Állami gimnázium, Beregszász, 1893
A rajz, mint a nevelés-oktatás eszköze. Az egységes középiskola komoly tervbevételével, s főleg azon körülménynél fogva, miszerint keretébe a rajzot kötelező tantárgyal beleillesztendőnek találták, előtérbe lép az a kérdés: miben áll a rajznak hivatottsága a nevelés-oktatás körül ? Az egységes középiskola eszméjének megvitatására egybehívott enquéten a műegyetem tanárai határozottan kijelentették, hogy a magasabb technikai szaktudomány szempontjából a gymnásiumot végzett tanulók semmi tekintetben sincsenek kevésbbé jól előkészítve, mint a reáliskolát végzettek. E kijelentés méltán szülhetett meglepetést különösen a rajz tanáraiban, mivel e tárgyra a reáliskola tudvalevőleg nagy gondot és sok időt fordít, sőt hivatásánál fogva azt egyenesen szaktanulmányként rendezte be, míg a gymnasiumban az előadásbeli ügyesség némi fejlesztése és a szépérzékű ízlés finomítása lévén feladata, inkább az általánosan képző disciplinákhoz sorakozott a rajz, hol is a hamupipőke szerény szerepében húzta meg magát. A reáliskolai rajzoktatást nem épen kedvező színben feltüntető ama jelenségnek okait kutatni, most, hogy az egységes középiskola a küszöbön áll, idejét múlta. Az egységes középiskola, melynek eszméje a gyakorlati élet többféle forrásából fakad, jogosultságát arra a tapasztalati tényre alapítja, hogy az általános műveltség még a magasabb szakképzés szempontjából is legalább egyenértékű a szakszerű egyoldalú praeparatióval. Amikor tehát a rajzot kötelező tantárgyul veszi fel az egységes középiskola, csak abból a meggyőződésből indulhat ki, hogy e tárgy az általános műveltséget czélzó nevelés-oktatásnak hasznavehető eszköze, mihez képest a rajzot általánosan képző disciplina gyanánt fogja fel. A rajz közvetlen czélja nem lehet más, mint a dolgoknak előadása. Térbelileg csak térbeli dolgok adathatván elő, többnyire és főleg olyanok azok, melyeknek az alak egyik legfontosabb vonásuk. Tekintve az alakot és előadását, két eset állhat elő: vagy a való az előadás tárgya, vagy annak látszata. Első esetben az előadás objectív természetű és nem egyéb mint másolás és pedig ha síkidomokról van szó, planimetrikus, ha testről, plastikus másolás vagyis mintázás. A dolgok látszatának előadása szintén kétféle lehet, a szerint, a mint a látszat vagy képzelt, vagy való. Párhu