Állami gimnázium, Beregszász, 1907
I. BITDAHÁZY TAMÁS. 1838—1907. 1907. évi szeptember hó 26. napján kisértük el utolsó útjára a hazai közoktatásügynek egyik szerény, de érdemes munkáját. Harminchat hosszú esztendőn át nevelte a nemzet reményét. Mindvégig ifjúi hévvel és lelkesedéssel, mindvégig a lelke legjavát öntve tanításába. Harminchat hosszú esztendőn keresztül, jó sorsban, balsorsban egyaránt kitartott ez intézet mellett, melynek első tanárai közé tartozott. Egy csendes élet minden nyugalmát a lelkiismeretes munkának szentelte, nevét a hit nem vette szárnyaira, de azok szivében, akik ismerték, maradandó képet, kedves emléket hagyott működése. Igaz tanár, igaz ember veszett el benne. Ezért jelent nagy veszteséget halála, ezért volt őszinte minden könny,mely érte hullott.’ És sok őszinte könny hullott érte, sok őszinte könny, megannyi drága gyöngy . . . Megboldogult kortársunk 1838. évi január hó 5. napján született Csere-Baktán (Abauj vm.). Gimnáziumi, bölcsészeti s theologiai tanulmányait a sárospataki hires kollégiumban végezte. 1858-ban magánnevelő, 1860—62. segédlelkész és tanító Tiszakerecsenyben (Bereg vm.), 1863-ban ismét magánnevelő Budapesten, 1864 — 65. segédlelkész Tarpán, Bilkén és Beregszászban. Tanári működését 1865-ben kezdte meg Beregszászban s a mennyiségtant és természettant tanította az akkori ref. algimnáziumban, mely később állami polgári fiúiskola, majd állatreáliskola, végül állami főgimnázium lett. 1901-ben nyugalomba vonult s mint nyugalmazott tanár élete végéig, 1907. évi szeptember hó 24. napjáig Beregszász város közgyáma. Kegyelettel őrizzük és ápoljuk emlékét.