Az Őslakó, 1943. január-november (6. évfolyam, 1-45. szám)

1943-01-03 / 1. szám

* ■ HETI LECKE ■] A locsoló magyar .Egyik közeli vasútállomás II. oszt. éttermében ültem a barátom­mal. Körülöttünk csupa üres asztal. Bejön egy napszámosforma ember, egyenesen megcéloz bennünket s tisztességgel engedelmet kérve oda­ül az asztalunkhoz, azzal az indoko­lással, hogy a jó magyar emberek szűk helyen is elférnek. Furcsa és tolakodó a magatartás, de biztos a mi emberünk fellépése, jóravaló em­bernek látszik, szívesen fogadtuk. Értelmes, világravaló megjegyzése­ket tesz, majd szapora beszéddel el­mondja, honnan jött, kicsoda. Személyi adatainak bőbeszédű felsorolásánál azonban nem állt me£ Elmondta pontosan, melyik fontos üzemmé nyilvánított vállalat­nál dolgozik, mit csinál ő és mit csi­nálnak a többiek ott, mit visznek oda, mit hoznak on­nan, hány ember jár ki be, kik jönnek néha néha Pestről ellenőrizni a munkát, kik a vezetők, milyen a természetük, mi a munkakörük, mi a véleményük az iagoloncról, a háborúról, a zsidókér- Pontos, sőt túlzott fénykép­sorozatot adott mindenről, amit na­ponta lát, hall, ami egyszerű életét betölti. Megdöbbenve hallgattuk. Ez az egyébként ügyes, értelmes ember elszomorító típusa volt a locsogó magyarnak. Beteg, ha nem talál ma­gának valakit, akinek ellocsoghassa, ami a ■ begyében van, tiszta hiúság­ból, csak azért, hogy saját jelentő­ségét, fontosságát fitogtassa. Minket, vadidegen embereket szemelt most ki. Mikor látta, hogy nem nagyon lelkesedünk nagy fontosságáért, ha­marosan sértődötten eltávozott. Egy órfor múlva bizonyára a portással a kalauzzal, az utitárssal locsogott s talán még most is beszél, ha van, aki hallgatja. Ilyen embereken el lehet veszí­teni egy országot.­­Tegyék szívükre kezüket a munkácsi locsogók és vallják be őszintén, hogy ők is csak ilyenek. Sok locsogást hallunk ebben a vá­rosban emberekről, bizalmas ügyek­ről, háborús helyzetekről, mind csak azért, hogy a locsogó összekötteté­seivel, jólértesültségével, saját íté­letének csalhatatlanságával hival­kodjék előttünk. Emberi becsület, országos érdek,, nemzeti, honvédel­mi szempont, mind nem számít. A locsogó locsog és kéjeleg, saját di­csőségében. Ilyen embereken el lehet ve­szíteni egy országot Jó lesz ezt megszívlelni és hangfogót tenni a hangos hivalkodásra. P. helyettesítő 200 pengő pénzbüntetés. Katz Herman divatárukereske­dő Szt. István út 3 sz. 15 nap elzá­rást helyettesítő 200 pengő pénz­büntetés. Róth Dezső fűszerkereskedő, munkácsi Pataky Tibor u. 15 sz. 15 nap elzárást helyettesítő 200 pengő pénzbüntetés. Horungberg Áron férfiruhake­­reskedő, munkácsi Vörösmarthy u. 6 sz. 15 nap elzárást helyettesítő 200 pengő pénzbüntetés. Berger Ignácné vaskereskedő, munkácsi Rákóczi u. 4 sz. 15 nap elzárást helyettesítő 200 pengő pénzbüntetés. Stern Salamonná háztartásbeli, munkácsi Latorca u. 21 sz. 5 nap el­zárást helyettesítő 100 pengő pénz­büntetés. Jakober Mendelné háztartásbeli, Munkácsy Mihály u. 17 sz. 10 nap elzárást helyettesítő 100 pengő pénz­­i büntetés.­­ Teichman Józsefné házta­rtásbel­i li. munkácsi Latorca u. 18 sz. 8 nap­­ elzárást helyettesítő 80 pengő pénz­­t büntetés. Újabb büntetés-sorozat a rendőrségen A m. kir. Államrendőrség mun­kácsi kapitányságának büntetőbírá­­ja újabban a következő ítéleteket hozta:­­*Weisz Naftali Hers főrabbi, Weisz Mózes rabbijelölt bilkei lako­sokat és Landau Mózes rabbi alsó­­vereckei lakost, bejelentési kötele­zettség elmulasztása miatt fejenként külön külön 2­—2 napi elzárásra és mellékbüntetésként 200—200 pengő pénzbüntetésre ítélte.­­• Légoltalmi elsötétítési rendel­kezések be nem tartása miatt a kö­vetkező ítéleteket hozta: Apfeldorfer Loki terménykeres­kedő munkácsi Kőrösvég u. 15 sz. alatti lakost 15 napi elzárást he­lyettesítő 200 pengő pénzbüntetés. Weinberger Miklós, gazdálkodó munkácsi Nedeczey u. 2 sz. 15 nap AZ ŐSLAKÓ ­ Erzsiké, maga az? ! így kezdtem ma a telefonban, ahe­­­­lyett, hogy megmondtam volna ki­­ vagyok s bevártam volna, míg a hí- I vett fél megnevezi magát. Hát nem­­ Erzsiké volt. Szórakozottságomban más számot tárcsáztam s egy előke­lő úriasszony jelentkezett. Mikor ki­­magyarázkodtam s nevetve vette tu­domásul tévedés­emet, egyben felhí­vott, használjam fel ezt a jó alkal­mat és hívjam fel a közönség figyel­mét a telefon-etikettre. Mindig szabályszerű, udvarias Telefonáló voltam s még velem is elő­fordult a dolog. Hát akkor hogyne fordulna elő napról napra azokkal, akik nem ismerik azt az egyszerű szabályt, hogy ha telefonon hívok­­ valakit, akkor először nekem kell megmondanom, ki vagyok s csak azután érdeklődhetek a másik olda­lon megszólaló hang tulajdonosának kiléte után. A jó, nyugalmas, öröm­teljes élet ezer apró mozaikkarckács­­kából tevődik össze. A legszebb na­pot elronthatja egy telefonincidens,­­ többek között. S aki telefonom gyakran érintkezik, amúgy is érzé­kenyebb, idegesebb. Tanuljuk meg hát az elemi szabályt, általában, ta­nuljunk udvariasságot, mások ide­geinek, szabadságának tiszteletben­­tartását tapintatot és figyelmessé­get. Fülem, hallatára alakult ki egy­szer egy lovagias ügy az elemi te­lefon­szabályok félredobásából. — Ki beszél? — kérdezte a türelmet­len hívó. — Ott ki beszél? — kér­dezte a hívott.­­— Előbb mondja meg maga, majd akkor bemutatko­zom! — volt a válasz. — Azt vár­­hatta barátom, — jött a másik vá­lasz. Szó szót követett, úgy össze­­ugrottak, hogy mire végre megtud­ták hogy itt ki beszél s ott ki be­szél, kész volt a lovagias ügy. — Erzsiké maga az? Ha ezen­túl így kérdezik, tegye le a kagylót. Színházunk elmúlt heti színlapja a vidám szóra­koztatást tűzte célul s hálás közön­séget kapott. A vidámság, a nevetés életszükséglet, ellenre soha sem eme­lünk kifogást. Kérjük azonban, hogy az ünnepek lezajlása után gondoljon a színház ismét az irodalmi igényű közönségre is. Néhány szép, komoly prózai estet s pár zenés, régi ope­rett-előadást szeretnénk látni. Jövő számunkban részletesen elmondjuk a színház tagjairól is a közönség kialakult véleményét. HÍREK llllllllllll JANUÁR HATODIKÁT a cseh orvtámadás fordulónap­ját Munkács város gazdag tör­ténelmének egyik országos je­lentőségűvé nőtt, dicsőséges epi­zódját, most, a negyedik fordu­lón, méltóképen megünnepli a város hazafias közönsége. A Latorca híd felejthetetlen hősei­nek ünneplése alkalmat ad ar­ra, hogy a ma honvédhőseinek óriási áldozatáról,­­a keresztény és európai magyar nemzet most folyó életharcának glóriás pél­damutatásairól is megfelelő megemlékezés történjék. Hisz­­szük, hogy nem kell e város hazafias közönségét külön hív­ni: ott lesz mindenki, akiben magyar érzés és hála él! A városházán­ál kedden érte­kezlet volt a hatóságok, társa­dalmi szervek vezetőinek bevo­násával s elhatározták az ünne­pély — külsőségekben is a nap jelentőségéhez szabott — meg­rendezését. A katonai állomás­parancsnokságot felkéri a vá­ros, hogy Munkács ünnepében a honvédhelyőrség is vegyen részt. A házakat fellobogózzák. Dél­előtt 10 órakor ünnepi szentmi­se és istentiszteletek lesznek a keresztény templomokban. Fél 12-kor ünnepély lesz a Latorca hídnál. A Hiszekegyet katona­­zenekar, vagy a dohánygyári ze­nekar intonálja. Utána Sylves­ter Péter János mond ünnepi beszédet, majd pedig a katonai és polgári hatóságok, testületek leteszik az emlékre koszorúi­kat. Az ünnepély a Himnusszal zárul. A város vezetősége az ünne­pélyre Kárpátalja és Bereg me­gye vezető előkelőségeit, vala­mint Oroszvég község közönsé­gét is meghívja. Az iskolák nö­vendékeit felkérik, hogy a helyben tartózkodók, lehetőleg iskolánként csoportosulva, ok­vetlenül legyenek ott. — Dr. Engelbrecht István pol­gármestert állásába visszahelyezték. Mint ismeretes, a nyáron a Kohner­­ kastélyban eszközölt vallomások­­ alapján a belügyminiszter fegyelmi­­ eljárást rendelt el dr. Engelbrecht­­ István munkácsi polgármester, dr.­­ Török László városi aljegyző és Ha-­­ vér Béla városi főkertész ellen. A­­ fegyelmi eljárás elrendelésével egy-­­ idejűleg tisztségük gyakorlásában­­ mindhármukat felfüggesztették.­­­­ Az ügy kivizsgálása annyira előre haladt, hogy a belügyminiszter ka­rácsony előtt kelt idevonatkozó ren­delkezése alapján dr. Tatár Géza, Bereg vármegye alispánja december hó 28-án megjelent Munkácsom és dr. Engelbrecht István polgármestert állásába visszahelyezte. Dr. Engel­­brecht István polgármester azonban a fegyelmi ügy befejeztéig szabadsá­goltatta magát. — Hire jár, hogy dr. Török László városi aljegyző és Ha­ , vér Béla városi főkertész felfüg­­­­gesztése is megszűnik rövidesen.­­ Újévi ünnepekre 1939-es mu­­j­zsalyi fajhért P 2.80-ért, tokaji szó­­t morodnít P 4.50-ért Petrusz Illés vendéglősnél Árpád vezér úr 36 sz. alatt szerezhetünk be. — Gyászhír. Kájel Mihály bul­­csur református lelkész, egyházme­gyei tanácsbíró, folyó hó 29-én 46 éves korában meghalt. A megszállás idején éveken keresztül Munkácson volt segédlelkész. A leglelkesebb és leggerincesebb magyarok közé tar­tozott, aki a cseh időkben, bár so­káig nem ismerték el állampolgár­ságát, bátran állta az idegen elnyo­más elleni harcot és szívügyének tartott minden nemzeti megmozdu­lást. Ez az erős helytállás a nemzet igaza mellett mindvégig jellemvoná­sa volt. Kora halála nemcsak a re­formátus egyháznak, de a beregi ma­gyar közéletnek is jelentős vesztesé­ge. Derék, szeretetreméltó, önzet­len, csupalélek magyar ember ment el vele. Emlékét mi is szeretettel őrizzük. — Áthelyezés. Yolland Winfred, dr. Yolland Arthur budapesti nyilv. rendes egyetemi tanár fiát a buda­pesti Magyar Nemzeti Bank Főinté­­zetétől ,a Magyar Nemzeti Bank munkácsi fiókjához áthelyezte 1942 decemberében. — Az Egyesült Felsőmagyaror­­szági Hitelbank és Kassai Takarék­pénztár rt. munkácsi fiókja január hó 2.-án a pénzintézetek közti meg­állapodás alapján pénztári órákat nem tart.­­ Halálozás: Rácz Péter OTI tisztviselő, 41 éves korában, hosz­­szas szenvedés után meghalt. Halá­láról az OTI gyászjelentést adott ki s temetésén testületileg részt vesz. A temetés Szombafon délután 2 óra­kor lesz a Kossuth L. u. 49 sz. alatti gyászházból. A­ megboldogult derék, jó m­agyar volt, a csehek alatti ma­gyar műkedvelő,mura­tában minden­kor lelkesen részt vett és igen sok barátot, tisztelőt szerzett. — A villanyáram üzemi, válla­lati használ­a­tában, a villamoskály­hák és fűtőtestek új beállításában egy kormányrendelet korlátozásokat vezet be és takarékosságot követel. — A villamostársaságok és üzemek a kormány e rendelkezéséről a kö­zönséget részletesen tájékoztatni fogják. — Minden kereskedőnek tudni kell, hogy a kirakat világítás már is tilos! — Hálanyilatkozat: A Gyer­mekvédő Egyesület nagyrabecsült Elnöknője iskolánk szegénysorsú ta­nulóinak felruházásában kifejtett fá­radozását a Jó Isten fizesse meg. Ir­galmas Nővérek. — A Kárpátaljai Evangélikus Missziói Körzet ja­nuár 3-án, vasár­nap d. u. 5.30 órai kezdettel Munká­­­cson a református Otthonban (Kál­vin­ utca) Magyar-estet rendez, mely­nek gazdag magyar népi­ műsorát a soproni evangélikus theológusok re­gös csoportja szolgáltatja. A tetszés­­s­zerinti perjelyadakozás a regősmun­ka terjesztésére szolgál. , — A bálok és táncestélyek kor­látozásáról szóló miniszteri rende­letre a munkácsi m. kir. Rendőrka­pitányság itt is felhívja az érdekel­tek figyelmét. Csak néhány szerény keretek közt tartandó farsangi mu­latság (teaestély) tartását fogják en­gedélyezni, de csak szigorúan 11 órai zárással. A kibocsájtandó meg­hívók csak a legszükségesebb szö­veget tartalmazhatják s azokat a szétküldés előtt az engedélyező ha­tóságnak (Munkácson tehát a rend­őrkapitányságnak) be kell mutatni. A rendelet hatása alatt már Szilvesz­terkor sem volt nagyobbszabású est Munkácson. Néhány kisebb összejö­vetelen búcsúztak az óévtől. Ezek között a Vastagbotosok iparoskor! összejövetele volt a legvidámabb. A Boldog újévet kíván kedves üzletfeleinek az IBUSZ munkácsi csomagforgalmi képviselete, Bíró Géza, Nedeczey utca 1. «JF és derékfájás, idegesség,, émelygés, tisztátalan teint gyakran csak az emésztési zavaroknak következménye. ■ », sasssa--. 3. oldal

Next