Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-12 / 37. szám

10) 35 drb. rizsszalma kosár 14 frt — kr. 11) 1 drb. kucséber kosár 2 frt . . — kr. 12) 1 drb. virsliskosár 2 . . . ■ — kr. összesen 307 frt 40 kr. Évközben elárusított munkáért befolyt 90 frt 87 kr. A még fel nem dolgozott anyag értéke 15 frt Az egyesület által anyagra és a növendékek munkadijára kiadatott összesen 574 frt 86 kr. — ezzel szemben a termelvény összes értéke 413 frt 27 krt tesz, — s igy főleg az anyag drágasága s a szállítási költségek miatt 161 frt 59 kr. veszteség mutatkozik. — Ezen összeg azonban a termelvé­­nyek értékesítésekor valószinüleg alászáll azon ok­ból, mivel a kézimunkák értéke csak­is nettó ár­ban vannak számítva. A vidéki állami és községi tanintézetekben a háziipar egy vagy más nemének tanítása elkezde­tett a következő eredménynyel: A bilkei, oroszvégi állami, a búcsúi és a beregszászvégardói községi is­kolában a kosárfonás taníttatott, az utóbbi iskolá­nál fűztelep is létesittetett. Kiváló eredményt ké­pes felmutatni a bilkei áll.­miiskola, hol Magyar György igazgatótanító vezetése alatt a növendékek használható munkát állítanak elő.­­ A puszta-ke­­repeczi közs.­iskolában a gyékényi fonás, a dubi és a bilkei Il-ik fiiskolában a mogyorófa butorkészi­­tés gyakoroltatott.­­ Az alsó-vereczkei, szolyvai és bilkei áll. leányiskolában a legszükségesebb női kézimunkák kielégítő sikerrel taníttattak E tanin­tézetekben szép eredményt lehetne felmutatni, ha az iskolák a háziipar tanításához szükséges eszközök­kel s az anyagok beszerzésére kellő alappal bírná­nak. Ez akadályon már eddig részben az által lett segítve, hogy a bilkei, oroszvági, ardói, búcsúi és ilonczai iskolák a központi kosárfonodából láttattak el eszközökkel. — A közp. választmány elhatározta, hogy a jövő tanévben minden állami és községi tanintézet részére a háziipar tanításához szükséges anyagok beszerzésére pénzbeli segélyt fog enge­délyezni. — Ez­által a háziipartanítás legfőbb aka­dálya el lesz hárítva. Czélszerűnek vélném, ha a háziipar tanításában leginkább kitűnő néptanítók az egyesület részéről jutalmazásban részesülnének. Frigyesfalván a jövő tanévben az állami elemi népiskola mellé egy alsófokú ipariskola állítta­tik, melynek felszerelését egyesületünk magára vállalta. Múlt évi közgyűlésünk Munkácson egy gyer­mekjáték készítő tanműhely felállítását vette czélba, s erre a költségvetésben erejéhez mért összeget előirányzott. E tekintetben felhívás intéztetett a városi képviselőtestülethez, de minden eredmény nélkül. — E fontos ház iparágát — miután Mun­­kácsváros mit sem akar áldozni — Beregszászban kellene meghonosítani, mely város úgyis jelenté­keny összeggel, — összes állami adójának 2% %­­val .zi, 900 frtal járul évenként az egyesület czél­­jaihoz. Egyesületünk a lefolyt évben 2 választmányi ülést tartott, melyben folyó ügyek nyertek elin­tézést. A nagym. földmi­velés ipar és keresk. m. kir. miniszter ur f. év márczius hó 23-án 5270. sz. a. kelt. főispán ur ő méltóságához, mint egyesületünk elnökéhez intézett leiratában kijelenté, miszerint teljes elismeréssel van az egylet által felmutatott eredmények iránt, s törekvéseit készséggel igyek­szik továbbra is támogatni. Ugyanakkor az egy­let által fenntartott beregszászi kosárfonó tanműhely és női ipartanoda 1879/80. évi szükségleteinek fe­dezéseire 400 frt államsegélyt kegyeskedett enge­délyezni. Egyesületünknek ez időszerint 11 alapitó, 115 évdijas tagja van. Elhunytak: Kovács János bada- tói ev. ref. lelkész és Tóth Károly. Egyesületünk 1879/80. évi pénzügyi állapo­táról van szerencsém következő előterjesztést tenni: Bevételképen előirányoztatott: A) 1879/80. évi járandóság : 1) 1860 frt alapítvány 5%-a . 93 frt — kr. 2) Rendes tagsági dijak . . 267 „ — „ 3) Beregszász város által fizetendő 2 % % 938 frt 40 kr. 4) A községekre kivetett 1 °/0 611 „ 42 „ B) 1878/9 évi hátralék 5) Tagsági dijak czimén . . . 249 „ 46 n 6) Beregszászváros 2­12 °/0-a 328 „ 93% 7) A községekre kivetett 1 % 403 „ 87 összesen 2892 frt 58 % kr. Tényleg befolyt: 1) Tags. dijak és alap. kamatokból 266 „ 20 „ 2) Beregszászváros 2 % %-ából 513 „ 25 „ 3) A községek járulékából . . . 398 „ 58 „ összesen 1178 frt; 03 kr. Hátralék: 1) Tags. dijak és alapítványokból: 343 frt 76 kr. 2) Beregszászváros 2 % %-ából 754 „ 08 % » 3) A községek járulékából . . 616 „ 71 „ 1714 frt 55 % kr. A fent kimutatott . . . 1178 frt 03 kr. tényleges bevételhez jött még: 1) államsegély................... 400 frt — kr. 2) Elárusított munkákból . 90 „ 87 „ 3) A multévben tartott estély tiszta jövedelme 63 „ 91 % „ 4) A kir. ügyészségtől tüzanyagért 10 „ 09 „ Egyesületünk 1879/80. évi bevétele tett ösz­­szesen 1742 frt 90 % krt. Kiadatott pedig a be­regszászi kosárfonótanműhely és nöiipartanodára 1745 frt 20 % kr. eszerint 2 frt 30 kr. tulkiadás mutatkozik. Kelt Beregszász, 1880. év augusztus 12-én Fischer Ferencz, egyesületi felügyelő, fognak élni, távol a világ zajától és boldogságuk örökké tartó leszen. Ok a nagyurak jól tudnak tettetni szerelmet, mindent, sokszor még a becsületet is! A kis Eliz kimondhatatlan gyönyörrel hal­­gatta a szavakat, melyeket az ifjú fülébe sugdosott, egy égő csókot nyomva njakára, ártatlanságában nem vette észre az örvényt, melynek szélén állott. A szerelmes­­ láztól reszkető leány, önfe­ledten borult az ifjú keblére... a csillagok játszva ragyogtak az égen, mint kialudni készülő szikrák. Egy közülük lefutott.........talán a kis Eliz csillaga volt ! II. Az este óta az ifjú elmaradt ! A kis Eliz hiába várta őt! Elment, eltűnt! ki tudja hol keres új tárgyat unalma elűzésére?! A szegény letört virág pedig hervadt napról­napra. A nem régen még viruló szépségnek csak romjai voltak meg; arcza színtelen lett, égkék szemeiben még lobogott ugyan tűz, de az hasonlí­tott a késő őszi, alkonyodni készülő naphoz. A változás, mely a kedves leányon történt, iszonyú volt, s­okát nem tudta senki, csak én, ki barátja voltam. — De kért, hogy ne mondjam meg nagyatyjának betegsége okát, mert hiszen úgyis gyógyíthatlan az. ő, a szegény leány, sejtette, hogy csalódása halál ! A szegény, öreg nagyapa pedig néma kese­rűséggel nézte kedvencre hervadását. A kis Eliz nem sokára már nem bírt ágyából felkelni, álla­pota mindig ijesztőbb len. Közegészségügy. Nyílt levél e lapok szerkesztőségéhez. (Folyt, és vége.) Uraim! Bár csak oly élénk hatálylyal ültet­hetném át minden pályatársam lelkébe Hufeland amaz örök igaz szavait: „A ki pályatársát leala­csonyítja, az önnön magát és tudományát alacso­­nyitja le,­ mint én e szavak igazságáról meggyő­zégre elérkezett az a nap is, a­melytől úgy féltem. Az ablakok gondosan le voltak függönyözve, hogy a nap sugarai be ne hathassanak, mert a be­teg szemei már el nem bírták azt. Én és az ősz nagyapa levertan ültünk a sze­retett leány ágya mellett ! Az öreg felemelkedett, s unokájára borulva zokogott. — Oh mondd, kis Elizem, mibajod? Te igen szenvedhetsz! — Ne sírj jó nagyatyám....... nekem az fájl Hiszen.... már nemsokára egészen..........jól le­szek. Szólt a beteg szakgatottan, kis kezeit fájdal­mas arczc­al hörgő kebelére nyomva. Az aggastyán beszéde a belső kíntól mindig erősebb lett. — Miért hervadsz el ily fiatalon, miért elő­­tesz meg engem, agg napjaim gyönyörűsége te­­,“ S kezeit az ég felé emelve iszonyú hangon orditá: — Isten — Isten. Ha az égben vagy s van nálad irgalom, miért veszed el tőlem terhes aggsá­­gom gyámolát, vigasztalóját! Oh mily borzasztó kép volt ez! Egy haldokló, korán letört virág, és egy kétségbeesett, Istennel czivódó roskatag agy! Soha­ soha sem felejhetem el e jelenetet Napszállat volt! Eliz lassan felemelkedett ágyában, s kért, nyissam ki az ablakokat. — Hadd lássam — Úgymond — még egyszer a napot, melynek pályája most az enyémmel oly megegyező ! “ Szemei túlvilági fényben ragyogtak í­ződve vagyok. Tekintsenek körül és megdöbbentő­­leg fogják észre venni, hogy e szép, bátran merem állítani, e legszebb, legmagasztosabb pályának te­kintélye napról-napra sülyed, s ki annak oka ? fáj­dalom ki kell, hogy mondjam, hogy mi magunk, hiszen már példabeszéddé vált az orvosok egymás­iránti gyűlölete. Ott vannak például az ügyvédi kar tagjai; tárgyaláskor igaz, hogy a felek érdekében sokszor nem a leggyöngédebben vitatkoznak, de ezen ingerlékenység csak a tanácsterem küszöbéig tart, kint feledve van minden, ismét jó barátok, kik egy pályán keresik kenyerüket. Nem úgy az orvosoknál, mi sokszor az utczára viszszük ügye­inket sőt — sajnos — oly kartársakra is találunk, kik az ember háta megött orozva támadják meg or­vos­társuknak szakképzettségét, lelkiismeretét, be­csületét és fekete lelkűségekben feledik, hogy a műveltebb közönség undorral fordul el egy oly orvos­tól, ki mások gyalázásával óhajt emelkedni. Pedig elgondolhatnák, hogy ha van pálya, mely a nélkül is számos kellemetlenségekkel küzd, akkor bizonyára az orvosi pálya az. Vajmi ritkán találunk a közönség részéről a kellő méltánylásra, elismerésre. Igaz, hogy hiú törekvés bár­miféle pályán minden embernek tetszeni akarni, de legin­kább történik ez az orvosnál; ha száz esetben a várakozásnak, a reménynek, mi tudományához köt­teted, megfelelt, ha csak egy esetben ön hibája nélkül, a lehetetlenség nyomasztó terhe által le­fegy­vereztetvén, ez nem sikerült, feledve van a száz szerencsés kimenetelű, és csak az utóbbi eset rova­­tik fel­felejthetlen bűnnek. Megmentetted szorgal­mad, tudományod által a család fentartóját? Kira­gadtad a már már lemerülő családanyát a halál ör­vényéből? számtalanszor meggyógyítod az apró gyermekeket ? kezedbe nyomják szolgálati béredet, és jól jársz, ha azt mondják rólad, hogy megtetted kötelesség­­et. De csak egy esetben is haljon meg egy menthetetlen betegségben sim­coő gyermek, és bár fáradtal volna éjjel-nappal, követtél volna bár el mindent, a­mi a lehetőség határán belől esik, mivel halandó ember vagy te is, és csudákat mű­velni nem áll hatalmadban: fejedre mondják az anathémát, és elfordul tőled azon család, melynek te éveken át nem csak orvosa, de résztvevő ba­rátja voltál, mint ha soha nem ismert volna. És ugyan miért ne cselekednék így, hiszen akadt egész készséggel orvostárs, ki az­ a család lelkiismeretét megnyugtatja, sőt eljárását igen helyes­nek mondja; nem gondolja meg, mily hamar érvé­nyesülhet rajta azon latin példa beszéd: „Hodié mihi, eras tibi.“ Vagy nem nem találkozunk-e gyakran oly felekkel, kik egy ízben felhasználták orvosi kezelésed, kötelességednek leghívebben meg­feleltél, a reád bízott beteg szorgalmad, tudomá­nyod által felgyógyult, a fél részéről az örök hálát biztosítva gondolod és mégis másod ízben előfor­duló alkalommal magadat mellőzve, és más orvost igénybe véve látsz. Elcsodálkozva kiáltasz fel: hogy történhetik ezt? Megsúgom, a titok abban áll, hogy téged nem díjazva, fordul máshoz, és igy tovább, mert az orvos ily esetben abban találja elégtételét, egész boldogságát, hogy az előbbit kiszoríthatta. És igy tudnék még sok más méltatlanságokat elő Azután visszaesett párnájára. — Kérte nagy­atyját csókolná meg. — Nekem kezét nyujtá, s szakgatott hangon szólott: — Mondja meg ön neki.......ha valaha ez élet­ben.......találkozik vele, hogy megbocsátottam..., s hogy őt szeretve haltam meg J O, mint fáj....... fáj! De.... mindjárt vége lesz........mindennek..., mindennek! Isten.... önnel!“ 8 utolsó szavait már alig értettem! Félre , fordultam, mert szivem majd megszakadt, s nem sírhattam, mert nem akar­tam háborgatni a haldoklót. — Imád.... koz... ratok érettem!“ Ezek voltak utolsó szavai! A napnak végső sugarai megvilágiták a hal­dokló angyal túlvilági tekintetét, kinek — mert szeretett — ily korán kellett elhagynia a földet. Szemei bezáródtak ... örökre ! Az ősz nagyapa hófehér fürtéit tépdesve, bor­zasztó fájdalmában eszméletlenül összeomlott. Most már szabad volt nekem is sírni! Harmadnapra ott pihent a kis Eliz a temető­ben szomorú fűz alatt, hiszen úgyis nagyon szerette a szomorú fűzet. — Ott feledhetett csalódást, életet. * * Egyszerű, mindennapi kép ez az életből. Csalódni, s meghalni. Az ősz nagyapa is régen nyugszik kedvencze mellett, csak én bolyongok e siralom völgyében, remény vesztetten, kiégve mint hulló meteor. Papanek István.

Next