beszüntettetik. — Tanítói kinevezések. A beregszászi állami elemi iskolához 6-dik tanítónőül legközelebb Lechky Emma, az orosz régi állami iskolához pedig tanítóul Balajthy István bátyúi ref. tanító lett kinevezve. — A kiállítási sorsjáték főnyereményét, a 100,000 frtot, némely lap értesítése szerint Politzer budapesti bankár, mások szerint egy ismeretlenül maradni óhajtó magánhivatalnok nyerte meg. Annyi bizonyos, hogy 999,999-en nem nyertük. A legközelebbi országos vásár tartamára városunkban az állategészség megvizsgálására két bizottság alakíttatott, két bejárón, a többi bejárók elzárattak; beteg marha nem találtatott, csakis két takkóros ló, melyek kiirtattak , de a járatlevélen elmulasztott egészségi bizonylat hiánya miatt több mint 100 drb szarvasmarha utasittatott vissza és nem eresztetett be a vásárra. E szegény emberek bizonyára tudatlanságból, mivel nem volt aki őket utasítsa, tehát önhibájukon kívül e körülmény mmiatt tetemesen károsodtak. Óhajtanak tudni, hogy kit terhel ez esetnél a mulasztás vádja? Annyit tudunk csak és ezt nyíltan kárhoztatjuk is, hogy az ez irányban kibocsátott hivatalos rendelet és utasítás az alispáni hatóság által lapunknak meg nem küldetett és igy abban közölhető nem volt, pedig ez után is sokan értesülhettek volna az egyes községekben a marháknak járatlevelekkel leendő ellátása tárgyában. —gyászbir. Következő gyászjelentést vettük: „Pásztélyi János úgy saját, mint gyermekei: Anna s férje Fankovics Sándor s leánya Ilma, Antonia s férje Leövey Sándor s leánya Margit, Ilona s férje Lám Gyula s fia Dezső, továbbá Mariska, István s Sándor nevében fájdalmas szívvel jelenti a legjobb testvérnek: özv. Holovácskó Lászlóné, szül. Pásztélyi Máriának, élete 43-ik évében, hosszas szenvedés s a halotti szentségek ájtatos felvétele után, f. évi november hó 3-án éjjeli 1 órakor az Urban történt elhalálozását. Az üdvözültnek halt tetemei f. évi november hó 5-én, d. e. 9 órakor a gör. kath. szertartás szerint a székesegyházi templomból a czebolnyai sirkertbe fognak a boldog feltámadás biztos tudatában örök nyugalomra elhelyeztetni. Az engesztelő szt. miseáldozatok a székesegyházi, ugyszinte a czeholnyai templomban f. évi november 7-én, d. e. 9 órakor fognak elszolgáltatni. Ungvár, 1885. november hó 3-án. Áldás és béke lengjen hamvai felett!“ — A budapesti állami középipartanoda igazgatóságától. Hadi szolgálati kedvezmény az épitő iparosok téli tanfolyamának tanulói számára. A m. kir. honvédelmi minisztérium közbenjárása folytán a budapesti állami középipartanodában az építő iparosok számára rendezett téli tanfolyam tanulói, ha még e tanfolyam tartama alatt soroztatnak be, a hadi szolgálat megkezdését tanulmányaik bevégzése utánra halaszthatják. E tanfolyamra a beiratások még november hó 9-dik napjáig tartatnak; bővebb felvilágosítást nyerhetni a budapesti állami középipartanoda igazgatóságánál (VIII. ker. Főherczeg Sándor tér 4-dik szám.) — Gyászhir. Következő gyászjelentést vettük „ Alantizottak magok és számos rokonaik nevében, a fájdalom legmélyebb érzésével tudatják, hogy Héder János m.-szigeti törvényszéki biró a gyöngéden szerető férj és apa, a legjobb testvér, rokon és barát életének 68-ik, boldog házasságának és lelkiismeretes hivataloskodásának 42-ik évében 1. évi okt. hó 25-ik napján reggel 9 órakor hosszas szenvedés után elhunyt. Mélyen érző szív, fenkölt nemes gondolkodás, párosulva határt nem ismerő munkássággal lett a hosszas szenvedés által megsemmisítve. Az elhunytnak hűlt tetemei f. hó 27. napján d. u. 2 órakor fognak Visken az ev. reform. egyház szertartása, szerint az örök nyugalomnak