Bereg, 1884. (11. évfolyam, 1-54. szám)
1884-01-06 / 1. szám
1. szám. Szerkesztőség: p Hová a lap szellemi részét illető £4 közlemények küldendők: jpgBeregszász, Namény utcza 453% Előfizetési díjak: ^ Egész évre .... 4 frt. jg ^ Fél évre....................2 frt. pi ?á Negyed évre .... 1 frt. p •jj Községeknek és néptanítóknak É egész évre . . 2 frt 50 kr. jg MNyilttér sora 20, Egyes szám 10 kr.jpBEEEG. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP, Beregmegye hirdetéseinek, a kir. tanfelügyelőség-, az általános tanító-, és a közművelődési egyletnek hivatalos közlönye. 4 Megjelenik minden vasárnap reggel. $ Kiadóhivatal: É ^ Hová az előfizetési és hirdetési p dijak s reclamátiók intézendők: g Nagy Lajos és Sallay Gyula *$ v könyvnyomdája. *rp Hivatalos hirdetési díjak: É M egyszeri közlésért: p 100 szóig • • . • I írt 40 kr. p -4 200 szóig .... 2 írt 40 kr. p ^Hirdetések s a nyilttérbe szánt közremén. msm TÁRC F J E fű biBJUÖTÖÍ* Meghalt az ó év! — a muland^ Éles bicskája vágta el nyakát... ... Iiajta barátim! üljük hát vígan — Mint manap szokták — a halott torát!! Mert szánnak ámultat? — mit sem adott; A jövö adhat — megvan a remény „Éljen az uj év! és éljünk mi is!!“ — Ezt rikkantsuk e szent nap reggelén. — -----------Mi az idő ?! ugyan mi lenne más ?! Kotlós tyuk — a mely fiakat nevel — S mindenik uj év egy-egy kis csibe, — Mely a tojásból sipogva kikel... — Az volt a múlt is, hej de a szakács: A sors — oly szörnyen paprikázta meg — Hogy mint elkészült és megizlelők Könnyünk kieséiért s még most is pereg! De — hála égnek! erős nép vagyunk! — Nagyon megszoktuk már a „paprikást“ ! S a „paprika“ közt egy kis gyenge „bors“ Szegény gyomrunknak többé megse árt! — Hogy ha elbírtuk a „közös ügyet“ „Quota“ „deficzit“ — bliktri!a’biza’!! — Egy kis uj adót tán csak elbírunk?! Hiszen támogat, segít Bosznia (? ?!) ■— De félre bu! — vigadjunk, mint lehet!! — — Igaz: fináncz ur majd „megakcisol“ — Ha nagy hevedbe „verpelétit“ szívsz, Vagy „tokajidnak levéből iszol. — De hisz örülj, ha a fris „ajérért“ Mit göthös tüdőd — be — és ki — lehel. — — Ráczjainkra — a nagyhűségükért Nem vitték még párnád adóba el!! -------De félre bu!! vigadjunk, mint lehet!! Jövőre mindez majd nem igy leszen!! —- Avagy talán a csalfa képzelet Délibábja játszik csak én velem??! ... Nem!! megváltás jön!! „r e s t ó r á c z i ó“ !!! — Mit ígér már is annyi „honatya“ ?!! „Hogy adósságunk, mind törölve lesz S dicsfényben úszik majdan Hunnia!!“ — Már is mit igér! hát ha még tesz is!! — Végrehajtó nem lesz! — azaz hogy egy — Intő például a jövőre majd — A múzeumba — spiritusba megy... -------Fináncz is pusztul! nem... az megmarad! Csakhogy „barátom“ máskép lesz a „sor“ — A ki nem iszik és trafikot szív Ezer perczenttel majd az „accisol“. ... Már is mit igér! hátha még tesz is! ! —* Oh Istenem! heh boldogok leszünk .!! — A bosnorák majd nagylelkűn megbocsát S a rácz plane testvér leszen velünk! — Osztra meg ?! ah mit is ?! — na igen!! Jószántából, — mi tőlünk elszakad ! — Csupán a zsákot tartjuk „közösen“ A sok kincsnek — mit bőség szarvja ad!... -----------No lám, megmondtam: jót ad a jövő! Dicső élet mosolyog majd le ránk „Éljen az új év! és éljünk mi is!! Ezt rikkantsa mindegyre hát a szánk! — S pohárra most! s ha megjön ama nap, Kupára akkor!! s ordítsuk „vivát“ !! — Addig pedig — mint eddig is tevénk — Szopjuk a remény mézes madzagát!! Dabolczy B... ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A „BEREG“ §§4-ik évi, tizedik évfolyamára. Tíz éve, hogy megindult e lap, tíz éve szolgálja tehát megyénk közügyeit. E rövid bár, de küzdelemteljes múltból, melyre önérzettel tekinthetünk vissza, nem csüggedést, de reményt és biztatást vagyunk bátrak meríteni arra nézve, hogy a megkezdett után tovább is lankadatlanul haladjunk, közügyeinket ezután is tőlünk telhetőleg támogatni s előmozdítani igyekezzünk és e czélból megyénk ez egyetlen közlönyét tovább is fentartsuk. Az uj év elérkezése alkalmával ismét a megye nagyérdemű közönségéhez fordulunk tehát, hogy közlönyünket továbbra is becses pártfogásában részeltetni kegyeskedjék. A lap iránya, programmja, szerkesztősége és munkatársai is az eddigiek maradnak, s mig egyrészről a szerkesztőség mindent el fog követni ezután is, hogy a lap bértartalom tekintetében a megyei közérdekek hű képviselője legyen s a legjobb vidéki lapok sorába emelkedjék, addig más részről a jelenlegi kiadóhivatal sem riad vissza semmi áldozattól, hogy a lap külalakja is ízlés és csin tekintetében a közönség igényeinek mindinkább megfeleljen , miért is lapunk ez évben csinosabb kiállítással s finomabb papíron bocsáttatik közre. Az előfizetési ár azonban továbbra is az eddigi marad; az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Az előfizetési pénzeket kérjük — legczélszerűbben postautalvány utján — e lap kiadóhivatalához intézve beküldeni. Beregszász, 1884. jan. 2. A Szerkesztőség és kiadóhivatal. „Bereg“ évi történetéből. Jó iudja? (Felolvasta a lap 10 éves jubileumán, Beregszászban, 1884. év, január he 0-ikén rendezett társasestélyen, Janka Sándor, szerkesztő.) 10 év a világtörténelemben, 10 év az emberiség fejlődésének folyamatában és sokszor még egyes, megállapodott korú s határozott viszonyok közt élő emberek életében is — bizony nem nagy idő, sokszor még említésre sem méltó rövid időszak, melyet néha csak alig veszünk észre, mint egy pillanat elmúlását. A világ, az emberiség, és örökköntartó működésre hivatott intézmények sorsát fensőbb hatalmak intézik, kik előtt a kezdet és vég nélküli idő ily kis szakasza észrevehetetlen csekélység; de a véges emberi erő által létesített alkotásoknál egy évtized lefolyása, különösen a kezdetlegesség korában, esz-( „omne initium durum est“) — igen figyelemre érdemes időszak. Egyletek, társulatok egész jövőjére lehet következtetést vonni az első tiz év lefolyásából. — A gyermek is — lehet mondani —■ az első tiz év alatt fejlődik öntudatos emberré, kiről már beszélni s bírálatot mondani lehet, ha véletlen események a fejlődés rendes menetét meg nem akasztják s a józan okoskodás szabályait meg nem cáfolják. Talán nem mondok valótlant, ha állítom, hogy a mi kis, 10 éves örömünnepet ülő, igénytelen megyei lapunk , a „Bereg“ jövendő sorsát is az elmúlt 10 év döntötte el s illetőleg jövőjét józan emberi számítás szerint az állapította meg, s legalább annyit biztosan állíthatok, hogy mostani irányzatát megtartva, a szélsőségeket kerülve, az arany közép után haladva, kizárólag a köztársadalmi érdekek előmozdítását ismerte el irányelvül — a megyei közönség nem épen dicsérhető pártfogása mellett is — nyugodtan nézhet jövője elé! Mert bírja a megyei értelmiség rokonszenvét, ragaszkodását, s elismerését mindazoknak, kik megyei közművelődésünk oltárán áldozni hivatva vannak; s kik tudják azt, hogy e kis lap megyei életünkben egy oly szükséget pótol s feladatát oly híven igyekszik teljesíteni, mint azt tennie egyáltalában lehetséges! Támadhatnak ugyan időszakonként, más megyék példája szerint e megyében is egyes ephemer érdekű pártlapok , de egy minden irányban elfogulatlanságot és higgadtságot gyakorló, s kellő garantiát nyújtó kiadóval rendelkező lap, mint a milyen a „Bereg“ — múltját nem is tekintve — concurrentiától nem félhet!... E rövid bevezetés után, melyet el nem hallgathattam, áttérek feladatom teljesítésére s rövid vonásokban hű tükrét igyekszem előtüntetni a „Bereg“, — 10 éves történetének. Csak pár évtizeddel ezelőtt is bámulat tárgya, valóságos portentum volt az, ki megyénk fiai közül — bármi csekély mértékben is — a nyilvánosság terén fellépni bátor volt, vagy épen hírlapokba — habár csak vidéki leveleket is — írni merészelt. Oly fejletlenek voltak megyei társadalmi, közművelődési viszonyaink! Sokan vannak még, kik emlékeznek e korszakra! — Sőt bizonyos borzadálylyal tekintettek arra, kiről tudták, hogy hírlapokba is szokott írni. Aki a közéletben szerepelni akart, elegendő volt, ha egyes népesebb névestén, vagy társas összejövetelen vagy hivatalos vadászaton kimutatta ügyességét, beszélő tehetségét s a mulatság minden nemében kifogás alá nem eshető képességét. — Akkor ez volt legnagyobb részben a megyei hivatalos életre nézve a kvalifikáczió megadásának s megszerzésének módja! — Most már nem így van! —Lassanként, az alkotmányos nera bekövetkezése után kezdett csak az elmékben megszilárdulni azon nézet, hogy a hazát nemcsak szóval és karddal, de tollal is lehet szolgálni; s hogy közelebbről a megye szellemi és anyagi érdekeit is sikeresen lehetne előmozdítani azáltal, ha más, előhaladottabb műveltségű s társadalmi életű megyék példájára Vég-Bereg vármegyének is lenne egy, a megye érdekeit felkaroló, bármily igénytelen kis vidéki lapja. Az eszme forrott, s egy ily megyei lap megindítására jeles tollú fiatal erők a programmot is elkészítették. — Ezen, Várady Gusztáv, szépemlékü fiatal író és költő által 1871. decz. 15-én keltezett, saját kezűleg irt eredeti programmtervezet, melyen a kézirat ismerete után biztosan ítélve — még Joloszty Gyula és Hunyady Béla széljegyzetei olvashatók — még most is kezeim között van. JLaiMink mai számához egy féliv melléklet van csatolva ÉVTIZED. Az idők futását mérő homokóra fövenyszemei gyorsan perdülnek egymásután Mily rövid időszak az idő véget és kezdetet nem ismerő futásában egy évtized Mily eltűnő csekély a számszerűleg meghatározott idő, szemben a végtelen haladással, az örök futással, melynek megszűnése elképzelhetetlen, megfoghatatlan, — és egy ily évtized mégis mily nevezetes eseményeknek, az emberi törekvések hány hajótörésének volt tanúja, az élet kü