Bereg, 1893 (20. évfolyam, 1-54. szám)

1893-12-24 / 53. szám

53. szám. XIX. évfolyam: igyekvő társadalmi orgánum kellő méltánylásban is részesül. Ez a mi hű olvasóközönségünk meleg elisme­rése indított bennünket arra, hogy költséget és fá­radságot nem kímélve, a fővárosi nagy napilapok mintájára, ünnepi meglepetésben részesítsük előfize­tőinket. A „Bereg“ új évi szépirodalmi melléklete lesz ez az ünnepi meglepetés, mely mintegy huszonnégy oldal terjedelemben lapunk kiváló munkatársainak — köztük számos neves írónak — dolgozatát s arcz­­képét fogja hozni. A szépirodalmi melléklet tárgyát s valódi czél­­ját előre nem áruljuk el. — Ez lesz a tulajdon­­képeni meglepetés. Megjegyezzük végre, hogy a jövő hó 6-án megjelenendő új évi albumot csakis január hó elsejéig beérkező előfizetőink kapják meg s a nyomtatandó példányok száma is ekkor s e szerint leend meghatározva. WWWWVW AWWWV'WWWWWWWWVAWV'^ W'XWWWWWv WWWV\X>C\X.\V -VWVWXWWWWVWV W \\\V -V WWW BEREG Beregszász, 1893. deczember 24. Vármegyei közgyűlés. — Deczember 19. — A rendkívüli megyei közgyűlés, melynek megtartását a községek költségvetésének elbí­rálása tette szükségessé, közepes számú közön­ség részvétele mellett folyt le. E gyűlésnek azonban a lefolyt kegyeletes tények kölcsönöz­tek különös érdeket. A Lónyay Sándor főispán által szép szónoki routinnal elmondott megnyitó beszéd tartalma a következő volt: »Tisztelt közgyűlés! A múlt napokban volt 25 éve, hogy felséges urunk királyunk megbízta a honvédség szervezésével József kir. főhercze­­get. — Ez intézmény, bölcs vezetése és ernye­­detlen munkássága folytán nagygyá fejlődött és ma már egész Európa csodálva tekint e kizáró­lag magyar hadseregre. Jubileuma alkalmából pedig az ország összes törvényhatóságai siettek ragaszkodásuk és hódolatuknak kifejezést adni. Ezek sorából Bereg vármegye közönsége sem maradhat el jókivánataival, s hogy velem együtt mások is így gondolkoznak, annak legbiztosabb jelét látom abban, hogy tárgysorozatunk első száma egy ily értelmű javaslatot tartalmaz.­­• A midőn meg vagyok győződve, hogy Bereg vár­­megye közönsége lelkesen fogja azon indítványt magává tenni." (Éljenzés) nem zárkózhatom el attól, hogy e helyről a magam részéről is­ ne adjak kifejezést kegyeletes érzelmemnek. (Álta­lános helyeslés.) De — uraim! — van még egy más köte­lességünk is, melytől nem zárkózhat el senki, kinek a haza sorsa szivén fekszik. Erre leszek bátor felhívni a törvényhatóság figyelmét. — Azon komor időkben, midőn a nemzetiségi kér­dés felütötte fejét, s ráadásul a felekezeti kér­dés is ajtónknál kísért, feltevő napsugárként hat reánk Firczák Gyula hazafias pásztorlevele, élénk visszhangot keltve nemcsak a Tiszától a Kárpátokig, de országszerte. Uraim! Hazafias kötelességet teljesítünk, a­midőn megragadva reményében is. A külföldiek közül Jean de Néthy nálunk fordított le egy kötet népdalt, a­melyet aztán a franczia akadémia meg is koszorúzott. Rupert, Bunnyt, Ruth Merciert, Gary Eiwest, E. L. Weckset is imperálta a puszta. Én a „Puszta könyvét” és „Gányó Julcsát”1 Írtam szent-tornyai benyomások, jegyzetek, han­gulatok után, s mindkét könyvem majd minde­­nik alakja ott él a gyopáros vidéken »Kopogj országban!« író és művész barátaimat megtermékenyí­tette (csak úgy mint engem) a puszta és népe, de ők ismét termékenyítőleg hatottak a népre. Az én falum sokat tanult tőlük. És ma már pletykázás helyett Jókai-regényeket olvasnak a kopogó menyecskék, s korcsmázás idején felol­vasásra jár a színházba a szabad-szent-tornyai gazda. És játszanak, játszanak teljes lelkükből. Szeretettel csüggnek szerepeiken, tudják mint a karikacsapás, megérzik, meglatolják minden betűjét. A naivám, kiről Silberstein Adolf a Szent­ Tornyáról írt gyönyörű czikkben oly nagy elis­meréssel emlékezett meg, olyan nagy talentum, a­milyen a maga nemében, ki merem mondani, tán még Pesten is kevés van. Engem egy magyar színésznőre sem emlékezve, legjobban tán a párisiak elkényeztetett Miley Meyer-jére húz. Csinos, finom arczélü , kis menyecske, kinek egyéniségéből ellenállhatatlan meleg humor su­gárzik ki. A mellett (s ez nem utolsó tulaj­donság »színésznőnél«) ug­y memorizál, mint * Szabad-Szent-Tornya község. az alkalmat, üdvözöljük Munkács hazafias püs­pökét, szivünk egész melegével s kifejezést adunk annak, hogy büszkék vagyunk a hazafias főpapra s egy szebb, egy jobb jövő reményét fűzzük fenkölt személyéhez. — Vagyok bátor tehát indítványozni, hogy Firczák Gyula püspök úr méltósága hason értelemben üdvözöltessék. (Éljenzés). Most pedig van szerencsém köszön­teni a törvényhatóság egybegyült tisztelt tag­jait s a gyűlést ezennel megnyitódnak nyilvá­nitom.« Az élénk tetszéssel kisért megnyitó beszéd után Sütő Kálmán a beregi református egyház­megye megválasztott esperese mondott szónoki képekben gazdag beszédet, melyben a szépsé­gében bámulatos mag­yar haza kebelén élő kü­lönböző népek testvériségét hangoztatva, elis­meréssel adózik a testvériség magasztos érzését ápoló fenkölt gondolkozásu főpap Firczák Gyula g. cath. püspök hazafias érdemeinek. Egy pil­lantást vetve a faj és nemzetiségi gyűlölet nyílt és alattomos rombolásaira, igy folytatja beszédét: »Ily megdöbbentő és aggasztó jelenségek között ime tőszomszédságunkban, párját ritkító bámulatos lelki bátorsággal fellép, hazánk test­vérekké egyesülését hirdetni és munkálni egy olyan főpap, kinek lelki vezetése és kormány­zata alatt, a mi beregmegyei ruthén ajkú, de igaz magyar érzelmű testvéreink, magukat sze­rencséseknek, jövőjüket biztosítottnak érezhetik. Én — azért — ezen fellépés nagy horderejét és üdvös következményét mérlegelve, nemcsak szívem lelkem teljességével, hanem — mondha­tom — nemes büszkeséggel arra, hogy a szel­lemi sugarak innen áradoznak szét, üdvözlöm püspök úr ő méltóságát főpásztori körlevele kibocsátásáért, annyival inkább, mert ezen el­járásában a diocesise területén székelő görög katholikus klérus hazafias érzületének írott bi­zonyságlevelét is látom.« A köztetszéssel fogadott szónoki beszédek után kimondta a közgyűlés, hogy József főher­­czeget, mint a honvédség intézményének meg­­szilárditóját, üdvözlő felirattal tiszteli meg, Mun­kács hazafias püspökét Firczák Gyulát pedig lelkes főpásztori leveléért hazafiasan üdvözli. Ugyanezen közgyűlés egyhangú lelkese­déssel határozta el, hogy a nemzet nagykoszo­­rus költőjét Jókai Mórt, írói pályája félszázados jubileuma alkalmából, üdvözlő felirattal tiszteli meg, melynek átnyújtásával a négy ország­gyűlési képviselőt bízta meg. Elhatározta to­vábbá, hogy Jókai összes művének egy dísz­példányát megrendeli a közművelődési czélra megszavazott alapból. A sorrend folyamán elintézés alá került tárgyak közül fontos volt még a közgyűlés azon határozata, mely szerint kimondotta, hogy a székház félbenhagyott udvarjelöli jobb szárnyát ki­­épitteti s ennek költségeit a régi 54 ezer forint kölcsönnek konverzió utján 90 ezerre felemelé­sével municzipalis kölcsönből fedezi. Helybenhagyta Kálnik, Kuzmina és Skura­­tócz képviselő testületeinek azon határozatát,­­ mely szerint ezen községek neveit Bereg-Sárrét, Bereg-Szilvás és Bereg-Halmos magyar hangzású nevekre változtatták át. Elhatározta, hogy a Kassa-Jablonczai állami útnak a vármegyeház előtt elvonuló része lejebb sülyesztési költségeihez 1/8 rész­arányban, vagyis 385 frt 88 kr. erejéig járul. Munkács város mezőrendőrségi, határren­dezési és állattenyésztési szabályrendeletét jóvá­hagyta , ellenben M.­Vári piaczrendezési szabály­­rendeletét újabb átdolgozás végett visszaküldte. Jóváhagyta Munkács város képviselőtestü­letének a piacztérből a gr. Schönborn-uradalom részére átengedett 137 - öl­ területre vonat­kozó határozatát, valamint Beregszász városnak, úgy számos kis- és nagyközségnek beterjesztett 1894. évi költségelőirányzatát. özv. Helybenhagyta a nyugdijválasztmánynak Guthy Lászlónéra vonatkozó felebbezett határozatát. Feliratot rendelt intézni a kormányhoz a nemzetiségi izgatások ellensúlyozása tárgyában. Az egész közgyűlés tárgysorozata egy óra hossza alatt ki lett merítve. Hírek. — Lapunk olvasóinak boldog karácsony ünne­peket kívánunk! — Kiadóhivatalunk a jövő hó elsejével uj elő­fizetést nyit a „Bereg“-re s kéri az előfizetések mielőbbi szives megújítását. — Feltételek a lap homlokán olvashatók. — A beregmegyei vizszabályozó és ármente­­sítő társulat e hó 22-én tartott közgyűlésén elnökül közfelkiáltással ismét dr. Podmaniczky Gézát választotta meg. A társulat kölcsönügyének konversiójával az elnökön és igazgatón kívül Lónyay Sándor főispán, Harsányi Menyhért, Jászay Jenő és Barta Ödön társulati tagok bí­zattak meg. — Megválasztotta továbbá a köz­gyűlés Hunyady Béla igazgató és Jászay Jenő személyében azon két tagot, kiknek felada­tuk leend a jelenlegi kataszteri tiszta jöve­delem biztosítására a társulat által végzett pótlikvidácziót megtenni, melynek eredményé­ből a társulat részére jelentékeny évi jöve­delem várható.­­­ Ugyanezen közgyűlésen ren­deltetett el a műszaki ártérfejlesztés által be­vont Kerepecz-völgy egyénenkénti ártéri telek­könyvének elkészítése, kimondatván egyúttal az is, hogy ezen körülbelül 27.000 holdnyi te­rületnek birtokosai a haszonarányos osztályo­zásig is az ártéri hozzájárulás részesei gyanánt tekintetnek.­­ Végül elrendelte a közgyűlés, hogy a választmány által módosított alapsza­bálytervezet tárgyalására január hóban közgyű­lés hivassák össze, addig is a tervezet kinyo­matván, osztassák ki a gyűlés tagjai között. — Művészi hangverseny. A Rőder-nővérek által e hó 21-én tartott hangverseny oly művészi magaslaton állott, minőben ritkán van alkalma gyönyörködni vidéki közönségnek. A gyönyörű játék összhangzó bája, a meglepő technikai , senki. Egy hét alatt tanulta be a »Képzelt be­teg« Toinottejét és a­­ Makranczos hölgy« bősz Katája csak pár napja van kezei között s már könyv nélkül mondja a próbákon szerepét. Épp oly bámulatos a »Zilahiak« emlékező tehetsége. Ez Rajki Pista nevű tizennyolcz éves ifjú, ki Petruchiót s a képzelt beteget játsza. A könyv soha sincs nála, csak a próbákon tanul, (mert mesterségre nézve a kertészbojtár az istenadta), de azért tökéletesen tudja szerepét, s ha tán valamelyik társa megakad, még azt is kisegíti a bajból. Drámai szendém három van, az egyik Pus­kás Lidi, egy h.­m.-vásárhelyi lány, meleg, köz­vetlen »fiseile« nélküli játékkal, a másik Supp­­kegl Flóra, a sz.-szent-tornyai tanítónak leánya, a harmadik, ki épp oly egyszerűen játszik, mint ezek, csak kissé erősebb vonásokat használ. Béniám Viera — Kopog országból. Hősszerelmesünk Kulcsár Pál, ki velem utazott most Párisba s ott közelről megláthatja, a színpad nagy mestereit s tán olyiknak még meg is mutathatja (ha másban tán nagyon is mögöttük marad) hogy kell mesterkéltség nélkül igazán játszani. Szerelmesünk még egy van Györgyi Jóska, gányó legény az Eötvös majorból. A színészek közül fölemlítendő egy makro legény: Csorjai András (fejő: gulyás foglalko­zásra nézve). Ezeken kívül van még három kitűnő komikusom: Bálint Péter, Bénjám Anti, meg Czombos Jani. Súgónk és érdemdús rende­zőnk : Henczély Károly szent-tornyai tanító. —­Az egész banda pedig huszonnégy személyből áll. — És ha kijövet az egyszerű kis színházból, elterült a puszta síkja előttem, s felgyuladnak körülöttem az anyaföld csillagai, aztán meghal­lom messziről azt a népdalt, mely ennek a nép­nek lelkéből fakad, s tudom, hogy ez a nép, mely a mai éjszakát fáradhatatlanul és a mellett oly józanul vigadta át, holnap kora hajnaltól késő estig az aratással lesz elfoglalva, önkény­telenül feltekintek a nagy égboltra, a mely olyan fényes és végtelen csillagkoszorúval övezi e földet és hálát adok annak, a ki az életet és halált dobta a mindenségbe, hogy itt születtem, hogy itt élhetek s oly szép az élet s hol a nép filozófiája szerint élve, oly természetes és kön­­­nyü a halál. Justh Zsigmond: Könycsepp. Van boldogság, — hiszen tanítom, Az írás is beszéli, mondja . ■ . De nem, nem itt —■ csak túl a síron, Ha lehullt a test földi rongya. S ha volna is e földi létben Nekem nélküled nem — ne légyen; Téged sehol föl nem találván, Bolyongjak csak zokogva, árván. . .. Majd túl a síron“— igy tanitál — Biztass hitem vigasztalása Tán messze sincs — hisz azt a sirt már Könyem patakja ássa . . . ássa ... Tóth József.

Next