Bereg, 1886 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1886-10-10 / 42. szám
42. szám. — XII. évfolyam Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszász, Péter-utcza 732. szám. i ,------■v Előfizetési díjak: Egy évre . . 4 Irt. Kél évre ... 2 Irt. Negyed évre I frt. Bereg- és Ugoessmegyei községeknek s néptanítóknak egész évre, előre beküldve ....................2 frt 50 kr. Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. Megjelenik minden vásárnál. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Beregmegye Hirdetései-, a eir. Tanfelügyelőség-, a Közművelődési Egylet- és a Gazdasági Egyesületnek HIVATALOS KÖZLÖNYE. Beregszász, 1886. október 10. Kiadóhivatal, ahová az előfizetési, hirdetési és nyílttéri dijak küldendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. Hivatalos hirdetési díjak: egyszeri közlésért. 50 szóig — írt 00 kr. 100 „ 1 „ 40 ” •200 „ 2 „ 40 r Hirdetések s a nyílttérre szánt közlemények előre fizetés mellett fogadtattak el. Alispáni jelentés a lefolyt őszi közgyűlésre.* Mélyen tisztelt megyei bizottság ! A törvényhatóság és törvényhatósági közigazgatás állapotáról időszaki jelentésemet a következőkben van szerencsém előterjeszteni. Január 1-től szeptember 15-ig beérkezett a közigazgatási bizottsági iktatóba 1177, az alispáni iktatóba 8381, a kihágási iktatóba 125, a központi választmányi iktatóba 81, az erdészeti albizottsági iktatóba 195, összesen 9959 egydarab. Az alispáni hivatalhoz a jelzett idő alatt beérkezett ügydarabok közül a számonkérőszéki ülés alkalmával elintézetlennek találtatott.... darab, melyek vagy a legutóbbi napokban érkeztek, vagy olyanok, melyeknél az elintézésnek valami akadálya van. A törvényhatósági közszolgálat és közigazgatás egészben véve rendszeres és fenakadás nélküli volt. A vízi jogról, törvényhatóságokról és községekről szóló új törvények végrehajtása, valamint a folyamatban levő vasútépítési és ármentesítési munkálatok, úgy nemkülönben a fenyegető cholera-veszély elleni óvintézkedések, a tiszti kartól fokozott és rendkívüli tevékenységet igényelnek. Az árvapénztár kivételével a többi megyei pénztárak és pénzalapokba, odaértve a múlt évről fenmaradt készleteket is, folyó évi január 1-től szeptember 17-ig befolyt 340,588 frt 91 kr. kiadatott 165,850 frt 30 kr. A készletek tehát a jelzett napon összesen 174, 738 frt 61 krra rúgtak. Mely összeg túlnyomó része gyümölcsözőleg van elhelyezve. A nemesi pénztár rendezése és átalakítása, valamint a hátralékos kamatok behajtása lassan ugyan, de folytonosan előre halad. A tavaszi közgyűlés óta az átalakítatlan tőkék összege 6648 frtot, a kamathátralékok összege pedig, odaértve a folyó év végéig esedékes kamatokat is, 2363 frt 10 krral apadt. A pénztár állása jelenleg a következő : Az átalakított tőkék összege 51,418 frt. Ezen tőkék utáni kamathátralék 2679 frt 60 kr. Az átalakitatlan tőkék összege 13,040 frt . Ezen megyei közügyeink csaknem minden ágára kiterjeszkedő közérdekű jelentést — csekély kihagyással — egészben kívánjuk olvasóinkkal megismertetni. Szerk. 60 kr. Ezen tőkék utáni kamathátralék 4441 frt 83 kr. A beregszászi hitelintézetnél elhelyezve és pénztári készlet van 13,931 frt 84 kr. Nem kamatozó tőkék 2909 frt 26 kr. E szerint a nemesi pénztár ez idő szerinti állaga 88,421 frt 33 kr. A néhai Kántor Sámuel hagyatéka ellen fennállott 5000 frt tőke és 900 frt kamatkövetelés a nemesi pénztár részére megszerzett birtokrészletek értékesítése után 2012 frt 57 krra apadt. Ezen követelés fedezetéül szolgálnak még a hagyatékhoz tartozó n.szőllősi szőlő és a hosszumezei ingatlanság, ezenkívül a beregszászi hegyen levő nagyobbik szőlő és pincze, melyek ez ideig értékesíthetők nem voltak. Ez utóbbiakra nézve kérem magamat felhatalmaztatni, hogy azokat az ügy sürgősségénél fogva a már közhírré is tett nyilvános árverés útján esetleg becsáron alul is értékesíthessem. A törvényhatóság azon határozatát, melyben a vármegye székhelyének Munkácsra leendő áthelyezése iránt nevezett város képviselőtestülete részéről beadott kérvény elutasításával a megye székhelyének továbbra is Beregszászban leendő meghagyása mondatott ki. Schuller Sámuel és társai munkácsi lakosok által az ellen beadott felfolyamodás elvetése mellett, belügyminisztere nagyméltósága indokainál fogva e napokban hagyta jóvá, és kijelentette, hogy a tervezett új székház felépítése ellen elvben kifogása nincs; egyszersmind az építkezésre vonatkozó műszaki dolgozatokat, oly felhívással küldte vissza, hogy a díszterem és a főlépcső terve az építkezési bizottság határozatának megfelelőleg egy ahoz értő műépítész által a már kijelölt irányban átdolgoztatván, az ennek alapján végleg megállapítható költség összeg és mikénti fedezésének részletes előtüntetése mellett az ügyiratok végleges elhatározás végett újból terjesztessenek fel. Mihez képest a terv jelzett részének átdolgozása iránt a kir. építészeti hivatal főnökével egyetértőleg a lépések azonnal megtétettek. (Vége köv.) — azon anyagi erőhöz, melylyel az egylet ezidő szerint rendelkezhetik, s azon viszonyokhoz mérten, melyekben az egyleti élet tényleg hozzászokva nyilvánul. A beregszászi, úgynevezett megyei olvasóegyletet mi nem tartjuk — ezidő szerint — képesnek arra hogy alkalmas telket vásárolhasson és arra igényeinek megfelelő épületet emeltethessen. Ehez legalább is tíztizenötezer forint kellene; az egylet tagjai ily összeget előállítani nem fognak sem részvények árusítása, sem sorsjegyek tukmálása által, abból az egyszerű okból, mert ily czélra — mely nem kínál biztos nyereséget — ki sem volna hajlandó pénzt kiadni, ha rendelkeznék is a tőle elvárt összeggel. Ily nagyobb szabásu tervvel hasztalan lépünk oly egylet elé, mely évi hat forint tagsági dijat is rendesen nagy hátralékokkal szokta elszámolni s ily állapotában a létezést feltételező első és szerény szükségeit is alig képes napról-napra fedezni. De egyletünk nem is oly népes s kényelmi igényei nem oly tulfeszültek, hogy képes és hajlandó is lenne nagyobb költekezésre, mint a melylyel jár jelenlegi egyleties foglalkozása és szórakozása. Az a kivánalom, hogy az olvasóegylet tagjai, az egylet helyiségében bizonyos közügyek felett eszmecserét váltva, közhangulatot s véleményt ébresszenek, mindenha elméleti óhajtás fog maradni; ily czélú társalgásra ott nincs kedv sorakozni, ezért az olvasóegyleti helyiséget ki se fogja megkeresni, mert a közérdekek ma rendesen az egyéni érdekek szempontjából hozatnak világlatba; véleményét tehát előlegesen ki sem szereti nyilvánítani, hogy a közügy feletti döntés perczeiben érdekeihez szabottan szabadon mozoghasson. Közügyekben — kivéve az egy politikai pártállással szorosan összefüggőket — divatos a hallgatás; a példabeszéd szerint: „hallgatni arany, szólam ezüst“ — ez ma már, úgy látszik, szigorú szabály. A megyei kaszinó nélkülözhetlen egyesülete a helyi társadalomnak; folytonos élete van firól-fira, mint az azt alkotó egyedeknek, de csak azért —• és nem más czélból — hogy kevesebb költséggel lehessen olvasni különféle lapokat, irodalmi folyóiratokat, könyveket, lehessen az éltesebbeknek kártya-, az ifjabbaknak tekejátékkal szórakoztatni magukat. Az eddigi — úgy az itteni, mint akárhol fenálló — gyakorlat bizonyítja, hogy a kaszinói tárlakozásnál az eszmecserére nincs tér és idő s hajlam is csak igen kevesebben volna feltalálható. A kaszinó közgyűlési és ennek választmányi tanácskozása is rendesen nehezen megy, mert a tagok a A megyei olvasóegylet. E lap hasábjain legközelebb megjelent három értekezés , úgy látszik, napirendre hozta a megyei olvasóegylet jobb és czélszerűbb elhelyezésének kérdését. Szóljunk tehát hozzá tovább is — és pedig a képzelet szárnyaira kelt magasb igényeket mérsékelve ír Tivadari révészlegény. Tivadart révészlegény búvább, Egész falut utczahosszat bejárja. A hol elmegy, kicsődülnek, megállnak, Panaszolja sorát, baját fájának. Piros arczczal, még pirosabb selyembe, A templomba esketőre úgy ment be Mikor kijött, piros volt a ruhája ; Liliom lett arczának a rózsája! Könnyes szemét fájón reám vetette . — Az a nézés most is ég a szivembe. — Tudtam, hogy hű, más az oka mindennek. Elgondoltam: búján, baján enyhítek ! ... Tisza-révnél, tivadari határba!, Galamb sír, rí, ölyü szál Idős nyomába!, Hidasomra rárepültek mindketten: Megállj ölyü ! — a galambot megmentem ! Néma este sötét árnya leszállóit, Elhajitám az evező-lapátot. Hidas roppant... jéghegy csapta, sodorta, Merült, — merült hideg, fagyos pokolba. Czifra násznép felsikongott rémesen, Galamb búgott vállaimon édesen, Mennyországom két karomba bezártam. Enyém vagy már, ha nem itt, a halálban! Picziny szive ott dobogott keblemen... ... Sikolt az ölyv s reánkcsapott sebesen. Csók mézénél nem éreztem egyebet, Sötét hullám magába zárt, temetett... Harmadnapon — száz év is volt az talán ?_ — Révész-házban, a szemem mint felnyitám Roncsolt hidas a parthoz volt kikötve — S lelkem üdve oda, oda ! — örökre Halásztam én Tisza vizét fenékig, Panaszommal fel-felsírtam az égig! Jó az Isten, meg a viz sem kegyetlen! Azt felelték: ne ő náluk keressem. És ezóta a világot bejárom. Csak keresem, de sehol sem találom. Aki látta, óh vezessen nyomába, S az az Isten, a jó Isten megáldja ! Vagy nem kérem! — hozzá ne is vigyen el, Csak legalább egy sóhaját fogja fel. Lábporánál ne mutasson egyebet, Az a kis por elvezeti szivemet /« ... Tivadari révészlegény búvába!, Könyörögve egész falut bejárja ,Szeretőjét házról-házra keresi. — Falu népe szánja is, meg neveti. S a mint ballag, a mint halad nagy lassan, Czifra háznak az ablaka felpattan. Asszony sír ri, — férje veri — nem szánja ...— Révészlegény csak berohan a házba. S fel-felsikong: »pokol átka fejeden! Megállj, ne bántsd!< — ezt kiáltja szüntelen. S zokog egy hang. *de csak verjen kigyelmed, Mért dobtam el azt az igaz szerelmet /* tát, olbtvcm»