Bereg, 1884. (11. évfolyam, 1-54. szám)

1884-10-22 / 44. szám

44. szám. Beregszász, 1884. október 22. I Egész évre .... 4 frt. jp Fél évre.....................2 frt. j Negyed évre .... 1 frt. gi Községeknek és néptanítóknak egész évre . . 2 frt 50 kr. p­llNyik­tór sora 20. Egyes szám 10 kr.pBEEEG. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Szerkesztőség: ^ Hová a lap szellemi részét illető ^ közlemények küldendők: Beregszász, Namény­ utcza 453-\ Előfizetési díjak: X-ik évfolyam. d 6 h i­v a t­a­l: • • K­­­a­­­p Hová az előfizetési, hirdetési és a nyílttéri dijak intézendők: ^ Nagy Lajos és Sallay Gyula p könyvnyomdája. |j Hivatalos hirdetési díjak: pi egyszeri közlésért: Jf megjelenik minden vasárnap reggel. •1: 100 szóig .... 1 frt 40 kr. jjj£ 200 szóig . . . . 2 frt 40 kr. ^Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemé­­nyek előre fizetés mellett fogadtatnak el£ rmmtmmmmttwmimmwá'k Bereg megye hirdetéseinek, a kfr. tanfelügyelőség­, az általános tanító- és a közművelődési­ egyletnek hivatalos közlönye. Országgyűlési levél. I. Kedves barátom! Megbíztál, hogy az országgyűlés működéséről időn­ként írjak. Magam is illőnek találom, hogy választóke­rületem s lapunk közönsége iránt ezt a figyelmet tanú­sítsam, ígéretemnek tehát fokozott készséggel teszek eleget. Még eddig bizony nem sokat dolgoztunk. Első összejövetelünk múlt hó 28-án az országház nagytermében volt. Korelnök Toer Antal, körjegyzők, köztük Lónyay Sándor helyeiket elfoglalták s azután a korelnök értesí­tett bennünket, hogy az országgyűlés ünnepélyes meg­nyitása a következő napon, azaz 29-én délelőtti 11 óra­kor, a kir. várpalota tróntermében lesz, és végre a megnyitás után legközelebb tartandó ülés idejét tűzte ki Az ünnepélyes megnyitás helye és némi formasá­gai ellen Irányi Dániel pártja nevében szokott kifogását megtette, arra Tisza Kálmán válaszolt; mindkét szónok az ügynek megfelelő méltósággal s alapos indokolással fejtette ki álláspontját s azzal az ülés eloszlott. Másnap az ünnepélyes megnyitás a szokott forma­ságok közt történt meg, a pártok közül a kinek tetszett eljött, függetlenségi pártit is láttam többet jelen lenni. Ünnepélyes isteni tisztelet után a felsége a trón­­teremben, a­hol mi már összegyűlve voltunk, a herczeg­­primás, a kormány tagjai és a zászlós urak kísérete mellett megjelenvén, helyét a trónon elfoglalta. Kalpag­­ját ekkor feltette s szemüvegét előkeresve, a Tisza Kál­mán miniszterelnök által ez alatt elébe vitt trónbeszédet átvéve, oly hanghordással és tiszta kiejtéssel olvasta fel, h­ogy bizony tanulhatott volna tőle némely képviselőházi jegyző is. Persze, hogy oly mély csend volt, hogy a légyzu­­gás is meghallatszott volna, egyszer csak „brumm-csitt­­csatt“ a trón közvetlen közelében valami csörgés-csat­togás. Nekem rögtön az jutott eszembe, hogy milyen sze­rencse, hogy nem valami muszka trónteremben vagyok, mert most bizonyosan nihilista merénylet gyanúja me­rülne fel , menten megkurtulnánk egy fejjel mindnyájan, de bizony a magyar király tudta, hogy magyar alatt­valói közt van, oda se hederített, mintha semmi sem történt­ volna, pedig feltűnő zaj volt, mert a testőrkapi­­pitány marchalbotját ejtette el s csörömpölése a mély csendben, a királyon kívül, mindenkit meglepett. Azután az országházban rögtön rendes ülést tar­tottunk, melyben a trónbesz­éd ismét felolvastatott s az alakulási munkálatok megkezdődtek. Azóta az idő folyvást az alakulással telt el; a pártok egymással érintkeztek, az egyes bizottságokra nézve megállapodás jött létre s a szavazatok kevés elté­réssel akép adattak be, a mint a pártértekezletekben előre elhatározva lett, úgy hogy a képviselők pártkü­­lö­nbség nélkül ugyanazon szavazatlapokat használták. Mi, beregiek, ki egyik, ki másik bizottságba be­választattunk, magától értetik, hogy a régi katonának itt is több az embersége, s az ilyen magamforma gyenge ujoncz nagyon megköszönhette, hogy az országgyűlési naplók helyes szerkesztésének r­egbirálásáról megbízást kapott. Szja híjába­ roppant sok itt az okos emberi (ide ne írd szerkesztői megjegyzéskép, hogy „fele is elég volna.“) Különben az ülésszak kezdetéről azt jegyzem m­eg hogy a pártok csoportosulása s a tagok egymássali érint­kezése arra enged következtetői, miszerint a ház tagjai türelmesebbek s ekép a tanácskozások higgadtabbak lesznek, a mit a ház méltósága érdekében mindenk óhajt. Az alakulás befejezte után első érdemleges mun­kája a háznak a trónbeszédre adandó válaszfelirat szer­kesztése. A felirati javaslat elkészítésére választott 21 tagú bizottság által, a többség szellemében szerkesztetten kí­vül, már annak előterjesztése alkalmával benyújtott s felolvasni kért egyet Andreanszky Gábor báró az anti­szemita párt nevében, melyet az elnök a ház figyelmet­lensége közt felolvastatott. Ugyanekkor benyújtotta Si­monyi Iván saját javaslatát, mely szintén antiszemita szellemű s hogy az is fel nem olvastatott, csak azon múlt, hogy ő maga nem kívánta. A f. hó 15-én kezdődött felirati vita alkalmával — a­mi a dolog természetének jobban is megfelel, ismét beadattak a „48-as függetlenségi“ és az „egyé­üi­­ ellenzéki“ pártok válaszfelirat javaslatai. E szerint a ház asztalán öt javaslat fekszik. A vita elég higgadt rendben foly. Az antisemiták súlyt fektetnek arra, hogy a házon kívül nagy kedveltségnek örvendenek. A függetlenségiek a köztük létesült újabb egyes­­ség hatása alatt szintén több tekintélylyel lépnek fel. De van ezeken kívül egy párt, melyben a legtöké­letesebb egyetértés uralkodik és nem csekély zajt okoz: ez a Pulszky Ferencz pártja. — Hát hogy ne lenne köztök egyetértés, mikor csak egy magából áll, az öreg úrból. Ez a párt a legegységesebb valamennyi között, értekezletet is tart olykor-olykor, már t. i. a­mikor kedve jön az öreg urnak a monologizáláshoz. — Milyen jö­vője leend, nem tudom, hanem annyi igaz, hogy már is érezhet­i jótékony hatását abban, hogy humoros beszédein jól kineveti magát a tisztelt ház s pompás étvágya lesz utána. Őrizze az ég e pártot sokáig a szakadástól és feloszlástól ! Viszontlátásra 1 Budapest, 1884. október 13. barátod Levelezés. Nagy-Szöllős, 1884. október 8. Nagy-Szőllősnek a következő télen élénk társadalmi élete lesz, mert több olyan intézmény fog életbe lép­­tettetni, mely a társadalomnak okot szolgáltat az össze­jövetelekre. Nemcsak ezen czélt fogja azon nemesen gon­dolkozó társaság elérni, mely a társadalmi élet élénkítésére törekszik, hanem alkalmat szolgáltatand a rokonérzel­­műek és gondolkozásúak találkozására is. Első­sorban említenem kell az újonnan megalakult férfidalkört. A dalkör a dal művelésével hivatva van a kedélyre hatni, hazafias, nemzeti dalok előadásával a nemzetért lelkesí­teni, a dalestélyek tiszta jövedelmével jótékonyságot gya­korolni. Szép jövőt jósolok e dalkörnek. Tagjai műveit férfiak, a dalkör eszméjéért lelkesednek és erős akarattal törekesznek arra, hogy Ugocsa megyének jó férfi-dalköre legyen. A dalkör megalakult és munkáját már megkez­dette. Említenem kell továbbá e téren tartandó népszerű felolvasásokat. A felolvasások kétféle irányban fognak megtartatni. Lesznek népszerű előadások a földmivelők és vinczellerek részére, továbbá tudományos felolvasások a raivelt közönségnek. Lesz e télen át egy-két műkedvelői szini-előadás és hangverseny. Szép a program. Mindenkinek nyílik munkatere mindenki érvényesítheti tehetségeit hivatása szerint. A siker a férfi dalkör tagjainak ügybuzgóságától és kitar­tásától függ. Fennáll a harmadéve létesített polgári fiú- és le­ányiskolai dalkör. A növendékek a tanári kar vezetése alatt évről-évre a téli időszakban szegény tanulótársaik felsegülésére dal­estély­t rendeznek, a­mely dalestélyek rendesen 70—90 frtot jövedelmeznek a jótékony szélra Nagy-Szöllős város elemi és polgári iskolai ügye is fejlődik, így az 1884/5. tanév elején tanterem és tan­erő hiánya miatt 50-nél több növendék nem volt felve­hető az állami iskolába Az áll. polgári iskolának 3, az elemi iskolának 1 éves múltja van. Ezen idő alatt az állami iskolák szépen haladtak czéljuk felé. A folyó tanévben 330 tanuló nyer oktatást az ál­lami elemi, polgári fiú és leányiskolában. Az ugocsamegyei általános néptanítóegyesület is igyekszik feladatának megfelelni Lassan halad előre, mert igen sok akadálylyal kell megküzdenie. E kis megyében 100-nál több tanító van. A gyűlésekre alig jár a fele A tanítóegyesületnek jelenleg 73 tagja van. Hogy élénk egyesületi élet mellett mennyi jót és nemest lehetne népnevelés téren létesíteni, arról felesleges beszélnünk Volt erről szó már igen sokszor úgy a szak-, mint vidéki lapokban. Ezen becses lap is hozott e tárgyban nem egy érdekfesztiv és figyelemre méltó közleményt. A Gr. D. baj­kutforrása a viszonyokban keresendő. Csak a körül­mények változásával fog a tanítóegyesületi élet új erőt nyerni A 73 tagnak fele nem tette le a zászlót­ küz­deni, nemesen munkálkodni fog azon jeligék szellemé­ben, a­melyek ezelőtt 2 évvel a zászlóra felírattak. Rövid értesítésemet Nagy-Szöllős városában végbe­menendő események elsorolásával kezdettem, folytattam a népnevelésen, mint megyei ügyen, mert Nagy-Szöllős mint központ, vezérszerepre van hivatva, működése kell, hogy az egész megyére kihasson. Ha Nagy-Szöllős előre tör, magával ragadja vidékét is. Sokat várhatunk ezért a férfi-dalkörtől, ezen uj, lelkes testülettől. Nevelni fogja a közönséget s igy működése kihat a népnevelésre is. Az újonnan megalakult férfi-dalkör — azt hiszem közvetve és közvetlenül sok szép eszmét fog megtes­tesíteni. Adjon a magyar nemzeti ügy terjesztésének gondolata minden egyes tagnak erőt, kitartást!­ r. 1.­ ­ Csergóczi Nepomuk levele báró Lupákhoz. Milyrül tisztelt Baro ur! Miotatul Csokonay Vitiz Mihal megírta bika-egerék sarczat,nem jáczota fontozs szerepet kicsinké egiranyira, mint jacza most. Beszilnek rala mint retenetezs szörnye­­tegrül, melytül magat embernek nem megvid­eni lehet. Befurja magat palotába, kunyhóba, kosztos társnak sze­­gegve mindenkivel, megosztva vele mindenapi kenyért. Nem valogatozs. Bagaria csizmát ipen olyan toapetitusal fogyasztja mint piskótát. Nincs megvan elete zár, betörő tolvaj modjára lyukat fúrja magzar falán, s oly kiváló paszioval daralja is őrölje búzát, mint a karmelik malom riszvinyes kilencz közül. Macskára anyut se hajtya, mint utczai lingar városi hajdúra. Minap lefoglalta alami vigrehajto szomszidomit bú­zát. Könyeben lilekzet gazda, gondolta: most biros zár alata van övi buzája, csak nem merje talán haza nyúlni franya egri? — Aj, dehogy nem merte! Felfalta égiszét. Tesik elene zartöris miata vadat emelnyi. Felfalta mind, csak ott hagyta övi hagyatikat, de a mire nem kivetni szoktak szazalikot. Panaszkodtak termelő gazdak, hogy nincs meg­megvan ara buzanak, mert nincs kivitel, belfogyasztazs pedig csekily. Na van am mostani belfogyasztazs, csak­hogy nincs köszönet bene. Száz meg száz csapas jute adófizető közönségre, de azir vigrehajtazs nem csendesegye. Adovigrehajtok latyak rózsaszínben világot; mondjak: van büsig, legszeginyeb embernek izs megvan sok jaro joszaga. (Persze egereket mu­tan szamityuk „jaro“ jószág közi, mert soha nem megal, mindig jár.) Franya sok egir megete sertisek előle perezs mák jelentikeny riszti, sertistarto gazdák fájdalmára. Jöte azonban őszi eső, azóta halandóság nagy egerek köze­­pete, sertisek pedig gyarapogjak magokat, kivált mióta mitermazsas fiskális barátom meghozta még mitermazsa­­sabb újságot, hogy „Csereerdő“ mákját megkapják ser­tistartó gazdák (vagyis, ovik sertis); örvendetes hírnek hallatára mig vikony termetű Lukovits polgártárs is örömiben annyira meghízta, hogy kit ujnyi szalona ha­sadna tirde kalacsaiul. Tiszaháti képviselö — kinek pol­gárság köszönhetve makk-kirdis kedvező megoldását — lelkezs ovacziokban részesül, tiszteletire szalonabol fognak spitenyi monumentális emlékoszlopot. Kár, hogy milyrül tisztelt barátom nem lehet ta­núja lilekemelő ünnepilynek, alázatos szolgája Csergóczy Nepomuk. Vegyes hírek. * Lapunk jelen rendkívüli száma egy féliven jelenik meg, a rendes szám vasárnap egész íven fog jönni. * A helybeli műkedvelők értekezletéből kibo­­csájtott taggyűjtő ivén már szép számmal vannak alá­írva ajánlkozók, kik az előadásokban részt venni készek.

Next