Bereg, 1893 (20. évfolyam, 1-54. szám)

1893-11-12 / 47. szám

47. szám. XIX. évfolyam. Hivatalos közlemények, 200. E. B. sz. Felhívás az erdőbirtokosokhoz. A nagyméltóságu földmivelésügyi m. kir. ministérium a belföldi famagvaknak óhajtván érvényt szerezni, illetve a hazai erdőbirtokosa­inknak az általuk szükségelt mag jó és megfe­lelő minőségben leendő olcsóbb megszerezhetését elősegíteni; másrészt a magban bővelkedő bir­tokosnak uj értékesíthetési forrást nyújtani, s egyidejűleg az újra erdősítéseket előmozdítani akarván, folyó évi 34017. számú magas intézmé­­nyével elrendelni méltóztatott, miszerint évente a felesleges, tehát eladás tárgyát képező külön­féle famagvak feljelentessenek. Hogy ezen nagyfontosságú feladatnak meg­felelni lehessen, felhívatnak a vármegyebeli erdőbirtokosok, hogy esetleg eladható bármely fajú famagvaikat, a termelési helynek megneve­zése mellett, az ungvári kir. erdőfelügyelőségnél minden év legkésőbb augusztus végéig bejelent­sék s egyidejűleg czimüket pontosan megjelöljék. Beregvármegye erdészeti bizottsága, Beregszász, 1893. évi október hó 18 án. Az erdészeti biz. elnöke: Lónyay Sándor, főispán. Valamennyi főszolgabírónak és a két város rend. tanácsának. 19129. sz. Körözés végett tudatom, hogy Szt-Miklós község kerülője az országúton egy 12 éves szürke kocza sertést bitanglóban talált, melynek ha igazolt tulajdonosa f. hó 27-ig nem jelentkeznék, az a jelzett napon Munkácson a szolgabirói hivatalnál nyilvános árverés utján el fog adatni. 19141. sz. Tudatom, hogy Zsónafalva köz­ség bírája egy szőke szőrű 1/1 éves kocza ma­­laczot talált, melynek ha igazolt tulajdonosa f. évi november hó 27 ig nem jelentkeznék, az a jelzett napon Munkácson a szolgabirói hiva­talnál nyilvános árverés utján el fog adatni. 19174. sz. Tudatom, miszerint Lakatos Jó­zsef m.-kaszonyi lakos várogvető czigány f. évi augusztus havában igazolási jegyét elvesztette 19295. sz. Tudatom, hogy Fricker József alsó-schönborni lakos folyó évi október hó 20 án Munkácson egy kitöltetlen és Fricker József mint elfogadó, Pecza György kibocsájtó és Fricker Éva forgató nevek aláírásával ellátott váltót elveszített. 19140. sz. Tudatom, miszerint Buttykay Ferencz m.-kaszonyi lakosnak Hetyen község határában lévő gulyájából egy 7 hónapos, szőke szőrű, jobb hátsó lábán B. F. jegyű borjúja elbitangolt. Beregszász, 1893. évi november hó 7-én. Jolszty Gyula, alispán. BEREG Beregszász, 1893. november 12. IRODALOM. Az Atheneum Képes Irodalomtörténetéből (szerk. Beöthy Zsolt) megjelent a 12-ik füzet. Nagyobb részét Széchy Károly, a kolozsvári egyetemen a magyar irodalomtörténet tanárának dolgozata foglalja el Zrínyi Miklósról, a XVII. század e nagy alakjáról, ki mint hadvezér és politikus, költő és hadtudományi író egyaránt kivált kortársai közül. Széchy tanulmánya felöleli egész működését, oly széleskörű tudással s oly mélyreható ítélettel méltatván azt, hogy e dolgozat min­denkor számot fog tenni a Zrínyi irodalomban. A füzet másodig czikkében Rupp Kornél, Gyöngyösi és Listius László czim alatt még csak Gyöngyösi életé­ről szól, összegezvén a kutatások eddigi eredményeit. A füzetet számos szövegillusztráczió díszíti u. m. E­s­­terházy Miklós nádor arczképe, a Csáktornyai vár, a Szigeti veszedelem czim­képe. Szigetvár a XVI. szá­zadban a hires északi hid és erődítmény, melynek el­foglalásához Zrínyinek oly nagy dicsősége fűződik, Uj- Zrin vára, melyet a költő építtetett és a Zrínyi emlék a kurzsaneczi (most Zrinyi-falvi) erdőben; a második czikk­­ben eddig Gyöngyösi arczképe és aláírása. — Kü­lön mellékletül: Geleji Katona hires Öreg Graduálja s Zrínyi Miklósnak egy nagyobb alakú remek arczképe van mellékelve a gr. Apponyi Sándor-féle gyűjtemény­ből. — E szép vállalatból minden füzet ára 40 kr. Kapható minden könyvkereskedésben. Jókai Magyar Nábobjának illusztrált kiadásából a 16. (utolsóelőtti) füzet jelent meg az Athenaeumnál egy színes aquarell és számos szövegképpel. A füzet ára 40 kr. Az Almanachról.* Nagy volt egy időben a panasz a magyar írók közt, hogy sehogy se tudunk irodalmi sza­lont alakítani. Holott minden kultur­nemzetnek van is, volt is már réges-régen! Teszem olyant, mint a párisi »Hotel Romboue lett kétszáz év előtt, vagy Berlinben e század elején Varnha­­gen asszony estélyei, amelyeken a szép lelkek összejöttek és egy csésze t­ea mellett megálla­pították, hogy mi lesz a következő évben az eszthétikai divat. Három év előtti irói enquete­­ket is tartottak egy nagyon előkelő s épp olyan műveit, mint fennkölt lelkű úrnő elnöklete alatt, a­melyben fölvetették és megvitatták azt a kér­dést, hogyan lehetne a magyar irodalomnak a szalont megszerezni? Kevés híja, hogy ki nem írtak pályadíjat a kérdés sikeres megoldására. Hanem azért valamennyi író, az egy Mikszáthot kivéve, a­ki a »Kis pipa« mellett volt, hangsú­lyozta a szalon létesítésének szükségét. Igazán kár, hogy nem tűzték ki akkor azt a pályadíjat! Biztosra veszem, hogy elnyertem volna a csengő aranyokat. Mert én tudom, hogy van már irodalmi szalonunk. Lehet hogy Mik­száth is tudta, és csak azért szólt a »Kis pipa« mellett, mert ott készült hat év előtt az első magyar irodalmi szalonnak tervrajza. Ott be­szélték meg ő és Wolfner egy töltött-káposz­tás estén az „Almanach“ kiadásának eszméjét. Hogy ki írjon bele, milyen legyen a terjedelme és külalakja? Ez a töltött-káposztás est a »Kis pipá«-ban nevezetes marad majd a magyar iro­dalomban, mert neki köszönhetjük az Almanachot, az első magyar írói szalont. Tizenöt-tizenhat író jön össze minden esz­tendőben és elmondja nézetét arról, hogy mi a szép és a jó. Elmondja pedig olyformán, hogy nem dobálódzik szépészeti jelszavakkal, nem vi­tatkozik irányok fölött, hanem egyszerűen be­nyújtja a maga kész programmját egy csinos és gondosan kidolgozott beszély alakjában. A kö­zönség átveszi a tizenhat programmot és kiki a maga ízlése szerint kiválasztja magának azt, amely legjobban felel meg egyéni hajlamainak. A romantikus, Jókaira esküszik, a finom humor barátja Mikszáthot élvezi, a modern íróknak kedvelője választhat három-négy író közt, sőt még az sem marad árván aki a »haut gout«­felé hajlik, mert ilyen is akad diszkrét formában az Almanachban. Az idei irodalmi szalont vagyis Almanac­hot, Mikszáth Kálmán nyitotta meg olyan elő­szóval, melyet ha csupán szellemesnek monda­nánk, vétnénk értéke ellen. Gyönyörű hasonlat­ban mondja el, miért nem kell már a közönségnek az Almanachot ajánlani, s a mellett pompásan cseveg az irodalmi irányokról. Ez az előszó ha­sonlít az igazi szalonok előszobáihoz, ahol annyi a műkincs és a látni való, hogy alig tudunk tőle megválni. Belépvén, a magyar irodalom atyamestere, Jókay Mór fogad. Elvisz magával az ideálok világába, a hol állandó az ő tanyája és regél nekünk jó emberekről, akik szépek is, hőslelküek is, s amellett örökké ifjak. Mint ud­* Almanach az 1894. évre. Szerkeszti: Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár, IX. évfolyam, III. és IV. kötet. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkötésben 1 frt. varjas gavallér szép asszonynak adja át a szót: Szabóné Nogáll Janka, a­kivel az Almanach-ban most legelőször találkozunk, mond el Jókai után egy kis mesét a gyermekszobából, mely olyan bűbájos, hogy csakis szerető anyai szívből fa­kadhatott. Aztán jön az Irodalmi szalon­ban szintén mint homo novus Pekár Gyula, az Arany János szobor Toldi alakjának eredetije, és föltárja előt­tünk egy modern ember lelki világát. Finom pszichológia és éles megfigyelés kötik le hallga­tóságát. Követi őt a modern »Ezer és egy éj­szakák« költője, Tóth Béla, a­kinek lelke örökké ott van keleten és most is hozott onnan egy ragyogó fantáziával megalkotott történetet Or­­bonás Rab István uramról, aki nagy kalandor volt az Úr színe előtt, de csíny­tevéseit annyi ügyességgel és szeretetreméltósággal végezte, hogy szívesen megbocsátunk neki. Tolnai Lajos mély hangja váltja föl a Tóth Béláét. Kissé ke­serű az, amit mond, de egészséges mint az igaz­ság. De ha ő komolynak csaknem komor, annál vigabb és pajkosabb Márai Károly, akinek tör­ténetei már úgy vannak megírva, hogy csakha­mar csábítanak az eljátszásra. Szakasztott el­lentéte Justh Zsigmond, a­ki arisztokratikus ma­gaslatról nézi az életet, míg a nyomában járó Szomaházi István mint a méhecske virágról vi­rágra repdes és majd a régi aktákból keres ki zamatos históriákat, majd meg a­­ Lipótvá­rosnak teszi a szépet. Kozma Andor a tőzsde világból rajzol egy képet, amely tragikus kime­netelű, de nehogy nagyon is elszomorodjunk, Rákosi Viktor, az örökké vig Sipulus kac­agtat meg egy szerelmi kalandjának elmondásával. Tábori Róbert is a gyermekszobából regél, és története azt a benyomást teszi, mintha az el­beszélő maga átélte volna. Beniczkyné­ Bajza Lenke, a nők kedvelt elbeszélője után, Herczeg Ferencz jön, a­ki éles, csaknem maró gún­nyal mutatja ki, hogy mily ellentét van elvek és té­nyek közt. Egy fiatal ügyvéd a hőse, a­ki drá­mát ír a pénz hatalma ellen és esküvője napján vissza akar lépni, mivel a kialkudott hozomány­ból néhány ezer forint hiányzik. Miután még Békefi Antal, a törvényszéki históriák kitűnő írója megold egy lélektani problémát, Mikszáth Kálmán, a szívélyes házigazda mondja el a maga mondókáját. Övé volt az első szó, övé az utolsó is, s ugyanaz a kedves hang, amely belépésre főszóllitott, el is búcsúztat. . . . íme, kedves olvasó, az irodalmi sza­lon, — vagy ha jobban szeretik a már megszo­kott kifejezést: az Almanach 1894-re. Az ára dí­szes vászonkötésben 1 frt. ,V­ V X . WWW ,^\\^\\%.\\^\\V\\X.\XX.\\X.',\XN\>\\V\\^\\X.\\^\\^\\^\\XNNV\\XSSX.\\X\\%.\\X\\X\\V\\V\\'V\\X\\%.\\>.' Egy tisztességes háztól való éltes korú magyar nő, a­ki min­den foglalkozást jól ért, alkal­mazást keres. — Bővebbet a kiadóhivatal. 3-3 Tisztességes családnál két hiva­talnok bútorozott lakást, esetleg tel­jes ellátást keres. Levelek a föltételek megjelölésével H. S. G. S. alatt e lap kiadóhivatalába kéretnek. Üzleti kivonat Beregszász város piaczi árjegyzőkönyvéből. — 1893. november 8. — 11493./1893. sz. A munkácsi járás főszolgabirájától. Árverési hirdetmény. Alulírott főszolgabíró ezennel közhírré teszi, hogy Gombás község erdejében az erdőgondnok által kijelölt 101 drb TÚLKOROS TÖLGYFA folyó évi november hó 28-án d. e. 10 órakor Gombás község iskola­helyiségében nyilvános árverés utján el fog adatni. Miről venni szándékozók azzal értesittetnek, hogy az árverési feltételeket a szolgabirói hivatalnál bármikor megtekinthetik. Munkács, 1893. november hó 8. Pintér József, 1—1 főszolgabíró. Á­r­u­c­zi­k­k­e­k Ára írt ki.­­ legnehezebb métermázsánként 6 50 Búza­­­közép . . • • • »6 40­­ legkönnyebb. .. »6 30 Kétszeres . . . .5 20 Rozs ......4 80 Árpa ........................5 — Zab.............................5 40 Tengeri ................... . . . ..4 80 Borsó......................... — Paszuly ...................4 80 Lencse........................5 60 Köleskása...................7 — Burgonya . . . . * • • _ V . kilogramm 1 60 MarKahűs...................— 52 Disznóhus . . . .— 60 Szalonna................... . mmázsa 68— » ........................ . kilogramm — 72 Disznózsír . . . .— 80 Szesz 36 fokú . . . . liter— 90 Pálinka ................... * * »— 42

Next