Bereg, 1892 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

7. szám. XVIII. évfolyam. BEREG Beregszász, 1892. február 14. az ágostai 82 °­ 0-a, az izr. tankötelesek 69 °­ 0-a. Miből kitűnik, hogy még mindig a g. kath. és izraelita vallásu tankötelesek, illetőleg a g. kath. iskolák állanak kifejlődés dolgában a legutolsó helyen. A tényleg iskolázok között volt anyanyelvre nézve magyar 12510, német 790, tót 159, ruthén 9596, vagyis a magyar anyanyelvű tankötelesek 83 °/C, a német 81 °/0, a tót 92 °/C és a ruthén anyanyelvű tankötelesek 69 százaléka isko­lázott. Egyátalán nem járt az iskolába 3192 fiú, és 3520 leány, még­pedig vallásra nézve 354 r. kath, 4326 g. kath. 675 ev. ref, 18 ágostai, és 1339 izr.; nyelvre nézve 2395 magyar, 185 német, 13 tót, 4119 ruthén. A szorgalmi 10 havi idő az állami és köz­­ségi elemi iskolák mindenikénél pontosan meg­tartatott. A hitfelekezeti iskolák nagy részénél is örvendetes haladás constatálható e tekintet­ben, ámbár a­­ helyi viszonyok miatt még több helyen csak a minimális 8 hónapig terjedt az oktatás. A 23055 tényleg iskolázó tanköteles ös­­­szesen 171,535 iskolai félnap mulasztást köve­tett el, melyből pénzbírsággal büntettetett 30206, dorgálással pedig 141,329. Befolyt összesen 478 forint büntetéspénz, mely az iskolai felszerelésekre, szegény tanulók segélyezésére, az állami és községi iskolák bír­ságpénzeinek fele pedig a „Beregvármegyei tanító-egyesület“ által alapított országos taní­tói Halász-árvaházi alap gyarapítására fordit­­tatott. Az elkövetet iskolai félnapok tekinteté­ben a nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur 1891. évi márczius 31 én 2604/90. évn. sz. körrendeletével kiadott statisz­tikai Utasítás értelmében csakis a ki nem men­tett félnapok száma vétetett figyelembe, de meg kell jegyeznem, hogy a fenti 171,535 igazolat­lan iskolai mulasztáson kívül legalább is még 200,000 igazolt mulasztás fordult elő melyek az egyes iskoláknál számba vétettek, de statisz­tikailag ki nem mutattattak. Oka ennek főként azon körülményben rej­lik, hogy a felvidéki, munkácsi és szolyvai já­rásban dühöngött éhínség miatt sem a tanköte­lesek beiskolázása, sem pedig a rendes isko­lázás nem volt egész szigorral foganatosítható, miután a nép nyomora mellett a tanulók a ruhát és élelmet is nélkülözvén, a büntetések tekintet nélküli végrehajtása már csak humaniz­­mus szempontjából is akadályba ütközött. A mindennapi elemi iskolából kilépésre jogosult 12 éves tanulók száma volt 2680,­ kik írni-olvasni valamennyien jól tudtak. A 275 népokt. tanintézet közül magyar tannyelven oktattattak a növendékek 149 isko­lában, ruthénül 11-ben, ruthén-magyar tannyel­ven 111-ben, német-magyar tannyelven 4-ben. Az állami elemi iskolák magyar tannyelvvel lévén szervezve, ezeket mind a magyar tan­nyelvű iskolák között mutattuk ki, de ez rut­­hén és német ajkú községeinkben is megfelel a tényleges állapotnak, miután ily helyeken is az I. és II. osztályban a beszédértelemgyakorlatok utján a magyar nyelvben a növendékek annyi készséget szereznek, hogy a III. osztálytól föl­felé a magyar tannyelv kizárólag és teljesen érvényesíthető. Örömmel jelzem ugyanitt azt is, hogy a magyar nyelv a vallástanulásban is kellően kul­­tiváltatik, állami iskoláink hitoktató-lelkészei a kötelezett hiterkölcstani oktatást magyar tan­könyvből s teljesen nemzeti nyelvünkön végzik. A 275 népoktatási tanintézetben 308 tan­erő volt alkalmazva, kik közül képesített volt 260, nem volt 48; rendes tanító 303, segédta­nító 5, férfi 270, tanítónő 38, lelkésztanító 9. Az elemi népoktatás mindennapos tanintézeteibe járó 17072 tankötelesből egy-egy tanítóra 57 növendék esett, mely szám azonban az ismétlő tanfolyamok hozzászámításával egy tanító után 76-ra emelkedik. A 275 iskolaépület közül az iskolafentar­­tók tulajdona 250, bérelt helyiség 25, van ben­nük 318 tanszoba és 254 tanítói lakás. A tény­leg iskolázó növendékek közül egy-egy tante­remre jut átlag 72 növendék. Az iskolák mellett van 241 kert, 143 faiskola és 5 testgyakor­lati tér. Az iskolák taneszközeit képezték 387 fali írótábla, 69 szemléleti képgyűjtemény, 250 fali olvasótáblagyű­jtemény, 307 számológép és mé­termértékek fali táblája. Magyarország térképe 225, Osztrák-Magyar Monarchia 57, Európa 163, föld öt része 83, földgömb 181, természetrajzi ábragyüjtemény 156, természettani 72, rajz és szépírási 206. Volt az iskolák mellett 97 iskolai könyv­tár összesen mintegy 6883 kötet mű­vei, vala­mint népkönyvtár Szolyván, Bilkén, Badalón, Kajdanon N, Bobronyban. Tornászati felszerelés 3 iskolánál volt. A 275 népoktatási tanntézet évi összes jö­vedelme 163.157 frt volt, és pedig : készpénz­ben 110.507 f­rt, egyebekben pénzértékre átszá­mítva 52650 frt. Származott e jövedelem: a) Ingatlan vagyonból, melyek értéke 350890 frt jövedelme 30665 frt Összesen 163157 frt. A 275 iskola fentartására kiadatott 163157 frt és pedig rendes tanítók fizetésére 126335 frt, segédtanítókéra 1700 frt, fű­tés, tisztogatás és kisebb javításokra 8152 frt, tantermek föl­szerelésére 1105 frt, szegény tanulók segélyezé­sére 862 frt, vegyes szükségletekre 18628 frt, tőkésítés, építkezés és vásárlásra 6975 frt. Egy rendes tanító fizetése, beleértve a la­kást vagy lakbért átlag 416 frt, egy tanköteles oktatására pedig 7 frt esik, amely szám bizony oly szerfelett alacsony, hogy a század utolsó évtizedének nem válik dicsőségére, de meg kell jegyeznünk, hogy vármegyénk hegy­vidékei nyo­morult nemzetgazdasági viszonyok között sin­­tenek, kultúrintézményeik fejlődésére úgy a pol­gári, mint a hitközségek alig fordíthatnak töb­bet. Reméljük azonban, hogy a felekezeti taní­tók állami segélyezéséről szóló s már benyújtott törvényjavaslat törvén­nyé emelkedése esetére az 1892/3. tanévtől kezdve mindezen állapotok gyökeres átalakuláson fognak átmenni s tan­ügyünk, különösen pedig a magyar nemzeti ne­velés azzal hatványozott mértékben emel­kedni fog. Ugyancsak a fent jelzett számbeli adatok­kal kapcsolatban kell azt is megjegyeznünk, hogy tanügyünk másik nagy akadálya a tanulók­nak tankönyvekkel s írószerekkel való hiányos felszerelésében rejlik. Miután egész vármegye területén a lefolyt tanévben ezen czimen csakis 862 frt adatott ki, az iskolázó növendék ‘/3-át véve csak segélyezendőnek, pedig a valóságban ennél sokkal több a segélyre szorult, kitűnik, hogy e czimen egy-egy növendékre csakis 11 kr., felét véve pedig 7 kr. esett, ami majdnem egyenértékű a semmivel. Miután pedig taneszközök s tankönyvek nélkül a tanítás eredménye még abban az eset­ben is, ha a felekezeti tanítók állami segélye­zéséről szóló törvény életbe léphet, mindig il­­lusorius marad, az állam pedig az iskola­fen­­tartási kiadásokon kívül a növendékek egyen­kénti segélyezéséből támadható dologi szükség­letek fedezését csakugyan el nem vállalhatja, nincs más mód a javításra, mint vagy a polgári községek költségvetése terhére róni a szüksé­ges tankönyvsegélyezés költségét, vagy pedig — ami már kevésbé volna czélra­vezető, tár­sadalmi, egyesületi uton venni munkába egyen­kint az iskolák növendékei tankönyvvel el­látását. A vármegye állami egyenes adója az 1891. évben 217568 frt 34 kr. volt, melynek a bereg­vármegyei népoktatásra forditott 61.251 forint államsegély 28%-át teszi. Miután azonban az állami jövedelmek nagyobb része a közvetett adókra esik, s miután maga a fent említett köz­ségi és egyházi jövedelem megint a lakosság külön terhét képezi, a népoktásra fordított ös­­­szeg hányada a beregvármegyei állami jövedel­mekkel szemben adatok hiányában most meg nem nevezhető. Színészet: „Verseny“ (Vígjáték 3 felvonásban, írta: Gáthy Bálint. — Első előadása Sághy színtársulata által 1892. február 6-án Beregszászban.) A „Fiatal óriások“ irodalmi elsőszülötteit — mint premiere­ket — kicsinylő mosol­lyal szokta fogadni a nagy közönség; szigorú előítélettel a mindenható kritikusok. Kis városban, a­hol ez utóbbiak hiányzanak s az ugynevett „irányadó körök“ ily alkalommal rendesen távolmaradásuk­kal szoktak tündökölni s csupán az író szemé­lyisége által odavonzott ismerősök és jóbarátok köre várja már mohó kívánsággal a szárnypró­báló sikerét, előidézve azt, ha másképp nem, berekedt torkok és veresre tapsolt tenyerek köz­reműködésével. Ily alkalommal aztán a szín­társulat besöpri a kövér jövedelmet, az ivó lámpaláztól meghatottan igyekszik meghajlongni a „zajos ovácziót“ és aztán­­ el lesz feledve minden, mintha nem is történt volna. Mi azonban nyíltan bevalljuk, hogy az elmúlt héten telt házban előadott premiere nem tartozik a­ fentiek közé. Fiatal tehetség első munkáját láttuk benne, mely nélkülözi ugyan a routinnal írt művek simaságát, finom m­ancsait, de tárgya magában véve eredeti, egyes alakjai természetesek, mu­­lattatók, vagy kedvesek ; kompozícziója egyszerű, a tárgynak megfelelő, nyelvezete irodalmi szín­vonalon álló, szabatos, nem terjengő. Gáthynál nem a feltünésvágy, színpadi ha­tásvadászat volt a czél, mely darabja megírá­sára vezette, hanem szeme előtt lebegett egy társadalmi alap, mondhatni irányeszme, mely­nek helyességét az által igyekezett bebizonyí­tani, hogy benyúlván az életbe, alakokat vá­lasztott ki onnan, akik gondolkoznak, beszélnek, tesznek, ellentéteseket, akik egymás ellen küz­denek, míg végre a másfél óra időköz végén e ferde nézetekért rajongókat, vagy annak kép­viselőit nevetséges színben tü­nteti fel a világ előtt, illetve meggyőzetteti az idea helytelensé­géről, egyúttal a közönség rokonszenvét is a győzők pártjára terelvén. A darabban szembe van állítva az élet­­czél egyszerű de józan felfogása a divatos neve­lési rendszer felületességei s kóros kinövéseivel. Mert nem a szalonokban való kifogástalan al­kalmazkodni tudás, külső ragyogás elsajátítása illetve megszerzése a főczél, hanem a szív egyszerű, nemes érzelmeinek fejlesztése s ez alapon megteremtése háziasságnak, mely egye­düli alapja a boldog házaséletnek. A társadalom válaszfalakat épen az által emel, mert megtagadja jogosultságát a nemes egyszerűségnek. Mérték alá állít egyeseket és megállapítja az illetők szalonképességét, pedig a helyett a szív és kedély romlatlanságát kel­lene vizsgálnia. A külső hatásvadászat a szív­­világ nemes irányban való fejlődését csak gá­tolni van hivatva, hiszen ha a szívre, mely ön­magában fejlődésre képtelen, helytelen irányban gyakorolunk hatást: eltévesztett irányban kell hogy az haladják. Nem tagadja meg ezzel a divat létjogosultságát, hanem kimondja, hogy meg kell annak találnia korlátait a szívben, a lélekben és azon főczélban, mely a boldogság kútforrásához vezet. A théma különben ez : Dárdási, egy nyugalmazott s jószágaira visszavonult hivatalnok nagybátyjának végren­deletét nyilvánosságra hozzák. Ebben a végren­delkező kimondja, hogy ha anyja testvérének unokái Dárdási leánya Ilon és Keveházy Zsig­­mond, a két unokatestvér, egybekelnek, akkor egész vagyonát rájuk fagyja, ellenesetben azon­ban azzal Kalangyási Éva vénleány, Dárdásiéa rokona, szabadon rendelkezhetik. Dárdási neje, Irén feltétlen híve a divatos ferde felfogásoknak és nagyravágyását, szellemi fensőbbséget — mióta visszavonultak — falun élő rokonaival igyekszik is éreztetni. Férjével ellen­tétben meg van arról győződve, hogy leánya, kit ő a saját rendszere szerint nevelt, bizonyára boldogtalan lesz, ha Zsigához az egyszerű fa­lusi gavallérhoz megy nőül. Ilonnak egy vagyo­­nán rég túl adott, nagyvilági gavallér Csudányi Elemér udvarol, kit inkább Dárdásyné kedvel, mint leánya. Hon emlékét még mindig lekötve tartják a gyermekévek játszi napjai, miket uno­katestvérével Keveházi Zsigával együtt töl­tött el. A végrendelet folytán az öreg Keveházi és fia bejelentik Dárdásiéknál látogatásukat. Ez a leánynéző az asszonyt arra indítja, hogy felvegye a harczot Évával a nagynénivel, ki ugyanekkor érkezik hozzájuk látogatóba. Kalangyási Éva, bár 50 éves kora daczára hajadon, nem a b­ablonszerü bogaras és nevet­séges vénleány alakok közül való, hanem egy helyes gondolkozása, okos, nyiltszivü és mun­kás nő, kinek czélja az asszonyt kiábrándítani s a „gyerekeket“ boldogokká tenni. Ö képviseli a darabban az egyszerű józan felfogást. Magában véve eredeti eddig még színpadra nem hozott alak, a­ki nem tud, nem is akar megbarátkozni a szalonok légkörével, mert tudja, hogy ez csak ködlétra a képzelt légvárak kapujáig és aki egyszer onnan lebukik, annak vajm­i nehéz az­tán az újrakezdés. Dárdásiné és Éva a fősze­ b) 17587 frt tőkepénz kamatja 970 frt c) tandíjakból 9414 frt d) államsegélyből 61251 frt e) községi járulékból 16748 frt f) egyházi jövedelem 42709 frt g) vegyes forrásokból 1400 frt

Next