Az Őslakó, 1928. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)

1928-07-01 / 27. szám

. » ROVÁS Magyar gyermek magyar iskolába való. Magyar iskolában is meg lehet tanulni a cseh nyelvet, de az élethez szükséges általános tudást és előképzettséget csak anyanyelvén szerezheti meg a gyermek. Idegen lesz anyjához is az a gyermek, aki anyanyelvét elfelejti. Nemcsak nemzetünk, ha­nem önérdekünk is azt parancsolja tehát, hogy magyar gyermekünk magyarul tanuljon. — Magyar gyermek magyar iskolába járjon. * Ahogy a cseh iskolákat kérik. A cseh kor­mányzati tényezők és a cseh lapok, valahányszor a cseh iskolákról van szó, azt mondják és azt írják, hogy csak azért állítanak fel egy-egy, cseh által alig lakott községben cseh iskolát, mert annak fel­állítását az ottani őslakók, főként zsidók, de ru­szinok is kérik.­­ Hogy miként történik egy-egy ilyen iskolakérés, arra nézve egy feltétlenül szava­hihető egyéntől a következőket hallottuk: A falunk­ban a csendőrörs tagjain és a jegyzőn kívül nincs cseh. Az egyik csendőrnek és a jegyzőnek gyer­mekei vannak, kiknek jövőre kell megkezdeniük az iskolába járást. A ruszin iskolába azonban a két úr nem akarja járatni gyermekeit, kik részére a falu­ban mindenáron cseh iskolát akarnak létesíteni. Hogy ez megtörténjen, egy folyamodványt szer­kesztettek, amelyben a cseh iskola felállítását ké­rik. A folyamodványra aláírókat szerezni megindult jegyző is, a csendőr is. Először a zsidókat, ezek között is elsősorban a trafikost és a korcsmárost keresték fel. Természetesen aláírták. Hogy is ta­gadhatták volna meg az aláírást a jegyző, meg a csendőr uraknak ? Ha megtagadták volna az alá­írást, mindjárt államelleneseknek minősítették volna, az ilyen minősítésűeknek birtokában pedig sem trafik, sem korcsma jogot nem szoktak meghagyni. A kérvényt természetesen aláírták nemcsak a zsi­­­rók, hanem mások is, mert hogy is ne tett volna valaki eleget a csendőr meg a jegyző ur kérelmé­nek. A folyamodvány elment s mint az arról nyert értesülés bizonyítja, a faluban lesz cseh iskola, mert a jegyző meg a csendőr úr három gyerme­két nem akarja ruszin iskolába járatni Ruszin­szkóban. — így kérik a cseh iskolákat a legtöbb helyen.* „A Latorica r. t. igazgatásában és vezeté­sében őslakónak is kell lenni“, — írja az egyik ma­gyar nyelvű ungvári kormánylap. — úgy látszik, hogy a magyar­­ őslakó vezető egyéniségek és a Scotus Viator közt lefolyt beszélgetésnek mégis csak lesz valami következménye, mert Scotus Via­­tor előtt az a sérelem is a beszélgetés tárgyát ké­pezte, mely a Schönborn birtok eladásával kap­csolatban az őslakosságot ammiatt érte, hogy az őslakó érdekek biztosítása nélkül, illetve azoknak ellenére történt az eladás. I * Magyarország jövője és a libamáj. A Podk. Hlasy, Svojse lapja, egyik múlt heti szá­mának vezércikkében a következőket írja: „Mikor is sir Harmsworth Debrecenben járt, egy hatalmas libamájat tálaltak elé. A libamájat úgy diszítették, hogy rajta volt a mai, trianoni Magyarország, melynek köré fonódtak az elszakított részek. A sir Harmsworth körül lévők erősen figyelték, hogy sir Harmsworth a libamáj melyik részét fogja megkez­deni. Sir Harmsworth először a libamájnak azt a részét vágta meg, amelyik a Csehszlovákiához sza­kított területet mutatta. — Úgy látszik, — Írja to­vább a Hlasy, hogy Magyarország jövője már nemcsak a pompában, a hiú ábrándos lelkesedés­ben, az ígéretekben van biztosítva, hanem bizto­sítja a libamáj is.“* „Tiszabecsen véres verekedés volt, mert a gazdák Horthy kormányzó születése napján is dolgozni akartak. A gazdák és a csendőrök közt összeütközés volt és a gazdák a szomszédos Cseh­szlovákiába tartozó község cseh csendőreit arra kérték, hogy jöjjenek segítségükre.“ — A hir gya­nús volt addig is, míg az egészet meg nem cá­folta a Magyar Távirati Iroda. 1928 július 1. Az őslakó l­uszinszkó magyarsága, őslakossága jogainak érdekeinek har­cosa és szószólója. Tiszteli mindenki meggyőződését, nemzeti és vallási érzését. Hirdeti a nemzetek, felekeze­­tek, társadalmi osztályok közötti meg­értés és béke szükségességét, de vétót kiált az igazságtalanságnak és elnyomásnak, hangot ad az elnyomot­tak és igazságtalanságot szenvedők sajjának. Felelős szerkesztő: R. VOZÁRY ALADÁR lapkiadó-tulajdonos. Szerkesztőség: Kossuth ucca 1. MUNKÁCS POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HÍRLAP. — XLVII. ÉVF. 27. szám­. II. évf. Mukacevo—Munkács • Az őslakó jelszava: Igazság és egyenjogúság. Kü­zd az igazságért és egyenjogúságért tiszta s törvé­nyes eszközökkel, a magyar újság­íráshoz méltó hangon. Az egyén­nel csak a köz szempontjából fog­lalkozik. A családi és magán­élet küszöbén át nem lép Egyéni célok és érdekek szolgálatában nem áll. Megjelenik minden szombaton. Kiadóhivatal: Grünstein Mór könyvkereskedése Fő u. 22. könyvnyomdája Püspök u. 2. Telefon 18. Legyen vége a munkácsi iskolai kulturbotránynak Amiről nem számolt be a „magyar“ kormányújságírók memoranduma Scotus Viatornak. Kilenc éves a munkácsi magyar szülők pa­nasza ammiatt, hogy gyermekeiknek az elemi és polgári iskolák magyar tannyelvű osztályaiba való járatása a tanulás, az erkölcs és közegészség ro­vására történik.­­ Az elemi és polgári iskola ma­gyar tannyelvű osztályai vándoréletet élnek, csak délutáni tanítást nyújthatnak és ez az állapot, mely­nek megváltoztatása érdekében az illetékes hivata­los tényezők eddig semmit sem tettek, valóságos kulturbotrány, mely azt bizonyítja, hogy miként akarják elsorvasztani, lehetetlenné tenni a magyar nyelvű tanítást és a magyar nyelven való tanul­­hatást.­­ A szülők, kik gyermekeik tudását, er­kölcsét, egészségét féltik, számtalanszor fordultak kérelemmel az illetékes tényezőkhöz azért, hogy a lehetetlen és botrányos helyzetet változtassák meg,­­ a képviselőtestületben az őslakó csoport több­ször interpellált a magyar nyelvű elemi és polgári iskolai tanítás ügyében, de semmi érdemleges lé­pés nem történt, legfeljebb egy pár nagyhangú kijelentés volt a válasz a felszólalásokra. — Az érdekelt szülők hétfőn memorandumot adtak át a polgármesternek a panaszolt ügyben. — A város vezetésében helyettesként most már egy magyar ember is résztvesz s elvárjuk, hogy Nedeczey Já­nos egyéniségének teljes tekintélyével képviselni fogja a magyar tanítás ügyét, mely úgyis külön szívügye és minden követ megmozgat, hogy szept. 1-től a mai s eddigi kulturbotránynak vége le­gyen. — A szülők memoranduma a következő: Munkács Város Tanácsának — Munkácson. Munkács város alulírott polgárai arra kérik a Városi Tanácsot, teljes erejével hasson oda, hogy az iskola­épületek eredeti rendeltetésüknek mielőbb visszaadassanak, hogy így gyermekeink a minden tekintetben értékesebb és egyedül eredményes dél­előtti oktatásban részesülhessenek. Munkács város vezetősége kulturális érzéké­ről és ebből eredő áldozatkészségéről számos ízben tett már tanúságot. Annál fájóbban érintett tehát bennünket az a tény, hogy amikor a gim­náziumban a folyton növekedő tanuló­létszám miatt egyre több-több osztályt kénytelenek nyitni, ami­kor a tanítóképző intézet néhány elemi iskolai osz­tályban szorong, amikor a polgári iskolában 600 tanuló, 14 osztály számára mindössze 6 tanterem áll rendelkezésre,­­ amikor tehát új iskolaépüle­tek emelése az egész vonalon legégetőbb szükség­let , ugyanakkor még a meglevő iskolaépületeknek is egy jelentékeny része elvonatott eredeti rendel­tetésétől és bennük hivatalok helyeztettek el. Ez, a csakis háborúban szokásos katonai célokra történ­hető iskolalefoglalás a tanuló ifjúság egész seregét, — számos orosz elemi és polgári osztály, nemkü­lönben az összes állami magyar tannyelvű elemi és polgári iskolai osztályok tanulóit délutáni isko­lajárásra kény­szerítette. Hogy ennek a délutáni tanításnak tanulmá­nyi, erkölcsi és hygiénikus szempontból micsoda roppant kárát szenvedik gyermekeink és természe­tesen általuk mi is, azt csak az nem érti meg, aki semmi más kárról nem tud, semmi más értéket nem ismer, csak ami közvetlenül pénzben fejez­hető ki. Gyermekeink a tanulás szempontjából egye­dül értékel délelőtti időt, amikor az éjjeli nyuga­lom után kipihent agyuk intenzív figyelemre volna képes, egyszerűen elfecsérlik, délután pedig már a legtöbb gyermek komoly szellemi munkára képte­len. Ez a legfőbb oka annak az igen gyenge ta­nulmányi eredménynek, amely a délután járó osz­tályokban észlelhető és ennek következménye az is, hogy a kereskedelmi akadémiába való felvételhez megkívánt kiválóbb tanulmányi eredményt egy-egy osztályban alig egy-két gyermek képes elérni. A nagymérvű tanteremhiány a fő oka annak is, hogy fiuk és lányok, középfokú iskolákban is együtt tanulnak, pedig a gyakorlati tapasztalatok immár kétségtelenül megállapították, hogy míg az elemi iskolákban és a főiskolákban fiúk és leányok különösebb hátrány nélkül tanulhatnak együtt, ad­dig a serdülő korban, tehát épen a középfokú is­kolákban ez az együttanulás súlyos erkölcsi vesze­delmeket rejt magában. A délutáni tanítás pedig, mikor a gyermekek különösen télen, tanítás után teljesen sötétben (este 6-7-8 óráig is van tanítás) kénytelenek haza menni, — (némelyek pláne na­gyobb távolságra, sőt sokan a szomszédos közsé­gekbe is), — ezt a különben is igen káros er­kölcsi hatást egyenesen hatványozzák. Számos szü­lő, aki leánykája erkölcsi és testi épségét féltve őrzi, naponta kénytelen elébe menni, hogy az iskolából haza kísérje. Nem kevésbé súlyos a helyzet egészségi szem­pontból. A délelőtti osztályok délután 1 óráig hasz­nálják a termeket. Utánuk mindjárt jönnek a dél­utáni osztályok ugyanazon termekbe. Kellő szellőz­tetésről vagy takarításról szó sem lehet, mert erre közben idő nincs. A délutáni osztályok beleülnek a délelőtti osztályok szennyétől fertőzött terembe és szívják a 40—60 tanuló által 5 órán át rontott levegőt még másik 5 órán át. Hogy ez mit jelent, legjobban az iskolaorvosoknak kell tudniok. Kü­lönösen súlyos a helyzet a téli hónapokban, ami­kor abból a célból, hogy este a sötétség miatt egy órával hamarabb szabadulhassanak a gyermekek az iskolából, a délutáni tanítás már 1 órakor ve­szi kezdetét és így a délutáni osztályok az ajtó előtt várják, hogy a délelőtt járók kivonuljanak s ők bemehessenek. Ezek a gyermekek természetesen meg­ebédelni sem tudnak nyugodtan, mert hiszen már egy órakor iskolában kell lenniök. Nem folytatjuk tovább. Hiszen ezek mind köztudomású dolgok, a szülői értekezletek állandó témái. Mi szívesen elismerjük,­­hogy Munkács vá­ros vezetősége kötelességszerűen a város érdeké­ben vélt cselekedni, mikor a nagyzsupa székhelyé­nek Munkácsra helyezése miatt minden lehetőt el­követett, de meg kell állapítanunk, hogy amikor ebből a célból az iskolák lefoglaltattak, a város anyagi érdekei mellett nem vettettek kellő súllyal mérlegbe azok az érdekek és értékek, melyeket ifjúságunknak, a város leendő polgárságának már most megalapozandó és helyesen csakis az isko­láknak minden tekintetben megfelelői szellemi és anyagi ellátása mellett megalapozott erkölcsi, szel­lemi tőkéte képviselnek. Mi a jelenlegi tarthatatlan állapot további fenmaradásába nem nyugodhatunk bele, épen ezért elsősorban a Városi Tanácshoz fordulunk, hogy most, amikor a közigazgatási reformmal kapcso­latban tudomásunk szerint a nagyzsupáni hivatal megszűnik, elsősorban is mindazokat az épülete­ket és helyiségeket, amelyek iskolai célokat szol­gáltak, az iskolák visszakapják. Miután pedig ez­zel a nagy tanterem hiány még egyáltalában nem fog megszűnni, kérjük továbbá a város vezetőségét, hogy indítson tárgyalásokat az illetékes állami ha­tóságokkal aziránt, hogy a szükségletnek megfelelő új iskolaépületek is emeltessenek, hogy végre a dél­utáni tanítás az egész vonalon megszüntethető legyen. A legmostohább körülmények között élnek a magyar osztályok. Nemcsak, hogy valamennyi álla­mi elemi és polgári iskolai magyar tannyelvű osz­tály délutáni tanulásra van utalva, de állandó el­helyezésük egyáltalán nincs, hanem részükre évről­­évre újból kell helyiségeket kikoldulni, sokszor pe­dig az osztályok a városban szerteszét, ahol épen egy-egy osztály számára valamilyen hely kínálko­zik, vannak elhelyezve. Természetesen ilyen körül­mények mellett semmi felszerelésről sem lehet szó és így a tanításnak mindennél fontosabb segítője, — a szemléltetés, — a minimumnál is kevesebb. A magyar osztályok elhelyezésére felhívjuk a Ta­nács figyelmét, hogy a legtermészetesebb megoldása volna e kérdésnek az, hogy az összes magyar ele­mi és polgári iskolai osztályok a Masaryk-utcai elemi iskolai épületben koncentráltassanak, mert ez­által elég téteznék annak a feltételnek is, amely tu­domásunk szerint ezen épület használatára vonat­kozólag az adományozó levélben kiköttetett.

Next