Az Élet, 1927 (4. évfolyam, 121. szám)
1927-01-30 / 121. szám
Szerkesztőség: Koulce— Kassa, Fő ucca 47. szám. Kiadóhivatal: Mukacevo-Muntács, Árpád ucca 30. Nyomda: Lám Rt., Ujhorod, Füzes веса 6. Kéziratokat nem adunk vissza. ,AZ ÉLET“ a felvilágosodás, a progresszió bátor harcosa, minden erejével küzd a haladásért, a reakció és a tudatlanság ellen. Előfizetési árak : Egész évre 48 Kő, félévre 24 Kő, negyedévre 12 Kő, egy hóra 4 Kő. Hirdetési árak: egyhasábos m/m-sor a hirdetési oldalon 50 fill., szövegrészben 1 Kő, nyílttér vagy beküldetett rovatban 5 Kő. Intézmények és vállalatok az árak kétszeresét fizetik. Postatakarék csekkszámla: 208,187. Megjelenik minden vasárnap. ......................................................................................................................................................................................................................... IV-IK ÉVFOLYAM. VASÁRNAP, 1927 JANUÁR 30. 121. SZÁM. Glosszák Vucskicsnak nem tetszik Ady Mécs László pap-költőnek miskolci előadó-estélye előtt felállott a pódiumra Vucskics Jenő miskolci gimnáziumi igazgató és rövid, de bárgyú »bevezető beszéd«ben gyalázni kezdte minden idők legnagyobb magyar költőjének, a halott Ady Endrének örökkön élő emlékét. Többek között dekadensnek nevezte a Vucskics Adyt és kijelentette, hogy nem tartja nagy költőnek. őszintén szólva, én azt hittem, hogy a vucskicsok már kipusztultak, vagy ha tenyésznek is valamiféle vidéki kózpontokban, karbollal vannak leöntve, hogy pállott és rosszagú agyvelejük meg ne fertőzze a fiatal generációt. »Sok gnóm, senki, nyavalyás, talmi, jó lesz már egy kis hódolat és csönd, mert így sohse fogok meghalni«, írta a vucskicsoknak az örökkévaló költőkirály. De sajnos, nem így történt. Ady meghalt fiatalon és a vén, fogatlan, gyepesagyú, undorító vucskicsok élnek. És nem hódolnak. És nincsenek csendben. Szónokolnak és gyaláznak. Talán a legnagyobb magyar halottat, aki a pesti temetőben pihen. Olvasom azt is, hogy Mécs László aztán védelembe vette Adyt. Pedig nem ezt kellett volna csinálni a pap-költőnek, aki szintén Ady »oroszlántején« nevelkedett. Ady nem szorul vucskicsokkal szemben senki védelmére. Még a Mécs Lászlóéra sem. Fel kellett volna állni abban a fehér reverendában arra a dobogóra, amelyről a vucskics leszállóit és ezt kellett volna mondani : — Arról a dobogóról, amelyről egy embertelen ember Ady Endre emlékét gyalázta, egy Istentől való költő nem mondhat önöknek verseket. Ezt kellett volna kiprédikálni a bátor papnak és a szépszavú költőnek. Azután lelépni onnan és otthagyni az elképedt gyülekezetet. Én ezt tettem volna, ha én vagyok Mécs László! A »Koh-i-noor« az nem egy óriási gyémánt, hanem egy apró rukakapocs. Nyomókapocs. Ez a »merkantil« neve. Az az úr, aki kitalálta, hogy a régi pukkanós, táguló »patent«-kapocs helyébe a rugós, szinte örökös nyomókapoccsal kell megajándékozni az 15.000 Ke. munkadíjat kapott egy kassai ügyvéd egy azóta tönkrement kassai kereskedőtől, egy kassai útért és egy 200 órás egyessél fogalmazásért. Weil Henrik kassai fakereskedő az ügyvédi kamaránál feljelentene dr. Weiser Ernő ügyvédet. Az ügyvéd viszont zsarolás cílén tett feljelentést a kereskedő ellen. Utána számoltam dr. Weiser elszámolását! Feltűnően nem stimmel! Szigorú vizsgálatot követelünk! (Kassai szerkesztőségünktől.) Megtudtam, hogy dr. Weiser Ernő kassai ügyvéd zsarolás címén tett feljelentést a kassai rendőrigazgatóságon. Weil Henrik kassai kereskedő ellen A feljelentés alapja egy levél, amelyet a kereskedő írt az ügyvédhez. A levélben Weil visszaköveteli az — állítása szerint — kifizetett ügyvédi munkadíjat és azzal fenyegeti meg az ügyvédet, hogy ellenkező esetben megkérdezi a pénzügyigazgatóságnál, hogy a tőle kapott honoráriumok után fizetett-e adót. Mielőtt tovább megyek, máris elítélem Weil Henrik eljárását, amellyel denunciálni akarta az ügyvédet. A továbbiakban azonban Weil csúnya fogása érthetővé válik és nyilvánvaló, hogy tettét »jogos felháborodásában« követte el és ezért őt — a történtek után — a Nemzeti Kaszinó sem ítélné el. Felkerestem Weil Henriket, aki így adja elő az ügy előzményeit: — Még 1921-ben történt, hogy a Jancsek, Rothbald és Horovitz rózsahegyi cégtől 4500 köbméter rönkfát vettünk, a Polizer és Weil cég. Az üzlet rosszul ment. A céggel kiegyeztem, hogy akötés csak 1000 köbméter legyen. Ennek értéke 450 ezer kő volt. Az egyezséget dr. Weiser csinálta. Később benyújtotta az expensnotát, amely más ügyek munkadíjával együtt bő 32.000- ről szólt. Ebből én 17.000-et nem kifogásoltam. De a fenti egyezségért számított 15.000 Kc-t horribilsnak találtam. Társam Polizer, aki öregebb kereskedő volt, mint én, nem szólt ellene semmit, hát kifizettük dr. Weisernek a 32 ezer koronát. Később megnyertük az Agrárbank kassai fiókja elleni perünket és a bank 66.000 ¥-t tett bírói letétbe. Ebből rám 33.000 ‰ jutott. Társam pénzét egy hitelezője leemberiséget, milliomos lett. A vidám női pofika, monokli helyett a nagyított »Koh-i-noor«-kapoccsal a balszemért, a világ minden lapjából úgy kacsint rád, mint a gyárosára a szerencse. Most — hallom — a gyár a tönk szélén áll. A nők egyet gondoltak és a kapocs kiment a divatból. Most »bebújós« női ruhákat foglaltatta. Dr. Weisernek tartoztam 10.000 K-val. Ebből 6000-et megadtam. A 4000 K-ra az ügyvéd lefoglaltatta minden bútoromat és a letétben lévő 33.000 K-t is. Ezen a pénzen végül is az ügyvédek osztozkodtak meg. A két évi kamattal együtt mindössze 23500 maradt nekem. A pontosan 33.548 letétemből 8618 K-t vett fel dr. Weiser. A Smola és Társa prágai cég ellen megnyerte a pert, de mivel a cég fizetésképtelen lett, ennek költségeit dr. Weiser szintén az én pénzemből vette fel. Mint pernyertes, én fizettem a költségeket. — Tönkrementem. 1923 márc. 8-án fizetésképtelen lettem és 35 százalékra egyeztem ki hitelezőimmel. — Egy kassai ügyvéd, akinek megmutattam dr. Weiser költségjegyzékét, megrökönyödve látta benne az egyeztetésért felszámított 15.000 %-ás tételt és csodálkozva kérdezte, hogy fizettem ki ezt a horribilis, jogtalanul számított összeget. Saját hibás, gépíróit számítása szerint az ügyvéd ebben az ügyben éjjel egynegyed 11-től fél 12-ig tárgyalt és koncipiált. De mondjuk, hogy »fél 1-ig« akarta írni. Akkor is csak 2 és egynegyed óráról van szó. Ezért járt ez az összeg? — Mint említettem, maradt még bírói letétben 2350 koronám. Ez is izgatta az ügyvéd urat. A bíróságnál félrehívott és szórólszóra azt mondta nekem, — amire hajlandó vagyok megesküdni is — »nézze, Weil, mentse meg ezt a kis pénzt. Az adóhivatal lefoglalja úgyis. Mondja, hogy nekem tartozik vele, én felveszem és visszaadom magának«. Meghatottan köszöntem meg a jóakaratot és úgy tettem, ahogy az ügyvéd tanácsolta. A fetró előtt is ezért mondtam, hogy még 4200-al tartozom dr. Weisernak. Dr. Weiser felvette a 2350-et, csinálnak, amelyeken nincs semmiféle kapocs. A gyár lassan, de biztosan tönkremegy. Mert nem számolt a női szeszéllyel. S azzal, hogy minden tönkremegy, ami a nő szeszélyétől függ: a nyomókapocs és a férfi. És az a kapocs is, ami a nő és a férfi között van, mindinkább eltűnik. Kimegy a divatból ... (...) Mikor jelentkeztem nála a pénzért, előbb egy óráig váratott, be sem engedett, majd irodakisaszszonyával kiküldött nekem az előszobába 816 %-ot. Mikor a többit kértem, azt mondta, hogy nem ér rá. Most már elszámolást követeltem a felvett 8618 K-ról is. Megtagadta. »Nincs időm«, — mondotta. »Ha a pénzt felvenni volt ideje, — feleltem — legyen ideje elszámolni is!« Nem számolt el. Újból felkerestem és kértem a pénzemet. Mikor azt mondtam neki, hogy én fizetésképtelen vagyok, 35 százalékra egyeztem ki és ügyvéd úr 100 százalékot vesz el tőlem, még 500 %-at adott. Tehát kb. 1050 koronámat tartotta meg. Erre nem bírtam ki tovább és e hó 13-án levelet írtam neki, amelyben pontos elszámolást követeltem a felvett 8618 K-ról és túlfizetett díjak fejében 8000 %-át kértem vissza. Igaz, hogy elkeseredésemben megírtam neki, hogy ellenesetben megkérdezem a pénzügyigazgatóságnál, fizetett-e adót a tőlem kapott 32.000 korona után. Erre zsarolás címén feljelentett, pedig azt hiszem, hogy nem zsarolás, ha az ember a saját pénzét kéri vissza. Én viszont túlkövetelés és megtévesztés miatt tettem feljelentést dr. Weiser ellen a turócszentmártoni ügyvédi kamaránál. A kamara majd megvizsgálja az expensnotát is! — Még csak annyit akarok mondani, hogy Wohl Oszkár kassai borkereskedő tegnap felkeresett és azt mondta nekem: »nézze, Weil, két zsidó minek pereskedjék. Kérjen bocsánatot dr. Weisertől és akkor ő visszavonja a feljelentést.« Ezt megtagadtam. Nincs miért bocsánatot kérnem. Bátran állok a független bíróság elé. E hó 19-én újból levélben kértem pontos elszámolást az ügyvédtől, de máig nem kaptam. Mikor Weil Henrik mindezt előadta, elkértem tőle a 32.000 koronás expens-notát, amelyben a kérdéses 15.000-as tétel így szerepel: 1921 augusztus 18-án, Jancek és Roubal, valamint Horovitz által kért bírói szakértői szemlén eljárás Kassán d. u., tárgyalás a járásbíróságon előzőleg, szakértőkhöz intézendő kérdőpontok fogalmazása, értekezés felekkel Herannel egyezség tárgyában, valamint Rouballal és Írásbeli Egyes számára 1 Kő.