Bereg, 1885. (12. évfolyam, 2-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

biztosít, addig a nagy­közönség érdekeit is mindig szeme előtt fogja tartani, a­mire — úgy hisszük — saját érdekében felesleges őt kér­nünk is! Véleményünk szerint becsületes üzletember az, a­ki az eladási anyag árcsökkenése esetén kínálkozó előnyben vásárlóit is kellő mértékben kívánja részesíteni s minden kereskedőnek s iparosnak önmagától, nem a kényszerűség ha­talma folytán, ez eljárást kellene alkalmaznia s ki ezt nem teszi, azt előbb-utóbb eléri sorsa! De minthogy az eladásnál a vétel mennyi­sége nyújtja az előnyt s igy a fogyasztási czikknél is a vásárlók minél nagyobb tömege képesítheti az elárusítót a lehető legjutányosabb ár melletti kiszolgálásra: szükséges, hogy sora­kozzunk minél többen s vegyük pártfogásunk alá azt, ki már első fellépése által bizalmunkra teljesen érdemessé tette magát s a hús árának lejebb szállítására nézve oly hathatósan befoly­ván, már ez által is nagy anyagi eredményeket okozott a fogyasztó közönségnek s kivel most már a drága húsárakból meggyapjasodott régi derék szállítóink minden áron talán azért akar­nak versenyezni, hogy őt elnyomva, magok közül elűzve, ismét minden a régi kerékvágásba essék vissza! Szép dolog az a szabad ipar, szabad ver­seny , de csak úgy, ha abból a közönségre is háramlik némi előny !. .. Egyébként is, a mi marhahúst eddig ré­szünkre városi mészárosaink kiszolgáltattak, mint egy igen mély gondolkozású barátunk nemrég igen helyesen megjegyezte, nem volt más, mint a mediatizált füj, mert nem igen volt még al­kalmunk látni beregszászi vágószéken egy be­csületes vágómarhát sohasem, melyet hizlalóból hoztak volna az elárusításra, hanem kaptuk mindig a legelőről a vén és sovány marhák húsát, melyen még igen sokszor igen erősen érzett a nem eléggé­­közvetített* mezei füvek illata. Ilyen húst bizonyára szolgáltat részünkre az uj mészáros is! Ajánljuk őt közönségünk bizalmába s párt­fogásába mindaddig, mig a nagy közönség igé­nyeinek megfelelni készséggel igyekezend s míg a beléje előlegesen helyezett bizalomra érdem­telennek nem mutatja magát! Ez legyen er­kölcsi fegyverünk az irányunkban hosszú id­ín keresztül tanúsított méltatlanságok ellen! Az új üzlet megnyitásáról bővebb felvilá­gosítást hirdetési rovatunkban talál az olvasó. Felhívás a »Szegény beteg gyermek-egyesület” érdekében. A népszám­ és miveltségi állapot képezik a nem­zetek erejét. A felejthetetlen emlékű gróf Széchényi István, a­kinek nevét minden hazáját szerető magyar kegyelettel említi és dicsőíti, de fájdalom­­gyakorlati elveit és példáját ez ideig vajmi kevesen követték, nem egyszer jajdult fel azért, hogy kevesen vagyunk, és hogy nincs meg köztünk a kellő egyetértés, ő taní­tott meg az egyesülésre, mely mód által vagyunk képesek nagy eszméknek életet adni. Nemzetünk a statisztika adatai szerint nem tartozik ugyan még a kihaló félben lévő népek közé, — ha — Csihaj dádé! — kiáltja Csobán Pali a bóbis­koló czigánynak. Hát melyiket húzod te?.... Ne a busát keresd, hanem a vigabbját válogasd !... Azt húzd nekem: „Eresz alá fészkel a fecske!“ ... A sandaszemű czigány engedelmeskedik a paran­csolatnak. Ráhúzta a víg menetű dalt, melyre is Csobán Pali nagy ujjongatások közt ugrik ki a szoba közepére, negédesen veregetvén ártatlan csizmaszárait. Kincses Feri nem állhatja meg szó nélkül a dolgot. Odakiáltja Csobánnak a gúnyverset: „A ki tánczol magát)»’, bölefék­ a nyakába !“ — Hallgass bilaj! — felel vissza Csobán, apróz­­gatva a lépést. Kincses Feri visszavág: „Járjad bolond, járjad ! Törjék el A lábad !“ Csobán Pali elveszti türelmét. Nekirugaszkodik a gúnyolódó legénynek, hogy majd emberségre tanítja, de e pillanatban hátulról nyakonszoríttatik, mely szo­rításra dühe csillapodni kezd. Haragos tekintettel néz hátra. — Ne komolj, hó! — szólítja meg a nyakonszo­­rító ember. — Azt akarod, hogy a földhöz teremtselek ? — Bocsásson kend! — Nem bocsátalak bizt­ón, édes fiam. Talán csak nem ettem bolondgombát. — Bocsásson kend, ha mondom, mert... — Ne te, né, hogy rugódozik!. .. Azzal odahajolt hozzá s füleibe súgott valamit, melytől Csorbán Pali egyszerre „megjuhászodott.“ Jól van hát, — monda — jöjjön kend velem, szaporodása épen nem a legkedvezőbb, és ennek fő okát a gyermekek nagy mérvű halandóságában találjuk, úgy a fővárosban, mint még inkább a vidéken. A főváros­ban az utóbbi évek kimutatásai szerint 1000 halálesetnél 541 a gyermekekre esik, másutt­­föllép ,­hol a gyermek­­élíezés úgyszólván gyakorlattá vált, mely tény az ország­­több megyéinek alispáni jelentései által szomorú való­ságként van kitüntetve) még sokkal kedvezőtlenebb. Ezen baj épen azért, mert a társadalmi élet hiányaiból ered, hová a hatalom keze legtöbb esetben el nem ér, csak társadalmi utón és ennek egyesült ereje által orvosolható. ínség és ez által táplált és burj­inozó erkölcstelenség fő okai e társadalmi betegségnek; a szegény nő, kinek sokszor nincs meg a betevő falat kenyere, még kevésbé bir gyermekeit éltető erő és képességgel, számtalanszor bű­nös kézre tevés nélkül is a Családi áldás átokká válik; még elszomorítóbb azon szerencsétlen nők hely­zete, kik a városokban szolgálva anyákká lesznek, s ez­által úgy maguk, mint csecsemőjük a pusztulás örvé­nyébe sodortatnak. Hány szerencsétlenné lett nő lesz évről-évre munkaképtelenné? hány a társa­dalomnak talán hasznossá válandott, de minden esetre fajunknak létszámát szaporítandott gyermekről szólhatnának a rendőrség és fenyitó bíróságok bűnkrónikái? a kórházak, tébolydák és temetők őrlői ? és hány szomorú esetről hallgatnak a folyók néma hullámai? Mentői több az ily szerencsétlen család­­ vagy családtag, annál többet szenved az ország anyagi jólét, szellemi és közműve­lődési fejlődésében. Ezen országos baj komoly megfigyelése mellett, alakult meg az apostolok napján f. évi június hó 29-én az ország szivében, fővárosunkban a „Szegély beteg­gyermek egyesület,“ mely a magyar faj megerősbítésére törekvő országos áramlatnak ki nem térve, akkor, midőn a külföldön lakó hazánkfiai betelepítéséről nagy orszá­gos áldozatokkal is gondoskodunk, midőn a hazafias kegyelet által indíttatva a holtakat sírjaikból is hazánk földjébe kívánjuk szállíttatni, nemzetünk és fajunk erös­­bítésére hazafias kötelmeink legelsőjének tartottuk arról gondoskodni, hogy a hazánk földjén szülöttek és azok szülönös életben a hazának megtartassanak. E hazafias, de egyszersmind nagy áldozatokat igénylő egyesületünk czélja a következő: a) Praeventive elhárítani az emberi létszám vesz­teségét az által, hogy egészséges anyatej és gyógyke­zelés hiányából vésztőknek indult kisdedeknek ingyen egészséges dajkát és gyógyszert ad; b) a szegény, erkölcsileg elzüllendett szalonokét, míg munkaképesekké válnak, ingyen is táplálni és arra­­valóságuk esetén mint dajkáknak elhelyezéséről gondos­kodni, megmentvén őket a jövőnek. Hogy hazafias és jótékony egy életünk polgártár­saink mindegyikének nemes törekvésünk elérésében nekünk segédkezet nyújtani alkalmat adjon, a Nagy­­méltóságú Belügyimnistérium által jóváhagyott alapsza­bályaink 4-ik §.-ával gondoskodtunk arról, hogy nem­csak a 200 frtot fizető alapító és 50 frtot fizető pártoló tag, hanem minden egy évre 3 frtot fizető rendes tag­nak jogában áll beteg gyermekeket és szülőnöket ingyen táplálás, gyógyítás és támogatásra ajánlani, miáltal jótékonyságot nemcsak a gazdag, de a leg­szegényebb is, nemcsak közvetve az egylet által, hanem közvetlenül tényleg gyakorolhat. Törekvésünk a társadalom vallás, rend, rang és nem-különbség nélküli mindazon tagjait egyletünk körébe bevonni, kiknek faj- és vallás­gyűlöletet szító szenvedélyektől ment szive emberileg érez, ki hazafiasan gondolkozik és belátni képes a római nagy államférfit! Cicero ama mondatának igazságát, hogy „olyan az állam, minő polgárokat nevelünk neki.“ Midőn fennebbiekben előadott czél elérésére ? Nagyméltóságú gróf Károlyi Sándorné védnöksége alatt egyesültünk, tettük azt azon biztos hitben, hogy polgártársaink nemes szivénél nagy horderejű hazafias törekvésünk visszhangra talál, és nem találkozand ma­gyar ember, ki saját társadalmi betegségének orvoslása elől szűkkeblűen elzárkózzék. Most is ezen hitben in­. Ladang János, a falusi bakter (mert ő volt a nyakszoritó) mosolyogva lépett ki a legénynyel az utczára. IV. Ladang János, a falu baktere, érdekes alakja volt Lápfalvának mind testi, mind szellemi tulajdonaira nézve. A­mi testbeli állapotát illeti, hosszúra volt ki­nyújtva teste állománya, miért is a gúnyolódó falusiak „nyurga“ Ladangnak nevezték el. Száraz testalkatának vékonyra hagyott nyakrészén felette nagy fej bim­bá­­lódzott, mélyen minden hajszál — egymástól megle­hetős távolságban — az ég felé áhítozók, ha ugyan e kívánság lehetőségét nem gátolná a nagy karamu zsíros kalap, mely mintha a nagy fejnek elmaradhatlan kel­léke volna, sohasem emelkedik fel megszokott helyéről. Aszásnak indult lábszárain oly nagy lábfej volt a hozzáposzoltatott, szárától végiglen ránczc­al ékített csizmába bújtatva, mintha csak iramszarvas-fogásra ké­szülne a lappok hómezején. Kezei a rendesnél jóval felülemelkedő vállakról oly hosszan nyúltak le egészen az alsó lábszárig, mintha egy részét kezének kölcsön kérte volna; e mellett egész testállása olyforma képet mutatott, mintha folyvást a földön keresne valamit. Mindeme testi hátrányok daczára, lelki tulajdonait a mi illeti, ahhoz fogható ugyan nem volt a faluban. Valóságos rókatermészete volt a vén Ladangnak. Abba volt egyetlen öröme, ha ravaszságával másokat rá­szedhetett. Templomba soha nem járt, azt mondta: jár a felesége ő helyette is , ő nem ér arra, mert bakter. Ilyen alak volt a mi Lulangunk, ki Csobán Palival kilépett a korcsmából. (Folyt, köv.) tezzü­k tiszteletteljesen felhívásunkat az 5/. alatt csatolt aláírási ívvel a tvk. szerkesztőséghez, hogy jótékony egyletünkbe alapitó-tagként belépni és hatósága terü­letén mentül számosabb tagokat gyűjteni, a gyülö­­vet pedig hozzám (II kér. Hattyu­ utcza 8. sz. a.) a befolyt összegeket pedig közvetlenül „a magy. orsz. központi takarékpénztárhoz“ Budapesten postai utalvány utján (melyen a gyűjtő iv száma volna megjegyzendő) megküldeni szíveskedjék. Különös tiszteletem­ kijelentése mellett hazafiui üd­vözlettel l­r. b­án 11 p/l József Talxu­ly József M. T. Akadémia tagja, titkár, cs. kir. kamarás, alelnök Vegyes hírek. — Joloszty Gyula, megyénk alispánja, egy átirat­ban felhívta Ugocsa megye közönségét, hogy Bereg­­m­egy­ével egyesülten alakítsanak egy gazdasági egye­sületet. Az e hó 5-én Nagy-Szöllösön e végből összehívott ugocsai gazdasági értekezlet azonban kimondta, hogy elsőben önerejükből próbálják meg ily egylet alkotását s csak ha ez nem sikerül, lesznek hajlandók az egye­sülésre. Félő, hogy a gazdasági egyesület alkotásában az ugocsaiak megelőzik megyénket, hol már oly régen vajúdik ez ügy, a­nélkül, hogy csak egy lépéssel is előbbre volnánk! ... — Szüretünk, az első, hétfői napot kivéve, midőn egész nap esett az eső s a szüretelő gazdák már csak­nem kétségbeestek, a legkellemesebb idő mellett folyt az egész múlt héten. Sokszor valóságos tikkasztó hőség volt, milyenre régen nem emlékezünk szüreti időben. A kevés termésért némileg a kellemes idő vigasztal­hatja a gazdákat. A must áráról még semmi bizonyost nem hallottunk. Hegyaljáról írják, hogy ott 130 — 140 literes hordóért 20—24 frtot ígérnek, egy puttan aszú ára pedig 15 —18 frt. — A beregmegyei tanító-egyesület beregszászi­­járásköre őszi gyűlését f. hó 13-án Beregszászban tar­totta. Jelen voltak a beregszászi állami tantestület tag­jai teljes számban s a vidékiek felerészben. Elnök megnyitó beszéde után, kir. tanfelügyelő ur a tansze­­mély­zetben történt változásokat terjesztette elő. Minta­­tanítást tartottak: Benécs Gusztáv és Rédey János beregszászi állami tanítók; előbbi a métermértéket is­mertető, utóbbi pedig a mondatról tanított. A gyakor­lati tanítások dicsérő elismerésben részesültek. Szász Gábor ped. felolvasást tartott „a nőnevelés fon­tosságáról,a­mely a gyűlés figyelmét mindvégig lekötötte. Kiss Endre „szervezzünk iskolai és népkönyvtárakat“ czímmel figyelemre méltó ér­tekezést olvasott fel s buzdító szavakban hívta fel a kör tagjait az elősorolt módon való fölállítására a népkönyvtáraknak. A hálás thóma fejtegetése élénken megéljeneztetek s a felsorolt módok kiváló figyelembe ajánltattak. Ennek kapcsában kir. tanfelügyelő indítvá­nyozza, hogy a közgyűlés terjeszszen föl a közigazg. bizottsághoz egy kérvényt, melyben az ism. iskolások tandíjmentességét s a tanítónak az ism. iskola vezeté­séért fix­ fizetést kérelmezzen. Az indítvány nagy tet­széssel elfogadtatván, a kérvény szövegezésével jegyző megbizatott. Miután a közgyűlésről a vidéki tanítók el szoktak maradozni, határozatilag kimondatott, hogy az alapos ok nélkül elmaradottak t frt birsággal suj­­tatnak. Végre a kör a vándorgyűlés eszméjét fent akarva tartani, M.­Tarpát szemelte ki a tavaszi gyűlés helyéül. Ezután a gyűlés az elnök éljenzése között 1 órakor bezáratott. — Esküvő: Gáthy Dezső, a munkácsi takarékpénz­tár kön­yvvivője, e hó 15-én tartá esküvőjét Ilosván, Ilosvay Klementina kisasszonynyal, Ilosvay Lörincz ottani földbirtokos kedves és szép leányával. Állandó boldogság kisérje frigyöket. — Beküldetett. Mándy Sándor csekei jegyző s a szatmármegyei jegyzői egylet főjegyzője, a nagy m. kir. belügyminiszter urnak ez évi szept. 12-én 33801. sz. határozatával állásába visszahelyeztetni rendeltetett s a visszahelyezés a kerületi szolgabiró által okt. hó 12- én foganatosittatott. — Hymen. Dercsényi Aladár visói kir. aljárásbiró, Dercsényi László h. törvényszéki elnökünk fia, a na­pokban tartotta kézfogóját Homonnán, a műveit és szép Dercsényi Anna kisasszonynyal, Dercsényi Kálmán ho­­monnai kir. közjegyző leányával. — A m.-szigeti gyümölcskiállítás, okt. hó 8-tól 13- ig, a „Máramaros“ értesítése szerint minden tekin­­­ tetben sikerültnek mondható. Részt vett benne 33 TM kiállító számtalan szép gyümölcsfajokkal s konyhaker­tészeti zöldségfélékkel. — Ugocsa megye törvényhatósága őszi rendes köz­gyűlését dr. Perényi Zsigmond főispán elnöklete alatt e hó 5. és 6. napjain tartotta. A jövő évi költségvetés 33,200 frt szükséglettel és 33,300 frt fedezettel meg­­állapittatott. Megyei számvevővé dr. Lator Géza h. számvevő, az „Ugocsa“ szerkesztője választatott egy­hangúlag. Szentpály István alispán lelkes beszédben hívta fel a megye közönségét, hogy 100 frtos alapít­­ványnyal az „erdélyi magyar közmű egyesület“ alapító tagjai közé lépjen be; de minthogy erre alap nincs, az azonnal megnyitott gyűjtés eredménye (66 frt és egy arany) szélesebb körű­ gyűjtéssel 100 írtra kiegészít­tetni határoztatok. — ismét szélhűdési eset fordult elő a múlt héten városunkban. F. hó 15-én ugyanis Blau Jakab ismert terménykereskedőt féloldalán szélhű­dés érte, azonban felgyógyulásához az orvosok reményt kötnek.­­ Tréfás dologról értesítenek Halmiból. Ott ugyanis annyira ment az új mészárosok között a hús árának leszállítása iránti nemes verseny, hogy a múlt héten a hús kilója egyszerre 24 krra szállíttatott le s ezt dobszóval ki is hirdették. Ugyanaz nap egy órával

Next