Bereg, 1881. (8. évfolyam, 1-52. szám)
1881-07-10 / 28. szám
28. szám. Beregszász, 1881. julius 10. Wilik évfolyam. (f) Előfizetési díjak: [| ® Egész évre . . . 4 írt. w m Félévre...................2 írt. X Negyed évre ... 1 írt. $ Községeknek egész évre, előre i|i beküildve 2 frt 50 kr. ifi Szerkesztőség: ^^Hová a lap szellemi részét illető), ^ rfs küzleményete küldendők: Beregszász, Árok utcza 43 sz. x MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. [|j Kiadóhivatal: f|] díj Hová az előfizetési és hirdetési r|i X díjak s reclamátiók intézendők : V 4* Nagy Lajos és Sallay Gyula ^ ifi könyvnyomdája. ifl TÁRSADALMI és MEGYEI ÉRDEKÜ HETILAP. BEREGMEGYE IIIRDETÉSEINEK ÉS I MEGYEI HÍR. TAOFELÜGYELŐSÉGI HIVATALOS KÖZLÖNYE. $ f/irtUtcai dijak : (§) it] Minden 50 szónál kisebb ifi rh hirdetésnél 50 kr., 100 szóig rxj T 1 frt, stb. aránylag. ^ y ------- S? ifl BÉLYEGDÍJ: íf) fj) Minden egyszeri hirdetésnél fj] — 30 kr. ^ ›r~‹› rfl Hirdetések s a nyilttérbe szánt ff] r|j közlemények készpénz fizetés« mellett fogadtatnak el. ^ Nyílttér sora 20 kr. rfi $ if) Egyes szám 10 kr. (f) ›©■›©· ›£3‡›Sí‡~SE‡^2‡^ Megyei hivatalos közlemény. Beregmegye alispánjától. Valamennyi szolgabirónak, Beregszász és Munkács város rend. tanácsának. 4558 sz./K. I. 1881. Számos eset fordul elő hogy az izraeliták a családjukban történt változásokat, nevezetesen a születési, esketési és elhalálozási eseteket a hitközség és polgári anyakönyvvezetőnél be nem jelentik, sőt még az anyakönyvvezetők is a tudomásukra jutott mulasztásokról az illető hatóságnál jelentést nem tesznek. Ez okból felhívom a czímet, miszerint a területén alkalmazva levő s az anyakönyvek helyes vezetéséért elsősorban felelős rabbikat, a felfogadott szr. anyakönyvvezetőket ebbeli kötelességüknek pontos teljesítésére szigorúan utasítsák, figyelmeztetvén őket egyidejűleg, hogy ha valamely tudomásukra eső s anyakönyvbe tartozó eset bejelentésének elmulasztását illető felettes közig, hatóságukhoz azonnal fel nem jelentenék, ellenök a vallás és közokt. m kir. minisztériumnak 1875. évi 28493. számú körrendeletében, — továbbá a vármegye közönségének 1876 évi 28. Biz./1409. K I. számú határozatában megállapított büntetések alkalmaztatnak. Beregszász, 1881. évi julius 2-án. Péchy Tamás alispán. Hanyatt homlok haladunk és pusztulunk. (Folytatás.) A művelt társadalom és a nép érdekei mindig ellentétesek: minél jobb dolga van az egyiknek, annál roszabb a másiké Ez a haladásra nézve is áll: minél előnyösebb a haladás a művelt társadalomra nézve, annál hátrányosabb az a népre nézve. Ezen föltevés tökéletesen megmagyarázza azon jelenséget, hogy nem tekintve arra, hogy a haladás nem általános törvény az egész emberiségre nézve, nem tekintve arra, hogy a haladás iránt ellenséges indulattal vizeltetik az emberek 9/10 . része, az mégis magasztaltatik, és napról-napra jobban és jobban terjed, mert a haladás hívői, a művelt osztályok őszintén hiszik, hogy a haladás előnyös rájuk nézve, amiért is megátalkodottan hirdetik és terjesztik azt. Hogy a művelt osztályok ellenében a nép nem érvényesítheti a maga nézetét, az valami természetes, mert míg azok tevékenyen működnek, ez egészen szenvedőlegesen viseli magát irányukban. Akaratlanul eszembe jut a chinai háború, melynek segítségével három nagy hatalom egész őszintén, de nem kevésbé naivul ágyuk, bombák és lőporral rá akarta erőszakolni Chinára a haladást. De miben rejlik a művelt társadalom előnye és a nép hátránya a haladásban? — Itt, amennyiben tényekről fognak beszélni, abba hagyjuk Európa többi államait és csak hazánkról, Magyarországról szólunk. Ki tartozik hazánkban a progressistákhoz és ki nem tartozik hozzájuk? A progressistákhoz tartoznak: a nemesek, a mivelt és kereskedő osztályok, a Böki kifejezése szerint: „a foglalatosság nélküli osztályok.“ A haladás ellenei: a mesteremberek, a földművelők az iparosok , a foglalatoskodó osztályok. Szemügyre vévén e körülményt azt fogjuk találni, hogy minél többet dolgozik az ember, annál nagyobb conservatista; minél kevesebbet dolgozik, annál nagyobb progreszista. Nincsenek túlzottabb progreszisták az íróknál, tanulóknál, alkalmazás nélküli, bukott hivatalnokoknál és a gyárosoknál ; nincs nagyobb conservatista, mint a földmivelő paraszt. Miért? A példák megmagyarázzák ezt. Az ember hatalmába kerítette a természet erejét, — a gondolat gondolatsebességgel repül a föld egyik szélétől a másikig: az idő le van győzve. Ez igen szép, de lássuk kire nézve előnyös az? Mi a villanyos telegraphokat értjük. Bizonyításra nem szorul az, hogy a telegraph csak a magasabb, csak a mivelt osztályokra nézve előnyös; a lakosság 9/10-de pedig csak a sodronyok zúgását hallja, és az egész telegraph históriából csak annyit tud, hogy az oszlopokat és a sodronyt nem szabad megrongálni. De mire való is lenne a népnek a telegraph? — A sodronyokon legtöbbnyire ily féle gondolatok röpittetnek tova: hogyan szállt fel vagy le az ára bizonyos helyen valami áruczikknek, hogyan kell azt tehát másutt felemelni vagy leszállítani, — vagy „én N. N. bankámné kiegészségesedtem Nizzában, ölelem isteni férjemet — és kérem , küldjön nekem minél előbb 40 ezer frankot.“ Bizton feltehető, hogy a táviratok nagyobb része ilyen kategóriákhoz tartozik. A derczenyi vagy duszinai paraszt (pedig nem kell feledni, hogy e parasztok a nép zömét képezik, melynek jólétét — mint mondják — eszközli a haladás) soha sem kapott, sem nem küldött egy táviratot sem , és sok idő fog még elmúlni, és ő még sem fog kapni sem küldeni olyat. — Mindazon táviratok, melyek feje fölött repülnek tova, egy körömfeketényit sem javítnak az ő állapotján; ő mindazt, mire szüksége van van, mezejéről, legelőjéről és erdejéből kapja, ő reá nézve a kávé és czukor vámjának felszállása, az izlandi zavargások Skobeleff győzelmei, az orosz TÁRGIA. wWXp.fUVvA''jFOGADÁSOM, ... Rám néztél és elpirultál, Meginditott könyörgésem: — Szép szemedben ott láttam a Mennyországom, üdvösségem. ... Remegtem a válasz után,... — Rám néztél és elpirultál. Olyan Bokát, mindent mondott, A ragyogó sötét szempár. Tekinteted, pirulásod, Kéjt lehelle piczi ajkad,.. . Összes földi boldogságom Reményeit mind megadtad. Ez a szív, mely annyit vérzett, A mely eddig nyugtot nem lelt, Egyetlen szód, mosolyodtál, Örök üdvvel, reménynyel telt. S ez a szív, a tiszta üdvvel Azt fogadjam előtted: Hogy megőrzi mind örökké Az Őszinte, szent szerelmet. Hogy még dobban, érted dobog, S a mint eddig üdvét kérte, Úgy őrzi meg. Ezt fogadja, A legszentebb érzelmére. De ha e szent érzelemmel, Álnokul él vissza ajkad. . . S szivem őszinte szerelmét Hiúságból felhasználtad,.. , Hogyha szived hazud, megcsal, S kínokat nyújt életemre... — Hogy széttöröm boldogságod, Esküszöm az Istenemre! .. Csermely. G VÉRNÁSZ. (Történeti beszély.) USZKAY BÁLINT-tól. (Folytatás.) — Tölts még bátya! — kiáltott bátyjához — hadd oltogassa ez ital a bennem veszettül égő tűzet! — s ismét oda nyujtá Menyhért elé a kiürített serleget. — így ni, most már eszednél vagy! — szólott a középső testvér, s színig töltő mindnyájok ivó edényét. — Ha, ha, ha! egy jó gondolatom van testvérek! —• kaczagott fel ivás után Tamás. — Mi az? mi az?! — káráé a két ifjabb egyszerre. — Hej, csak mégis legtöbb eszem van nekem köztetek ! — folytata tovább az előbbi — hát öcsém, Boldizsár, mit adnál te azért, ha egy reggelen a szép Daróczi Ilkát, mint feleségedet ölelhetnéd?! — Ne hozd fel ismét bátya! — Veté oda kedvetlenül Boldizsár, — bár ne láttam volna meg azt a leányt soha! — Na de kérdésemre felelj hát! — sürgeté öcscsét Tamás. — Lásd bátya, nem jó az ilyenből tréfát csinálni, épúgy, mint a tűzzel játszani. — Eb a ki tréfál ?— szólott Tamás — az ilyen dolgot mindég komolyan vettem. — Nem tudom komolyan venni! — vétó ellen Boldizsár fejét csóválva. — Igyunk egyet, azután majd megértetem én veled! — A dolog így áll — fölytata beszédjét Tamás, ivás után vastag, szénfekete bajuszát törölgetve — hogy a szép Ilonka, holnap tartja menyegzőjét a Büdy Mihály uram kisebbik fiával, Miklóssal. — Az öreg Daróczi János uram jószivü, minden jobbágya, katonája mulatni fog s faluját senki nem őrzendi; — mi úgy éjfél táján, mikor a mulatság legjavában foly, embereinkkel egy kis tüzet csinálunk a faluban, felgyújtjuk a kastély környékét, sőt, ha a szükség úgy kiváltja, a kastélyt is, ebből lesz nagy zavar, az egész nászsereg elveszti fejét, te pedig az alatt Ilonkát