Bereg, 1886 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1886-09-12 / 38. szám
t ! 1 De igen. — Ese nemes feladatot: a társadalm tevékenység és közrehatás életre ébresztését s okszerű felhasználását tűzte ki maga elé a megyei magyar közművelődési egyesület s szerény körben már eddig is bebizonyította életrevalóságát, tiszteletre méltó, nemes hivatását kellően igyekezvén betölteni. Azonban kellő anyagi erő hiányában közhasznú tevékenységét eddig csakis csekély mértékben, szűk körben érvényesíthette. Kívánatos pedig, hogy a nagyobb tevékenységre, vármegyénk közönsége, az egyesületnek — habár ismét némi áldozattal is— tehetséget, módot és alkalmat nyújtson. — És erre nézve legbiztosabb alap, legméltányosabb és igazságosabb eljárás az x °0-os megyei pótadó kivetése, mely irányban megyénk egyik nagybirtokosa, Uray Imre már megtette indítványát s az elvben egyhangúlag el is fogadtatott s melynek foganatosítására nézve nyújtotta be az egyesület megyénk bizottságához múlt számunkban egész terjedelmében közölt, indokolt kérvényét. A kérvényben felhozott indokoknál fogva, különösen e határszéli megyében, égető szükség van arra, hogy az egylet czéljai elérésében a törvényhatóság, illetve a megyei társadalom által minél hathatósabban gyámolíttassék. Nem akarunk ez indokok bővebb fejtegetésébe ez alkalommal belebocsátkozni s nem is szükséges az, miután magából a kérvényből a helyzetnek tiszta, valóságos képe nyerhető. Azonban nem mulaszthatjuk el számadatokban is feltüntetni, mily elenyésző csekélység az, mi az 1 °/0-ás megyei pótadó kivetése által megyénk egyes polgáraira teherként fog nehezülni, nem is említve azt, hogy e teher igazságos és egyenlő leend s épen azokat érinti leginkább, kik ily közterhek viselésére eddig valami csekély áldozatokat hoztak. Ha végig tekintünk Bereg megye legtöbb adót fizető tagjainak névsorán, meggyőződünk, hogy a virilisek névjegyzékében kimutatott adókulcs szerint csupán a régebben megyénk közügyei iránt részvétlenséggel s közönnyel vádolt gr. Schönborn Ervin az, aki százakra menő (összesen 454 frtnyi) pótadó összeggel lesz igy megterhelve. Ugyde ő ezt már ezelőtt öt évre önként felajánlotta e czélra s arra későbbre is hajlandónak nyilatkozott a törvényhatóság rendelkezéséhez képest; azután van mindjárt egy adófizető, akire 22, s 26, akire 10—20 frt közti kivetés esnék, 24 tagra jutna 4—9 frt között, a többi pedig még 3 frtnál is kevesebb illetékkel adóztatnék meg. Ily fontos, hazafias czélra ily csekélységet ki volna közöttünk, ki tiszta szívvel áldozni hajlandónak nem mutatkoznék ?!... Valóban feltételezni sem merjük, hogy számbavehető ellenzék támadjon az indítvány, illetőleg a kérelem életbeléptetése ellen ; sőt hisszük, hogy az 1%-os pótadó egyhangúlag fog a mezei közműv. egyesület czéljaira a törvényhatóság közgyűlése által megszavaztatni, mindazon nyommiasztó viszonyok daczára, melyek vármegyénk lakosait általában a jelen időben sújtják. Lebegjen mindnyájunk előtt Szatmármegye közönségének lelkesítők példája; hazánk nemzetiségünk szent ügye ez indítvány tárgyalásakor! De szavainkat intézzük különösen vármegyénk tiszaháti magyar lakosságához: járjanak ők elől jó példával a lelkesedés, az áldozatkészség kimutatásában, hogy nemsokára e vármegye összes, még most nagyrészben idegen ajkú lakossága is, a közös hazafiúi tevékenység által nyelvben, gondolatban és értelemben valódi magyar s e hazának igaz polgárává legyen !... De különösen feltűnő az, hogy daczára annak, miszerint a czikkező urak mindegyike tagja a kaszinónak, oly modorban teszik fejtegetésüket, mintha az egylet a helyzet javítása szempontjából az általuk ajánlott irányban kísérleteket nem is tett volna; mintha az egylet és illetve a választmány hasonkérdések fejtegetése elől kitérne. Ellenkezőleg állítom azt, hogy az egylet , illetve a választmány, több alkalommal tárgyalta azokat a kérdéseket, sőt egy alkalommal, daczára nehéz pénzügyi viszonyainak, egy helyiség átengedése iránt meg is kereste a várost, mit igazol az 1885. évi okt. hó 4. napján felvett választmányi jegyzőkönyvnek 7. pontja, mely így hangzik: „7. Polchy Mór tag indítványozza, miszerint kerestessék meg Beregszász város tanácsa az iránt, hogy engedje át az úgynevezett „Hosszu“-korcsma előtti tért kaszinóhelyiség építésére stb.“ Határoztatott: „Beregszász város tanácsa az iránt rendeltetik megkerestetni, hogy hajlandó-e a grófi korcsma előtti s jelenleg fazekasok árulóhelyéül megjelölt tért az egyletnek átengedni? stb. stb.“ A megkeresés ekkor az elnöklő Medvigy Mihály úr indítványára oly alakban intéztetett a városhoz, hogy az egylet által építendő ház az esetben, ha az egylet feloszlanak, a város használatába bocsájtatik vissza, mindaddig, mig az egylet ismét megalakul. Azonban a város megtagadta a telek átadását s így — legalább egy időre — a saját helyiség eszméjét elejteni kellett. Eltekintve attól, hogy én a Malonyay úr által a 3. pont alatt ajánlt pénzügyi műveletet sikerre vezethetőnek találom, csupán a Benées úr által közzétett czikk egyes pontjait akarom feltüntetni. Mellőzve azt a légből kapott állítást, mintha a kaszinó tagjai a „meglevő és díszes s a világirodalom legjelesb munkáit tartalmazó könyvtárt nem okszerűleg használnák fel“; a leggyöngébb alapra s a helybeli társadalmi viszonyok nem ismerésére van fektetve „számítása“, amely szerint a kaszinó 400—500 frt, esetleg „más forrás“ felfedezése mellett még több évi bevételt is teremthetne. Csakhogy számítására odateszi a ha szócskát (ami pedig már sok valóvá válni készült dolgot tett elérhetlenné), számít a közönség meleg érdeklődésére. Ugyan honnan veszi e nagy bizalmat, még ha a ha szócskát is használja? Hiszen az eddigi kísérletek mind ellene bizonyítanak s az bizonyos, hogy ily alapon nem lesz a kaszinónak évente 500 frt jövedelme. Hiszen ha Benécs úrnak 3000 frt fizetése volna, akkor többet költene, mint most; vagy ha azt nem akarná tenni, „okszerűen takarékoskodnék“ vele. Azt pedig csakugyan lehet fájlalni, ha olyanok, akik a kaszinónak tagjai s talán, ha akarnák, hasznos tagjai lehetnének, abból mégis kihúzzák magukat; s tessék meghinni, hogy ha az a sok fecske mind bevonulna, bizony lehetne abból nyarat gondolni. A tagsági díjaknak felemeléséhez magam sem járulnék hozzá, azonban oly módon, amint azt Malonyay úr tervezte, egész bizonnyal. Végül pedig csudálkozom azon, hogy Benécs úr, aki — mint gondolni lehet — az olvasó-egylet érdekét erősen szivén hordozza, mégis czikkének végén szembeállítván a közművelődési egyletet olvasó-egyletünkkel, azt mondja: „Azonban a közm. egyl. czéljai eléréséhez nem elegendők a tanácsok, szavak, ott tettek kellenek. “( Furcsa! Én szerintem mindkettőnél, de egyáltalában minden dolognál a tett kell. Mit ér a kaszinó azzal, hogy B. ur. tanácsol s főleg pedig ha úgy tanácsol, a mit maga is megteendőnek nem tart. Elég volt a tanácsból, épen csak tenni kell.* S azért ha olyan nagyon szivükön hordják czikkiró urak az egylet érdekét, ajánlom figyelmükbe az olvasó-egylet alapszabályai 16. §-ának 2-dik és a 9. §-ának ugyancsak a 2-dik pontját. Pataky István: Megint a kaszinó. Beregszász, 1886. szept. 11. A „Bereg“ legközelebbi számaiban többen szólottak hozzá az olvasó-egylet kérdéséhez s e tekintetben úgy az „Egy tag“, mint Malonyay Gyula urak tanáccsal is bővítették fejtegetéseiket s különösen utóbbi a helyzet minél előbbi megjavíthtatása szempontjából módozatokat is ajánlott. Való az, hogy a kaszinó bármelyik tagja jobban szeretné, ha a helyiség kényelmesebben lenne berendezve; való az is, hogy bármelyik jobban kedvelné s a tagok közül többen látogatnák az egyletet, ha az kellemes fekvésű nyári helyiség is lenne; mind a mellett azonban a kaszinót népszerűtlennek mondani épen nem lehet, valamint azt sem lehet állítani, hogy nem akadnának férfiak, kik a czikkező urak bármelyikével alkalmilag komoly, társadalmi kérdések fejtegetésére ne vállalkoznának. Ha ez vád, akkor mindenesetre rájuk nézve is vád, mert azt hiszem, kísérlet nélkül mondották ki vádjukat. 87. szám. Beregmegyei gazd. egyesület. Jegyzőkönyv. Felvétetett a beregm. gazd. egyesület igazg. választmányának Beregszászban, 1886. évi aug. hó 19-dikén tartott ülésében. Jelen voltak: Hunyady Béla alelnök, Horváth István, Galgóczy Pál, Guthy Ferencz, Horthy László, Pap József, Farkas Imre, Jolszty Gyula, Uray Imre, Lónyay Géza, Czeiner Nándor és alulirth. titkár. 1. Hunyady Béla alelnök az ülést megnyitván, szomorú kötelességét teljesiti, bejelentvén az egyesület szeretett elnöke, néhai Bay György időközileg történt gyászos kimultát; továbbá, hogy az egyesület tiszteletének külső jelvényeképen a temetés alkalmával koszorút helyezett a ravatalra. Ezek után kifejezést ad ama meleg részvétnek és őszinte sajnálatnak, melyet e gyászeset mindenkinél, de különösen az egyesület tagjainál ébresztett, kiknek tiszteletét és ragaszkodását az elhunyt működésének rövid időszaka alatt teljesen megnyerte; továbbá, hogy azon rokonszenv, mellyel a megboldogult egyénisége a társadalom minden rétegében találkozott, párosulva a legnagyobb ügybuzgalommal, tette lehetővé, hogy a bereg megyei gazdasági egyesület a megalakulás nehéz szakát ily rövid idő alatt leküzdve, máris sikert mutathat fel. * Részünkről is így gondolkozunk. A kérdés minden oldalról meg van már világosítva: nincs tehát egyéb hátra, mint az indítványokat egy általános értekezleten megvitatni s a czélszerűbbnek elfogadott módozat keresztülviteléhez hozzáfogni. Az értekezletet mielőbb összehívhatná a kaszinó érdemes elnöke, hogy a megállapodás, amennyiben a megyei közműv. egyesületet is érdekelné, annak jövő hóban tartandó közgyűlésére benyújtható s ott tárgyalható lenne. Igen kérjük erre mi is a közérdek szempontjából az igen tisztelt kaszinó-egyleti elnök urat. Szerk. Az igazgató választmány az egyesületi alelnök érzelmeit minden tekintetben osztja, a megboldogult elnök érdemeinek jelen jegyzőkönyben megörökítését elhatározza s erről e jegyzőkönyvi kivonattal a gyászoló özvegyet tisztelettel értesíti. 2. Hunyady Béla alelnök kérdést intéz a választmányhoz, hogy az elnök választása czéljából a közgyűlést összehívandónak véleményezi-e? Miután a jövő évi költségvetés megállapítása czéljából ez év végén úgyis közgyűlés megtartása leend szükséges, az elnök választása arra az időszakra halasztatik, az ügyek vezetésével pedig — az alapszabály szerint — az egyesület alelnöke bizatik meg. 3. H. titkár jelentést tesz a csikólegelő ügyeletéről, é. p.: hogy a csikók létszáma 97 db volt, minek következtében — az igazgató választmány felhatalmazásával élve — pótlegelőről kellett gondoskodni; czélból gróf Schönborn uradalmától a rafajnai majoreban 150 hold béreltetett ki 200 forintért. Miután czélszerüségi szempontból a nagylónyai területet teljesen ki kellett használni annak elhagyása előtt; a vafajnai legelőn a fűtermés elvénülése következtében annak használhatósága kérdésessé vált, az igazgatóság tehát a bérbeadó uradalommal oly megállapodásra jutott, hogy a fűtermés lekaszálását átengedné , ennek ellenében a gorondi majorban nyert legelőt, melyet e hó eleje óta már igénybe is vett. Az igazgató választmány a tett intézkedéseket helyeslőleg tudomásul veszi. 4. H. titkár felolvassa a lótenyésztő bizottság elnökének 35. sz. átiratát, melyben értesít, hogy a nm. földm.- ipar- és kereskedelemügyi minisztérium a csikólegelő segélyezésére 300 frtot utalványozott, azzal a megjegyzéssel, hogy az egyesület hason segélyre a jövő években csak akkor tarthat igényt, ha a csikók jelenlegi létszáma megkétszereződik. Jelenti továbbá, hogy a hivatolt összeg már tényleg átvétetett és az egyesület pénztárába helyeztetett. A titkár jelentése örvendetes tudomásul vétetett és a lótenyésztő bizottmány elnökének ezért köszönet nyilvánittatik. 5. H. titkár felolvassa a nm. földm. miniszter ------számú leiratát, mezben az egyesület megalakulását megelégedéssel tudomásul vévén, kijelenti, miszerint a titkári fizetés pótlására ez évre 200 forint segélyt utalványoz, azzal a megjegyzéssel, miszerint e czélra segélyezésre a jövőben igényt nem tarthat, miután az ily rendes kiadások az egyesület rendes bevételeiből fedezendők. A hivatolt összeg átvétetvén, az egyesület pénztárába helyeztetett. A titkár jelentése tudomásul vétetvén, elhatároztatott, hogy a titkári állás egyelőre nem tölthető be oly fizetéssel, mint az terveztetett, hanem annak betöltése és javadalmazása iránt a közelebbi közgyűlésen fog érdemleges határozat hozatni. G. H. titkár jelenti, miszerint a szakosztályok működésében stagnáczió állt be, ami részben annak tulajdonítható, hogy a nagy mezei munka a gazdákat elfoglalja és másrészt, hogy azok a kezdeményezést a titkártól várják, kinek elfoglaltsága szintén nem engedi, hogy az osztályok ügyeivel is foglalkozzék. Elhatároztatott, hogy a szakosztályok elnökei felszólittatnak, miszerint saját osztályukból jegyzőt választassanak, kik az osztály folyó ügyei ellátásával volnának megbízandók. 7. H. titkár felolvassa a megye által hozott 2 szabályrendeletet, a cselédváltoztatási időszak tárgyában. Tudomásul vétetik. 8. H. titkár bejelent Bornemisza Zoltántól, a gyümölcsészet emelése tárgyában érkezett két indítványt. A III-ik szakosztályhoz utasittatik, tanulmányozás és véleményezés végett. 9. Felolvastatik Junker Tivadarné kérvénye, egy szőlője szomszédságában levő és a miszticzei zárda tulajdonát képező cserjés kiirtása tárgyában. A III-ik szakosztályhoz utasittatik, az egyezség megkísérlése czéljából. 10. Titkár bejelenti, hogy a nm. földm. minisztériumtól több leirat érkezett, melyekben több közérdekű művek terjesztését ajánlja. Elhatároztatott az ily müvekre a gazdaközönség figyelmét az egyesület hivatalos közlönye által felhívni. Ezek után az ülés berekesztetett. Hitelesíttetett 1886. aug. 25. Jegyezte : Hunyady Béla, Jászay Jenő, , egyes, alelnök. h. titkár. Csevegés. — Történt és nem történt dolgokról. — Beregszász, 1886. szept. 8. — A Vérke folyós lesz — csak várni kell. — Hogy csinálódnak a szavazatok ?. — János bátyám s az úgynevezett betegség. — Mi az öngyilkosság első foka ?. —■ Kondoriádák — A hazajáró hivatalnokok. — A sétatér, Bégányi Jóska, meg a „kisasszonyok.“ — Nem tudunk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a mi folyónk, a Vérke, nem csak hogy nem folyós, de még ki is száradt, és csak egyre sürgetnék, hogy hadd folyjék már az a Vérke! A vállalat pedig azt tartja, hogy annál jobban esik valami, minél tovább kell arra várni. Hogy pedig nekünk minél jobban essék, hát annál tovább várhatunk utánna. A türelem majd vizet fog teremni. * János bátyám egy szerdai napon megyen a városházára, a végett, hogy szavazzon. Valami 2100 írtnak hova fordítása iránt hozott megyei határozatnak meg, vagy nem felebbezése forgott szó . . . azaz asztalon* Találkozik T. ügyvéddel.