Bereg, 1884. (11. évfolyam, 1-54. szám)
1884-10-19 / 43. szám
43. szám X-ik évfolyam. Beregszász, 1884. október 19. Szerkesztőség: " Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők:Beregszász, Namény utcza 453-0 2 Előfizetési díjak: Egész évre .... 4 frt. Kél évre.........................2 frt. Negyed évre .... 1 frt. Községeknek és néptanítóknak egész évre . . 2 frt 50 kr. SNyilttér sora 20. Egyes szám 10kr|BEREG. TÁRSADALMI ÉS MEDVE!ÉRDEKŰ HETILAP. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési, hirdetési és nyílttéri dijak intézendők: Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. Hivatalos hirdetési díjak: egyszeri közlésért: 100 37őig . . . . 1 frt 40 kr. 200 szóig . . . . 2 írt 40 kr. Beregmegye hirdetéseinek, a kir. tanfelügyelőség, az általános tanító- és a közművelődési egyletnek hivatalos közlönye. Megjelenik minden vásárnál reggel. »Hirdetések s a nyilttérbe szánt közlemények előre fizetés mellett fogadtatnak ( Megyei hivatalos közlemény. 8438. szám. K. I. 884. Beregmegye alispánjától. Valamennyi szolgabirónak Beregszász és Munkács város rendezett tanácsának. A beregszászi m. kir. illetékkiszabási hivatal kezelésének folyó évi márczius hónapban eszközölt megvizsgálása alkalmával kitűnt, hogy a községek elöljáróságai részéről az 1883. év folyama alatt csupán 233 haláleseti felvétel terjesztetett be, tehát a tényleg bekövetkezett elhalálozásoknak 120 része sem lett bejelentve; továbbá, hogy az egyes községek elöljárói az illetékkiszabási hivatallal a bekívánt és az illetékkiszabásra szükséges adatokat többszöri sürgetés daczára sem közlik, minthogy ezáltal nemcsak az illetékügyek rendes kezelése nagy mérvben nehezíttetik, de azonkívül a kincstárt is tetemes kár érheti, mert az 1883. 44. törvényczikk 90. §-nak határozmányai szerint a kincstárnak az illetékekre való joga elévül, ha az illetékszabás a jogügylet bejelentésének vagy a haláleset bekövetkezésének napjától számitandó öt év alatt nem eszközöltetik, — annálfogva felhivom a tek. szolgabíró urat és városi tanácsot, hogy a községek elöljáróit hivatkozással a fennálló szabályokra szigorúan kötelezze el a haláleseti felvételek pontos beterjesztésére, valamint a bekívánt adatok gyors bejelentésére és pedig oly hozzáadással, hogy jövőben netaláni mulasztások esetében az illető elöljárók a törvényes bírságok megfizetésében fognak elmarasztaltatok Beregszász, 1884. évi október hó 11-én. Joloszty Gyula, alispán. Elnöki megnyitó beszéd, melyet dr. Perényi Zsigmond főispán e méltósága, mint az egylet elnöke tartott a beregmegyei magyar közművelődési társulat közgyűlésén Beregszászban 1884. okt. 5.)*) Tisztelt uraim! Üdvözlöm önöket s habár reméltem, hogy egyletünk tagjai nagyobb számmal fognak a mai közgyűlésre megjelenni, — ezen, többek távolléte miatt gyérnek mondható megjelenést nem veszem az ügyünk iránti buzgalom hiányának; nem vehetem annak, mert az felette *) E tartalomdús programmszerű elnöki beszédre a nemes ügy érdekében kiválóan felhívjuk olvasóink figyelmét. Szerk. szomorú világítást vetve e megye társadalmára! nem vehetem annak azért sem, mert úgy tapasztaltam, hogy Bereg megye közönsége mindenért, ami szép, jó, nemes és hazafias — tud és szokott lelkesedni; hogy ne karolná tehát fel lelkesedéssel egyletünk ügyét! Mert hiszen nemes a törekvés, mely bennünket társulásra ösztönzött; nemes a czél, mely bennünket egyesitett. Terjeszteni a világosságot — ha eleinte gyönge pislogó mécscsel is; behatolni a sötétség tömkelegébe, igyekezni azt eloszlatni; oda törekedni, hogy az ember, az isten képére teremtett, tehát a legmagasabb eszménynek megfelelő lény, — megadatván az eszközök — levetkezze magáról a pusztán állatiasság sötét burkát s neki indulhasson azon útnak, mely az ideál elérésére vezet: ez a törekvés, ez a czél nagyobb vonásokban; kisebbekben pedig: a nevelés, az ismeretek beoltása által a köznépnél oda törekedni, hogy azokból a hazának hasznos, felvilágosodott polgárai, a társadalom egyes rétegeinek helyeket megálló, öntudatos tagjai váljanak. Ez czélja a mienkhez hasonló alapokon nyugvó, hasonló viszonyok közt működő közművelődési egyleteknek. Az egyes felekezetek tartanak fel iskolákat, nagy megerőltetéssel; tudjuk, hogy közoktatási kormányunk mily összegekkel járul évenként megyénkben a népoktatás fejlesztéséhez, de ez mind nem elég, nem felel meg a szükségletnek. A felekezeteknek e téren a nemes törekvéseit, a kormány buzgóságát társadalmilag kell elősegíteni, kivált ott, hol oly nagy a hátramaradottság, mint nálunk s annyi a teendő a népnevelés, kisdedóvás, népiskolák terjesztése s fejlesztése terén. És azért tudom, hogy mi örömmel tesszük le áldozatunkat a bennünket egyesítő nemes eszme oltárára, és hiszem, hogy Bereg megye minden fia, ha átérzi törekvésünket, készséggel fog filléreivel annak elősegítéséhez hozzájárulni. Maholnap ezer éve annak, hogy a magyar faj itt államot alkotott, tőle idegen fajok között, idegen fajok által körülvéve, világrendítő események — most a kelet, majd a nyűgat világtörténelmi hullámcsapásainak kitéve, annyi balszerencse, kedvezőtlen konstelláczió közt, imre maroknyi faj ma is fenáll a magas jellegében, ősi, csakis az idők kívánalmai szerint változott institutióiban, ma is államot alkot. A történelem megdönthetően igazsága vésője mondja és mutatja tehát, hogy a magyar faj államalkotó elem s hogy e fajnak van missiója!... Türelmesség volt a magyar faj politikája mindig; nem fosztott meg senkit nemzetiségétől ; nem igyekezett absorbeálni, mint uralgó a gyöngébbet, más fajok, más népek példájára, csak egyet tett: megosztotta szabad alkotmányának áldásait testvériesen az általa uralt nemzetiségekkel, és talán ez nem tetszik horvát, román stb magam sem tudom milyen atyánkfiainknak, hogy megtanítottuk őket arra, mi a szabadság, részeltettük őket s részeltetjük ma is a szabadság malasztjában. És vajon mit akar ma a magyar állam? Mily törekvésének istápolására egyesültünk mi, és a mienkhez hasonló egyesületek? Elősegíteni a népnevelést, terjeszteni a magyar kultúrát, módot nyújtani, hogy a nem magyar anyanyelvű elsajátíthassa az állam nyelvét !... Tartsa meg mindegyikünk nemzetiségét, beszélje anyanyelvét s fejleszsze azt; de beszélje az állam nyelvét és vegye be magába a magyar kultúrát s tanuljon magyarul gondolkodni, mert mindez csak hasznára leend. És ez ismét ugyanazon jelenség; Demceak magunk fajára gondolunk; de az idegen nyelvű fajoknak is azt mondjuk: „testvéreink! íme baráti jobbunk, bizalommal nyújtjuk, ragadjátok meg bizalommal; ki akarunk emelni az elposványodásból, jöjjetek velünk, megmutatjuk nektek az utat, haladjatok velünk együtt azon utón, mely a cultura melegítő, éltető Bugárai körébe vezet!“... T. uraim! Szép a théma, lelkesítő, — hoszszasan lehetne vele foglalkozni; de midőn jár TARCZA. ÓDA HALÁSZ FERENCZ MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐ UR ARCZKÉPÉNEK LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLYÉRE. (Szavalta az ünnepélyt berekesztő banquetten, szerző.) Múlékony a földi kincs, a vagyon, Elpusztul és nem ad boldogságot; De ha lelkünk nem marad parlagon , túl az égig, a magasba hágott; Ha a szellem örökégé fénynyel Világot, a porhüvely sem vész el!... Elvész ez a nép tudomány nélkül, Rabigába hajtja a bősz ellen; De — bár felénk viharfelleg készül — Nem rettegünk észszel fegyverzetten ! Mert többé nem a nyers erő uraló, Tudomány az, mit nem érhet kudarcz! Te vagy, Mester, kormányosa, őre, Hogy e szent tűz, mivel teóg, tudomány Terjedezzen, haladjon előre S lépjen be a kunyhók szűk ajtaján! S legyen a nép — e tűztel ihletve — Boldog hazának művelt gyermekei Biztos kézzel munkálod, vezérled, Hogy az erkölcs a „honnak talpköve“ Ne juthasson romlásba, veszélybe; S e szép hon, mit annyi vér öntöze Ne inogjon s rendüljön meg soha; Bár szép jövő jöjjön vagy mostoha! Nekünk szerzék délczeg kapáink Szent örökül e szép magyar hazát; Miként kell ezt szeretni, imádni?! Óh tanítsad, hogy szivünk hassa át! Hogy a haza igazi szerelme Gyermekinket tettre vezérelje!... Terjeszszed az igazság, szabadság Életadó nagy nemes igéit; Ezt hirdessék, csak ezt hangoztassák Vérrelázott hazánk földén végig ! Népiskolánk talaján, fövényén Viruljon a nemes polgáré ra ny. ....És mi most a nevelés porondján Melletted bűn küzdő napszámosok, Kiken talán ócska nadrág s dolmány; De szünk minden jóért szépért dobog; Mi, tanítók, mit kivárjunk Neked? Mivel tegyük szebbé ez ünnepet?! Nem rakhatunk kincset lábad elé, Nincs aranyunk, tömjénünk és mirhánk Hogy, kik hajdan mentek kelet felé: A bölcsekkel versenyezni bírnánk; De szivünkben igaz a szeretet: Vedd emlékül...ezt adjuk mi Neked! S Te, vezérünk, — lengesd azt a zászlót, Vidd elől az eszme szent csatáin, úgylobogtasd, hogy ne érje gyász, folt... Előttünk ez lesz a legdrágább kincs, És küzdünk, — az Égtől erőt kérve Azért, mi e honnak lesz üdvére! Lobogtassad messze fénylő lánggal A tudomány égő szövétnekét, Tied a dics, ha ez messze szárnyal, Ki élted e nagy ügynek szenteled S visszahangzik mindenek keblében: Halász Ferencz soká-soká éljenIII Bencés Gusztáv.