Bereg, 1877. (4. évfolyam, 1-31. szám)
1877-01-14 / 2. szám
kor szívesen van fogadva, és egy olyan kör amely egy tisztességes ifjút csak azért mert vagyontalan — kitaszítana köréből országos megrovatásnak lenne kitéve. Nem ismerem én az egész ország ifjúságának társadalmi alkalmazkodását, hanem a mieinkét igen, és ugyan azért csak is önökhöz szólva mondom tisztelt öcsém uraim hogy társadalmi elszigeteltségökért ha igy van, s azok akik igy vannak senkit mást nem hanem egyedül magukat vádolhatják. Az bizonyos hogy még egyik családapa sem tett első látogatást valamelyik fiatal embernél, tehát nem kezdte meg a társaságos ismeretséget, hanem tulajdonképen talán úgy is volna a sor, hogy a fiatal ember tegyen a családoknál látogatást.Hanem azt uramöcsémék nem teszik, ennek következménye az hogy társas összejövetelek alkalmával mindenki örömesebb társalog a megszokott körrel, amit azután önök mellőztetésnek magyaráznak ,mi pedig nem az, hanem az önök elvonultságának természetszerű következménye. Ebből következik aztán az is, hogy azon ifju aki munkától mentes idejét családi körökben igyekszik eltölteni, s az önök elvonultságában nem osztozik, önök által, de higgyék el hogy csakis önök részéről „1-ső és 2-od rendű nagyságú gavalléroknak vannak“ osztályozva. Holott a mi ifjúságunk közt nem ez a helyes megkülönböztetés, hanem az elvonultak és társaságban részt vevők osztálya, az elsőbe tartoznak azok akik különben tisztességes műveltségük s állásuk mellett semmiféle társaságban tevékeny részt nem vesznek, nyilvános mulatságokban ha megjelennek, annak csak nézői, de árulhatják a legjobb ismerős leányok felölök a petrezselymet, ők ugyan nem hagyják magokat egykedvű nyugalmukból kizavartatni, — a másodikba pedig azok a kik a mint rendén van megfelelő körökben keresnek szórakozást. (Folyt. kör.) Felhívás: A 60-as bizottság meghatalmazása folytán a beregszász és vidéki nőegylet alelnöknőjénél (Grönczy szül. Gyulácsy Mária urhölgynél) az úri és polgári cassinók elnökeinél, valamint a lap szerkesztőségénél pártfogásaik kikérése mellett a török sebesült testvéreink javára segélyt eszközlendő gyűjtési íveket tisztelettel letettem, magamban az alvó oroszlánt felkölteni. Mikor az ebéd már vége felé járt, S uram bátyám nem várta be a fekete kávét hanem főfájás ürügye alatt engedelmet kért a távozásra. Egyet fordult az udvaron, aztán bement azon szobába, ahol a peres iratok voltak szépen öszszekötve az asztalon. És ime látja, hogy az ítélet már készen van, egészen idegen írással írva s betéve az iratok közé. Vala pedig azon ítélet „ámbátoros“ vagyis a felperes javára szóló. Azon időknek rendiben ugyanis szokás vala több szolgabiráknál, — közöttük G__nél is — az ítéletet akként szerkeszteni, hogy ha felperes nyerte a pert „ámbátor“ szón, ha pedig alperes volt a nyertes „jóllehet“ szón kezdődött az ítélet. Fogta tehát S.... bátyám az „ámbátoros“ ítéletet, szépen zsebre vágta, leült azonnal, változtatott írással készített egy „jóllehetes“ ítéletetet, s bedugta azt az „ámbátoros“ ítélet helyére s mint a ki jobban végezte dolgát, bement ismét az ebédlő szobába, hol már akkor a boros palaczkok végtárgyalása keményen folyt. Nem sokára az esküdt oda súg a szolgabirónak. Spectabilis, talán jó volna az ítéletet kihirdetni, hogy aztán nyugodtabban mulathassunk. — Prókátor urak! — szólal meg a szolgabiró — jöjenek be a másik szobába, publicáltatni fog a sententia. Bemennek a másik szobába, az esküdt kihúzza az akták közül az ítéletet, aláírja azt előbb a szolgabiró, azután ő maga. Hivatalos szenzorral kezdi olvasni: „Anno domini satb. stb. stóltett. Jóllehet...“ Erre B. felperesi ügyvéd kezd figyelmes lenni, de eleintén azt gondolta, hogy csak nyelvbotlás az egész, hallgatta a szöveget tovább. Végre csakugyan meggyőződött, hogy az egész ítélet máskép hangzik, s hogy ő el van utasítva keresetével. Ez annyira zavarba hozta a különben praktikus vén ügyvédet, hogy azonnal csodálkozva fordult az esküdthöz, mondván: — Rege humilime, domine spektábilis — hisz ez nem az a szentenczia a mit én írtam. — Oh nemi — felelt nyugodtan S.... bátyám — hanem az a mit én irtam. Képzelheti a nyájas olvasó, milyen savanyú képet vágott erre az ellenfél ügyvéde, de még a bíróság is. Elvégre is az ítélet ki volt hirdetve, nem volt mit tenni mást, mint megnyugodni benne. Hanem ettől fogva S . . . urambátyám kezdett félelmetes hírre kapni. Csergő: Ő Magyarországot fekvése, vér rokonaitóli elszigeteltsége, s igy saját érdeke, sőt e hon minden gyermekeit a hála közi török testvéreihez. A budapesti ifjúság méltányolni akarta a benne helyezett reményt, érze a saros vádakat, s el akará oszlatni a ködfátyolt, megrázta békéit, hogy széttépje a vaskalapizmus millió fonálait; de a despotismus győzött s a nyers erő előtt meg kelle hajlani, nem akarta, hogy egy lelkes honfinak is vére ömöljék, mert tudta azt hogy nincs távol a végóra és érczkarokra lesz szükség. Egyelőre, felkérésből beszerzett, meg bizottai által Abdul Kerim tiszteletére Konstantinápolyba már elvitt kardban kereste a török testvéreink iránti rokonszenv kifejezését ; tette ezt azon reményben, hogy a testvér házának lelkes fiai hős vezérük vezénylete alatt megvédik legszentebb emberi jogaikat szabadságokat, fügetlenségöket. Uraim és hölgyeim reméljük, hogy ezzel nem csak saját de önök meggyőződésének adtunk kifejezést hisz önök nagybecsű támogatásától függ, hogy minden válalatunk sikerülhessen, s megmutathassuk azt, hogy ismerjük saját érdekeinket nem maradhatunk hálátlanok. Ugyanazért jelen alkalommal is nem mulaszthatom el önök számtalanszor tapasztalt nagy lelküséget nyomasztó helyzetünkben is, a török sebesült testvéreink sebei enyhítésére, anyagi segély nyújtásra felhívni. Hazafius tisztelettel maradtam. Beregszász 1877. Jan. 1. Szarka Tivadar, az egyetemi ifjúság megbízóija. Munkács. A társadalmi mozzanatok hosszú sorával köszöntött be az új év, bizonyára hogy elfeledjük ezt a nyár-őszi időt, hogy ne jusson eszünkbe a prüsszentés, a nátha, hanem foglaljon el bennünket az a sok hir. . . s mi újság, a mi e kis városnak valódi életpezsgést nyújtott. A sylvester éjét átvirasztottuk. . . gyönyörködve a Concertben, s ami ki nem feledhető Reisz Kálmán dalaiban. — Aztán egy kevés szelet idézett elő a csendes levegőben a Casinó gyűlés, — ő különösen a „Csillag vendéglő“-beni áttétele. No, ez szerencse, hogy még csak javaslat,... s csírájában még elfojtható. Ezek után sorol ás mégis csak jobb nőnek lenni. Ha én férfi volnék, — majd megmutatnám, el nem tűrném, — majd igy tennék, — majd meg látnák hogy —............nőket hallottam gyakran ily keserű rekriminációkra gerjedni, akol villant át agyamon azon gondolkozni hogy tulajdonkép minek jobb lenni. Azt tartom sokkal jobb a nőnek, bár magam nem szerettem volna lenni csupán csak azért, mert szeretem a szabadságot, függetlenséget s nem tudtam volna megszokni a folytonos rendőri felügyeletet (garde de dame). Én tehát mintegy részvétből soroltam elő oly dolgokat, melyek a nők általánosan ismert előnyei kiváltságai, hogy így önismeretet ébresztvén bennök sorsuk könnyebb eltűrését segítsem, de nem volt ezélom a martyr koszorú után újamat kinyújtani, s nem is számítottam gombostű szúrásokra. Azt sem tudtam, hogy a frisura valami fáradságba kerül, hogy a chignout nem készen kapják;*) stb. De minthogy így meglettem cáfolva kénytelen vagyok még egy kísérletet tenni, bár jól tudom, hogy az utolsó szó nem lesz az enyém. Még ez nem hozott volna oly zavarba mint az, hogy Esmeraldának Dumphie oly érveket is segített előhozni, melyek önmagukban foglalják a cáfolatot, ilyen például az. Mi egy férfi harmincz éves korában? fiatal nagyon fiatal. Igen a mai tanszabadság szabályai szerint alig lehet egyéb mint valakinek valaminek segédje, illetőleg hátramozdutója. Ki 6 éves korából tűrte tanárai szeszélyét husz éven át s most már 4 éve princzipálisai kegyét hajhássza, ez alatt leendő örökségének nagy részét eltanulván kilátása van vagyonának romján betakarózhatni 30 évi küzdelemmel szerzett diplomájával. A nő azóta néhány éven át hálózott, vele a születvén a „grace et cocetterie“, elbájolt sok szerelem sóvár sihedert, feldúlt számtalan nyugodt kebelt Elért a kikötőhöz s 30 éves korában jogász fiából várja mikor lesz miniszter; vannak völ is kik helyt állanak ha férje már inkább a kábai asszonynak udvarol; sőt vannak már unokái is, maga pedig még mindig jobban hódíthat, mert ha franezia ízlést követ akkor élvezi a szabadságot, ha lekötötte magát egy férjhez. A franezia férfiú azt hiszi a szerelem ott végződik a hol a házasság kezdődik, azt tartván ha az asszony és igaz midőn már halva van, de a mi koszorús költőnk mondja : ha nem lehet, mert férfi csontból vétetett! sietek ezt hozzá illeszteni bár erről is megemlékezni Dumphienek lett volna kötelessége. Azt, ho£y a természet a női szivósbb élet* ható fel, az ugyan egy órában tartott „nőegyleti“ és „műkedvelői társulati“ ülés,... mert megjegyzendő, hogy most már rendszeres műkedvelői társulatunk van, mely tagjaiul eddig is 16-ot számlál. — A „nőegylet“ jelenleg, olyan „ne bánts virág“, s igy e tárgyról jobb lesz hallgatnom, s inkább azzal foglalnám el a sort, hogy a „műkedvelői társulat“ s hó 7-ki ülésén, végleg elhatározta egy febr. 10-én rendezendő bál megtartását. F. hó 15-én színre fog kerülni a „Vén bakancsos és fia a huszár“ népszínmű, czímszerepben Lévay József és Reisz Kálmánnal. Farsang után tervben van 6 előadásra nyitni bérletet, de mindezeknél csaknem kellemesebbnek ígérkezik azon dál, melyben a nők csak karton ruhában jelenhetnek meg, s hol körülbelül a beregszászi zenekart fogjuk hallani. A műkedvelői társulat teljes erejéből fog igyekezni, folyvást jó vígjátékok, de különösen népszínművek előadásával mulattatni a közönséget... s igy biztosan reménylhető, hogy viszont pártfogással fog találkozni, s a „Falu rossza“ közönsége többször is ismétlődik. Csak már a mindenható sokalná meg ezt az esőt . . . rosz időt, amint mi megsokaltuk, s amint most tavaszi időnk van, ne lenne majd a tavaszból tél. Gr. Gr. A legtöbb adótfizetők névsora, lakhelye, és évi adó-összege. (Az 1876. Decz. 18-án tartott közgyűlés megállapítása szerint. Gr. Schönborn Ervin, Bécs, 36865 ft. 63 és kr. Lónyay Albert, Som, 1943 ft. 78*/2 kr. Horváth István, Hete, 1712 ft. 39 kr. Péchy Tamás, Beregszász 1018 ft. 89 kr. Uray Miklós, Kérés 940 ft. 36 kr. Eötvös Jenő, V.Namény, 921 ft. 13 kr. Freyseysen Gyula, Gulács, 890 ft. 96 kr. Kroó Herman, Munkács, 835 ft. 47 k kr. Abonyi Emil, Beregszász 796 ft. 28 kr. Buday Sándor, Budapest 708 ft. Joó Lajos K.-Bégány, 666 ft. 61 kr. Br. Uray Gyula, Surány, 663 ft. 60 kr. Horthy László M.-Kaszony 586 ft. 64 kr. Horthy Gyula T.-Szalka 577 ft. 53 kr. Lónyay János, Budapest, 572 ft 62 kr. Bay Ferencz, Surány, 563 ft. 23 kr. Feuerstein Leibis, Benedike, 542 ft. 33 kr. Lónyay Sándor, V.-Namény, 572 ft. 62 kr. Id. Lang Ferencz*) Beregszász, 482 ft. 14 kr. Nedeczey János, Munkács, 481 ft. 95Ya kr. Id. gr. Lónyay Menyhért Budapest 471 ft. 43 kr. Krró Szender, Munkács, 422 ft. 59Yj kr. Gzf. Lónyay Béla, Bátyú 416 ft. 10 kr. Hunyady Béla, Budapest 391 ft. 39Y* kr. Vass György, Barabás, 369 ft. 99Yj kr. Péchy Endre, Beregszász 369 ft. 81 kr. Ehrenreich Izidor, Bótrágy 367 ft. 10 kr. Szarka László, Beregszász, 361 ft. 55 kr. Goldberger Ábrahám, Csomonya 357 ft. 50 kr. Gedajlovics Farkas, Bilke, 357 ft. 31 kr. Morvay Pál, S.Oroszi 353 ft. 79 kr. Gottessman