Bereg, 1885. (12. évfolyam, 2-52. szám)
1885-10-18 / 42. szám
biztosít, addig a nagyközönség érdekeit is mindig szeme előtt fogja tartani, amire — úgy hisszük — saját érdekében felesleges őt kérnünk is! Véleményünk szerint becsületes üzletember az, aki az eladási anyag árcsökkenése esetén kínálkozó előnyben vásárlóit is kellő mértékben kívánja részesíteni s minden kereskedőnek s iparosnak önmagától, nem a kényszerűség hatalma folytán, ez eljárást kellene alkalmaznia s ki ezt nem teszi, azt előbb-utóbb eléri sorsa! De minthogy az eladásnál a vétel mennyisége nyújtja az előnyt s igy a fogyasztási czikknél is a vásárlók minél nagyobb tömege képesítheti az elárusítót a lehető legjutányosabb ár melletti kiszolgálásra: szükséges, hogy sorakozzunk minél többen s vegyük pártfogásunk alá azt, ki már első fellépése által bizalmunkra teljesen érdemessé tette magát s a hús árának lejebb szállítására nézve oly hathatósan befolyván, már ez által is nagy anyagi eredményeket okozott a fogyasztó közönségnek s kivel most már a drága húsárakból meggyapjasodott régi derék szállítóink minden áron talán azért akarnak versenyezni, hogy őt elnyomva, magok közül elűzve, ismét minden a régi kerékvágásba essék vissza! Szép dolog az a szabad ipar, szabad verseny , de csak úgy, ha abból a közönségre is háramlik némi előny !. .. Egyébként is, a mi marhahúst eddig részünkre városi mészárosaink kiszolgáltattak, mint egy igen mély gondolkozású barátunk nemrég igen helyesen megjegyezte, nem volt más, mint a mediatizált füj, mert nem igen volt még alkalmunk látni beregszászi vágószéken egy becsületes vágómarhát sohasem, melyet hizlalóból hoztak volna az elárusításra, hanem kaptuk mindig a legelőről a vén és sovány marhák húsát, melyen még igen sokszor igen erősen érzett a nem eléggéközvetített* mezei füvek illata. Ilyen húst bizonyára szolgáltat részünkre az uj mészáros is! Ajánljuk őt közönségünk bizalmába s pártfogásába mindaddig, mig a nagy közönség igényeinek megfelelni készséggel igyekezend s míg a beléje előlegesen helyezett bizalomra érdemtelennek nem mutatja magát! Ez legyen erkölcsi fegyverünk az irányunkban hosszú idín keresztül tanúsított méltatlanságok ellen! Az új üzlet megnyitásáról bővebb felvilágosítást hirdetési rovatunkban talál az olvasó. Felhívás a »Szegény beteg gyermek-egyesület” érdekében. A népszám és miveltségi állapot képezik a nemzetek erejét. A felejthetetlen emlékű gróf Széchényi István, akinek nevét minden hazáját szerető magyar kegyelettel említi és dicsőíti, de fájdalomgyakorlati elveit és példáját ez ideig vajmi kevesen követték, nem egyszer jajdult fel azért, hogy kevesen vagyunk, és hogy nincs meg köztünk a kellő egyetértés, ő tanított meg az egyesülésre, mely mód által vagyunk képesek nagy eszméknek életet adni. Nemzetünk a statisztika adatai szerint nem tartozik ugyan még a kihaló félben lévő népek közé, — ha — Csihaj dádé! — kiáltja Csobán Pali a bóbiskoló czigánynak. Hát melyiket húzod te?.... Ne a busát keresd, hanem a vigabbját válogasd !... Azt húzd nekem: „Eresz alá fészkel a fecske!“ ... A sandaszemű czigány engedelmeskedik a parancsolatnak. Ráhúzta a víg menetű dalt, melyre is Csobán Pali nagy ujjongatások közt ugrik ki a szoba közepére, negédesen veregetvén ártatlan csizmaszárait. Kincses Feri nem állhatja meg szó nélkül a dolgot. Odakiáltja Csobánnak a gúnyverset: „A ki tánczol magát)»’, bölefék a nyakába !“ — Hallgass bilaj! — felel vissza Csobán, aprózgatva a lépést. Kincses Feri visszavág: „Járjad bolond, járjad ! Törjék el A lábad !“ Csobán Pali elveszti türelmét. Nekirugaszkodik a gúnyolódó legénynek, hogy majd emberségre tanítja, de e pillanatban hátulról nyakonszoríttatik, mely szorításra dühe csillapodni kezd. Haragos tekintettel néz hátra. — Ne komolj, hó! — szólítja meg a nyakonszorító ember. — Azt akarod, hogy a földhöz teremtselek ? — Bocsásson kend! — Nem bocsátalak biztón, édes fiam. Talán csak nem ettem bolondgombát. — Bocsásson kend, ha mondom, mert... — Ne te, né, hogy rugódozik!. .. Azzal odahajolt hozzá s füleibe súgott valamit, melytől Csorbán Pali egyszerre „megjuhászodott.“ Jól van hát, — monda — jöjjön kend velem, szaporodása épen nem a legkedvezőbb, és ennek fő okát a gyermekek nagy mérvű halandóságában találjuk, úgy a fővárosban, mint még inkább a vidéken. A fővárosban az utóbbi évek kimutatásai szerint 1000 halálesetnél 541 a gyermekekre esik, másuttföllép ,hol a gyermekélíezés úgyszólván gyakorlattá vált, mely tény az országtöbb megyéinek alispáni jelentései által szomorú valóságként van kitüntetve) még sokkal kedvezőtlenebb. Ezen baj épen azért, mert a társadalmi élet hiányaiból ered, hová a hatalom keze legtöbb esetben el nem ér, csak társadalmi utón és ennek egyesült ereje által orvosolható. ínség és ez által táplált és burjinozó erkölcstelenség fő okai e társadalmi betegségnek; a szegény nő, kinek sokszor nincs meg a betevő falat kenyere, még kevésbé bir gyermekeit éltető erő és képességgel, számtalanszor bűnös kézre tevés nélkül is a Családi áldás átokká válik; még elszomorítóbb azon szerencsétlen nők helyzete, kik a városokban szolgálva anyákká lesznek, s ezáltal úgy maguk, mint csecsemőjük a pusztulás örvényébe sodortatnak. Hány szerencsétlenné lett nő lesz évről-évre munkaképtelenné? hány a társadalomnak talán hasznossá válandott, de minden esetre fajunknak létszámát szaporítandott gyermekről szólhatnának a rendőrség és fenyitó bíróságok bűnkrónikái? a kórházak, tébolydák és temetők őrlői ? és hány szomorú esetről hallgatnak a folyók néma hullámai? Mentői több az ily szerencsétlen család vagy családtag, annál többet szenved az ország anyagi jólét, szellemi és közművelődési fejlődésében. Ezen országos baj komoly megfigyelése mellett, alakult meg az apostolok napján f. évi június hó 29-én az ország szivében, fővárosunkban a „Szegély beteggyermek egyesület,“ mely a magyar faj megerősbítésére törekvő országos áramlatnak ki nem térve, akkor, midőn a külföldön lakó hazánkfiai betelepítéséről nagy országos áldozatokkal is gondoskodunk, midőn a hazafias kegyelet által indíttatva a holtakat sírjaikból is hazánk földjébe kívánjuk szállíttatni, nemzetünk és fajunk erösbítésére hazafias kötelmeink legelsőjének tartottuk arról gondoskodni, hogy a hazánk földjén szülöttek és azok szülönös életben a hazának megtartassanak. E hazafias, de egyszersmind nagy áldozatokat igénylő egyesületünk czélja a következő: a) Praeventive elhárítani az emberi létszám veszteségét az által, hogy egészséges anyatej és gyógykezelés hiányából vésztőknek indult kisdedeknek ingyen egészséges dajkát és gyógyszert ad; b) a szegény, erkölcsileg elzüllendett szalonokét, míg munkaképesekké válnak, ingyen is táplálni és arravalóságuk esetén mint dajkáknak elhelyezéséről gondoskodni, megmentvén őket a jövőnek. Hogy hazafias és jótékony egy életünk polgártársaink mindegyikének nemes törekvésünk elérésében nekünk segédkezet nyújtani alkalmat adjon, a Nagyméltóságú Belügyimnistérium által jóváhagyott alapszabályaink 4-ik §.-ával gondoskodtunk arról, hogy nemcsak a 200 frtot fizető alapító és 50 frtot fizető pártoló tag, hanem minden egy évre 3 frtot fizető rendes tagnak jogában áll beteg gyermekeket és szülőnöket ingyen táplálás, gyógyítás és támogatásra ajánlani, miáltal jótékonyságot nemcsak a gazdag, de a legszegényebb is, nemcsak közvetve az egylet által, hanem közvetlenül tényleg gyakorolhat. Törekvésünk a társadalom vallás, rend, rang és nem-különbség nélküli mindazon tagjait egyletünk körébe bevonni, kiknek faj- és vallásgyűlöletet szító szenvedélyektől ment szive emberileg érez, ki hazafiasan gondolkozik és belátni képes a római nagy államférfit! Cicero ama mondatának igazságát, hogy „olyan az állam, minő polgárokat nevelünk neki.“ Midőn fennebbiekben előadott czél elérésére ? Nagyméltóságú gróf Károlyi Sándorné védnöksége alatt egyesültünk, tettük azt azon biztos hitben, hogy polgártársaink nemes szivénél nagy horderejű hazafias törekvésünk visszhangra talál, és nem találkozand magyar ember, ki saját társadalmi betegségének orvoslása elől szűkkeblűen elzárkózzék. Most is ezen hitben in. Ladang János, a falusi bakter (mert ő volt a nyakszoritó) mosolyogva lépett ki a legénynyel az utczára. IV. Ladang János, a falu baktere, érdekes alakja volt Lápfalvának mind testi, mind szellemi tulajdonaira nézve. Ami testbeli állapotát illeti, hosszúra volt kinyújtva teste állománya, miért is a gúnyolódó falusiak „nyurga“ Ladangnak nevezték el. Száraz testalkatának vékonyra hagyott nyakrészén felette nagy fej bimbálódzott, mélyen minden hajszál — egymástól meglehetős távolságban — az ég felé áhítozók, ha ugyan e kívánság lehetőségét nem gátolná a nagy karamu zsíros kalap, mely mintha a nagy fejnek elmaradhatlan kelléke volna, sohasem emelkedik fel megszokott helyéről. Aszásnak indult lábszárain oly nagy lábfej volt a hozzáposzoltatott, szárától végiglen ránczcal ékített csizmába bújtatva, mintha csak iramszarvas-fogásra készülne a lappok hómezején. Kezei a rendesnél jóval felülemelkedő vállakról oly hosszan nyúltak le egészen az alsó lábszárig, mintha egy részét kezének kölcsön kérte volna; e mellett egész testállása olyforma képet mutatott, mintha folyvást a földön keresne valamit. Mindeme testi hátrányok daczára, lelki tulajdonait a mi illeti, ahhoz fogható ugyan nem volt a faluban. Valóságos rókatermészete volt a vén Ladangnak. Abba volt egyetlen öröme, ha ravaszságával másokat rászedhetett. Templomba soha nem járt, azt mondta: jár a felesége ő helyette is , ő nem ér arra, mert bakter. Ilyen alak volt a mi Lulangunk, ki Csobán Palival kilépett a korcsmából. (Folyt, köv.) tezzük tiszteletteljesen felhívásunkat az 5/. alatt csatolt aláírási ívvel a tvk. szerkesztőséghez, hogy jótékony egyletünkbe alapitó-tagként belépni és hatósága területén mentül számosabb tagokat gyűjteni, a gyülövet pedig hozzám (II kér. Hattyu utcza 8. sz. a.) a befolyt összegeket pedig közvetlenül „a magy. orsz. központi takarékpénztárhoz“ Budapesten postai utalvány utján (melyen a gyűjtő iv száma volna megjegyzendő) megküldeni szíveskedjék. Különös tiszteletem kijelentése mellett hazafiui üdvözlettel lr. bán 11 p/l József Talxuly József M. T. Akadémia tagja, titkár, cs. kir. kamarás, alelnök Vegyes hírek. — Joloszty Gyula, megyénk alispánja, egy átiratban felhívta Ugocsa megye közönségét, hogy Beregmegyével egyesülten alakítsanak egy gazdasági egyesületet. Az e hó 5-én Nagy-Szöllösön e végből összehívott ugocsai gazdasági értekezlet azonban kimondta, hogy elsőben önerejükből próbálják meg ily egylet alkotását s csak ha ez nem sikerül, lesznek hajlandók az egyesülésre. Félő, hogy a gazdasági egyesület alkotásában az ugocsaiak megelőzik megyénket, hol már oly régen vajúdik ez ügy, anélkül, hogy csak egy lépéssel is előbbre volnánk! ... — Szüretünk, az első, hétfői napot kivéve, midőn egész nap esett az eső s a szüretelő gazdák már csaknem kétségbeestek, a legkellemesebb idő mellett folyt az egész múlt héten. Sokszor valóságos tikkasztó hőség volt, milyenre régen nem emlékezünk szüreti időben. A kevés termésért némileg a kellemes idő vigasztalhatja a gazdákat. A must áráról még semmi bizonyost nem hallottunk. Hegyaljáról írják, hogy ott 130 — 140 literes hordóért 20—24 frtot ígérnek, egy puttan aszú ára pedig 15 —18 frt. — A beregmegyei tanító-egyesület beregszászijárásköre őszi gyűlését f. hó 13-án Beregszászban tartotta. Jelen voltak a beregszászi állami tantestület tagjai teljes számban s a vidékiek felerészben. Elnök megnyitó beszéde után, kir. tanfelügyelő ur a tanszemélyzetben történt változásokat terjesztette elő. Mintatanítást tartottak: Benécs Gusztáv és Rédey János beregszászi állami tanítók; előbbi a métermértéket ismertető, utóbbi pedig a mondatról tanított. A gyakorlati tanítások dicsérő elismerésben részesültek. Szász Gábor ped. felolvasást tartott „a nőnevelés fontosságáról,amely a gyűlés figyelmét mindvégig lekötötte. Kiss Endre „szervezzünk iskolai és népkönyvtárakat“ czímmel figyelemre méltó értekezést olvasott fel s buzdító szavakban hívta fel a kör tagjait az elősorolt módon való fölállítására a népkönyvtáraknak. A hálás thóma fejtegetése élénken megéljeneztetek s a felsorolt módok kiváló figyelembe ajánltattak. Ennek kapcsában kir. tanfelügyelő indítványozza, hogy a közgyűlés terjeszszen föl a közigazg. bizottsághoz egy kérvényt, melyben az ism. iskolások tandíjmentességét s a tanítónak az ism. iskola vezetéséért fix fizetést kérelmezzen. Az indítvány nagy tetszéssel elfogadtatván, a kérvény szövegezésével jegyző megbizatott. Miután a közgyűlésről a vidéki tanítók el szoktak maradozni, határozatilag kimondatott, hogy az alapos ok nélkül elmaradottak t frt birsággal sujtatnak. Végre a kör a vándorgyűlés eszméjét fent akarva tartani, M.Tarpát szemelte ki a tavaszi gyűlés helyéül. Ezután a gyűlés az elnök éljenzése között 1 órakor bezáratott. — Esküvő: Gáthy Dezső, a munkácsi takarékpénztár könyvvivője, e hó 15-én tartá esküvőjét Ilosván, Ilosvay Klementina kisasszonynyal, Ilosvay Lörincz ottani földbirtokos kedves és szép leányával. Állandó boldogság kisérje frigyöket. — Beküldetett. Mándy Sándor csekei jegyző s a szatmármegyei jegyzői egylet főjegyzője, a nagy m. kir. belügyminiszter urnak ez évi szept. 12-én 33801. sz. határozatával állásába visszahelyeztetni rendeltetett s a visszahelyezés a kerületi szolgabiró által okt. hó 12- én foganatosittatott. — Hymen. Dercsényi Aladár visói kir. aljárásbiró, Dercsényi László h. törvényszéki elnökünk fia, a napokban tartotta kézfogóját Homonnán, a műveit és szép Dercsényi Anna kisasszonynyal, Dercsényi Kálmán homonnai kir. közjegyző leányával. — A m.-szigeti gyümölcskiállítás, okt. hó 8-tól 13- ig, a „Máramaros“ értesítése szerint minden tekin tetben sikerültnek mondható. Részt vett benne 33 TM kiállító számtalan szép gyümölcsfajokkal s konyhakertészeti zöldségfélékkel. — Ugocsa megye törvényhatósága őszi rendes közgyűlését dr. Perényi Zsigmond főispán elnöklete alatt e hó 5. és 6. napjain tartotta. A jövő évi költségvetés 33,200 frt szükséglettel és 33,300 frt fedezettel megállapittatott. Megyei számvevővé dr. Lator Géza h. számvevő, az „Ugocsa“ szerkesztője választatott egyhangúlag. Szentpály István alispán lelkes beszédben hívta fel a megye közönségét, hogy 100 frtos alapítványnyal az „erdélyi magyar közmű egyesület“ alapító tagjai közé lépjen be; de minthogy erre alap nincs, az azonnal megnyitott gyűjtés eredménye (66 frt és egy arany) szélesebb körű gyűjtéssel 100 írtra kiegészíttetni határoztatok. — ismét szélhűdési eset fordult elő a múlt héten városunkban. F. hó 15-én ugyanis Blau Jakab ismert terménykereskedőt féloldalán szélhűdés érte, azonban felgyógyulásához az orvosok reményt kötnek. Tréfás dologról értesítenek Halmiból. Ott ugyanis annyira ment az új mészárosok között a hús árának leszállítása iránti nemes verseny, hogy a múlt héten a hús kilója egyszerre 24 krra szállíttatott le s ezt dobszóval ki is hirdették. Ugyanaz nap egy órával