Az Őslakó, 1940. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1940-01-07 / 1. szám
2. oldal. Baross Szövetség helyi csoportja kedden a szakcsoportok elnökeinek részvételével teljes választmányi ülést tartott R. Vozáry Aladár, helyi csoportelnök vezetése alatt. R. Vozáry Aladár megköszönte elnökké történt megválasztását s rámutatott arra, hogy milyen nagy jelentősége van és lehet nemzeti és nemzetgazdasági szempontból különösen Munkácson a Baross Szövetség munkájának. Hangsúlyozta, hogy a húsz éves rabság egyetlen értéke az, hogy Munkácson a magyar társadalomban megszüntette az osztályt, foglalkozást, felekezeti különbségeket s ezt nemcsak meg kell tartanunk, hanem erősíteni is kell a felszabadulás után, hogy az új, teljesen magyar Munkácsot megteremthessük. A cseh megszállás alatti kaszinói Szilveszter esték, magyar kultúr előadások voltak a rabságban kifejlődött magyar testvériség legszebb megnyilatkozásai. Az osztály, foglalkozás és felekezeti különbségtevések legtöbbször egyéni törekvések szolgálatában állanak és sem az egyháznak, sem a hazának nem válnak javára. Aki a kereskedelmi és ipari pályán foglalkozást nem tartja úri dolognak, lenézi, az vét a nemzet és a haza érdekei ellen. Reméli, hogy a Baross Szövetség munkácsi csoportjában a rabságban megismert és kifejlődött testvéri szellem lesz az uralkodó. — Kimondotta a választmány, hogy részt vesz a január 20-án Debrecenben tartandó nagy közgyűlésen s az azt követő ünnepi esten.— Hirt főtitkár javaslatára kimondják, hogy az évi tagsági díjat 6 pengőben állapítják meg egyelőre, de kérik a tehetősebb tagokat, hogy önként a 12, illetve 36 pengős tagsági dijat fizessék. — Folytatják a taggyűjtést.— A január 20-án Debrecenbe menők jelentkezésüket legkésőbb 9-én déli 12 óráig tegyék meg (Kossuth ucca 1. sz. hétköznapokon d . e. 10—12 óra között), hogy a féláru vasúti, utazás igazolványai beszerezhetők legyenek és elszállásolásuk Debrecenben biztosittassék. — Tagjelentkezés: Kossuth ucca 1. szám alatt hétköznapokon 10—12 óra között. — A választmányi gyűlés ezután igen helyénvaló gazdasági kérdéseket tárgyalt. Kimondották, hogy havonta legalább egyszer adótájékoztató előadásokat fognak tartani a tagok részére. — A tagoknak Hirt főtitkár minden kérdésben készséggel rendelkezésére áll. ifi lé és ölesé a Darmol. Beváltja, amit ígér. M® & © Nincs vele bajlódás,teafözés, iz-~ hashajtó a cir 14 ftUírér I is U.yÖCJ'.stir Január 6. KOVÁCH BÉLA verse Vizkereszt és Latorcaiad, Oroszvég meg Klastromalja. Magyar szivünk rohamra ver, Amikor e szókat hallja. Bár tanulni honszerelmet Munkácshoz egy nemzet járhat; Legszebb napja talán mégis Harminckilenc január hat! Miket Bécsben tűzdeltek ki, Már álltak az uj határok. Oroszvégen a friss mesgye: Hol egy ucca, hol egy árok. Cseh maradt a hegy, a zárda, Bár elérni szinte kézzel. A mondás csak félig vált be: Az ebül gyűlt ebül vész el. Noha jelszünk: mindent vissza, S aki magyar, ki a gátra, Megnyugodtunk mégis benne, Hogy sok esett odaátta. Hajnalodik itt is, ott is. Várjuk meg, míg hozzánk ér el. Isten malma majd elvégzi. De lassan a magyar vérrel! Nyugton, békén aludt Munkács, Mely adott szót tart és hiszen. Szent ünneppel jött a hajnal. Sürü köd szállt a gyors vizen. Eger-földet egymásbaszürt A fekete, nehéz pára. Belevesztek tornyok, lángok S fent a sziklán Munkács vára. Ágyuk, puskák torka fedve, Nem libben a gépek szárnya. Szabadságon a katonák, Üresen állt a kaszárnya. Rossz álom csak a háború, Meg az égből hulló bomba... Az ágyaknál vasalt ruhák, Elkészítve a templomba. Munkács aludt, s egyszerre csak Fegyver kattog, gránát robban. Ha maga a pokol jönise, Nem csinálná az se jobban. Falak dűlnek, tető omlik, Tűzcsíkok a sötét égen. »Ránk támadtak a cseh hordák, Bent vannak már Oroszvégen!^ Harcikocsik az uccákon, Gépfegyverek, ágyuk lőnek, jippi magyar, a,, utánam, ■ Egyenesen a hídfőnek!« S pár katona, néhány polgár. Csak revolver, semmi másuk, Ott rohan már, ott a hídon. »Ki a legény, rajta, lássuk!« A tűzbe, a túlsó partra, Van, aki a vizen jut át. És még fent a Magyar Isten S a népéért tesz még csudát! Mint akkor ott Oroszrégen, Oly hősöket, ó, ki látott?! Magyar Dávid földig verte A cseh-ukrán Góliátot. Gépkocsijuk fölborítva, Géppuskáik magyar kézen. E banda se vágyik többé, Hogy Munkáccsal szembenézzen! Sok közülük nem is tudna, Ott maradt a sárba, holtan. Fejfájára nem illik más: »Alattomos rabló voltam«. Száz rohamot visszavetni, Leütni sok merész zsiványt, Ez a lelkes hazavédés Magyar vért is bőven kívánt Vértanúink szent serege Hogy legyen több még nehánnyal, Nem egy hősünk büszke lelke Jelenteni égbe szárnyal: »Uram, Munkács miénk maradt, És az is lesz mindörökre! Érte, ha kell, minden magyar Halva hull az ősi rögre. Munkácsunkért hagytuk oda A Te földi szép világod. Neked hoztuk, vedd szívesen Szivünkről e vérvirágot!« Árpád járt itt, meg Rákóczi, Büszke vára most is áll még. E szent város dicsőségét Ne borítsa sose árnyék! Késő korok honszerelme Forrósodjék tettre nála! Szőjje be a tündértájat A legendák aranyszála! Vizkereszt és Latorcahíd, Oroszvég meg Klastromalja. Magyar szívünk rohamra ver, Amikor e szókat hallja. Bár tanulni honszerelmet Munkácshoz egy nemzet járhat. Legszebb napja talán mégis Harminckilenc január hat! AZ ŐSLAKÓ Január 19-én nyílik meg a munkácsi sziniidény Amint már jelentettük, a munkácsi sziniidény január 19-én nyílik meg. Iván Sándor színigazgató, akinek kerületébe osztották be Munkácsot, régi kedves ismerősünk, aki együtt ette velünk a kisebbségi élet keserű kenyerét, Munkács közönsége tehát őszinte szeretettel köszönti színtársulatával együtt. Bizalommal fogadjuk, mert a régi évek tapasztalatai alapján tudjuk és hisszük, hogy igazi magyar művészetet hoz hozzánk. Faragó Ödön a felvidéki magyar színészet régi harcosa, aki a legsúlyosabb időkben szolgálta itt magyar szinikultúrát, a történelmi időkhöz méltó hivatásérzettel, szintén tagja a színtársulatnak. Úgylátjuk, hogy csak a munkakedvét mentette át a régi életből. Fischer Károly karnagy szintén a régi nagy gárda egyik oszlopa, örülünk, hogy ismét itt köszönthetjük őt, a János vitéz lévai szabadtéri előadások zenei vezetőjét. De köszöntjük a színtársulat minden tagját, azokat is, akiket még nem ismerünk, de érezzük, hogy nagy magyar hivatásérzettel érkeznek hozzánk, a munkácsi magyar végvárba, hogy tüzet szítsanak a lélekben és magukkal ragadjanak a művészet megszentelt régióiba. A közönség, Munkács és vidékének lelkes közönsége, amely a kisebbségi élet húsz esztendejében loly lelkes pártolója volt a magyar színészetnek, bizonyára most semlékméltatlan régi hírnevéhez. Lenhardt Ilona primadonna neve is jócsengésű az egész országban, hire elért hozzánk is. Az igazgatóság az alábbi jelentést adta ki: Van szerencsém tisztelettel értesíteni Munkács és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy sziniidényemet 1940. évi január hó 19-én, pénteken este 8 órai kezdettel a Városi színházban megkezdem. A színtársulat névsora: Iván Sándor igazgató, Nádassy József főrendező-titkár, Halmi Imre titkár, Fischer Károly karnagy, Leviczky Andor, Mikes Béla rendezők, Horváth János ügyelő Solymossy Imre tánctanár, H. Nagy Gabriella súgó, Lengyel János könyvtáros. Előadó személyzet: Színésznők: Lenhardt Ilona primadonna, állandó vendég, Kallós Éva, énekes naiva, szubrett, Mészáros Joly, táncos szubrett, Somlay Julia, drámai színésznő, Várady Giza, anya és komika, Horváth Ilus, operett és drámai színésznő, Farkas Anna, Pataki Klára, Nógrády Herma, Mátrai Maya, segédszínésznők. Színészek: Faragó Ödön, jellemszínész, Leviczky Andor, énekes bonviván, drámai színész, Mikes Béla, Halmi Imre drámai és operette színészek, Sugár Mihály, Solymossy Imre, táncoskomikusok, Siménfalvy Sándor, jellemkomikus, Pataky József, operette és drámai színész, Kostyál Gyula, énekes színész, Lengyel János színész, Komlóssy Márton, Makai Sándor, segédszínészek. Műszaki személyzet: Szikora Lukács, díszmester négy diszítővel, Gáspár Andrásné, kellékes, Klamarik Lajos, szabó, Klema Béla fodrász, 8 tagú zenekar. A színházi idényben bemutatásra kerülő darabok: Zombori-zombori szépasszony, Kié a gyerek? Klotild néni, Mégis szép az élet, A pozsonyi lakodalom, Katinka, Bors István, Földindulás, Művészpár, Hatodik emelet, stb. Azonfelül a régi színpadi irodalom remekei. Rendkívül előnyös bérletet nyitunk. A bérlők a naptárból 20 százalékos kedvezményben részesülnek. A bérlet minden esti előadásra, — hétköznap, ünnepnap és vasárnap — érvényes. Kivéve a budapesti művészek vendégjátékát. Az előadások kezdete minden este 8 órakor. A délutániaké fél 4 órakor. A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kéri hazafias tisztelettel: Iván Sándor színigazgató. HELINGER SPORT és DIVATHÁZ (a Latorca híd mellett) Sí felszerelések, Kézimunka sicipő 32 P. Korcsolyák, hátizsákok „ORION“ termos üvegek la flanellingek 4’55 P. Sport férfi zsebkendő 35 fill. SPORT sálak 1’50 P-től Bambusz ernyők. Pulloverek * *Ünnepi gondolatok Megértük a vizkereszti csata első évfordulóját. A legnagyobb bűn volna részünkről, ha erről méltó keretben meg nem emlékeznénk. E tekintetben nincs és, azt hiszem, nem is lesz soha hiba. Vizkereszti megmenekülésünk évfordulóját mindig fokozódó hálával és kegyelettel fogjuk megünnepelni,' ^-^mindig büszkeséggel fogjuk felidézni azokrtaT nevét és hősi tetteit, akik a szabadulásuk és életüket áldozták. Minél messzebb jutusik a vizkereszti eseményektől, annál Tb\. nő majd az ő dicsőségük. Mint a költő mondja: »Nőttün nő tiszta fényük, amint időben, térben tőlünk távoznak« s dicsőségük egy szent eszmévé finomulva fogja tettekre serkenteni a késői nemzedékeket, a törpe utódokat. Ezzel azonban még nem »tettünk meg mindent, amivel nékik tartozónk«. Van ezenkívül még egy szent kötelességünk, melynek felemlítése az első évfordulón nagyon aktuális. Mert, ha már beszélünk róla, az azt jelenti, hogy legalább a jószándék, a lelki készség már megvan bennünk a megvalósításhoz, csak az idő nem volt még alkalmas ehhez és rövid is volt az anyagi előfeltételek megteremtéséhez. Mert nem kevesebbről vem szó, mint arról, „ hogy Munkács város főhelyén meg is kell örökítenünk a vízkereszti hősök emlékét. Nekünk úgy is kevés a történelmi emlékünk, bármilyen nagy és híres is történelmünk. A 48-as időkre figyelmeztető oszlop Őrhegyalján, a Turul, a honfoglalás emléke, Vári palánkon van, a városiban csak Rákóczi Fehérháza és Munkácsy szülőháza ad patinát a külsőnek, jóllehet a honfoglalástól kezdve az ezer év alatt minden jóban és rosszban részünk volt. " A Főterünkön most már gyönysírüs oszlopa van az országzászlógendás honfoglaló szobrát, de sem 11 -es honvédháziezredünk, sem 65- ös közös erődünk hős halottainak, sem a vízkereszti csata mártírjainak, sem a márciusi kárpáti offenziva eleset hőseinek nincs megfelelő emléke, szobra sehol. Mert az az emléktábla, mely a nagyhíd pillérjét disziíti, az csak arra elég, hogy a sétálókat kötelességeikre figyelmeztesse. A fentebb részletezett célokra leghelyesebb volna egy közös hősi emléket emelni, mégpedig az I. sz. iskola előtt, ahol egy ilyen monumentális emlékmű alapzata már szépen ki is van képezve. í Hr. mmVkrtii* ythírti — -X yv .-* r~\ ^ yv*" A Csillag-étteremen A híres GÁLÁM BULI prímás zenekara muzsikál