Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)
1882-10-22 / 44. szám
44. szám. Beregszász, 1882. október 22. Wikék évfolyam. Előfizetési díjak: ^ 1 Egész évre..............4 frt. V Ki Félévre...................2 frt. KJ X Negyed évre .... I írt. X X Bereg- és Ugocsamegyei nép- x KI tanítóknak s községeknek egész 1*1 évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. ||] Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Namény utcza 453. Kiadóhivatal: Ho- ------X Hová az előfizetési és hirdetési Ki díjak s reclamitiók intézendők: J*] Nagy Lajos és Sallay Gyula ^ könyvnyomdája.BEEE&. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI KRÖKKÜ HETIRAP. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELÖSÉGNEK ——————000—0—— MEGJELENIK MINDEZ VASÁRNNP REGGEL. HIVATALOS KÖZLÖNYE. $ Hivatalos hirdetési dijak: KI nyugta bélyeggel s igazolólappal g) egyszeri közlésért: Kj 100 szóig . . 1 frt 40 kr. j|j 200 szóig . . . 2 frt 40 kr. ¥ Magán hirdetések: 50 szóig . . — frt 80 kr. ■ . 1 frt 30 kr. 1 . 2 frt 30 kr. X Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények készpénz [§] fizetés mellett fogadtatnak elI Nyilttér sora 20 kr. I Egyes szám 10 kr. 100 ^100 szóig ^x200 szóig Szüretkor. Zeng a hegyoldal a szüretelők víg dalától, csikorog a sajtó, özönlik a szőlő édes leve a hordókba, mozgalmas, zajos élet foly a hegyen mindenütt, vidám kedélylyel gyűjti össze a szőlősgazda a szüreten a gondviselés áldását. Javában foly a szüret, sőt nagyobb részben már be is végződött. Az idő egész héten kedvező volt, az azelőtti hét egy pár esős napját derült napok követték. Most már elbírálhatjuk: milyen a termés , s a szüret mily mértékben jutalmazta meg a gazdák fáradalmait, költségeit? . . A mennyiség általában középszerűnek mondható , azonban a minőség teljesen kielégítheti a várakozást, a mennyiben kivétel nélkül jó bort szűrtünk s igy talán a jó bor értéke kárpótolandja némileg a termés csekélyebb voltát. Előlegesen egy 3 akós hordó bor árát 20 - 25 ftra becsülik s remélhetőleg az általános érték ennél lejebb nem száll, hanem inkább emelkedni fog, kivált oly szőlők termésénél, hol a fürtökön assza is képződhetett, amit ugyan nagy mértékben akadályozott a legutóbbi két - három napi esős időjárás. Sokan talán, akik mélyebben nem gondolkoznak s alapos számítást nem tesznek, azt fogják vélni, hogy e szerint az említett árral a gazda fáradságai és költségei teljesen meg lesznek fizetve. Azonban mi határozottam merjük állítani, hogy még ily ár mellett is — ha azt állandóan megkaphatnék — a szőlőmivelés egyátalában nem mondható jövedelmező gazdálkodási ágnak, sőt csakis „luxus articulus“-nak; legalább a jelen évi termés mennyisége, ily árban becsülve is meg, legfeljebb csak a gazda költségeit téríti meg, hasznot egyátalában nem nyújt s csakis rendes jó termés esetén lenne a szőlőmivelés jövedelmezőnek mondható ; már pedig a tapasztalás szerint legfeljebb öt évre tehető egy jó termő év, mely aztán pótolni volna hivatva a többi rossz, vagy középszerű termésű évek jövedelmét. E számítás — bármily hihetetlennek látszik is — egészen alaposségibb, számító gazdák bizonyságot tehetnek alapossága felől. Mi ennek oka? mi eszközli azt, hogy hegyeink mivelése egyátalán nem képes magát kifizetni, biztos megélhetési alapot, határozottövedelmet nyújtani. Kereskedelmi és gazdasági országos viszonyaink mostoha állapotán kívül legfőbb indoka ennek mindenesetre egy borászati egyesület hiánya, és hogy ez nincs, annak pedig mi magunk vagyunk okai. Kárhozatos indolentiánk, részvétlenségünk, csökönösségünk temette sirba a már-már életnek, fejlődésnek indult borászati társulatunkat s leheteten, hogy a legnagyobb szomorúság érzelme ne fogjon el minden szőlős gazdát, minden szüreti időben, ha erre visszagondol. Most már menthetetlenül ki vagyunk téve mindnyájan a borkereskedők változó szeszélyének s önkényének; rabszolgák lettünk, midőn a helyzetet uralhattuk volna; tért engedtünk a monopóliumnak, midőn kezünkben volt az eszköz minden idegen beavatkozás nyügző jármát lerázni, s borászatunknak a legfényesebb jövőt biztosítani. Boranyagunk kétségkívül a legkitűnőbb, szőlészetünk, pinczészetünk napról-napra virágzóbb, de hát egyesülés nélkül, magunk erejéből nem vagyunk kitartásképesek, nem mozdíthatjuk elő saját érdekeinket, mert „egyesülésben van az erő.“ Vajha e gondolatokat, ez igazságot soha nem felejtené el egy polgára sem a hazának; vajha a jelen szüret is csak egy kínálkozó alkalom volna szőlősgazdáinknak, mely ez irányban hatékony hajlamot és szándékot szilárdítana meg keblekben ; vajha a mi már meg volt, de könnyelműen elveszni engedtük, újra feléledne közöttünk; vajha a mink volt, újra igyekeznénk visszaszerezni; vajha ismét akadna közöttünk tevékeny vezérszellem, ki ez ügyet lelkesen felkarolva, újra létesítené és megszilárdítaná; vajha hamvaiból phőnixként ismét feltámadna borászati társulatunk ! Ez eszmék feletti gondolkozást ajánljuk közönségünk figyelmébe e szüreti alkalommal. —r. Visszaemlékezések Máramarosmegyére. (Folytatás.) Midőn műkedvelő touristának felcsaptam, s irodám poros adáit és vesződséggel járó meddő foglalkozásait szegre akasztva, magamnak egy heti vacallót adtam, mint Herkulesnek, két út között kellett választanom nékem is. Szép mindkettő: megáldva a természet változatosságával, szemet, lelket gyönyörködtető szépségeivel. Az egyik a kassa-jabloniczai vonalon, a Tisza bölcsőjéhez Kőrösmezőre, a másik pedig a Sziget-kirsibábai vonalon, a haza határának végpontjához, azon szent földhöz hívogatott, hol a Czibó folyó az Aranyos-Beszterczével egyesülve, Magyarország, Erdély és Bukovina között a hármas határpontot megalkotja. Én ez utóbbit, a sziget-kirsibábai utat választottam, meg akartam győződni: nem-e idealismus s a költők röpke gondolataiban megszületett phantasmagória, hanem komoly valóság az, hogy midőn az ember sarai a hazai föld porát lerázzák s egy gondolkozásában, érzésében, testében és vérében idegen nép földjére lép át, a rónaság megszokott látkörétől, a hegyek és béretek ösmert körrajzaitól, a folyam vagy szerény falu vidékétől elszakadás érzete borult szemünkbe síró könyet fakaszt. A kassa-jablonczai államutból, a Tisza és Vicsó folyók összefolyásánál, Ohmelli mellett a Trebusa alatti „Tiszahídnál“ kiágazó sziget-kirsibábai útvonal, eltekintve a két oldalán elvonuló vidék természeti szépségei és változatosságainak gazdagságától, mint műszaki építmény is figyelemre méltó. Az igaz, hogy az építő vállalkozó a kicsibábai útvonal köveiből dúsgazdag ember lett, hanem az is igaz, hogy mi azon magasságot tekinve, melyen ezen útvonal átfut, az alföld síkságán lakunk s ám beszéljenek bármit az irigyek, az építés természeti és mesterkélt nehézségeinek s az azon vidéket lakó népfaj minden nyitásta irtózó jellemének és ellenszenvének, de még a személy és vagyonbiztonságról táplált primitiv felfogásának leküzdéséhez méltó bér vola a gond teljes napok aggodalmaival apránként összegyűjtött kiérdemelt gazdagság. A körülbelül 15 mértföld hosszú útvonal egészen a Priszlophegyig mindenütt a Visó folyó medrével egy párhuzamban s a Visó völgyben halad. A Visó folyónak a Tiszába szakadásától kiindulva, Bisztriig, a Visó jobb parton, Bisztritől Petrován s Leordinán át a balparton, innen Alsó-Visóig a jobb parton, Közép-Visón át Felső- Visóig a balparton, innen Mojszinig ismét a jobb parton s ettől Birsáig a balparton vezet. Birsa előtt a jobb partra átmenve, a Sztrimbrán, Tatárszoroson, Gurafontinán fel a Priszlophegy magaslatára vezető szerpentinák előtt a Visó hídig mindenütt a jobb parton vonul el. Itt elhagyva a Visó völgyet a Priszlophegy 4200 láb magas pontjáig kígyózó vonalakban s hatalmas kanyarulatokban halad egyik hegyoldalról a másikra, folyton felebb és fölebb emelkedik, míg az ágyát képező Priszlop legmagasabb csúcsát is meghágva, innen az Aranyos-Besztercze balpartján halad s a Czibó folyó torkolatánál Máramarost elhagyva, Bukovinába, Kirsibábáig benyulik. A két partján elterülő vidék nyomról-nyomra gyönyörűbb látványt nyújt. Itt még mindmegannyi fabokrétának látszó bükkösökben s szórványosan előjövő fenyvesekben gyönyörködik szemünk, am odább már rengeteg fenyvessel boritott magas hegyoldal zárja el a kilátást, melyből a fenyő balzsama által megtelitett levegő szinte özönlik s a beregszászi rossz levegőhöz szokott tüdődet tágulni érzed. Majd meg meredek szédítő hegyoldalon kalauzol, lábaid alatt mély völgykatlan, százados vízmosások ásító üregeikkel, a távolban pedig Papp Iván és Pietrosz havasok ormain akad meg szemed. A hegyeket még teljes zöld lombozatu fák takarják, csábítólag híva nyugodni árnyéka alá, fentebb már a fenyők örökzöld tűlevelei zizegnek a mint Libanon ezédruna a magasba büszkén egyenesednek. Bocskó és Lonka között a töltés színe alatt mintegy 10 öl mélységben, sziklás ágyak között folyó Tisza szennyes vizén elmerengve s gyönyörködve az itt elvétve már jelentkező fenyvesek örökzöld színén és összhangján, észre sem vettem, hogy útitársaim mit fürkésznek annyira odaadó figyelemmel. „Ott van!“ Mi van ott? — kérdem. — A „Zsidó szikla.“ Valóban három lengyel zsidó alakját ábrázoló sziklaalakzat ül a hegyoldalán; az ábrázolás oly élethű, mintha nem is a természet, de szobrász vésője alkotta volna. Aki látja e szeszélyes sziklatömböt, nem állhat ellen, hogy hosszasabb ideig ne nézze a természet eme véletlen alkotását. Ha Istóczy Győző és Onody Géza e vidékre vetődve, a zsidósziklára figyelmessé tétetnének, s ha a zsidó szikla már réges- régen ott és úgy nem állana, a mint és a hogy most Megyei köztörvényhatósági gyűlés. 1882. okt. 10. 11. (Folytatás.) A beregszászi izraelita iskolaszék által a város képviselőtestületének a népoktatási ügyre fordított segélyösszeg arányos felosztása tárgyában hozott határozata ellenében benyújtott fellebbezés a város rendtanácsához azon felhívással küldetik vissza, hogy a keresztyén hitfelekezetek iskolái részére nyújtott segélyösszeg nagyságának, továbbá az ezen segélynyújtás jogi indokának és alapjának kellő feltüntetése végett kimerítő elentést tegyen s az ezen szerződésszerű kötelezettség étezését igazoló hiteles adatokat mielőbb mutassa be. Beregszász város képviselőtestületének azon határozata, mely szerint a város tulajdonát képező Szu□yogbegy alatti kaszálóból egy hold 6 évre 40 frt bérért Friedman Zsigmond beregszászi lakosnak bérbeadatik,óváhagyatik. Izsnyéte község és Ferenczy János munkácsiakos között a község tulajdonához tartozó „Szilas“ nevű erdő ez idei összes makktermés felerészének 400 frtért eladása tárgyában kötött szerződés jóváhagyási záradékkal elláttatik. Szatmármegyének egy g.enth. szertartása magyar püspökség felállítása iránt, továbbá Hevesmegyének az országgyűlés felső háza újjáalakítása tárgyában és Zemplén megyének a kivándorlás megakadályozása ügyében a képviselőházhoz benyújtott spártolás és hozzájárulás végett megküldött felirataik — tudomásul vétettek. Merényi János beregszászi lakos fellebbezése folytán Munkács város képviselőtestületének azon határozata, mely szeriát nevezett képviselőtestületi tagsági jogától megúsztatott, egész terjedelmében megsemmisittetett. Csorna község saját kérelme folytán a tarpai egészségi körből kivétetett, azonban mivel a megyei