Bereg, 1882. (9. évfolyam, 1-53. szám)

1882-09-17 / 39. szám

39. szám. Beregszász, 1882. szeptember 17. Wil­­ék évfolyam. $ Előfizetési díjak: sP Egész évre....................4 frt. ||! Félévre........................2 frt. Negyed évre . . . . I frt. X Bereg- és Ugocsamegyei nép- IS tanítóknak s községeknek egész évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. [|) Szerkesztőség : Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Namény­ utcza 453. Kiadóhivatal: Jxj Hová az előfizetési és hirdetési i$i díjak s reclamátiók intézendők: [g [§| Nagy Lajos és Sallay Gyula [|] á', könyvnyomdája. r|i TTP'RW ÍDJJjÍXJJjIt. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKÜ HATIRAF, BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK és A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VALARMI» REGGEL. ® Hivatalos hirdetési díjak : Ki nyugta bélyeggel s igazolólappal j|] egyszeri közlésért: {§] 100 szóig . . 1 frt 40 kr. j|j 200 szóig . . 2 frt 40 kr. $ Mag­án hirdetések: 50 szóig . . 1 frt 80 kr.­­|f¡ ^100 szóig . . 1 frt 30 kr.. ^200 szóig . . 2 frt 30 kr.. tifi Uo j|j Hirdetések s a nyilttérbe­­ szánt közlemények készpénz 1f3 fizetés mellett fogadtatnak el Nyilttér sora 20 kr. $ Egyes szám 10 kr. ifi Megyei hivatalos közlemény. 87. szám. K­V 1882.­A közp. választmány elnökétől. A köponti választmány tisztelt tagjaihoz! A jövő 1883. évre érvényes országgyűlési képviselő választók ideiglenes névjegyzéke ellen benyújtott felszólamlások s észrevételek tárgya­lására a megye központi választmányát Bereg­szászban a megyeház nagy termében tartandó központi választmányi gyűlésre tisztelettel meg­­hívom. A gyűlés a választási törvény 48. §-a ren­delkezéséhez képest f. év és hó szeptember 18-án d. e. 9 órakor veszi kezdetét. A felszólamlások községek szerint a követ­kező sorrendben vétetnek tárgyalás alá u. m. Beregszász, Munkács, Macsola, Hetyín, Závid­­falva, Ignécz és Rákos. Beregszász, 1882. évi szeptember 10-én. A közp. választm. elnöke, Joloszty Czytia, alispán. A közgazdasági előadók. A folyó hó elsején életbe lépett 1882. évi XX. t­ez. értelmében a közigazgazgatási bizott­ságban ezentúl közgazdasági előadók fognak működni, mint a földművelés-, ipar- és keres­kedelemügyi minisztériumnak szakközegei, s ezek az egyes megyék területére legközelebb már ki­neveztettek. E férfiak nem fényes, magas állást vállal­tak; állásuk sem pénzt, sem rangot nem ad, de működésük, az országra, saját vidékükre nézrt nem kevésbé áldást hozó lehet. A nagy közönség ez új hivatáskörrel még ismeretlen lévén, jónak látjuk a szép tisztség feladatával olvasóinkat a „Magyar Pénzügyh­ez. szaklap után röviden megismertetni. Feladatuk: a közgazdaság emelésére befolyni; előmozdítani az ipart, kereskedést és a mezőgaz­daságot, tehát azon három foglalkozást, melyen országunk anyagi jóléte alapul. Már e feladat magában véve is nemes és magasztos, megér­demli a versenyt és magasztos öntudattal tölti el annak kedélyét, ki e feladat megoldásában áldozatkészen anyagi jutalom és előny nélkül közreműködik. Az ipa­rügyeket illetőleg a közgazdasági előadók az 1872. VIII. törvény­­czikkben foglalt ipartörvény alapján megbírá­landó iparügyi kihágásoknak a harmadfokban eljáró közigazgatási bizottságban való előadását a közigazgatási bizottság megbízása folytán el­vállalhatják. A közgazdasági előadó feladatát képezi a kereskedelmi és iparkamarák és ipar­egyesületek hozzájárulásával a működési terüle­tén előnynyel meghonosítható gyári-, kézmű- és házi- vagy népipari foglalkozásokat kipuhatolni, ezek iránt a társadalmi érdekeltséget felkelteni és azoknak az egyes községeknek, testületek és magánosok által nyújtandó anyagi gyámolításá­­nak biztosítására közreműködni. Feladatát képezi továbbá a működési területén eszközlendő és nyilvános pályázattal összekötött szállításoknál közbenjárni arra nézve, hogy a hazai ipar érde­kei kellő figyelemben részesüljenek és hogy a szállítandó tárgyak valóban a hazai ipar által állíttassanak elő. A közgazdasági előadó figye­lemmel kiséri az ipariskolák, ipartanműhelyek és más iparfejlesztési intézmények ügyeit; e vég­ből ezen intézeteket meglátogatja és azok fejlő­dését észleli. Új, ilynemű intézetek felállítása­­alkalmával pedig megbízás folytán vagy önálló­ig vagy a kijelölendő szakközegek közbenjárása mellett tárgyalásokat folytat és javaslatokat tesz. Egyáltalán feladata a közgazdasági előadónak, a minisztériumnak az ipar fejlesztése ügyében tett intézkedéseit támogatni és működési terüle­tének ipari érdekeit előmozditani. A kereskedelmi ügy­eket illetőleg feladati, a közgazdasági előadónak a vásári-, közlekedési- és mértékhitelesitési ügyeknek éber figyelemfel kisérése; a kézi zálogkölcsön-ügy­letről szól 1881. évi XIV. törvényczikk pon­tos végrehatásának, nemkülönben a kereskedelmi szakoktatások ellenőrzése. Feladatuk ezenkívül még a gazdasági viszo­nyokról való közvetlen és közvetett adatgyűj­tésre irányul. Bár minél jobban sikerülne ebbeli feladatuk, bár minél teljesebben ismerhetnék működésük folytán hazánk gazdasági viszonyait. Adatok, pontos és ha adatok nélkül a sötétben tapogatód­zunk, az ország viszonyainak teljes és helyes ismerete nélkül annak javára közremű­ködni, czélszerű és megfelelő intézkedéseket avagy csak javaslatokat is tenni lehetetlen Nem lehet kicsinyleni azon feladatukat sem, hogy a közgazdaság emelése végett szükséges intézkedések iránt javaslatokat tegyenek. Ennek azonban csak úgy lesz sikere, ha a szót gya­korlat kíséri és a népnek tényekben mutattatik meg a haszon, az előny, a­mit a szövetkezetek és velük a jobb gazdálkodás hoz. Áldásteli lehet működésük a szakiskolák körül. Bár sikerülne közreműködésük által elérni, hogy röviden minden megyének legyen legalább egy kereskedelmi- és ipariskolája és legalább egy gazdasági tanintézete. Ipar, kereskedelem és mezőgazdaság ez által nagyban emelkednék. Az ipariskolákra meg azért fektetünk nagy súlyt, mert az ipar fejlődését már mező­­gazdasági és üzleti érdekben is óhajtanunk kell. Mindenek előtt fogyasztókra, biztos piaczra van szükségünk és a legjobb fogyasztó, a legbizto­sabb vevő az iparűző polgár. E­ GY SZÍNÉSZNŐHÖZ. Szüntelen csak érted égek S csak te nálad, csak te véled van a lelkem, S ezer vád tép, kínoz, szaggat A miatt, hogy nem lehetek közeledben. Hát te, a­míg magányodban Lelked a múlt emlékével egybe olvad, Áldozol-e egy-egy perczet Énnekem is s nem feledsz-e mint a holtat? Vagy feledve volna hived, Kit szerelme örök lánggal éget érted S mig másra vár szived minden Dobbanása, lelked felém soh’ sem téved ? Avagy épen gyötrődésem Sem érti már s zord sziklává kövült kebled, Melynek ölén bi­ panaszos, Tört szavaim viscsiangra nem soh’ sem kelnek?. De nem.. oh nem!.. Hitemet még Hy vak kétség hullja nem veti, hányja, — Csak is az én kepzeliamben Merült fel e sötét háti- komor árnya. S bár a csalfa önámitás És a boldog álmák korát még leéltem, Hinni kezdem, hogy nem'­gan A zord való rémes arczcza minden lépten. Biztat a hit, hogy majd egyir Veled csendes kikötőbe visz a végzet, — Enyim leszesz s csak nevedet Őrzendi meg volt oltárod, a mű­szót, Most utunk ha nem is távol, De azért csak két ösvényen — küld vezet, S külön pályán, külön utón Haladva — nem nyújthatunk egymásak kezet. Néhány szó lótenyésztésünkről. (Folytatás.) Az államnak statisztikai adatok alapján körülbelül 7000 darab menlóval kellene leírnia, hogy a tényleges kancza létszámának megfelelő szükségletet pótolhassa, de ez idő szerint csak 1800 menlóval rendelkezik és miután ezeknek beszerzése és fentartása oly költségekkel jár, mely a fedeztetési díjak által legkisebb részben sem térül meg, természetes, hogy a törekvés oda irányul, e csekély létszámot nemzetgazdászati szempontból lehető legjobban értékesíteni, tehát oly vidékeken alkalmazni, hol a megfelelő kitűnő kanczaanyag és a tenyésztők értelmessége a sikert már az első ivadéknál biztosítván, nemzetgazdászati tőkét teremt. Mi tehát már e tekintetben is előnytelen helyzet­ben vagyunk más vidékekkel szemben, mert mi nem hi­vatkozhatunk egy meglevő jó kancza anyag kihasználha­­tására, hanem egy, tényleg selejtes állomány javítását . S Mert — lásd — hátha a nemezis Utolérne, megboszulna vad haragja. S igy szerelmünk mindkettőnket Menny helyett a mély pokolba ragadhatna. —• Nem, nem... igy nem jutnánk czélhoz, E lépéstől egész lényem összeborzad. Boldogságod romba dúlni: Oh! hiszen ez gondolatnak is irtózat!... Szép, ragyogó az a pálya, Melyen haladsz s téged magasra emelhet, — De azért csak itt — ez után, Melyre hivlak, nyilik üdve a kebelnek. Hagyd el hát azt. S mond ki a szót — Mondd, hogy követsz s nem kérdem én tőled: váljon Azt a nagy űrt, mely elválaszt, Hogy lehetne betöltenem, áthidalnom! ? Munkács, 1882. aug. 20. Szalánczy István.

Next