Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)

1882-10-22 / 44. szám

44. szám. Beregszász, 1882. október 22. Wik­­ék évfolyam. Előfizetési díjak: ^ 1 Egész évre..............4 frt. V Ki Félévre...................2 frt. KJ X Negyed évre .... I írt. X X Bereg- és Ugocsamegyei nép- x KI tanítóknak s községeknek egész 1*1 évre, előre bekü­ldve 2 frt 50 kr. ||] Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Namény­ utcza 453. Kiadóhivatal: Ho- ------­X Hová az előfizetési és hirdetési Ki díjak s reclamitiók intézendők: J*] Nagy Lajos és Sallay Gyula ^ könyvnyomdája.BEEE&. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI KRÖKKÜ HETIRAP. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELÖSÉGNEK ——————000—0—— MEGJELENIK MINDEZ VASÁRNNP REGGEL. HIVATALOS KÖZLÖNYE. $ Hivatalos hirdetési dijak: KI nyugta bélyeggel s igazolólappal g) egyszeri közlésért: Kj 100 szóig . . 1 frt 40 kr. j|j 200 szóig . . . 2 frt 40 kr. ¥ Magán hirdetések: 50 szóig . . — frt 80 kr. ■ . 1 frt 30 kr. 1 . 2 frt 30 kr.­ X Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények készpénz [§] fizetés mellett fogadtatnak el­­I Nyilttér sora 20 kr. I Egyes szám 10 kr. 100 ^100 szóig ^x200 szóig Szüretkor. Zeng a hegyoldal a szüretelők víg dalá­tól, csikorog a sajtó, özönlik a szőlő édes leve a hordókba, mozgalmas, zajos élet foly a he­gyen mindenütt, vidám kedélylyel gyűjti össze a szőlősgazda a szüreten a gondviselés áldását. Javában foly a szüret, sőt nagyobb részben már be is végződött. Az idő egész héten ked­vező volt, az azelőtti hét egy pár esős napját derült napok követték. Most már elbírálhatjuk: milyen a termés , s a szüret mily mértékben jutalmazta meg a gazdák fáradalmait, költségeit? . . A mennyiség általában középszerűnek mond­ható , azonban a minőség teljesen kielégítheti a várakozást, a mennyiben kivétel nélkül jó bort szűrtünk s igy talán a jó bor értéke kárpóto­­landja némileg a termés csekélyebb voltát. Elő­­legesen egy 3 akós hordó bor árát 20 - 25 ftra becsülik s remélhetőleg az általános érték en­nél lejebb nem száll, hanem inkább emelkedni fog, kivált oly szőlők termésénél, hol a fürtö­kön assza is képződhetett, a­mit ugyan nagy mértékben akadályozott a legutóbbi két - három napi esős időjárás. Sokan talán, a­kik mélyebben nem gon­dolkoznak s alapos számítást nem tesznek, azt fogják vélni, hogy e szerint az említett árral a gazda fáradságai és költségei teljesen meg lesz­nek fizetve. Azonban mi határozottam merjük állítani, hogy még ily ár mellett is — ha azt állandóan megkaphatnék — a szőlőmivelés egy­­átalában nem mondható jövedelmező gazdálko­dási ágnak, sőt csakis „luxus articulus“-nak; leg­alább a jelen évi termés mennyisége, ily árban becsülve is meg, legfeljebb csak a gazda költ­ségeit téríti meg, hasznot egyátalában nem nyújt s csakis rendes jó termés esetén lenne a szőlő­mivelés jövedelmezőnek mondható ; már pedig a tapasztalás szerint legfeljebb öt évre tehető egy jó termő év, mely aztán pótolni volna hivatva a többi rossz, vagy középszerű termésű évek jö­vedelmét. E számítás — bármily hihetetlennek látszik is — egészen alapos­ségibb, számító gazdák bi­zonyságot tehetnek alapossága felől. Mi ennek oka? mi eszközli azt, hogy he­gyeink mivelése egyátalán nem képes magát kifizetni, biztos megélhetési alapot, határozott­övedelmet nyújtani. Kereskedelmi és gazdasági országos viszo­nyaink mostoha állapotán kívül legfőbb indoka ennek mindenesetre egy borászati egye­sület hiánya, és hogy ez nincs, annak pedig mi magunk vagyunk okai. Kárhozatos indolentiánk, részvétlenségünk, csökönössé­­günk temette sirba a már-már életnek, fejlő­désnek indult borászati társulatunkat s lehetet­­en, hogy a legnagyobb szomorúság érzelme ne fogjon el minden szőlős gazdát, minden szüreti időben, ha erre visszagondol. Most már ment­hetetlenül ki vagyunk téve mindnyájan a borke­reskedők változó szeszélyének s önkényének; rabszolgák lettünk, midőn a helyzetet uralhat­tuk volna; tért engedtünk a monopóliumnak, midőn kezünkben volt az eszköz minden idegen beavatkozás nyügző jármát lerázni, s borásza­tunknak a legfényesebb jövőt biztosítani. Boranyagunk kétségkívül a legkitűnőbb, szőlészetünk, pinczészetünk napról-napra virág­zóbb, de hát egyesülés nélkül, magunk erejé­ből nem vagyunk kitartás­képesek, nem moz­díthatjuk elő saját érdekeinket, mert „egyesü­lésben van az erő.“ Vajha e gondolatokat, ez igazságot soha nem felejtené el egy polgára sem a hazának; vajha a jelen szüret is csak egy kínálkozó alkalom volna szőlősgazdáinknak, mely ez irányban ha­tékony hajlamot és szándékot szilárdítana meg keblekben ; vajha a mi már meg volt, de könnyel­műen elveszni engedtük, újra feléledne közöt­tünk; vajha a mink volt, újra igyekeznénk visszaszerezni; vajha ismét akadna közöttünk tevékeny vezérszellem, ki ez ügyet lelkesen fel­karolva, újra létesítené és megszilárdítaná; vajha hamvaiból phőnixként ismét feltámadna borá­szati társulatunk ! Ez eszmék feletti gondolkozást ajánljuk közönségünk figyelmébe e szüreti alkalommal. —­r. Visszaemlékezések Máramaros­­megyére. (Folytatás.) Midőn műkedvelő touristának felcsaptam, s irodám poros ad­áit és vesződséggel járó meddő foglalkozásait szegre akasztva, magamnak egy heti vacallót adtam, mint Herkulesnek, két út között kellett választanom nékem is. Szép mindkettő: megáldva a természet változatosságával, szemet, lelket gyönyörködtető szépségeivel. Az egyik a kassa-jabloniczai vonalon, a Tisza bölcsőjéhez Kőrösmezőre, a másik pedig a Sziget-kirsibábai vonalon, a haza hatá­rának végpontjához, azon szent földhöz hívogatott, hol a Czibó folyó az Aranyos-Beszterczével egyesülve, Magyar­­ország, Erdély és Bukovina között a hármas határpontot megalkotja. Én ez utóbbit, a sziget-kirsibábai utat válasz­tottam, meg akartam győződni: nem-e idealismus s a költők röpke gondolataiban megszületett phantasmagória, hanem komoly valóság az, hogy midőn az ember sarai a hazai föld porát lerázzák s egy gondolkozásában, érzé­sében, testében és vérében idegen nép földjére lép át, a rónaság megszokott látkörétől, a hegyek és béretek ösmert körrajzaitól, a folyam vagy szerény falu vidékétől elsza­kadás érzete borult szemünkbe síró könyet fakaszt. A kassa-jablonczai államutból, a Tisza és Vicsó folyók összefolyásánál, Ohmelli mellett a Trebusa alatti „Tiszahídnál“ kiágazó sziget-kirsibábai útvonal, eltekintve a két oldalán elvonuló vidék természeti szépségei és változatosságainak gazdagságától, mint műszaki építmény is figyelemre méltó. Az igaz, hogy az építő vállalkozó a kicsibá­­bai útvonal köveiből dúsgazdag ember lett, hanem az is igaz, hogy mi azon magasságot tekinve, melyen ezen útvonal átfut, az alföld síkságán lakunk s ám beszéljenek bár­mit az irigyek, az építés természeti és mesterkélt nehéz­ségeinek s az azon vidéket lakó népfaj minden nyitásta irtózó jellemének és ellenszenvének, de még a személy és vagyonbiztonságról táplált primitiv felfogásának leküz­déséhez méltó bér vola a gond teljes napok aggodalmai­val apránként összegyűjtött kiérdemelt gazdagság. A körülbelül 15 mértföld hosszú útvonal egészen a Priszlophegyig mindenütt a Visó folyó medrével egy párhuzamban s a Visó völgyben halad. A Visó folyónak a Tiszába szakadásától kiindulva, Bisztriig, a Visó jobb parton, Bisztritől Petrován s Leordinán át a balparton, innen Alsó-Visóig a jobb parton, Közép-Visón át Felső- Visóig a balparton, innen Mojszinig ismét a jobb parton s ettől Birsáig a balparton vezet. Birsa előtt a jobb partra átmenve, a Sztrimb­rán, Tatárszoroson, Gurafonti­­nán fel a Priszlophegy magaslatára vezető szerpentinák előtt a Visó hídig mindenütt a jobb parton vonul el. Itt elhagyva a Visó völgyet a Priszlophegy 4200 láb magas pontjáig kígyózó vonalakban s hatalmas kanyarulatokban halad egyik hegyoldalról a másikra, folyton felebb és fölebb emelkedik, míg az ágyát képező Priszlop legma­gasabb csúcsát is meghágva, innen az Aranyos-Besztercze balpartján halad s a Czibó folyó torkolatánál Máramarost elhagyva, Bukovinába, Kirsibábáig benyulik. A két part­ján elterülő vidék nyomról-nyomra gyönyörűbb látványt nyújt. Itt még mindmegannyi fabokrétának látszó bükkö­sökben s szórványosan előjövő fenyvesekben gyönyörkö­dik szemünk, am odább már rengeteg fenyvessel boritott magas hegyoldal zárja el a kilátást, melyből a fenyő balzsama által megtelitett levegő szinte özönlik s a beregszászi rossz levegőhöz szokott tüdődet tágulni érzed. Majd meg meredek szédítő hegyoldalon kalauzol, lábaid alatt mély völgykatlan, százados vízmosások ásító üre­geikkel, a távolban pedig Papp Iván és Pietrosz havasok ormain akad meg szemed. A hegyeket még teljes zöld lombozatu fák takarják, csábítólag híva nyugodni árnyéka alá, fentebb már a fenyők örökzöld tűlevelei zizegnek a mint Libanon ezédruna a magasba büszkén egyenesednek. Bocskó és Lonka között a töltés színe alatt mint­egy 10 öl mélységben, sziklás ágyak között folyó Tisza szennyes vizén elmerengve s gyönyörködve az itt elvétve már jelentkező fenyvesek örökzöld színén és összhang­ján, észre sem vettem, hogy útitársaim mit fürkésznek annyira odaadó figyelemmel. „Ott van!“ Mi van ott? — kérdem. — A „Zsidó szikla.“ Valóban három lengyel zsidó alakját ábrázoló sziklaalakzat ül a hegyoldalán; az ábrázolás oly élethű, mintha nem is a természet, de szobrász vésője alkotta volna. A­ki látja e szeszélyes sziklatömböt, nem állhat ellen, hogy hosszasabb ideig ne nézze a természet eme véletlen alkotását. Ha Istóczy Győző és Onody Géza e vidékre vetődve, a zsidósziklára figyelmessé tétetnének, s ha a zsidó­ szikla már réges- régen ott és úgy nem állana, a mint és a hogy most Megyei köztörvényhatósági gyűlés. 1882. okt. 10. 11. (Folytatás.) A beregszászi izraelita iskolaszék által a város képviselőtestületének a népoktatási ügyre fordí­tott segélyösszeg arányos felosztása tárgyában hozott határozata ellenében benyújtott fellebbezés a város rend­­tanácsához azon felhívással küldetik vissza, hogy a ke­resztyén hitfelekezetek iskolái részére nyújtott segély­összeg nagyságának, továbbá az ezen segély­nyújtás jogi indokának és alapjának kellő feltüntetése végett kimerítő elentést tegyen s az ezen szerződésszerű kötelezettség étezését igazoló hiteles adatokat mielőbb mutassa be. Beregszász város képviselőtestületének azon határozata, mely szerint a város tulajdonát képező Szu­­□yogbegy alatti kaszálóból egy hold 6 évre 40 frt bérért Friedman Zsigmond beregszászi lakosnak bérbeadatik,­óváhagyatik. Izsnyéte község és Ferenczy János munkácsi­akos között a község tulajdonához tartozó „Szilas“ nevű erdő ez idei összes makktermés felerészének 400 frtért eladása tárgyában kötött szerződés jóváhagyási záradék­kal el­láttatik. Szatmármegyének egy g.­enth. szertartása magyar püspökség felállítása iránt, továbbá Heves­­megyének az országgyűlés felső háza újjáala­kítása tárgyában és Zemplén megyének a kivándor­lás megakadályozása ügyében a képviselőházhoz benyújtott s­pártolás és hozzájárulás végett megküldött felirataik — tudomásul vétettek. Merényi János beregszászi lakos fellebbezése folytán Munkács város képviselőtestületének azon hatá­rozata, mely szeriát nevezett képviselőtestületi tagsági jogától megúsztatott, egész terjedelmében megsemmi­­sittetett. Csorna község saját kérelme folytán a tarpai egészségi körből kivétetett, azonban mivel a megyei

Next