Bereg, 1881. (8. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-23 / 4. szám

4. szám. Vil­ék évfolyam. Beregszász, 1881. január 23. Előfizetési dijak: [§) írt.­­ I Egész évre . . [ Félévre...................2 ' Kegyed évre ... I írt.1 Községeknek egész évre, előre e­m bekü­ldve $ 2 frt 50 kr. TÁRSADALMI és MEGYEI ERDEKU HETILAP. ♦fíH* MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Szerkesztőség: ^~H­ová a lap szellemi részét illető^ közlemények küldendők : x Beregszász, Árok­ utcza 43. sz. $ KJ [|j Kiadóhivatal: díj Hová az előfizetési és hirdetési, V díjak s reclamátiók intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula ^ [$) könyvnyomdája. lf] BEREG9ZEGYE HÜIRDETŐJEN­EK ÉS A MEGYEI Bilit. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLŐIVÉ. Hirdetési dijak: ^ Minden 50 szónál kisebb ifi r»3 hirdetésnél 50 kr., 100 szóig ríl V 1 frt, stb. aránylag. X ® ------- ® f|j BÉLYEGDÍJ: $ [{} Minden egyszeri hirdetésnél [£) X 30 kr. X ifi Hirdetések s a nyilttérbe szánt pö [|] közlemények készpénz fizetés ||] S. mellett fogadtatnak el. ( Nyilttér sora 20 kr. $ K) —— ál (|) Egy­es szám 10 kr. |] Beregmegye felvidékéről. III. (Vége.) Hogy a felvidéken a marhatenyésztés emeltes­sék, szükséges volna minden községben jó fajú bi­kákat tartani, hogy a mostani ritka fajú marha nemesíttessék; szükséges volna továbbá az arra különösen alkalmas helyeken tehenészeteket rendezni be, és végre a jószágtalan lakosságot marhával el­látni. Ez az utolsó pont különösnek látszik ugyan, de ha figyelembe veszszük, hogy itt a nép a nélkül is a tőkepénzesektől kap felébe marhát és a tőke­pénzeseknek e mellett biztos hasznuk van; miért ne kaphatna tehát a nép marhát felébe az államtól, melynek a nép jóléte kell, hogy szivén feküdjék és mely nem csak minden anyagi hátrány, de biztos haszonnal adhatna a népnek felnevelés végett jó fajú borjukat. Ha a marhatenyésztés ekképen emeltetnék, ha a nép marhával elláttatnék, azonnal másképen nézve ki a felvidék, és lakossága azon helyzetbe jönne, hogy polgári kötelezettségeinek megfelelhetne. Azonban a földmivelésről sem szabad megfe­ledkeznünk, mert bár minő rész is a felvidéki ta­laj, bár­mennyi kevés előnyt ígér is ezen kereseti mód, anynyi bizonyos, hogy a nép élete fenntartá­sát eddig kizárólagosan a földmivelésnek köszönheti. A földet meg nem másíthatjuk, rész talaj helyett jót nem teremthetünk, de azt tehetjük, hogy a népet c­élszerűbb gazdálkodásra utaljuk; azt tehetjük, hogy kipróbálván a föld és égalj természetét, olyan vé­leményeket vettetünk a nép által, melyek biztosab­bak és több jövedelmet ígérnek; hogy például a kukoricza veteményezéstől, oly helyeken, a­hol előre láthatni, miszerint az meg nem teremhet, őt visz­­szatartsuk ; azt tehetjük, hogy a nép által a földet, ha kényszer­rendszabályok alkalmazása által is, ja­víttassuk, azt annak idejében műveltessük, hogy így a nép fáradsága ne legyen haszontalan előfecsérlés, de annak meglegyen a jutalma. Ha a törvényhozás feladata abban áll, hogy a hazát és népét szeren­cséssé tegye, mert ne terjeszthetné ki figyelmét a földmivelésre és közgazdászaira, a melytől pedig ezen kiválóan földmivelő haza jóléte faképen függ. A felvidék elszegényedését végre a nép ki nem­­szárolta gondatlan volta is okozza Ez­en gondatlan­ságnak az oka abban rejlik, hogy e nép most éli gyermekkorát. E bajon kétségkívül csak az iskola van hivatva gyökeresen segíteni. Ha a nép oda mű­­veltetik, hogy az őt környező körülmények közt találni fogja magát, akkor kiszámítóbb lesz, akkor megszűnik gondatlan lenni. Hja, — de a végelsze­­gényedés miatt a tanügy sem haladhat, — az egy­házi és világi hatóságok minden igyekezete eddig nem vezetett czélhoz, a falu tanköteles gyerme­keinek rendesen csak egy harmadrésze jár az isko­lába, a többi otthon ül a sáton, mert meztelen — mert — a szó szoros értelmében tessék venni sza­vaimat, — még inge sincsen! Nincs oly hatalom az ég alatt, mely ezeket a mezteleneket az iskolába való járásra kényszerithetné; de nem is tartanak ők a kényszereszközöktől, a büntetéstől azon egyszerű okból, a­miért hogy a vagyontalan nem fél a rab­lóktól. Igen csalódunk, ha azt gondoljuk, hogy jelen körülmények közt az iskola képes a felvidéki népet a végelpusztulástól megmenteni ; az események most rohamosan haladnak, rohamosan közeledik tehát a pusztulás is. Míg e nép az iskola által oda művel­­tethetik, hogy az őt környező körülmé­nek közt megállhason, hogy a minden o­ldalról fenyegető veszélyeknek szemeibe nézhessen, addig ha más­képen nem lesz gondoskodva sorsáról, a paupenimus napról-napra növekedő árja által elsodortatik, elvesz és elpusztul. Mi lehetne tehát azon mód, mely által e népet kiszámítóvá és gondossá lehetne tenni? Az én szerény meggyőződésem az, hogy e népet á-tól z-ig gyámság alá kell venni és gyámság alatt tartani mindaddig, míg az oda nem képeztetett, hogy a jelen körülmények közt találja magát, hogy sorsát saját maga és pedig előnyösen intézhesse. Azon kor­látlanság, mely alatt a felvidéki nép jelenleg él, kés a gyermek kezében, mely okvetetlenül meg fogja metszeni magát. A gyámság alatt azonban e nép engedelmes természeténél fogva gyorsabban műve­lődnék, de jobban gazdálkodnék is — és csak íg igy lehetne közötte az ipart meghonosítani a baromte­­nyésztést és a földmivelést emelni, — és sorsa jó vezetés mellett rövid idő alatt jobbra fordulna. Hogy egy egész vidék és igy, ha részben is, kedves ha­zánk jólétét eszközölhessük, semmi gond, teher és munkától nem kell, nem szabad vissza­riadnunk, bár minő fáradságos volna is az; mindent meg kell kisértenünk, a­mi csak czélhoz vezetni látszik, és pedig ideje korán, nehogy elkéssünk és a végel­­pusztulás megakadályozása lehetetlenné váljék. Dili et salvavi animam meam. Isten velünk! Fenczik Eugén, duszinai lelkész. TÁRGZA. -vanJlTJVWv-MESE ÁLMA. (Hasonczimü képhez.) (Vége.) Ne hogy a hány ember, ki erre ki arra. Törvényt hoznak, melyhez magát kiki tartsa. Edzett karjukból vért Bocsátnak s megisszák, törvény szentségéért. Emelt karddal s karral mint mondja a Táltos Nagy esküt esküsznek a vezérnek s Álmos. És a száznyolcz család Utánuk dörgi el, a szenteskü formát. És búcsút vesz a nép őshonra borulva. Aztán mint fergeteg indul, összezúzva Villám fegyverével, Mely akadály elé állani merészel. Sok veszély, csaták közt végre az árva nép A hontalan magyar Kárpát csúcsára lép . Tiszta fejér három Lovat áldoznak meg, a magas oltáron.. Mint ha takart tető a nép közt ki áll most? Magyarok Mózese, a galambősz Almos, Hallgatom . .. most beszól: „Napom hanyatlóban gálaatzatok vezért. Itt a hármas halom, ott lejt a négy folyó, Ott a jó kedv terem, ennek partján oly jó, Kövér a legelő, Tüzvérü itt a ló, s könnyű mint a szellő. Előttünk a nagy czél, eddig vezettelek.. Voltakép ezután gyűl­egünkre felleg, Nehogy népem sújtsa Leteszem, nehéz már a vezérség súlya.“ Az álom betelik, most látja Emese. „Három domb,“ „négy folyó“ néz néz messze, messze „A patak nemzetem... Honja leend amott óriás tengerszem“ Sok idő barázdált arczára köny pereg, Nem bu, örömköny ez... magindul a sereg. Zeng a tárogató. Lebeg száll a Turul, az égig szárnyaló. * * * Szállók ama patak hullámos folytában, Fördik szellemszárnyam dicsőség habjában, Mely felcsap az égig. A honnan őseink gyönyörködve nézik. Gyönyörködve nézik Árpádot a pajzson, A melyen hat vezér emeli magasan. Ki Hadúr kardjával Fent a levegőben négy táj felé vágdal, És látja a hősnép ... visszazeng a Kárpát, Le az Adriáig. „Álmos fia Árpád Fővezérünk éljen. Örökünkért harczba, csatába vezérljen.“ Adriáig leng a győzelmes lobogó: Zalán és Manmarót hazátlan földfutó, Kaczagányos vezér, Honalkotó Árpád Cseppel szigetbe tér. Minden rög egy-egy hant, vérvirág nyílik rajt’ És ha minden tavasz azon színnel kihajt, Emlékeztet rája, Sok véren vagy véve magyarok hazája! Soká nagyon soká... reszket nyűgöt kelet Buzogány csapástól, évi adó mellett Lehet békessége Sátoros magyarnak harcz a mestersége. Szállók... keresztvízre — mint az Isten-ember Hajtja fejét épen, hű népe nevében, Az első szentkirály. Tán Hadúr átka itt fogamzott: a viszály? Az áldozat helyén templomot emelnek, Tornyából hivó hang hívja a hívőket, Zeng ájtatos ének Az örök szeretet, jóság Istenének. Szállók gondolatban, a dicsőség habja Lelkem mint csolnakot édesen ringatja, A hullám az égig Csap, honnan őseink gyönyörködve nézik. Gyönyörködve nézik mint sfit a hazába Mátyás igazságos, fényes koronája. Mily boldog úr, szolga Egy czél felé törve, mily jól megy a dolga­ Országos Nőipar-Kiállítás Az országos nftipar-kiállítás végrehajtó bi­zottsága a beregszász- és vidéki nőegylethez az alábbi megkeresést intézte, melyet a kö­zönség érdekében szükségesnek tartottunk közzé tenni. Mélyen tisztelt nőegyleti elnökség! A gazda­sági haladás föllendülésével újabb időben a termelő képesség s a munkaerő gyarapítása szempontjából kiváló fontosságot nyer a nőipar, mely a nyugati és a tengerentúli államokban a fejlődés rendkívüli magas fokára emelkedett, s a nő számára új mű­ködési köröket jelölt ki Ezeknek elfoglalására ha­zánkban is pár év óta jelentékeny mozgalmak in­dultak meg, melyeknek sikerét éleszteni van hivatva alólirt végrehajtóbizott­ág a legközelebb Koburg Fülöpné herczegnő ő fensége fővédnöksége mellett rendezendő országos nőiparkiállítás által. Ennek főczélja: feltüntetni azon iparágakat, melyekben a magyarországi nők foglalkoznak, ha képet nyújtani

Next