Az Őslakó, 1928. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)

1928-07-01 / 27. szám

AZ ŐSLAKOS MUNKÁCS SLOVENSKA BANKA FIÓKJA MUKACEVO . Alapittatott az 1879 évben. — Fiók 43. KÖZPONT: BRATISLAVA. Részvény tőke és tartalék K 120,000.000­­ A munkácsi fiók telefon­száma 99. . . . , Betétek ..............­ — — K 550,000.000 Lebonyolít mindennemű banküzleteket! . *************************************************************************************** A ruszinszkói magyar színészet ügye A ruszinszkói magyar színtársulat az 1927/28 évi szezon befejezése előtt áll s így időszerű, hogy részletesen foglalkozzunk a ruszinszkói magyar szí­nészet ügyével. A ruszinszkói magyar színjátszás eddigi éle­tének legnagyobb válságát a most elmúló évad alatt élte, de bizonyos, hogy a jövőben a válság állandóan fokozódni fog s a közeli összeroppanás­hoz vezet, ha a magyar színészet támogatását nem alapozzák meg biztosabban, nem szervezik meg jobban . A ruszinszkói magyar színészet támo­gatása eddig abból állott, hogy ha a társulat bajba került, ha az igazgató már semmiképpen sem tudta a színészek gázsiját fizetni, akkor a színpártoló egyesület vezetői s azok, kik a magyar színészet önzetlen barátai szaladgálni, erőlködni kezdtek, egyrészt, hogy a közönséget megkíséreljék a szín­házba járásra megmozgatni, másrészt, hogy a kö­zönség áldozatkész tagjaitól külön anyagi áldoza­tokat kérjenek a ruszinszkói magyar színtársulat fenttarthatásának, pillanatnyi megmentésének in­­jekciózhatására. — Segítség ez, de csak egy pil­lanatnyi, mely kínos és nem kielégíthető, s mely csak egyszer—kétszer lehet eredményes. — A ru­szinszkói magyar színészetnek szervezettebb és állandó támogatásra van szüksége, mely csak úgy teremthető meg, ha a szinpártoló egyesület állandóan dolgozik s munkája mind a közönséggel, mind pedig a többi illetékes tényezőkkel kapcso­latban széles és biztos alapokra lesz helyezve és nem injekciókból fog állani, hanem állandó fede­zetet nyújtva fog haladni. Az elmúlt évad válságának sok oka van és ezek között első helyen az áll, hogy a ruszinszkói magyar színészet sehonnan sem részesült olyan tá­mogatásban, melyre feltétlenül szüksége lett volna, melyre igénye van. Fásult és közönyös maga a magyar kultúrájú közönség is, melynek a szín­házba járással kellett volna segíteni s biztosítani a magyar színészetet, de nem kapott kellő támoga­tást színészetünk a színpártoló egyesülettől és a kormányzattól sem. A kormányzat az elmúló évad alatt mutatott első ízben készséget ahhoz, hogy szubvencionálja a magyar színészetet. A költségvetésbe egy nagyobb összeget vettek fel a magyar színészet szubven­cionálására, de a kiutalás igen szűkmarkú volt, alig egyhatodát, vagy egynegyedét képezte az előirányzott összegnek. A nagyzsupa egyetlen fil­­lérnyi támogatást sem adott.­­ A színpártoló egye­sületnek tehát mindenekelőtt biztossá kellene ten­ni a hivatalos állami és megyei (tartományi) szub­venciót, hogy ez képezze alapját a ruszinszkói ma­gyar színészet támogatásának. A szinpártoló egyesület A szinpártoló egyesületnek munkája azonban a hivatalos szubvenciók kieszközlésével és biztosí­­tásával nem merülhet ki. — A ruszinszkói magyar színészetnek ma már szerves, kiegészítő részét ké­pezi a szinpártoló egyesület s annak munkássá­gától függ tulajdonképpen a ruszinszkói magyar színészet fenttarthatása. — A szinpártoló egyesület eddig nem végzett olyan munkát, mint amelynek végzése kötelessége s hivatása lenne. Az egyesü­let vezetőségének egy pár tagja fáradtságos és ér­tékes tevékenységet fejtett ki, de a többség leg­feljebb ha gyülésezett és beszélt, de nem tett sem­mit.­­ A színpártoló egyesületnek és vezetésének munkásabbnak, tevékenyebbnek kell lennie és men­­tesíteni kell minden olyan befolyástól, mely vagy a színészet belső személyi ügyeiben egyéni vonat­kozások érdekében hangolja az egyesület vezeté­sét s vezetőit, vagy egyéni elfogultságot képvisel. A színpártoló egyesületnek és vezetésének program szerint kell dolgoznia. Határozatait végre kell hajtani és megnyilatkozásainak, akcióinak súlyt kell adni. — Munkálkodása ne a társulat mo­mentán anyagi helyzetének legyen függvénye, ha­nem legyen megszakítás nélkül folytonos. Tevékeny­ségét három irányban kell megalapozni: a kormány­zattal, a közönséggel és a színház vezetésével kap­csolatban. Mind a három vonatkozásnak ki kell építeni programját és azt meg kell valósítani. — A színpártoló egyesület vezetőségének gyűlésein számtalan terv merült fel, voltak határozatok (pl. a mozik megadóztatása a színjátszás támogatá­sára), melyek, ha megvalósulnának, igen sokat je­lentenének, de a határozatok végrehajtásának ér­dekében nem történik úgyszólván semmi. A szín­pártoló egyesület vezetésének fel kell hagyni avval az egyoldalúsággal, hogy csak a színház igazga­tásába szóljon bele és csak a színház igazgatásá­nak szabjon feltételeket, követelményeket. A felté­teleknek és követelményeknek egyenes arányban kell lenniük a támogatás mérvével. A társulat A ruszinszkói magyar színészet jövő,, évi si­keres működhetésének első feltétele a jó társulat. — Az idén a társulat összeállítása nem volt sike­rült. — A társulat nem képviselt olyan értéket, mely kielégítette volna az igényeket, mely a szín­házba járást fokozta, animálta volna. Csak kevés olyan tagja volt a társulatnak, kik értéket képvi­seltek, kik méltóképpen reprezentálták volna a ma­gyar színészetet. Kevesen voltak azok, kiknek egyé­nisége, képessége a közönségre vonzerőt gyakorolt volna. A tagok létszáma megfelelő volt, de bizony többen voltak, kiknek játéka a kívánt nívón alul maradt, kik csak tehertételei voltak a társulatnak.­­ Az igazgatóság a jövő évben csak akkor szá­míthat a közönség fokozottabb érdeklődésére, ha tel­jesen át és újjászervezi a társulatot, ha senkit sem hoz vissza a mostani tagokból, s ha új megfelelő képességű, jó tagokból álló társulatot szervez. Az évad második felében a társulat a legna­gyobb mértékben fegyelmezetlen volt. Természete­sen a pénzhiány miatt. A fegyelmezetlenség azon­ban méginkább fokozta a társulat anyagi helyze­tének romlását. A fegyelmezetlenség úrrá lett a színpadon, a függöny mögött, kihallattszott a fe­gyelmezetlenség nem egyszer modortalan sőt durva megnyilatkozása a nézőtérre is és ez természetesen nem fokozta a színházbajárás hangulatát. — A színészek a színház minden belső ügyét kivitték az uccára és igy a közönséget nem egyszer erősen befolyásolta a színészeknek az egyik vagy másik darabról előre kikiabált rossz véleménye. A társulat tagjainak egy része és az igazga­tóság közt teljes volt a meghasonlás,­­ egyesek határozottan dolgoztak az igazgatás ellen, a fizetni nem tudó igazgatásról a legkíméletlenebbül nyi­latkoztak, s mert talán kimagaslóbb tagok voltak, igen sokat megengedtek maguknak a kisebb je­lentőségű tagok kárára s rovására.­­ Hogy a ta­gok és az igazgatóság közt milyen lehetetlen volt a helyzet, annak jellemzésére csak egy eset szol­gáljon . A társulat két tagja a hátralékos fizetés miatt hónapokkal előbb beperelte az igazgatót, de azért megmaradtak a tagok sorában. Milyen lehet ott a helyzet ahol a perlő megmarad a perlett szolgálatában és annak alárendeltje? Az igazgatás­ i társulat után meg kell emlékeznünk a szín­ház vezetéséről is. A színigazgatás erélytelen volt és a bizonytalanság, határozatlanság jellemezte. Az igazgatóság kezéből a pénzhiány miatt kicsúszott a vezetés gyeplője. — Ha egy színigazgató tagjait nem tudja fizetni, a társulat igazgatása természet­szerűleg mindig erélytelenné válik s ez igy lesz a jövőben is, ha más is lenne a színigazgató. Mi Polgár Károlyt megfelelőnek és méltónak tartjuk arra, hogy a ruszinszkói magyar színészetnek ve­zetője legyen, de feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy gondoskodjon egy agilis, jómodorú, a kö­zönséggel bánni tudó, a közönség előtt szimpati­kus titkárról, ki a közönség és a színészet közti viszonyt élénkebbé, melegebbé, közvetlenebbé tudja tenni. — Mind az operett, mind a prózai együt­tes élére megfelelő rendezőket kell állítani, ezenkí­vül pedig meg kell szereznie az igazgatóságnak a legújabb darabokat, mert bizonyos, hogy az új darabokat nézi meg a közönség szívesebben. — Itt jegyezzük meg azt is, hogy a színpártoló egye­sületnek és a színtársulat igazgatóságának együt­tesen kell megteremteni a kapcsolatot a magyar színészet legkiválóbb pesti reprezentásaival, kik, biztosra vesszük, követeléseik mérséklésével is szí­vesen fognak vendégjátékokra lejönni, ha felvilágosí­tást nyernek affelől, hogy lejövetelük, itteni sze­replésük a ruszinszkói magyar színészet megmen­tése és fenttarthatása érdekéből szükséges. Tervek és megoldás Az utóbbi időben a színtársulatok bajai miatt mind a szlovenszkói, mind a ruszinszkói magyar színészettel kapcsolatban a legkülönbözőbbb ter­vek, lehetőségek voltak hírlapi közlemények tár­gyai. Kassán pl. arról írtak, hogy a szlovenszkói magyar és csehszlovák színészetet esetleg Ruszin­­szkóra is kiterjesztve egységes vezetés alá akarják vonni oly módon, hogy egyik napon egyik (a magyar), másik nap a másik (csehszlovák) társu­lat játsszon. A tervek legnagyobb része, mint ez is, abszurd. — A szlovenszkói és ruszinszkói magyar színészet jövőjének biztosíthatására csak egy meg­oldást látunk: Adjanak a szlovenszkói és ruszin­szkói magyar színészetnek egységes koncessziót, de akként, hogy az igazgatás kettős legyen, a két jelenlegi igazgató kezében. Az egyik Szlovenszkó, a másik Ruszinszkó színészetét vezesse. Az egy­séges koncesszió, de kettős vezetés keretében a ruszinszkói kerületet, mely egy társulatot nem bír fenttartani, ki kell bővíteni szlovenszkói állomás­helyekkel, hová a szlovenszkói nagy társulat nem mehet be. — Ez volna az egyedüli megoldás, mely Szlovenszkó és Ruszinszkó részére két ma­gyar színtársulatot biztosítana, de ugyanakkor biz­tosítaná mindkettő működtetésének előfeltételeit is. T .­­ Virágok beszéde Hóvirág: — Velem nagyon siettek. Fehér gyolcsból férceltek, lazán, vázlatosan. Csak épp összeaggat­tak varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra, mint mintát. De első lettem. Ez is valami. Pitypang: — Egy régi tízkoronás arany vagyok, melyet valamilyen kártyás pottyantott a mező zöld kártya­­asztalára és ott felejtett. Árvácska: — Még mindig abban a poros, sötétkék bár­sonyruhácskában járok, melyet szegény édesanyám adott rám. Apám azóta megnősült, elvette a pom­pás nőszirmot, vele mulat az üvegházban, elké­nyeztetett csemetéi tövében. Engem elfelejtettek, kidobtak. De a jégkéreg alól is kiütöm a fejemet. Ne féltsetek engem. Megélek én a jéghátán is. Orgona: — Ha átzúg rajtam az áprilisi vihar és té­pázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgo­nátok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák. Tulipán: — Előkelő, gazdag családom évekig kezel­tetett külföldi ideggyógyintézetekben. Nem tudok érezni, makacsul hallgatok, az a rögeszmém, hogy én vagyok a világ közepe. Nincs szívem. Nincs szavam. Nincs szagom. Estélyi ruhámban hidegen kevélykedem. Szép vagyok és boldogtalan. Büdöske: — Hazugság. Nem én voltam. Liliom: — Zsíros, buja illatom senkit se tévesszen meg. Már régen legyőztem önmagam. Millió vá­gyamból túlvilági ábránd lett. Oltárokra vágyako­zom, hogy májusi délutánokon ott hervadjak el, mint fiatal apáca. Pipacs: — A burzsoá gabonaszálak között moszkvai titkos küldöttként bujkálok s vörösen, őrülten or­dítom a forradalmat. Nadragulya: — Ifiur, ifiur, tessék mán idegyönni, lelkem galambom. Nézze, mit nem mondanak rólam a népek. Hogy boldogult uramat, Isten nyugasztalja, elemésztettem, meg hogy csak afféle méregkeverő dajka volnék. Ide zargattak a dögös árok mellé, szégyenszemre. Üljön le kicsit. Nagyon tűz a nap. Hadd borítsam aranyos orcájára virágos köténye­met. Ha szomjas, kóstolja meg ezt a jóféle bogyót. Mért szabódik? Krisztus úgyse’ nem mérges. Ibolya: — Közismert szerénységem tiltja, hogy nyi­latkozzam. Ki az a pimasz, aki nálam is szeré­nyebb mer lenni? Kosztolányi Dezső. Régi jó idők. Ez még békebeli történet. A pesti családot bárósították. A bárósággal az otthon levegője is megváltozott. Az uj bárófiak golfozni jártak, az uj baronesszek lovagolni. Francia és angol nyelv­tanárok adták egymás kezébe a kilincset. Egyszó­val, nagyban ment a dolog. Volt a családnak egy rokona, szegény öreg zsidó, akit muszájból az új érában is meghívtak olykor ebédre. Ezek az ebédek nagyon feszesek vol­tak, mert Zsiga bácsi megmaradt a régi hangjánál. Zamatos kifejezései a család új levegőjében kíno­saknak tűntek fel és az egész családot nagyon idegessé tették. Egy ilyen ebédnél valamelyik gyerek a kö­zelgő week-endről beszélt. Közben pillantása a csendesen falatozó Zsiga bácsira esett. A gyerek fanyalogva és előkelően szólt hozzá: — Persze, Zsiga bácsi nem tudja, mi az a week-end. — De tudom fiam, hogyne tudnám. Hiszen apád, anyád nem egyszer voltak nálam week-enden a nagymarosi nyaralómban. — Úgy ? Mikor? — Régen fiam, régen. Mikor ti a week-endet még sábesznak hívtátok. Harsányi Zsolt.

Next