Bereg, 1888 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-03 / 23. szám

23. szám. XIV. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1888. június 3. Szerkesztőség : hova a lap szellemi részét illető­ közlemények küldendők: Bereg­szász, Péter-utcza 732. szám. Kiadóhivatal: hová az előfizetés, hirdetés és nyilt­­tér dijai küldendők: Beregszász, Namény-utcza, 492. szám. Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Előfizetési dijak: Egész évre..........................4 frt. Félévre................................2 frt. Negyedévre .... 1 frt. Községek s néptanítóknak égész évre 2 frt 50 kr. Hirdetési dijak: 50 szóig 90 kr, 100 szóig 1 frt 40 kr, 200 szóig 2 forint 40 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megyei hivatalos közlemény. 5146/1888. K. I. szám. Beregvármegye alispánjától. Val­a­m­­ennyi főszolgabírónak. Beregszász és Munkács városok rend. tanácsának. A népfölkelő tiszti állás elnyerése körül követett feltételekre és az évenként junius hó 17-től kezdve 3. heti időtartammal felállítandó népfelkelő tisztképző tan­folyamba való felvételre vonatkozó határozványokat tartalmazó Hirdetményt — a nagym. m. kir. honvé­delmi minister urnak f. évi május hó 11-én 2387. sz. magas rendelete folytán a legszélesebb körben leendő közhírré tétel végett, a tek. czimnek ezennel megküldöm. Beregszász, 1888. évi május hó­­ 26-án Alispán helyett: Táj­el Ödön, főjegyző, 2387. sz./H. E. M. 1888. Magy. kir. honvédelmi minister. Hirdetmény. Azon tekintetből, hogy a népfölkelő tiszti (tiszt­viselői) helyekre kijelöltek számában időn­kint bekövet­kező fogyatékokat a szükséghez képest pótolni lehessen, a népfölkelésről szóló 1886. é­v­i XX. t.-czikk 9. §-a és a népföl­ke­lési utasítás 5. §-a alapján : a nép­fölkelő tiszti kijelölésre önként jelentkező állampol­gárokkal követendő eljárást a folyó évre, valamint a jövőre nézve is következőleg szabályozom : I. A népfölkelő tiszti kijelölésre megkövetelt föltételek. Népfölkelő tisztül való kijelölésnél az „Utasítás a népfölkelésre vonatkozólag a magyar korona országai­ban“ 5. §. 86. pontja 3 — 6. tételeinek határozványai szolgálnak alapul, erre való tekintettel az alább felso­rolt feltételek szerint érdemesnek talált egyének közül, a tiszti kijelölésre igényt nyerendnek: A) Volt tisztek és altisztek. B) Katonailag kiképezett és ki nem ké­pezett egyéb állampolgárok, kik a népfölkelő tisztképző tanfolyamot megfelelő eredménnyel végzik. Mindazon állampolgárok tehát, kik tisztek vagy altisztek voltak és népfölkelő tisztekül ajánlati la­pokkal még kijelölve nincsenek, a kijelölésre vonatkozó kérelmüket legkésőbb minden év október hó 1-ig azon népfölkelési járásparancsnoksághoz lehetőleg személyesen nyújtsák be, melynek területén állandóan tartózkodnak. Azon állampolgárok részéről pedig, a kiknek a népfölkelő tisztül való kijelölhetés czéljából egy nép­fölkelő tisztképző tanfolyamot kell elvégezniük (1. fent­i), folyamodványaiknak előterjesztésére nézve a II. fejezetben körvonalazott eljárás követendő. Mindkét rendbeli folyamodványok mellékleteikkel együtt bélyegmentesek. Az érdekeltek általános tájékozásául a következők szolgáljanak: 1. A népfölkelő tiszti rendfokozatba való elője­­gyeztetésre, a törvény értelmében általában csak azon állampolgárok pályázhatnak, kik sem a közös had­sereg (hadtengerészet) és a póttartalék, sem a honvédség vagy a csendőrség kötelékében nem állanak és hadkö­telezettségüknek eleget tettek, azaz a­kik sorozás alá már nem­ kerülnek, továbbá a pénzügyőrség, vagy az állami erdészet személyzetéhez nem tartoznak, és a­kik népfölkelő szolgálat alól ideiglenesen fölmentve nincsenek. 2. A kineveztetésnek mellőzhetlen föltételét az említett utasítás 5-ik §-ához képest, minden körülmé­nyek között a polgári becsület és joggyakorlat teljes élvezete képezi. 3. Minden pályázótól okvetlenül megkövetelted­­, hogy a népfölkelő tiszti állás betöltésére szükséges minősültséggel bírjon. Azon állampolgárok tehát, kik tisztek vagy al­tisztek nem voltak, a népfölkelő tiszti állásra csak azon esetben tarthatnak igényt, ha az alább bővebben ismer­tetett népfölkelő tisztképző tanfolyam befejezése után a népfölkelő tiszti kijelölésre alkalmasnak találtatnak. 4. A pályázás a népfölkelő gyalogság vagy lovas­sághoz történhetik. A lovassághoz pályázótól különösen megkivánta­­tik, hogy tökéletesen lovagolni tudjanak és a lóismében is jártasak legyenek. 5. Magyarországi pályázóktól a magyar, horvát­­szlavonországi illetőségű pályázóktól pedig a horvát nyelvnek szóban és írásban való tökéletes ismerete követeltetik. 6. A kérvények csak azon mérvben vétetnek te­kintetbe, a­mint azt a népfölkelő tiszti szükségletnek fedezése igényli. 7. Minden pályázótól megköveteltetik, hogy álta­lában a tiszti állásnál megkövetelt polgári foglalkozás­sal bírjon, azaz hogy életfentartásból oly foglalkozásokat nem teljesít, melyek a kézmívessegédek, vagy szolgák­nak tekintett egyének által végeztetnek és hogy egészsé­gileg a csapatszolgálatra alkalmazható legyen. Ezen általános föltételek mellett a népfölkelő tiszti kijelölést pályázat utján elnyerhetik. A) Volt tisztek és altisztek közül: 1. Azon volt tisztek és altisztek, kik véd­­kötelezettségük teljesítése után, kényszerítő indok nélkül leköszöntek, illetve elbocsáttattak és népföl­­kelési kötelezettségnek alávetve már nin­csenek, azonban a népfölkeléshez önként jelentkeznek s előbb viselt, tiszti rendfokozatukba, a volt altisztek pedig hadnaggyá előjegyeztetni óhajtanak. 2. Ugyanily minősültséggel biró volt tisztek és altisztek, kik koruknál fogva még nép­­f­öl­kelési kötelezettségben állanak, és a véd­kötelezet­tség­ük teljesítése után a hadse­regből vagy honvédségből kilép­tek, illetve e­l­bocs­áttatta­k és kikről kiváló tulajdonságaik és előbbi katonai szolgálatuknál fogva feltételezhető, hogy mint népfölkelő tisztek is a követelményeknek megfe­lelni képesek leendnek. 3. Volt altisztek, kik azon honvéd zászlóalj­nál, melynek területén tartózkodási helyük fekszik, a népfölkelő tiszti kijelölésre vonatkozó pályázatokat meg­előző őszi fegyvergyakorlat alkalmával önként és saját költségükön 1í napi szolgálatot teljesítenek és ez alkalommal beigazolják, hogy a szolgálati nyelven ve­zényelni képesek: a népfölkelő tiszti kijelölésnél az altisztek között elsőbbségben részesülnek. 4. Népfölkelő tisztül kijelölt volt tisztek és altisz­tek, a honvédség őszi fegyvergyakorlatain önként és saját költségükön résztvehetnek ; ez alkalommal vala­mint a 6 napi szolgálat teljesítése alkalmával is, a II. 4. p. alatti kedvezményekben és ha kívánják, kincstári beszállásolásban is részesülnek. B) Egyéb állampolgárok közül: Azon rendfokozat nélküli volt katonák, vagy pedig katonailag ki nem képezett egyének, kik a fentebb általánosan felsorolt követel­ményeknek megfelelnek és a kik a hadkötelezettségüknek is eleget tettek, azaz a kik sorozás alá már nem kerül­nek és kiváló feddhetlen jellem, hazafias érzület és magatartás folytán köztiszteletben részesülnek, népföl­kelő tiszti kijelölés elnyerhetése czéljából megelőzőleg egy népfölkelő tisztképző-tanfolyamra jelentkezhetnek. A­ki ezek közül a népfölkelő tisztképző-tanfo­­lyamot megfelelő eredménnyel végzi és az illető tan­folyam zárvizsgáját megtartó bizottság által is tiszti állásra alkalmasnak talált­a­tik, a népfölkeléshez egy bi­zonyos sorrend szerint hadnaggyá fog kijelöltetni. A kik közülök további kiképzésük czéljából, a tanfolyam elvégzése után következő öt év alatt kétszer a honvédség őszi gyakorlatain önként és saját költségükön részt vesznek, a lovasság­beliek pedig ezenfelül egy ízben, ápril­is 14-től 30-ig egy honvéd huszárszázadnál tiszthelyettesi szolgálatot önként teljesítenek, a népfölkelő hadnagyi kijelölésnél és kinevezésnél min­dig elsőbbségben részesülnek. Ezen gyakorlatok alkalmával az illetők a II. 4. pont alatti kedvezményekben és ha kívánják, kincstári beszállásolásban is részesülnek. (Folyt. köv.) „Jó szív“. A mennyei Atya sokra becsülte a gyarló emberi nemet, felettébb nagy bizodalmat helye­zett benne, midőn az embereket melegen érző, jó szívvel áldotta meg. Oh, hányszor megbánjuk, hogy engedtünk az érzékenység szavának, hogy jó szívünkre hallgattunk, hogy bizalmasak, szá­­nakozók voltunk embertársaink iránt, kik aztán jóságunkkal visszaéltek? Hányan estek már ál­dozatául annak, hogy másokért sokat, mindent tettek, —még saját érdekeik figyelembevétele vagy legalább annak megóvása, biztosítása nélkül is ! Éles kard bizony a jó szív gyakran az em­berekben, mel­lyel sokan önmagukat sebzik meg; mérges virág, melynek illatát édes kéjér­zettel szívjuk be, nem gondolva, nem sejtve, hogy az halálunkat is okozhatja. De van-e oly veszélyes fegyver, melyet az ész vezérlete mellett okosan nem használhatnánk a maga kellő czéljaira? Van-e oly édes virágillat, mely mértékkel, észszerüleg használva, életünket veszélyeztetni képes volna?.. Van-e oly emberi szív, mely a meleg érzés, a könyörület hangjától, annak gyakorlásától teljesen elzárkózhatnék? Igen czélszerű: óvakodnunk a szerfelett való érzékenykedéstől, a meggondolatlan kön­­­nyelműségtől, még a szív érzelmeinek tényleges nyilatkozása, a jó cselekedetek gyakorlásánál is, hiszen oly sokan vannak, kik arra töreked­­nek­, hogy a jó­indulatot saját önző czéljaikra kizsákmányolják, a kik a mások erkölcsi és anyagi romlásán törekszenek magasba jutni, a többi emberek fölé emelkedni; de midőn mind­nyájunkat egy szent kötelesség parancsszava hív, midőn rendkivüli körülmények által embertársaink létérdekeit látjuk veszélyesen megtámadva ; midőn a boldogság és öröm hangjai helyett a csapás, szenvedés és siralom jajszavát halljuk körültünk szerte felhangzani, akkor nem szabad elzárni sziveinket, sőt inkább meg kell nyitnunk az önzetlen szeretet és könyörület nemes érzelmei­nek, megmutatni jó szívünket nem csak szóval, de tettel is embertársainknak. Sok szerencsétlenség sújtotta már szegény hazánk népét. Ellenség, saját kezünk, számtalan elemi és természeti csapás vert meg bennünket. Azért élünk mégis. A nemzeti őserő megmen­tett bennünket az erőszakos törekvésektől; a nemesen érző kebel, az a jó magyar szív meg­mentett bennünket a belső veszélyektől, a csa­pásoktól, szenvedésektől. Ezer és ezer testvérkéz nyúlik azonnal a szenvedő felé, hogy nyomorát enyhítse; ezer- és ezeren sietnek a veszélybe jutott felé, hogy őt szerencsésen partra segítsék. lme az árvíz által szétdult Szegedet százszor fényesebben újra felépítette a királyi kegy s nemzeti áldozatkészség; Toroczkó, Eperjes, Nagy­ Károly füstölgő romhalmait a hazafias jótékony­ság simította el jó részben. lm’ az idei tavaszi árvíz károsultak nyomorának, szenvedéseinek enyhítésére a »Jó szív” aegise alatt az egész ország egy megtestesült áldozatkészséggé válik, elő’ljárva a nemes példában hazánk szive, országunk fővárosának magas rangú és alsóbb rendű női- és férfi-társadalma, hogy megmutassák, miszerint a veszély esetén nincs áldozat, melytől vissza­riadni tudnának. És az egész haza követi a fényes példát. Tehetsége szerint kiki áldozik : a gazdag elhozza aranyait, a szegény filléreit, a közös oltárra, melynek neve: emberszeretet, könyörületesség. Hozzátok el ti is megyénk s városunk fiai és leányai e nemes czélra szigetek legdrágább gyöngyeit, nemesen érző lelketek áldozatát, azon napon, melyet városunk intelligens közönsége részéről e czélra megbízott rendező bizottság tűzött ki, midőn folyó hó i6-án a városi fürdő­kertben b. Perényi Zsigmondné ő méltóságának védnöksége alatt egy *jó szivü« nyári mulatsá­got rendez, hogy benneteket jó kedélyre derítsen s minél nagyobb áldozatkészségre buzdítson. A czél nemes s minden meg lesz téve, hogy a jelenlevők a csekély áldozatért bőséges szel­lemi és erkölcsi élvezetben részesüljenek. Jelen­jünk meg ott mindnyájan szívesen, örömmel, hogy jó kedvvel, kedélyesen mulatva hozzuk meg áldozatainkat azok iránt, kik a sors csa­pásai által nyomorra, szenvedésre lettek kárhoz­tatva. Minél többen veszünk részt a »Jó szív” munkájában, annál kevesebb jut belőle egyikünkre s mégis annál fényesebb lesz az eredmény, annál több sajgó sebet kötözhetünk be ! . . . Vessünk félre ez alkalommal minden más kicsinyes érdeket s tekintsünk el még talán saját kisebb bajainktól is, midőn egy nemes czél: embertársaink szeretete tevékeny áldozatra hiv! Éegyünk egyek a jó szándékban s akkor lesz szándékunkon az Isten áldása ! . . ügy legyen ! . . — r.

Next