Az Őslakó, 1944. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1944-01-02 / 1. szám

November ^ megsz£jj^s alatt megjelent * XIII. évfolyamon keresztül. Szerkesztőség: KOSSUTH LAJOS UTCA 1. Telefon: 13-82. Kiadóhivatal: BATTHYÁNY UTCA 47. Telefon: 14-02. Hirdetési árak: 1 mm. sor 15 f., szöveg­hirdetés 20 f., »nyilttér«, »beküldetett«, vagy bármelyik más rovatban 25 fillér. Előfizetési ár: Egy egész évre — 10__P. Negyed évre — — 2.50 P. Egyes szám ára — —.20 f. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Felelős szerkesztő SYLVESTER PÉTER JÁNOS. Megjelenik a felszabadult Munkácson. VII. évf. 1. szám. — 1944. január 2. A hibás váltóállítás A beregsori vasútállomáson karácsony napján a sebesvonat hibás váltóállítás következtében beleszaladt egy másik vonatba, egy pillanat mindössze­­ a bor­zalmas csörömpölés közepette ti­zenöt súlyos sebesült, hörgött, harminc kétségbeesett hozzátar­tozó jajveszékelt és hat halott feküdt némán, széttépve a felsza­­kított sínek mellett. Bár a tőlünk távol tomboló há­ború borzalmai ennél sokkal na­gyobbak, hiszen egyetlen nehéz repülőbomba robbanása mesz­­szebb elhallatszik, mint a bereg­­somi halálmozdony csörömpölése,­­ ez a közeli tragédia belénk vág, megdöbbeni s mély részvét­re indít. És amikor már sokáig meditá­lunk az esemény felett, sok kö­vetkeztetésre, megállapításra ju­tunk. A fény áldását akkor tud­juk, ha a sötétség ránk borult. Az élet sokféle váltóinak jelen­létére csak akkor d­öbbenünk rá, ha egyszer valaki egyén, vagy valamely közösség a magáét hi­básan állította. Az emberi köte­lességteljesítés, lelkiismeretesség, pontosság, becsület jelentéktelen­nek, másodrendűnek hitt értékét akkor tudjuk igazán felmérni, ha egyszer ezek teljesítését a sze­münk előtt végzetesen elmulasz­tották. Százan meg százan irigyen né­zik a konjunktúralovagot, aki gő­gösen pöffeszkedik átmeneti si­kerein. Egy pillanat s hibás gaz­dasági váltóállítás következtében belerohan a reménytelen koldus­­ságba. Csodáltatja magát az elegáns, nagy lábon élő hűtlen szolga, fittyet hány Istennek, törvény­nek, embertársának a másik, a harmadik. S íme, egy pillanat: hibás erkölcsi váltóállítás követ­keztében belerohan a legközeleb­bi ügyészség fogházába. Hibás váltóállítás a házasság­ban, szerelemben: kész tragédia. Hibás váltóállítás a hadveze­­tésben.^^^it mutatja az orosz példa: százezrével több halott, mint kellene. És hibás váltókeze­lés egy nemzet nagy vérkeringé­sében, külső és belső politikai vonatainak indításában, amint e­­lőttünk fekszik az olasz példa: évszázadokra szóló pusztulás, az egész világ megvetése. Megvan bennünk az a nagyon rossz hajlandóság, hogy saját fon­tosságunk, jelentőségünk tudata mellett mások hivatásának, cse­lekedeteinek jelentőségét figye­lembe se vesszük, mélyen átér­tékeljük, ha pedig magasabb té­nyezőkről van szó, megtépdes­­sük, lekritizáljuk. — A robogó vonatban politizáló, vagy üzletező gondtalan utas tö­­rődik-e vájjon a váltóőr egyszerű sorsával, a mozdonyvezető anya­gi, lelki problémáival, belső éle­tével, kötelességtudatával? Nem. Kicsi pontok ezek, hogy közér­deklődést keltsenek. Aki egy fél­­centiméterrel feljebb áll, már le­nézi őket. Végzik a dolgukat be­csületesen, mint a gépek, és ezt mindenki természetesnek találja. Csak akkor nőnek félelmetesen naggyá, csak akkor veszik őket tudomásul, hogy milyen fontos posztjai a mindennapi életnek, amikor közülök száz évben egy, —hosszúra nyúlt disznótor, vagy belső lelki zavar miatt — egy váltóállítással, egy vágánnyal té­vedett. Ezer meg ezer kényelmes, békebeli életkereteket követelő ember gondol-e arra, hogy akik az ő kényelmét, biztonságát, va­gyoni gyarapodását, tekintélyét szolgálják, kötelességüket vele szemben híven teljesítik, azoknak valamelyes magánéletük is van, amelybe jó volna néha betekin­teni, nincs-e benne jogos keserű­ség, egy simogatással megoldható baj, nyomor, lelkiismeret-lazulás, melyek mindenkire nézve káros hibás váltóállításra vezethetnek? Nem. A kényelmes és önző min­dent a hatóságokra, a felsőbb­­ségre, az állami gépezetre bíz. Neki a szociális gondolat csak annyi, amennyit az állam meg­valósít belőle. De Ázsiát, Bal­kánt kiabál, ha pocakos polgári fenségében valami kis sérelem érte őt. Van a kicsi, dolgozó, becsület­­tes embernek becsülete az er­kölcs, a törvény és emberség megtagadói, a háborús lehetősé­gek parkettáncosai, a mindenből, kibúvók, de mindenből hasznot akarók előtt? Nincs. Csak akkor hiszik a tisztesség és tisztaság roppant értékét, mikor kisiklot­tak, mikor összetörve, megnyo­­morodva, bemocskolva, megvetve elterültek a sárban. Akkor végre észreveszik a kicsinyek, a tiszták csendes, de biztonságos egyvá­gányú életét. És kérdem: van-e városvezetés, országvezetés, mely a silányak­nak, a tülekedőknek, a markukat tartóknak, a szántani, vetni, arat­ni nem, csak a gabonát, gyümöl­csöt felmarkolni akaróknak, a tehetségtelen nagyot kívánóknak megfelel? Ilyen nincs. Hiába az éjt nappallá tevő munka, hiába az idegeket felmorzsoló köteles­ségtudat, milliók sorsának, boldo­gulásának átérzése és hű szolgá­­lása, az útszél kritizál, a csator­na elégedetlen, a malomalja mo­zog. S csak akkor rendülne meg és borzadna el, ha egy hibás kor­mányzati váltóállítás következté­ben a mai Kánaán helyébe rásza­kadna a borzalom és nyomor minden pokla. Kis János váltóőr Beregsom­­ban, vagy Badoglio marsall Ná­polyban, lényegében ugyanaz. E­­gyik egy vicinálist, a másik egy nagy birodalmat roppantott ösz­­sze. Nem ember és nem hazafi, aki embertársaira és hazájára nézve vakon megy el e sötét pél­dák mellett. A legkisebb favágó életének váltója a közösségre nézve épen olyan fontos és értékes, mint ma­gáé a nagy közösségé. A bonyo­lult, ezerféle ágazó magyar élet­síneken egyetlen váltót sem té­veszthetünk szem elől. És biza­lommal, szeretettel, hűséggel, testvéri érzésekkel oda kell áll­nunk mindenhova, ahol a köte­lességet híven teljesítik. Rá kell­­ végre világosodnunk, hogy a hi­vatásteljesítő, éber vasúti bakter­im több és többet érdemel, mint a lusta, tudatlan és hanyag fö­rő igazgató. Egyetlen magyar hon­védbala, nyitott szemmel és el­szántan tartott puskával nagyobb és több, mint száz politizáló Ho­­fer és Konrád. El kell fogadnunk, hogy a nagy viharban, mely kö­rülöttünk dúl, új értékelő mérté­keket kell felállítanunk, ha bé­két, rendet, biztonságot, boldo­gulást akarunk. Új mértékek kel­lenek: az ember csak akkor em­ber, ha helytáll becsülettel és minden erejével a helyén. A ma­gántulajdon csak addig lehet szent, míg nem a közösség szent verejtékkel szerzett apró magán­­tulajdonaiból lopják, átdrágítják és gazemberkedik össze. A sza­badakarat, egyéni szabadság s a többi eféle fogalom korszerűtlen, törvénytelen, erkölcstelen játéka csak addig mehet, míg a nagy, mindennél drágább magyar kö­zösség váltóit nem veszélyezteti. Apró, hibás, esztelen, részeg, önző, hazafiatlan váltóállítások teljesen legyengíthetik a társa­dalom erejét. S a nagyobb mu­lasztás tönkre teheti az országot. Az ország vonatát ne féltsük. Bízzunk, higgjünk a hivatottak lelkiismeretében, éberségében, lángoló hazaszeretetében. A ma­gunk mindennapi apró járataival törődjünk. De mindenkiével. A kis vasúti bakterével, a favágóé­val, a vállalkozóéval, vezetőével és vezetettével egyaránt. A ránk váró nehéz új esztendője, íme itt van a komoly jelszó: Vigyázzunk a magyar élet minden apró váltó­jára, hogy se a kicsi egyed, se a szűkebb közösség, melynek köz­vetlen munkásai vagyunk, ferde vágányra romlásba, pusztulásba soha ne kerülhessen! Magyar­ öntudatos, munkás, kö­telességtudatos boldog új eszten­dőt! S. P. J. Január 6. Emlékünnepély a rongyos hősök szoboralapjjára. Munkács város polgármestere­­ szétküldötte a január 6-i cseh t­ervtámadás évfordulójának ün­­­­neplésére szóló meghívókat. A végleges program a következő: Délelőtt 10 órakor ünnepi is­tentisztelet az összes templo­mokban.­­ Fél 12-kor ünnepély a Latorca­­ hídnál. A Magyar Dalárda a Hi­­s­szekegyet énekli. Dénesfay Di­­­­nich Vidor m. kír. kormányfőta­nácsos, a Rongyosok országos ve­zetőségének tagja, ünnepi beszé­det mond. Utána koszorúelhelye­zés, a Magyar Dalárda a Him­nuszt énekli, majd díszfelvonulás a Horthy Miklós téren. Délben közeléd a Csillagban és a Rongyosok Nemzetv. Ke­resztjeinek kiosztása. Délután 3 órakor ünnepi előa­dás az Attila mozgóban Műsor: Hiszekegy, színházi zenekar. Üdvözlő beszédet mond dr. En­gelbrecht István polgármester. Prolog: Simon Erzsike. Kuruc dalokat énekel Dőry József ope­raénekes. Hegedűszóló: Bisztricz-­­­ky Tibor hegedűművész. Magyar­­ nótákat énekel Orbán Sándor. Ünnepi beszéd: Molnár Tibor igazgató. Magyar nóták: Orbán Sándor. Hegedül Bisztriczky Ti­bor, zongorán kíséri Zsokt István zongoraművész. Záró beszédet mond Dénesfay Dinich Győző Szózat, színházi zenekar. Este hazafias előadás a szín-, házban. A délutáni műsor jövedelme az elesett Rongyos Hősök emlékmű­ve alapjára megy. Legyen ott minden magyar Munkácsról és vidékéről és rója le adóját a hő­sök iránt! — A Délkárpáti Kőolajfinomító és Kereskedelmi Rt. mindenütt ott van, ahol jótékony és kultu­rális célokra adni kell. Az év fo­lyamán juttatott igen jelentős összegeken felül most a Bajtársi Szolgálat kapott 500 pengő ado­mányt. Itt nyugtázzuk a Rákóczi Vastagbotosok újabban befutott 378 pengőjét és Ivaskó István (Podhering) 30 pengőjét.­­ A Szórványinternátussal kapcsolatos diákmenza javára a Délkárpáti Kőolajfinomító Rt. 500 pengőt adományozott.

Next