Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

gyilkolnak, vadásznak, kártyáznak, dőzsöl­nek, és igazgatják a népet, mint elöl­járók, mint magas tisztségek viselői Romániában és Törökországban sok minden skandalum megesik egyszer-másszor a magasabb körökben, de úgy látszik, hogy Magyarország ma­ holnap túltesz rajtuk. Nem úgy urak! Elől, az a b.c.-én kell kezdeni a dolgot Szedjétek le a nép vál­láról a rengeteg terhet, melyet lassan hol egy, hol más titulus alatt reá halmazzatok és teremtsetek értelmes, jómódú föld-népet, olyan fundamentomot, mely vészszel, vihar­ral szemben megáll s benneteket is megvéd — különben leomlik az egész állam-alkot­mány és mindent maga alá seper. A földbirtokosnak mélyen alásülyedt értékét fel kell emelni, már a földbirtoko­sok érdekében is. Meg­lesz ez, mihelyest a helyes uzsora­törvény elkészül és az életbe lép. A­milyen úr volt régen a földesur, olyan most a tőkepénzes, pedig a pénz-arisztokra­­czia sohasem vezetett még jóra. Magyarország boldogságának kulcsa, a.b.c.-je ismét azt mondom, az okos föld­­mivelés elterjedésében van. Krüzselyi B. T A N Ü G Y. A bilkei magyar királyi állami elemi népiskola. . . Megyénk felső, orosz ajkú vidékein mily fon­tos nemzeti hivatást teljesítenek a csak pár év alatt szervezett elemi állami népiskolák, azt hossza­san fejtegetnünk egészen felesleges volna, legfénye­sebb bizonyságot tesz arról azon szép eredmény, melyet ez iskolákban a növendékek azok fennállá­sának rövid ideje alatt felmutattak.. A községekben a gyermekek úgy, mint felnőttek között napról-napra nagyobb tért hódít magának a nemzeti nyelv, az iskolai oktatás hazafias iránya pedig biztosítékul szolgálhat arra nézve, hogy az onnan kikerült nö­vendékek nemcsak nyelvükre nézve lesznek magya­rok, hanem egyszersmind jó honpolgárok is lesznek. Az elért szép eredmény mellett bizonyít már az is, hogy oly megyebeli községekből, hol általá­ban a nép nyelve orosz, némely magyarul nem tudó növendék pár év alatt oly képességre tett szert, hogy magyar tannyelvű felsőbb tanintézet tagja lehet s tanulmányait folytatni képes. A megyei állami elemi népiskolák közt nem az utolsó helyet foglalja el a bilkei állami nép­iskola, hol a növendékek az iskola rendes tantár­gyain kívül a buzgó igazgatótanító Magyar György által háziipari oktatást is nyernek s a vesszőkosár­­kötés minden ágára megtanittatnak, úgy hogy min­den növendék képes piaczra szállítható kosár ké­szítésére. Ez iskola igazgatója a f. év augusztus havának utolján befejezett 1879/80-iki iskolai évről terje­delmes és részletes kimutatást készített s azt kéz­iratban szerkesztőségünkhöz is beküldötte, a mi szép tanujele az igazgató fáradhatatlan szorgalmá­nak s az iskola ügyei iránti lelkes érdeklődésének. Nem vélünk rosz szolgálatot tenni a tanügy­nek, ha ez alkalomból kifolyólag az értesítő nyo­mán az intézetet lapunkban is bővebben ismer­tetjük. Az értesítő XI. fejezetben részletesen foglal­­lalkozik az intézet ügyeivel. Elsőben az iskolai év megkezdése adatik elő, mely ez évben szept. 8-án egész ünnepélyességgel több vendég jelenlétében történt. A vidéki igények kielégítése szempontjából a nagy szünidő a rendes időtől eltérőleg ez inté­zetben szept. és okt. hónapokra határoztatott, mivel ezen vidéken a termés betakarítása ezen hónapok­ban történik. A következő fejezet az ez évben hozott 12 jegyzőkönyv tartalmának rövid elősorolása által a tantestület működésével, vizsgálatok lefolyása, ki­rándulások leírásával foglalkozik. A III. fejezet a a fegyelmi szabályokat, a IV-ik a nevezetesebb hivatalos rendeleteket sorolja el, az V-ik a három (két fi- és egy nő-) tanító életrajzát foglalja ma­gában, a VI-ikban a látogatások vannak elősorolva, melyből kitűnik, hogy ez intézet iránt igen számo­san érdeklődtek. Következő rész a tanulókról szól a itt van elősorolva a tanulók által készített háziipar czik­­kek (összesen 512 drb. különféle kosár) minősége s azok eladási árának hova fordítása. A befolyt összeg legnagyobbrészt írószerek és ruhaneműk be­vásárlására fordíttatott. A VIII. fejezet a kegyadományokat és ösz­töndíjakat számlálja el. IX. rész statisztikai táblázatot nyújt. A bil­kei összes tankötelesek száma Bilkén 669. Ezek közül az állami iskolába járt 111 fiú, és 48 leány, összesen 159. A felekezeti iskolákba 100—120, oktatásban nem részesült körülbelöl 400. E nagy szám szomorú fényt vet a községi hatóságnak ez iránybani működésére , a mennyiben e nagy hi­ánynak az iskolahelyiség szűk volta lenne oka, mutatja, hogy mennyire égető szükség a tervbe vett állami iskolahelyiség építése. X. és XI. rész az előadott tantárgyak vázla­tával és a közvizsgálatok leírásával foglalkozik. A vizsgálatok Nizsalovszky János szentszéki ülnök, mint a magas kormány által kinevezett iskolaláto­gató vezetése alatt fényes eredménynyel tartattak meg. A növendékek legnagyobb részének tiszta magyar beszédéből alig lehetett gyanítani, hogy nem anyanyelvükön beszélnek. Nevezett iskolaláto­gató úr a növendékekhez lelkes buzdító szavakat intézett, megnevezvén és felhíván azok figyelmét azon hármas vezéregységre, melynek egész életünk­ben vezetni kell működésünket. E hármas vezér­egység : az isten imádása, hűség a királyhoz és a hazaszeretet. Az értesítő világos képet nyújt az intézet életéről s tapintatos vezetéséről. Kívánjuk, hogy ez irányát jövőre és mindenha tartsa meg! bizonyítja, hogy a „Függetlenség“ szept. 26-ki 267. számában megjelent s részben őt is érdeklő megtámadásban én is egyik társ vagyok. Valóban sajátságos ez az ő véletlensége, a­mennyiben én még nyilatkozatának elolvasása után sem vagyok abban a helyzetben, hogy arra a határozott adatra véletlenül is reá jöhessek. A „Függetlenség“-ben megjelent czikkhez nekem semmi közöm, én annak létrejöttéhez sem szóval, sem írásilag nem járultam, így a támadásban részt nem is vehettem. Ezzel be is fejezhetném válaszomat, lehe­tetlen azonban, hogy Gulácsy Dezső úr nyilatkoza­tának ezen passusát: „Felhatalmazom Uray Imre urat és társait“ stb., valamint ezt is: „Uray Imre jól ism­er, ha tehát ő ezen üzelmeknek részese“ stb. szó nélkül hagyjam. Ok nélkül soha senki ellen idáig fel nem léptem és ha felléptem, akkor már biztosan meg voltam győződve arról, hogy az igazság terén állok, társakra azonban a vagy segítségre ekkor se szo­rultam, ha teszek valamit, azt teszem a saját belá­tásom és akaratom szerint, s tetteimért bárkinek is számolok. Mivel pedig a Gulácsy úr által fel­hozott „üzelmekben“ részes nem voltam és nem vagyok, nem érzem magamat kötelezve azon „helyt­állásnak“, melyre Gulácsy úr felhív­a eleget tenni; de igen is kötelezve érzem magamat visszautasítani azon föltevését, mintha én őt becsületében bárhol is „beszennyezni“ akartam, „vagy indokolatlan gyű­­lölségből“ ellene, netalán mások által elkövetett üzelmekben részt vettem volna.“ Ezek után már én hívom fel Gulácsy Dezső urat: mutassa elő és hozza nyilvánosságra azon, szerinte biztos adatot, a­melynek alapján ő jónak látta nevemet a nagyközönség előtt hirlapilag meg­­hurczolni, s ezen eljárása által úgy tüntetni fel, mint a ki elfeledkezve lovagias kötelességemről, hát megett s másnak köpenye alá bújva, orvtámadá­sokat intéznék valakinek becsülete, ez alkalommal épen a Gulácsy Dezső ur becsülete ellen. Tisztelt uram! én is féltékeny vagyok becsü­letemre, joggal elvárom, hogy ezen felhívásomnak eleget teend. Hete, 1880. okt. 5-én, ábrázolt, báli öltönyben. Haja tömöttsége, álmodozó szemei, piczinyke szája, az eperpiros ajkak, inkább egy képzelt személyiséget (ideált) gyanittattak. A második, Delmas úr miniatűr képe volt, nagyon hasonlóan az eredetihez. Mellete a harmadik egy fiatal leánykép miniatűrje, gesztenyeszínű hajjal, fe­kete szemekkel. Első pillanatra feltűnt nekem e két nő hasonlósága, az az azonossága. Míg így el­mélyedve az arczkép szemlélődésébe tűnődtem, az ajtó felnyílt, és midőn megfordultam, a két női arczkép eredetije, élő mása jelent meg előttem. Delmas úr leánya, gondoltam, miért nem be­szélt akkor soha róla? gondolom magamban. A fiatal nő nagyon egyszerűen, de kifogásta­lan ízléssel öltözve és fésülve, lépett hozzám. — Remény­em, megbocsát nekem,hogy önt vá­rattam, uram, szólalt meg ő, szelíd szimpathikus csengő hangon, de egyedül akartam önt elfogadni, bizonyosan nem rég látta bátyámat ? Kevéssé zavart voltam. Arra voltam elkészülve, hogy Mme Delmast láttam , nem pedig az ő szép, fiatal rokonát, kinek fiatalsága a csodálatta, be­nyomást, mit rám tett, megmagyarázhatta. Kü­lönben is kétkedtem, hogy e szépségtől ragyogó fiatal nő férjnél van-e vagy nem ? — Kérdeztem, hogy nénje hogy érzi magát? — „Néném ?“ mondá ő meglepetve: „Nekem nincs néném“ ! — „Talán tévedtem volna?“ mondom én meg­lepetve, miközben hirtelen felemelkedtem. Nem De­­­rnas asszonyhoz van szerencséé­? Válasz Gulácsy Dezső úrnak. A „Bereg“ múlt heti számában Gulácsy Dezső úrtól egy személyemet is érdeklő nyilatkozat jelent meg, mely nyilatkozatra röviden a következőkben válaszolok. Gulácsy Dezső úr állítása szerint „véletlenül“ oly határozott adat birtokába jutott, a­mely azt — „Kétségen kívül, uram!“ — És önnek nincsen nénje? A fiatal nő elébb csodálkozva nézett reám. Egyszerre felnevetett, miközben két gyönyörű gyöngy fogsort láttatott. — „Lehetséges az, kiáltá fel, hogy bátyám nem közölte volna?“... Szünetet tartott, és azután komoly hangon folytatá: — „Én Delmas asszony vagyok, Uram,“ „anyám testvéréhez mentem férjhez, így tehát, a magam nénje vagyok.“ Ezen magyarázat még inkább zavarba hozott. Mindent elkészítettem, mit majd a kövér „mamá“­­nak mondani fogok, és én itt egy szép, fiatal nővel találkozom, ki magyarázgatja nekem, hogy ő a saját nénje. Mondják, tisztelt olvasóim, nem furcsa helyzet volt-e ez? Zavarom nem kerülte el a ház asszonyának figyelmét. Beszélni kezdett. Mondta, hogy nagyon meg van lepetve az által, hogy Del­mas úr családi helyzetéről nem világosított fel; ez­után röviden közölte velem, hogy nagyon fiatalon árván maradt, és hogy bátyja, mint gyámja, egy zárdában neveltette. 17 éves korában elhagyta a zárdát, hogy annak nejévé legyen, kit már meg­szokott bátyjának nevezni. Ő azt hitte, hogy ezen detailról értesítve vagyok, és engedelmet kért a „qui proquo“-ért, mit szavai oko­ztak. Egy óráig voltam Delmasnónál,és ez óra alatt beszéde és valódi párisi szépsége által teljesen el­hajolt. Nevetett, mikor hallotta, kit gondoltam én ő helyette. Társalgásunkban nagyon keveset be­széltünk Delmas úrról, de annál többet saját uta­zásomról. Fáradságomba került, hogy e nőtől el­váljak. Szíves volt emlékeztetni, hogy elfogadási napja a „Hétfő“. — Bátyám elutazása óta, mondá, miközben futólagos zavar látszott meg rajta, a nyarat egy ro­konomnál töltöm, Páriától 20 mföldnyire. Minden 8-ik napon Párisba jövök, hogy egy néhány ba­rátommal összeköttetéseimet fentartsam. Különben, bátyám követét, uram, mindig szívesen látom. Ezt megköszönve, eltávoztam. Csodálkozásra volt szükségem. Midőn kilép­tem, a nyílt Luxenbourgi sétánynyal találtam ma­gam szemben. Bementem­­... Leülve, elmerengtem, folyton Delmasnéra gondolva; az ő képe mindig előttem lebegett, de időnként feltűnt a Delmas képe is. Minden hétfőn elmentem. Vonzalmam folyton nőtt iránta, sőt néhány hét múlva, az szenvedélylyé változott át. Illusioim között talált e szenvedély, úgy hogy soha többé el ne tűnjön, és hogy szeren­csétlenné tegyen, szerencsétlenné,... örökre. Látogatásom után, mindig a luxenbourgi sé­­tányra mentem. A lombos, nagy gesztenyefáknak beszéltem és panaszoltam el szerelmemet. Ők csak biztatólag (épp úgy lehetett vésztjósló) suttogtak r­á. Beszélgettünk, nevetgéltünk az óra alatt, a­it nála hetenként töltöttem, s­zerelmemet, legalább én azt hittem, semmi sem árulta el. de nincs máské* Vegyes hirek. * A f. hó 7. és 8-án tartott megyei köztör­vényhatósági gyűlés igen érdekes és népes volt. Az idő rövidsége és tér­szűke miatt jelenleg a gyűlés lefolyásáról bővebben nem írhatunk, csupán felemlítjük azt, hogy megyénk főispánja a gyűlésbe megjelenésekor zajosan megéljeneztetett s beszédé­ben — vonatkozással az ellene 40 évi szolgálat után legközelebb a „Függetlenség“-ben közölt vá­dakra — kijelenté, hogy e vádak megtorlására nézve a szükséges lépéseket megtette; de egyúttal kimondd, hogy ez ügy tisztába hozatala után, mit már különben is régen szándékozott tenni, határo­zott akarata visszavonulni a közszolgálat teréről s nyugalomba vonulva fog hű közmunkása lenni a hazának és társadalomnak. — Ezután felolvastatott az érdekes alispáni jelentés s elintéztetett több tárgy. — Ezekről azonban jövő számban bővebben. * Ez év tavaszán e lapok közölték, hogy Frankweili lovag Unnsauff Győző ur Bécsben egy kötetnyi saját költeményét adta ki, melynek jöve­delmét felerészben a beregmegyei ínségesek s ma­ Uray Imre.

Next