Bereg, 1886 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1886-02-14 / 7. szám

hetségétől s buzgalmától függ. A­hol a vezér gyönge vagy lelkesedés nélküli, a hadsereg sem fog bizonyára diadalt aratni! Midőn az üdvös mozgalomnak, az alakulandó egyesületnek őszinte szívvel kívánunk szép jövőt, sikeres eredményt: kötelességünknek tartjuk megyénk összes gazdáit s előhaladásunk iránt érdeklődő minden megyei polgárt ekként is fel­hívni, hogy a folyó hó 11-én d. e. 16 órakor a megyeháza nagytermében tartandó »megyei gazda­­sági egyesületi« alakuló közgyűlésre mindnyájan megjelenni szíveskedjenek, hogy igy mintegy de­monstrative bizonyittassék be az, hogy közös ba­­jainkat mindnyájan érezzük s azokon mindnyájan „egyesült erővel”f lehetőleg segíteni önma­gunk iránti kötelességünknek ismerjük. Úgy legyen !... J. S. Nyílt levél Tekintetes dr. Fedák István megyei főorvos úrhoz. Mióta dr. Nagy Ignácz járásunkbeli körorvos úr a múlt év derekán körünkből eltávozott, semmiféle je­lenség nincs olyan, miből következtetni lehetne, hogy közegészségügyi tekintetben valaki törődik velünk, ki­véve azt, hogy talán azóta lett törvén­ny­é a kény­­szer-orvoshtatás, — mint lehet gondolni — a­nélkül, hogy legkevésbé is megvalósíttatott volna! Feleslegesnek vélem tek, főorvos úr előtt csak kérdésbe is tenni, annyival kevésbé feszegetni azt, hogy mi módon lehet kényszerorvosoltatás, ha mindjárt kín­­padra vonják* is az orvos segítsége nélkül betegeskedőt — akkor, midőn egész környéken alig van orvos — mert hiszen az, hogy a Kaszonyban székelő két orvos az ily területen, mint a kaszonyi járásé, az egész já­rásban eleget nem tehet, köztudomású dolog!? Csupán a lény­eges dolgot végezem, midőn az elhagyott vidék érdekében s nem várhatva tovább a tekintélyesebb egyének ébredésére, kötelességemnek tartom megszó­lalni s felkérni tek. főorvos urat, mint a megyei köz­egészségügy vezetőjét: méltóztassék a t.-dobronyi orvosi járás érdekében valamit kezdeményezni, mert most, midőn a járást képező községek valamennyire megszokták már a kör­orvosi intézményt s némileg kezdtek is törődni eféle ügyekkel, e járásnak orvos nélkül hagy­ása nem lenne egyéb, mint visszalökni a környék közegészségi ügyét oda, hol tiz év előtt volt s mi, kik oly kevesen vagyunk e vidéken, kik a nép szellemi és anyagi mivelődését eszközölni hivatva vagyunk, érdemeljük-e a szüntelenül hangoztató vádakat akkor, midőn a megy­e központján úgy tekintetünk, mintha nem is élnénk! Kérésem mellett tisztelettel maradtam a tek. fő­orvos urnak: Bátyún, 1986 febr. 12. tisztelője Bíri­ Sándor, ref. lelkész. Árm­entesitési ügyek. (Vége.) A töltés teljes kiépítése után, midőn vállalkozó az összes felszereléseit már elszállította, felsőbb utasítás folytán újból ren­­deltetett el a 8517. 5­5. m­.’ padka kiépítése, tekintettel tehát arra, hogy a felszerelés ismételten szállitatott, továbbá, hogy a padka kiépítését aratás ideje alatt kellett teljesíteni, végre hogy az anyagot a már kész töltésre át kellett hordani — mind oly körülmények, melyek a vállalat önhibáján kívül keletkeztek; — e czimen­­ 500 frt kárpótlás hozatott számításba. — Az 5-ik tételre vonatkozólag felhozatik, hogy vállalkozó tartozik a munka­helyet minden kártérítés nélkül kitisztítni, a fa tön­köket kiirtani, szerződésszerű kötelességének tett tehát ele­gen, midőn a benki erdőben levő töltés és padka helyét ki­irtotta, minthogy azonban ezen munkálat befejezte után a pad­kák kiépítésének elhagyására utasitatott, s ez által 13459. m. 2 erdő területének teljes kiirtását, kitisztítását, azontúl pedig még 37 nagyobb tönknek eltávolítását önhibáján kívül feleslegesen eszközölte: e szinten keletkezett költségekért 434 frt 1 krral kárpótoltatott. A 6-ik tétel vonatkozik a 80760. 80880-ik szám­i szel­vények közt­i anyaghiány miatt szükségessé vált nagyobb távszállításra, ott ugyanis a munka­vezetőség által csak 128 m. távolságra eső 1—6-ik szám­i köbgödrökben volt a meg­­kivántató anyag termelhető, e szerint 4810. 41. m. 3 után 78. m. nagyobb távszállításért — köbméterenként 10. 56 krt számítva 518 frt 54 kr volt felveendő. — A 7 tételt illetőleg előadatik, miszerint a 84,050, 84,280, 84,360 szelvények között helyi körülmények miatt a töltés irányának eltolása vált szükségessé, minek eszközlése végett a régi töltés mentett oldaláról 190 m. hosszban 285 m.* levágatván, az igy nyert anyag a vizfelőli oldal rézsűjében használtatott fel, ilynemű munkálat egységáráról a szerződésben gondoskodva nincs, az a 38.8 kr egységű ár helyett 29,88 krral hozatott számításba, összesen tehát 85 frt 16 krral dijaztatott. A 8-ik tételnél a 89,260. és 89,280. sz. szelvények közt a régi töltéstestben szivárgás észleltetvén, az kivágatott és uj anyaggal bedöngöltetett; minthogy pedig a szerződésben se a kivágott földnek deponálására, sem pedig döngölésre az egység megállapítva nincs, evégből árelemzés szerint a depo­nálás egységára 29.88 krba, a döngölés pedig 7.2 krban állapíttatott meg, mely szerint 158­ 16 m.* után jár 58 frt 65 krajezár. Vélemény: A leletben előadottak szerint a felülvizs­gálat tárgyát képező vállalati munkálatok a szerződésben meg­határozott követelményeknek megfelelően s egyebekben teljesen kifogástalanul végreh­ajtottaknak találtatván, a leszámolást ille­tőleg észrevétel fel nem merült; ennélfogva a munkálatok ezennel felülvizsgáltaknak jelentetnek ki s ebből kifolyólag vállalkozónak óvadéka kiadandó. — K. m. f. Bertalan Lajos s. k., mint felülvizsgáló; Halácsy Kálmán s. k., mint Halácsy Sándor örökösei teljhatalmú képviselője; Németh­y János s. k., kir. folyammérnök; Meczner Gyula s. k., kormánybiztos; Hu­ny­ady Béla s. k., igazgató. Z­á­r­s­z­ó: A töljésmunkálatok felülvizsgálását minél na­gyobb nyilvánossággal kívántam foganatosítani, miért is annak megkezdési határideje közhírré tétetett a czélból, hogy annál minden érdekelt fél jelen lehessen és netáni észrevételeit figye­lembe vehessem. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a felül­vizsgálatnál csakis egyetlenegy érdekeltségi tag jelent meg minden észrevétel megtevése nélkül s csak oly rövid időre, hogy jelenléte számbavehető se volt. Minthogy tehát e szerint a felülvizsgálás az érdekeltség részvétele nélkül foganatosíttatott, e helyen hozom nyilvánosságra azon eljárást, mely jelen felül­vizsgálati jegyzőkönyv alapját képezi. Elsősorban az eredeti tervek h­asonlíttattak össze a kiviteli tervekkel, mely alkalom­mal kitűnt, hogy több oly helyeken, hol az eredeti tervekben csak kismérvű töltésemelések és padkák voltak tervezve, azok nem lettek kiépítve; ez intézkedést részemről is helyeslem, mert nagyobb biztosítékot nyújt a már teljesen megülepedett és tömören begyepesedett régi töltés, mintha arról a jó felület eltávolittatik s csekély méretű uj földdel borítva, a réginél valamivel nagyobb méretre építtetik ki a töltés, mely munká­latnál a csekély méret miatt az előverés nem alkalmazható s igy a laza földet részben az eső moshatja le, hullámverés esetében pedig az egészen elhaboltatik. A tervek összehasonlítása után foganatosíttattak a hely­színen a próba-utánmérések, mely alkalommal az egész töltés hossza beméretett, korona magassága lejtmérettetett s sok ke­resztszelvény felvétetett és az igy talált eredmények a ter­vezetbe kék színnel berajzoltattak. Itt megjegyzem, hogy a korona magasságot feltüntető eredmény nem képez egy egyen­letes, hanem hullámzó vonalat, mi onnan ered, mert a feltöl­tési magasság nem egyenlő, hanem majd minden szelvénynél más-más. Hogy a felhordott anyagnak bekövetkező ülepedése után egyenletes korona álljon elő, a szelvények kitűzésénél, tekin­tettel az ülepedésre, minden egyes magasság 10 °­ C-kal maga­sabbra tűzetett ki, miáltal hullámzás jön létre, mely azonban a töltés megülepedése után elenyészik. Ezen 10 °­ C túlmaga­­sítás a vállalatnak se előnyére, se hátrányára nem eshetik, mert a szerződés értelme szerint vállalkozónak nem a töltés mérete szerint fizettetik a munka, hanem a kiásott köbgödrök mérete szerint. A t ’téstesten megejtett próbamérések alkalmával egyes’ még ép állapotban talált köbgödrök egyes méretei is utánmé­­rettek s miután ezeknél számbavehető eltérés nem mutatkozott, a köbgödrökre vonatkozólag észrevétel se tétetett mindaddig, míg a badaló-gergelyi töltésvonal felülvizsgálására került a sor. Ekkor kijelentette a vállalat, hogy a badaló-gergelyi vo­nalon a köbgödrök felvételénél meg lett károsítva, mert azok nagyon szűken mérettek be s kérte annak utánmérések általi konstatálását. Ezen körülményt különben vállalkozó még a felülvizs­gálás megkezdése előtt jelezte nekem, mit én azonban a kér­déses vonal felülvizsgálásának megkezdése előtt figyelembe nem vehettem, de midőn a próbamérések e szakaszon eszközt l­et­­­­tek, személyesen győződtem meg a panasz alaposságáról. Erről kormánybiztos úrnak szóbeli jelentést téve, felkértem őt oly intézkedések megtételére, melyek által ezen panaszos ügy békés megoldást nyerjen, annyival inkább, mert nem tartottam a társulat méltóságával megegyezteth­etőnek, hogy a vállalat, el­lene, helytelen bemérések általi megkárosítását jogosan köve­telhesse ; egyúttal jelentettem kormány­biztos úrnak, miszerint én nem rendelkezem annyi idővel, hogy a panaszos vonalon még ép állapotban meglevő összes gödröket utánmérjem s e végből megbíztam a v.­naményi folyammérnöki hivatal főnökét, hogy ő személyesen, a társulati munkavezető mérnök és­ a vállalat megbízottjának közbejöttével minden ép gödröt újból mérjen be s az eredményt mutassa ki. Időközben a felülvizsgálati számtiszt által átvizsgáltattak az összes köbgödörkönyvek, ezek közt a panaszolt vonalra vonatkozók is, avégből, hogy esetleges számítási hibák kiiga­­zíttassanak. Ennek megtörténte után ugyancsak számtiszt által átvizsgáltattak a VIII. számú mellékletben foglalt s a v. na­­ményi hivatal főnöke által a fent előadott megbízatás szerint foganatosított utánmérések eredménye , összehasonlítva az u­tán­­mérések eredményét, a panaszolt szakaszra vonatkozó gödör­könyvek megfelelő tételeivel: kitűnik, hogy azoknál a válla­latnak átlagban 5.676 °/o krral kevesebb méretett be, mint őtet tényleg megilletné. Minthogy pedig panaszolt szakaszon talált összes ép gödrök bemérettek s ezen 310 gödör azt igazolja, hogy vállalat panasza alapos, arra nézve pedig, hogy a most már után nem mérhető gödröknél egyetlenegy adattal sem lehet azt igazolni, hogy azoknál panaszra ok nincs, ezen ügyet úgy vélem megoldandónak, hogy a panaszolt szakaszon kimutatott egész köbmennyiség, az utánmérések által megál­lapított százalékkal növeltessék. Ennyit tartottam a vállalati munkálatokra vonatkozólag felemlítendőnek, az ezzel kapcsolatos többi költséget illetőleg megjegyzem, hogy a kisajátítások részletes elszámolása még befejezve nincsen s így annak költségei csak pótlólag lesznek kimutathatók. A gergelyi országút felmagasítása által a kőtest eltávolítása és a felmagasítás után újbóli elhelyezés költségek­hez való járulás XIII. számú melléklet szerint 1926 frt 52 krral van kimutatva. A töltésépítésnél pedig a régió-költségek XIV. szám­i mellékletben 12,072 frt 63 krral vannak feltüntetve s miután azok csak 3 , 3 °/C -kát képezik az építkezési tőkének, ezáltal a helyes és gazdaságos adminisztráczió igazoltatik. Végre kellemes kötelességet teljesítek, midőn kiemelem, hogy egy oly nagyobb szabású munkálat, mint a beregi ár­­mentesitő társulat Borzsa-Tisza védtöltéseé, csak úgy volt minden tekintetben kifogástalanul létesíthető, ha mindazon egyesek, kiknek hivatásuk volt közreműködni, a legnagyobb odaadással, vállvetve igyekeztek kötelességüknek megfelelni és hogy ez tényleg így történt, arról mindenki meggyőződhetik, ki fáradtságot vesz magának a társulat hivatalos helyiségében körültekinteni. Adatokat fog ott találni, melyek azt igazolják, hogy úgy a legfőbb intézkedés, a sok fáradtsággal járó igaz­gatás, pénztári kezelés, műszaki teendők s azok ellenőrzése oly lelkiismeretességgel és pontossággal kezeltetik, mely nem­csak teljes elismerésre méltó, de biztosítékot is nyújt az érde­keltségnek arra nézve, hogy a szabályozási munkálatok ered­ményesen fognak befejeztetni. Bertalan Lajos s. k. A másolat hiteléül: Csáthy Kálmán, irodavezető­ körű arany fiatalság, azután Vulkán a tű­zkirály ragadta bámulatra a kisvárosi közönséget. Ennek elvégzése után kiugratott magyar huszár ruhában a komédiás­direktor fogadott fia (kutyája), a kis Caesar. A szép kis fiúnak már megjelenését is zajos tapssal fogadta a közönség; mutatván­yát pedig a legzajosabb újrázással. Ismét visszatért s festetlen halvány arcza kipirult, kék szeme köszöntve pihent a közönségen. A kis fiú gyö­­ny­örű­en nézett ki s a közönség osztatlan érdeklődése mellett tánczoltatta lovát. Néha-néha kék szeme sóvá­ron pihent a kijáráson. Vájjon odateszi-e Herman a deszkát, hogy átugrassa? vájjon kinyitja-e a kaput? A csárdás vége felé a lovász csakugyan deszkát tett a kijárás elé s int Caesarnak, hogy menet ugrasson és egyúttal kinyitotta a szabadra nyíló ajtót, nehogy a sebes rohamban belevágódjanak. Caesar átugratta a korlátot s a sebes rohamban túlment a kapun, ki a szabadba. A közönség zajosan éljenez s hívta vissza, legalább látni akarta hirtelen lett kedvenezét. Elmúlt egy negyed, egy félpercz s még sem jön. Hosszantartó morgás keletkezett, melyből e szó volt kivehető: meg­szökött. — Herman — kiáltott harsányan az igazgató — üljön a Balfra és fogja el. A borzas Herman kegyetlenül vigyorgott.: „majd arra a szép pofájára fogok ütni most,“ — mormogó irigységgel eltelve s az ólba ment, s nem sokára hal­latszott a zajos lódobogás. A közönség nagy része szintén eltávozott s az ott maradtakat egy pár mutatván­nyal kielégítve, haza küldték. — — — A kis Caesar a város főutczáján vágtatva rohant a ló lábára kötött csörgők zaja által megállított járó­kelők között. A járó­kelők pár percz múlva egy másik lovast is láthattak ugyanazon irányban elvágtatni. Caesar a városon kivül megállitá lovát, leszedte a csör­gőket lábáról s azután felugorva még sebesebb nyarga­­lásra ösztönző. Néha-néha füléhez hajolt s nevét su­sogta. Az, mintha sejtené gazdája félelmét, mintha értené akaratát, sebesebben rohan. A­mint egyszer hátranézett az egyenes ország­úton, mintegy 200 lépésre másik lovat vélt látni. — Ez Herman — mormogta a kis fiú ijedten s kétségbeesetten vágta a sarkantyút a ló oldalába. Egy nagyot ugrott az s azután még sebesebben rohant, hanem az a másik is sarkantyúzta lovát s a mint Caesár hátra nézett, még közelebb látta őt. Akkor a kis Caesár oldal útra vágott, épen a Tisza felé, a másik ugyanazon útra tért. A tér kisebbedett. Caesár egy­enesen a Tiszának tartott; inkább akarta a szőke folyamban a halált, mint amott a megutált ir­galmat. A­mint ismét visszanézett, látni vélte, miként emeli ütésre korbácsát a borzas Herman. A folyam már alig volt 25 lépésre, Herman pedig 50-re. Caesar egyenesen vágtatott a folyam partjához s nem gon­dolva az 5 ölnyi parttal, megsarkantyúzta lovát és ugratott. Herman a sebes rohamban csak a part szélén vette észre annak magasságát s megrettenve egész erő­vel rántotta meg a Half kantárát; fájdalmában nye­rítve ágaskodott az fel s hátra zuhant, maga alá döntve az üldözőt. A­ ló felkapaszkodott s még egyet rúgva az eszméletet vesztett emberen — elvágtatott. A direktor hiába várta Hermant s végre meg­unva a várakozást, utánna mentek s reggel 4 órakor rá is akadtak a Tisza partján. Még mindig ájult volt. A hogár esett, fejét belevágta egy köbe s a kifolyó, megaludt vér odaragasztotta hajánál fogva s úgy kel­lett onnan elránczigálni. Az igazgató nem is kapta meg többet soha Caesart, de nem is kereste, annak be kellett fúlnia a Tiszába, ahogy Herman elbeszélte. Pedig Caesar nem halt meg. A­mint a folyóba ugratott s a viz alá merült, pillanatra eszméletét veszte és leesett a lóról, de szerencsére görcsösen tarta a kantárt. Armida prüszkölve húzta maga után. A­mint felmerült, a ló hátára kapaszkodott. Bár nyári idő volt, fázott. Minden pillanatban látni vélte üldözőjét a par­ton. A kis­fiú remegett és más felé akarta fordítani a lovat, de az ösztönét követve egy­enesen a partra úszott vele. Kilépve a partra félénken nézett körül, hogy nem látja-e valaki, azután a túlsó partra. Ott egy óriási sötét alakot látott, a­mint hosszú karjaival utána akar nyúlni a folyamon keresztül — egy vízbe hajló füzet. — Gyorsan Armida — sikolta a kis fiú — s a ló vágtatva kezdett haladni. Fázott és éhes volt, már alig birt a lovon maradni és mégis ösztönző. Minél messzebb, annál biztosabb. Feje szédülni kezdett, agyára ólomsuly nehezedett, torka kiszáradt s már csak alig hallható susogással ösztönző lovát. Minél meszszebb az utána nyúló kéz elöl. Egyszerre egy paraszt szekér állt előtt Egy férfi a lőcsön igazitott valamit és szidta a két álmos gebét, hogy minek ránczigálják úgy a­­ szekeret. Caesar megállitá lovát mellette, a paraszt)

Next