Az Őslakó, 1928. július-december (2. évfolyam, 27-53. szám)
1928-07-01 / 27. szám
AZ ŐSLAKOS MUNKÁCS SLOVENSKA BANKA FIÓKJA MUKACEVO . Alapittatott az 1879 évben. — Fiók 43. KÖZPONT: BRATISLAVA. Részvény tőke és tartalék K 120,000.000 A munkácsi fiók telefonszáma 99. . . . , Betétek .............. — — K 550,000.000 Lebonyolít mindennemű banküzleteket! . *************************************************************************************** A ruszinszkói magyar színészet ügye A ruszinszkói magyar színtársulat az 1927/28 évi szezon befejezése előtt áll s így időszerű, hogy részletesen foglalkozzunk a ruszinszkói magyar színészet ügyével. A ruszinszkói magyar színjátszás eddigi életének legnagyobb válságát a most elmúló évad alatt élte, de bizonyos, hogy a jövőben a válság állandóan fokozódni fog s a közeli összeroppanáshoz vezet, ha a magyar színészet támogatását nem alapozzák meg biztosabban, nem szervezik meg jobban . A ruszinszkói magyar színészet támogatása eddig abból állott, hogy ha a társulat bajba került, ha az igazgató már semmiképpen sem tudta a színészek gázsiját fizetni, akkor a színpártoló egyesület vezetői s azok, kik a magyar színészet önzetlen barátai szaladgálni, erőlködni kezdtek, egyrészt, hogy a közönséget megkíséreljék a színházba járásra megmozgatni, másrészt, hogy a közönség áldozatkész tagjaitól külön anyagi áldozatokat kérjenek a ruszinszkói magyar színtársulat fenttarthatásának, pillanatnyi megmentésének injekciózhatására. — Segítség ez, de csak egy pillanatnyi, mely kínos és nem kielégíthető, s mely csak egyszer—kétszer lehet eredményes. — A ruszinszkói magyar színészetnek szervezettebb és állandó támogatásra van szüksége, mely csak úgy teremthető meg, ha a szinpártoló egyesület állandóan dolgozik s munkája mind a közönséggel, mind pedig a többi illetékes tényezőkkel kapcsolatban széles és biztos alapokra lesz helyezve és nem injekciókból fog állani, hanem állandó fedezetet nyújtva fog haladni. Az elmúlt évad válságának sok oka van és ezek között első helyen az áll, hogy a ruszinszkói magyar színészet sehonnan sem részesült olyan támogatásban, melyre feltétlenül szüksége lett volna, melyre igénye van. Fásult és közönyös maga a magyar kultúrájú közönség is, melynek a színházba járással kellett volna segíteni s biztosítani a magyar színészetet, de nem kapott kellő támogatást színészetünk a színpártoló egyesülettől és a kormányzattól sem. A kormányzat az elmúló évad alatt mutatott első ízben készséget ahhoz, hogy szubvencionálja a magyar színészetet. A költségvetésbe egy nagyobb összeget vettek fel a magyar színészet szubvencionálására, de a kiutalás igen szűkmarkú volt, alig egyhatodát, vagy egynegyedét képezte az előirányzott összegnek. A nagyzsupa egyetlen fillérnyi támogatást sem adott. A színpártoló egyesületnek tehát mindenekelőtt biztossá kellene tenni a hivatalos állami és megyei (tartományi) szubvenciót, hogy ez képezze alapját a ruszinszkói magyar színészet támogatásának. A szinpártoló egyesület A szinpártoló egyesületnek munkája azonban a hivatalos szubvenciók kieszközlésével és biztosításával nem merülhet ki. — A ruszinszkói magyar színészetnek ma már szerves, kiegészítő részét képezi a szinpártoló egyesület s annak munkásságától függ tulajdonképpen a ruszinszkói magyar színészet fenttarthatása. — A szinpártoló egyesület eddig nem végzett olyan munkát, mint amelynek végzése kötelessége s hivatása lenne. Az egyesület vezetőségének egy pár tagja fáradtságos és értékes tevékenységet fejtett ki, de a többség legfeljebb ha gyülésezett és beszélt, de nem tett semmit. A színpártoló egyesületnek és vezetésének munkásabbnak, tevékenyebbnek kell lennie és mentesíteni kell minden olyan befolyástól, mely vagy a színészet belső személyi ügyeiben egyéni vonatkozások érdekében hangolja az egyesület vezetését s vezetőit, vagy egyéni elfogultságot képvisel. A színpártoló egyesületnek és vezetésének program szerint kell dolgoznia. Határozatait végre kell hajtani és megnyilatkozásainak, akcióinak súlyt kell adni. — Munkálkodása ne a társulat momentán anyagi helyzetének legyen függvénye, hanem legyen megszakítás nélkül folytonos. Tevékenységét három irányban kell megalapozni: a kormányzattal, a közönséggel és a színház vezetésével kapcsolatban. Mind a három vonatkozásnak ki kell építeni programját és azt meg kell valósítani. — A színpártoló egyesület vezetőségének gyűlésein számtalan terv merült fel, voltak határozatok (pl. a mozik megadóztatása a színjátszás támogatására), melyek, ha megvalósulnának, igen sokat jelentenének, de a határozatok végrehajtásának érdekében nem történik úgyszólván semmi. A színpártoló egyesület vezetésének fel kell hagyni avval az egyoldalúsággal, hogy csak a színház igazgatásába szóljon bele és csak a színház igazgatásának szabjon feltételeket, követelményeket. A feltételeknek és követelményeknek egyenes arányban kell lenniük a támogatás mérvével. A társulat A ruszinszkói magyar színészet jövő,, évi sikeres működhetésének első feltétele a jó társulat. — Az idén a társulat összeállítása nem volt sikerült. — A társulat nem képviselt olyan értéket, mely kielégítette volna az igényeket, mely a színházba járást fokozta, animálta volna. Csak kevés olyan tagja volt a társulatnak, kik értéket képviseltek, kik méltóképpen reprezentálták volna a magyar színészetet. Kevesen voltak azok, kiknek egyénisége, képessége a közönségre vonzerőt gyakorolt volna. A tagok létszáma megfelelő volt, de bizony többen voltak, kiknek játéka a kívánt nívón alul maradt, kik csak tehertételei voltak a társulatnak. Az igazgatóság a jövő évben csak akkor számíthat a közönség fokozottabb érdeklődésére, ha teljesen át és újjászervezi a társulatot, ha senkit sem hoz vissza a mostani tagokból, s ha új megfelelő képességű, jó tagokból álló társulatot szervez. Az évad második felében a társulat a legnagyobb mértékben fegyelmezetlen volt. Természetesen a pénzhiány miatt. A fegyelmezetlenség azonban méginkább fokozta a társulat anyagi helyzetének romlását. A fegyelmezetlenség úrrá lett a színpadon, a függöny mögött, kihallattszott a fegyelmezetlenség nem egyszer modortalan sőt durva megnyilatkozása a nézőtérre is és ez természetesen nem fokozta a színházbajárás hangulatát. — A színészek a színház minden belső ügyét kivitték az uccára és igy a közönséget nem egyszer erősen befolyásolta a színészeknek az egyik vagy másik darabról előre kikiabált rossz véleménye. A társulat tagjainak egy része és az igazgatóság közt teljes volt a meghasonlás, egyesek határozottan dolgoztak az igazgatás ellen, a fizetni nem tudó igazgatásról a legkíméletlenebbül nyilatkoztak, s mert talán kimagaslóbb tagok voltak, igen sokat megengedtek maguknak a kisebb jelentőségű tagok kárára s rovására. Hogy a tagok és az igazgatóság közt milyen lehetetlen volt a helyzet, annak jellemzésére csak egy eset szolgáljon . A társulat két tagja a hátralékos fizetés miatt hónapokkal előbb beperelte az igazgatót, de azért megmaradtak a tagok sorában. Milyen lehet ott a helyzet ahol a perlő megmarad a perlett szolgálatában és annak alárendeltje? Az igazgatás i társulat után meg kell emlékeznünk a színház vezetéséről is. A színigazgatás erélytelen volt és a bizonytalanság, határozatlanság jellemezte. Az igazgatóság kezéből a pénzhiány miatt kicsúszott a vezetés gyeplője. — Ha egy színigazgató tagjait nem tudja fizetni, a társulat igazgatása természetszerűleg mindig erélytelenné válik s ez igy lesz a jövőben is, ha más is lenne a színigazgató. Mi Polgár Károlyt megfelelőnek és méltónak tartjuk arra, hogy a ruszinszkói magyar színészetnek vezetője legyen, de feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy gondoskodjon egy agilis, jómodorú, a közönséggel bánni tudó, a közönség előtt szimpatikus titkárról, ki a közönség és a színészet közti viszonyt élénkebbé, melegebbé, közvetlenebbé tudja tenni. — Mind az operett, mind a prózai együttes élére megfelelő rendezőket kell állítani, ezenkívül pedig meg kell szereznie az igazgatóságnak a legújabb darabokat, mert bizonyos, hogy az új darabokat nézi meg a közönség szívesebben. — Itt jegyezzük meg azt is, hogy a színpártoló egyesületnek és a színtársulat igazgatóságának együttesen kell megteremteni a kapcsolatot a magyar színészet legkiválóbb pesti reprezentásaival, kik, biztosra vesszük, követeléseik mérséklésével is szívesen fognak vendégjátékokra lejönni, ha felvilágosítást nyernek affelől, hogy lejövetelük, itteni szereplésük a ruszinszkói magyar színészet megmentése és fenttarthatása érdekéből szükséges. Tervek és megoldás Az utóbbi időben a színtársulatok bajai miatt mind a szlovenszkói, mind a ruszinszkói magyar színészettel kapcsolatban a legkülönbözőbbb tervek, lehetőségek voltak hírlapi közlemények tárgyai. Kassán pl. arról írtak, hogy a szlovenszkói magyar és csehszlovák színészetet esetleg Ruszinszkóra is kiterjesztve egységes vezetés alá akarják vonni oly módon, hogy egyik napon egyik (a magyar), másik nap a másik (csehszlovák) társulat játsszon. A tervek legnagyobb része, mint ez is, abszurd. — A szlovenszkói és ruszinszkói magyar színészet jövőjének biztosíthatására csak egy megoldást látunk: Adjanak a szlovenszkói és ruszinszkói magyar színészetnek egységes koncessziót, de akként, hogy az igazgatás kettős legyen, a két jelenlegi igazgató kezében. Az egyik Szlovenszkó, a másik Ruszinszkó színészetét vezesse. Az egységes koncesszió, de kettős vezetés keretében a ruszinszkói kerületet, mely egy társulatot nem bír fenttartani, ki kell bővíteni szlovenszkói állomáshelyekkel, hová a szlovenszkói nagy társulat nem mehet be. — Ez volna az egyedüli megoldás, mely Szlovenszkó és Ruszinszkó részére két magyar színtársulatot biztosítana, de ugyanakkor biztosítaná mindkettő működtetésének előfeltételeit is. T . Virágok beszéde Hóvirág: — Velem nagyon siettek. Fehér gyolcsból férceltek, lazán, vázlatosan. Csak épp összeaggattak varrótűvel, hogy mihamarabb kidobjanak a piacra, mint mintát. De első lettem. Ez is valami. Pitypang: — Egy régi tízkoronás arany vagyok, melyet valamilyen kártyás pottyantott a mező zöld kártyaasztalára és ott felejtett. Árvácska: — Még mindig abban a poros, sötétkék bársonyruhácskában járok, melyet szegény édesanyám adott rám. Apám azóta megnősült, elvette a pompás nőszirmot, vele mulat az üvegházban, elkényeztetett csemetéi tövében. Engem elfelejtettek, kidobtak. De a jégkéreg alól is kiütöm a fejemet. Ne féltsetek engem. Megélek én a jéghátán is. Orgona: — Ha átzúg rajtam az áprilisi vihar és tépázza haragoszöld leveleimet, lila fürtjeimet, orgonátok. Egy tavaszi misét játszom, melynek hangjai haragoszöldek és lilák. Tulipán: — Előkelő, gazdag családom évekig kezeltetett külföldi ideggyógyintézetekben. Nem tudok érezni, makacsul hallgatok, az a rögeszmém, hogy én vagyok a világ közepe. Nincs szívem. Nincs szavam. Nincs szagom. Estélyi ruhámban hidegen kevélykedem. Szép vagyok és boldogtalan. Büdöske: — Hazugság. Nem én voltam. Liliom: — Zsíros, buja illatom senkit se tévesszen meg. Már régen legyőztem önmagam. Millió vágyamból túlvilági ábránd lett. Oltárokra vágyakozom, hogy májusi délutánokon ott hervadjak el, mint fiatal apáca. Pipacs: — A burzsoá gabonaszálak között moszkvai titkos küldöttként bujkálok s vörösen, őrülten ordítom a forradalmat. Nadragulya: — Ifiur, ifiur, tessék mán idegyönni, lelkem galambom. Nézze, mit nem mondanak rólam a népek. Hogy boldogult uramat, Isten nyugasztalja, elemésztettem, meg hogy csak afféle méregkeverő dajka volnék. Ide zargattak a dögös árok mellé, szégyenszemre. Üljön le kicsit. Nagyon tűz a nap. Hadd borítsam aranyos orcájára virágos kötényemet. Ha szomjas, kóstolja meg ezt a jóféle bogyót. Mért szabódik? Krisztus úgyse’ nem mérges. Ibolya: — Közismert szerénységem tiltja, hogy nyilatkozzam. Ki az a pimasz, aki nálam is szerényebb mer lenni? Kosztolányi Dezső. Régi jó idők. Ez még békebeli történet. A pesti családot bárósították. A bárósággal az otthon levegője is megváltozott. Az uj bárófiak golfozni jártak, az uj baronesszek lovagolni. Francia és angol nyelvtanárok adták egymás kezébe a kilincset. Egyszóval, nagyban ment a dolog. Volt a családnak egy rokona, szegény öreg zsidó, akit muszájból az új érában is meghívtak olykor ebédre. Ezek az ebédek nagyon feszesek voltak, mert Zsiga bácsi megmaradt a régi hangjánál. Zamatos kifejezései a család új levegőjében kínosaknak tűntek fel és az egész családot nagyon idegessé tették. Egy ilyen ebédnél valamelyik gyerek a közelgő week-endről beszélt. Közben pillantása a csendesen falatozó Zsiga bácsira esett. A gyerek fanyalogva és előkelően szólt hozzá: — Persze, Zsiga bácsi nem tudja, mi az a week-end. — De tudom fiam, hogyne tudnám. Hiszen apád, anyád nem egyszer voltak nálam week-enden a nagymarosi nyaralómban. — Úgy ? Mikor? — Régen fiam, régen. Mikor ti a week-endet még sábesznak hívtátok. Harsányi Zsolt.