Állami gimnázium, Beregszász, 1942

2 " Megemlékezés vitéz nagybányai Horthy Istvánról. Az elmúlt év nyári harcai közepette szülők, testvérek, rokonok aggódó lelke küldött naponként fohászt a Minden­hatóhoz a Harcoló Magyar Katonáért. Egy daliás ifjú repülő­tisztért nem csupán ősz atyja és áldásokat osztogató kezű édes­anyja féltő szíve vert. Egy nemzet vigyázta m­inden mozdula­tát, egy ország népe kívánta szerencsés hazatérését. S az ifjú hős megérdemelte a legtündöklőbb kitünte­tést, mely földi ember lénye körül lebeghet, egy nemzet minden tagjának szeretetét. Vitéz nagybányai Horthy István is példát mutató áldozatot hozott hazájáért. Kormányzóhelyettes volt, ifjú szép hitves, kedves gyermek, szerető szívek tették számára boldoggá az életet. Duzzadó ereje nagy feladatok megoldására várt. De az ő szívében nem a kényelmes bol­dogság képe, hanem a legjobbak, a Julianusok, a Körösi Csornák önmegtagadó lelkesedése lobogott. Mindent elvetett, ami egyéni szempontból jó, és mindent vállalt, ami a közös­­i­ség érdekében munka és kötelesség volt. 1942. augusztus 20-án épen első nagy királyunk emlé­kének hódolt az ország, mikor fekete lobogó szaladt fel a királyi várra, s mindenki szinte megdermedt a reázúduló hír kábulatában: „vitéz nagybányai Horthy István kormányzó­helyettes úr ma reggel 5 óra 7 perckor harctéri feladatának teljesítése közben repülőgépével lezuhant és meghalt.“ Nincs szó, mely egy nemzet fájdalmát ki tudná fejezni. Hát nincs többé sorainkban az ifjú férfi, aki mindnyájunké volt ? Hát ismét leszakadt egy hajtása a remek Horthy-fának ? Zokognak, sírnak a kérdések, válasz nincs. Fekete napokon az ég nem küld feleletet. Csak a temetés napjaiban, a vad fájdalom tompulásával érkezett meg a magyar szívek számára az égi tanítás: „Nem látod, te csüggeteg szívű magyar, mennyire kenyér és víz számodra kormányzóhelyettesed hősi halála? Ezt a háborút a legáldozatosabb és legönmegtagadóbb lelkű nemzetek nye­rik majd meg. A kis egyéni áldozatokból egetverő épületeket kell építeni. Szükségünk van anyára, ki harcba küldi fiát, menyasszonyra, ki vőlegényénél többre tartja a haza sorsát, Péterre, ki bőrcipő helyett facipőben is tud járni. Pálra, aki­nek nem hiányzik a régi húsadag. Magyarok, kis áldozók és nagy áldozók! Tekintsetek bajaitokban a nemzet első család­jára ! A szolgálat eddig is szabad volt, de most már kötelesség. Vitéz nagybányai Horthy István ragyogó példát mutatott­. Nemes István VIII. o. tan. I

Next