Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-09-12 / 37. szám
10) 35 drb. rizsszalma kosár 14 frt — kr. 11) 1 drb. kucséber kosár 2 frt . . — kr. 12) 1 drb. virsliskosár 2 . . . ■ — kr. összesen 307 frt 40 kr. Évközben elárusított munkáért befolyt 90 frt 87 kr. A még fel nem dolgozott anyag értéke 15 frt Az egyesület által anyagra és a növendékek munkadijára kiadatott összesen 574 frt 86 kr. — ezzel szemben a termelvény összes értéke 413 frt 27 krt tesz, — s igy főleg az anyag drágasága s a szállítási költségek miatt 161 frt 59 kr. veszteség mutatkozik. — Ezen összeg azonban a termelvények értékesítésekor valószinüleg alászáll azon okból, mivel a kézimunkák értéke csakis nettó árban vannak számítva. A vidéki állami és községi tanintézetekben a háziipar egy vagy más nemének tanítása elkezdetett a következő eredménynyel: A bilkei, oroszvégi állami, a búcsúi és a beregszászvégardói községi iskolában a kosárfonás taníttatott, az utóbbi iskolánál fűztelep is létesittetett. Kiváló eredményt képes felmutatni a bilkei áll.miiskola, hol Magyar György igazgatótanító vezetése alatt a növendékek használható munkát állítanak elő. A puszta-kerepeczi közs.iskolában a gyékényi fonás, a dubi és a bilkei Il-ik fiiskolában a mogyorófa butorkészités gyakoroltatott. Az alsó-vereczkei, szolyvai és bilkei áll. leányiskolában a legszükségesebb női kézimunkák kielégítő sikerrel taníttattak E tanintézetekben szép eredményt lehetne felmutatni, ha az iskolák a háziipar tanításához szükséges eszközökkel s az anyagok beszerzésére kellő alappal bírnának. Ez akadályon már eddig részben az által lett segítve, hogy a bilkei, oroszvági, ardói, búcsúi és ilonczai iskolák a központi kosárfonodából láttattak el eszközökkel. — A közp. választmány elhatározta, hogy a jövő tanévben minden állami és községi tanintézet részére a háziipar tanításához szükséges anyagok beszerzésére pénzbeli segélyt fog engedélyezni. — Ezáltal a háziipartanítás legfőbb akadálya el lesz hárítva. Czélszerűnek vélném, ha a háziipar tanításában leginkább kitűnő néptanítók az egyesület részéről jutalmazásban részesülnének. Frigyesfalván a jövő tanévben az állami elemi népiskola mellé egy alsófokú ipariskola állíttatik, melynek felszerelését egyesületünk magára vállalta. Múlt évi közgyűlésünk Munkácson egy gyermekjáték készítő tanműhely felállítását vette czélba, s erre a költségvetésben erejéhez mért összeget előirányzott. E tekintetben felhívás intéztetett a városi képviselőtestülethez, de minden eredmény nélkül. — E fontos ház iparágát — miután Munkácsváros mit sem akar áldozni — Beregszászban kellene meghonosítani, mely város úgyis jelentékeny összeggel, — összes állami adójának 2% %val .zi, 900 frtal járul évenként az egyesület czéljaihoz. Egyesületünk a lefolyt évben 2 választmányi ülést tartott, melyben folyó ügyek nyertek elintézést. A nagym. földmivelés ipar és keresk. m. kir. miniszter ur f. év márczius hó 23-án 5270. sz. a. kelt. főispán ur ő méltóságához, mint egyesületünk elnökéhez intézett leiratában kijelenté, miszerint teljes elismeréssel van az egylet által felmutatott eredmények iránt, s törekvéseit készséggel igyekszik továbbra is támogatni. Ugyanakkor az egylet által fenntartott beregszászi kosárfonó tanműhely és női ipartanoda 1879/80. évi szükségleteinek fedezéseire 400 frt államsegélyt kegyeskedett engedélyezni. Egyesületünknek ez időszerint 11 alapitó, 115 évdijas tagja van. Elhunytak: Kovács János bada- tói ev. ref. lelkész és Tóth Károly. Egyesületünk 1879/80. évi pénzügyi állapotáról van szerencsém következő előterjesztést tenni: Bevételképen előirányoztatott: A) 1879/80. évi járandóság : 1) 1860 frt alapítvány 5%-a . 93 frt — kr. 2) Rendes tagsági dijak . . 267 „ — „ 3) Beregszász város által fizetendő 2 % % 938 frt 40 kr. 4) A községekre kivetett 1 °/0 611 „ 42 „ B) 1878/9 évi hátralék 5) Tagsági dijak czimén . . . 249 „ 46 n 6) Beregszászváros 212 °/0-a 328 „ 93% 7) A községekre kivetett 1 % 403 „ 87 összesen 2892 frt 58 % kr. Tényleg befolyt: 1) Tags. dijak és alap. kamatokból 266 „ 20 „ 2) Beregszászváros 2 % %-ából 513 „ 25 „ 3) A községek járulékából . . . 398 „ 58 „ összesen 1178 frt; 03 kr. Hátralék: 1) Tags. dijak és alapítványokból: 343 frt 76 kr. 2) Beregszászváros 2 % %-ából 754 „ 08 % » 3) A községek járulékából . . 616 „ 71 „ 1714 frt 55 % kr. A fent kimutatott . . . 1178 frt 03 kr. tényleges bevételhez jött még: 1) államsegély................... 400 frt — kr. 2) Elárusított munkákból . 90 „ 87 „ 3) A multévben tartott estély tiszta jövedelme 63 „ 91 % „ 4) A kir. ügyészségtől tüzanyagért 10 „ 09 „ Egyesületünk 1879/80. évi bevétele tett öszszesen 1742 frt 90 % krt. Kiadatott pedig a beregszászi kosárfonótanműhely és nöiipartanodára 1745 frt 20 % kr. eszerint 2 frt 30 kr. tulkiadás mutatkozik. Kelt Beregszász, 1880. év augusztus 12-én Fischer Ferencz, egyesületi felügyelő, fognak élni, távol a világ zajától és boldogságuk örökké tartó leszen. Ok a nagyurak jól tudnak tettetni szerelmet, mindent, sokszor még a becsületet is! A kis Eliz kimondhatatlan gyönyörrel halgatta a szavakat, melyeket az ifjú fülébe sugdosott, egy égő csókot nyomva njakára, ártatlanságában nem vette észre az örvényt, melynek szélén állott. A szerelmes láztól reszkető leány, önfeledten borult az ifjú keblére... a csillagok játszva ragyogtak az égen, mint kialudni készülő szikrák. Egy közülük lefutott.........talán a kis Eliz csillaga volt ! II. Az este óta az ifjú elmaradt ! A kis Eliz hiába várta őt! Elment, eltűnt! ki tudja hol keres új tárgyat unalma elűzésére?! A szegény letört virág pedig hervadt naprólnapra. A nem régen még viruló szépségnek csak romjai voltak meg; arcza színtelen lett, égkék szemeiben még lobogott ugyan tűz, de az hasonlított a késő őszi, alkonyodni készülő naphoz. A változás, mely a kedves leányon történt, iszonyú volt, sokát nem tudta senki, csak én, ki barátja voltam. — De kért, hogy ne mondjam meg nagyatyjának betegsége okát, mert hiszen úgyis gyógyíthatlan az. ő, a szegény leány, sejtette, hogy csalódása halál ! A szegény, öreg nagyapa pedig néma keserűséggel nézte kedvencre hervadását. A kis Eliz nem sokára már nem bírt ágyából felkelni, állapota mindig ijesztőbb len. Közegészségügy. Nyílt levél e lapok szerkesztőségéhez. (Folyt, és vége.) Uraim! Bár csak oly élénk hatálylyal ültethetném át minden pályatársam lelkébe Hufeland amaz örök igaz szavait: „A ki pályatársát lealacsonyítja, az önnön magát és tudományát alacsonyitja le, mint én e szavak igazságáról meggyőzégre elérkezett az a nap is, amelytől úgy féltem. Az ablakok gondosan le voltak függönyözve, hogy a nap sugarai be ne hathassanak, mert a beteg szemei már el nem bírták azt. Én és az ősz nagyapa levertan ültünk a szeretett leány ágya mellett ! Az öreg felemelkedett, s unokájára borulva zokogott. — Oh mondd, kis Elizem, mibajod? Te igen szenvedhetsz! — Ne sírj jó nagyatyám....... nekem az fájl Hiszen.... már nemsokára egészen..........jól leszek. Szólt a beteg szakgatottan, kis kezeit fájdalmas arczcal hörgő kebelére nyomva. Az aggastyán beszéde a belső kíntól mindig erősebb lett. — Miért hervadsz el ily fiatalon, miért előtesz meg engem, agg napjaim gyönyörűsége te,“ S kezeit az ég felé emelve iszonyú hangon orditá: — Isten — Isten. Ha az égben vagy s van nálad irgalom, miért veszed el tőlem terhes aggságom gyámolát, vigasztalóját! Oh mily borzasztó kép volt ez! Egy haldokló, korán letört virág, és egy kétségbeesett, Istennel czivódó roskatag agy! Soha soha sem felejhetem el e jelenetet Napszállat volt! Eliz lassan felemelkedett ágyában, s kért, nyissam ki az ablakokat. — Hadd lássam — Úgymond — még egyszer a napot, melynek pályája most az enyémmel oly megegyező ! “ Szemei túlvilági fényben ragyogtak íződve vagyok. Tekintsenek körül és megdöbbentőleg fogják észre venni, hogy e szép, bátran merem állítani, e legszebb, legmagasztosabb pályának tekintélye napról-napra sülyed, s ki annak oka ? fájdalom ki kell, hogy mondjam, hogy mi magunk, hiszen már példabeszéddé vált az orvosok egymásiránti gyűlölete. Ott vannak például az ügyvédi kar tagjai; tárgyaláskor igaz, hogy a felek érdekében sokszor nem a leggyöngédebben vitatkoznak, de ezen ingerlékenység csak a tanácsterem küszöbéig tart, kint feledve van minden, ismét jó barátok, kik egy pályán keresik kenyerüket. Nem úgy az orvosoknál, mi sokszor az utczára viszszük ügyeinket sőt — sajnos — oly kartársakra is találunk, kik az ember háta megött orozva támadják meg orvostársuknak szakképzettségét, lelkiismeretét, becsületét és fekete lelkűségekben feledik, hogy a műveltebb közönség undorral fordul el egy oly orvostól, ki mások gyalázásával óhajt emelkedni. Pedig elgondolhatnák, hogy ha van pálya, mely a nélkül is számos kellemetlenségekkel küzd, akkor bizonyára az orvosi pálya az. Vajmi ritkán találunk a közönség részéről a kellő méltánylásra, elismerésre. Igaz, hogy hiú törekvés bármiféle pályán minden embernek tetszeni akarni, de leginkább történik ez az orvosnál; ha száz esetben a várakozásnak, a reménynek, mi tudományához kötteted, megfelelt, ha csak egy esetben ön hibája nélkül, a lehetetlenség nyomasztó terhe által lefegyvereztetvén, ez nem sikerült, feledve van a száz szerencsés kimenetelű, és csak az utóbbi eset rovatik felfelejthetlen bűnnek. Megmentetted szorgalmad, tudományod által a család fentartóját? Kiragadtad a már már lemerülő családanyát a halál örvényéből? számtalanszor meggyógyítod az apró gyermekeket ? kezedbe nyomják szolgálati béredet, és jól jársz, ha azt mondják rólad, hogy megtetted kötelességet. De csak egy esetben is haljon meg egy menthetetlen betegségben simcoő gyermek, és bár fáradtal volna éjjel-nappal, követtél volna bár el mindent, ami a lehetőség határán belől esik, mivel halandó ember vagy te is, és csudákat művelni nem áll hatalmadban: fejedre mondják az anathémát, és elfordul tőled azon család, melynek te éveken át nem csak orvosa, de résztvevő barátja voltál, mint ha soha nem ismert volna. És ugyan miért ne cselekednék így, hiszen akadt egész készséggel orvostárs, ki az a család lelkiismeretét megnyugtatja, sőt eljárását igen helyesnek mondja; nem gondolja meg, mily hamar érvényesülhet rajta azon latin példa beszéd: „Hodié mihi, eras tibi.“ Vagy nem nem találkozunk-e gyakran oly felekkel, kik egy ízben felhasználták orvosi kezelésed, kötelességednek leghívebben megfeleltél, a reád bízott beteg szorgalmad, tudományod által felgyógyult, a fél részéről az örök hálát biztosítva gondolod és mégis másod ízben előforduló alkalommal magadat mellőzve, és más orvost igénybe véve látsz. Elcsodálkozva kiáltasz fel: hogy történhetik ezt? Megsúgom, a titok abban áll, hogy téged nem díjazva, fordul máshoz, és igy tovább, mert az orvos ily esetben abban találja elégtételét, egész boldogságát, hogy az előbbit kiszoríthatta. És igy tudnék még sok más méltatlanságokat elő Azután visszaesett párnájára. — Kérte nagyatyját csókolná meg. — Nekem kezét nyujtá, s szakgatott hangon szólott: — Mondja meg ön neki.......ha valaha ez életben.......találkozik vele, hogy megbocsátottam..., s hogy őt szeretve haltam meg J O, mint fáj....... fáj! De.... mindjárt vége lesz........mindennek..., mindennek! Isten.... önnel!“ 8 utolsó szavait már alig értettem! Félre , fordultam, mert szivem majd megszakadt, s nem sírhattam, mert nem akartam háborgatni a haldoklót. — Imád.... koz... ratok érettem!“ Ezek voltak utolsó szavai! A napnak végső sugarai megvilágiták a haldokló angyal túlvilági tekintetét, kinek — mert szeretett — ily korán kellett elhagynia a földet. Szemei bezáródtak ... örökre ! Az ősz nagyapa hófehér fürtéit tépdesve, borzasztó fájdalmában eszméletlenül összeomlott. Most már szabad volt nekem is sírni! Harmadnapra ott pihent a kis Eliz a temetőben szomorú fűz alatt, hiszen úgyis nagyon szerette a szomorú fűzet. — Ott feledhetett csalódást, életet. * * Egyszerű, mindennapi kép ez az életből. Csalódni, s meghalni. Az ősz nagyapa is régen nyugszik kedvencze mellett, csak én bolyongok e siralom völgyében, remény vesztetten, kiégve mint hulló meteor. Papanek István.