Bereg, 1886. (13. évfolyam, 1-53. szám)

1886-02-21 / 8. szám

8. szám. XII. évfolyam. Beregszász, 1886. február 21. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Péter­ utcza 732. szám. Előfizetési díjak: Egy évre . . 4 frt. Fél évre ... 2 frt. Negyed évre 1 frt. Egyes szám 10 kr. EREG. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. Beregmegye Hirdetéseinek, a kir. Tanfelügyelőség­ és a Közművelődési Egyletnek Hivatalos Közlönye. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. Hivatalos hirdetési díjak: egyszeri közlésért: 50 szóig — írt 90 kr. 100 „ 1­9 40 „ Bereg- és Ugocsamegyei községek­­nek s néptanítóknak egész évre, előre beküldve ..................2 frt 50 kr. Nyílt,tér sora 20 kr Kiadóhivatal, hová az előfizetési, hirdetési és nyilttéri dijak küldendők: 200 „ 2 „ 40 t. Hirdetések s­­ nyilttérbe szánt közle­mények előre fizetés mellett fogadtat­nak el. „Beregmegyei gazdasági egyesület.“ Lapunk legközelebbi számában, mint egy szép reményről, mint egy­általán érzett szükségről írtunk róla. Most már mint igazán létezőről, mint beteljesült valóságról beszélhetünk »Meg­született — az Ige, az Eszme!* Gazdaközönségünk rég érezte hiányát s a múltban kísérletet is tett egy ily jótékonyczélű egyesülés létesítésére. De az bizony — valljuk meg — csak névleg létezett. Vagy szervezete volt hiányos, vagy vezetőiben nem volt kellő lelkesedés, vagy nélkülözte a szükséges­ anyagi eszközöket, szóval rövid pályafutása után nyom­talanul letűnt az élet színpadáról. Mély sajnálattal helyeztük sírba, mint jobb sorsra érdemes halottainkat szoktuk. Rövid élete dicstelen volt ugyan, de mégis meríthetünk tanúságot belőle. Megtanított bennünket arra, hogy egy ily közczélú egyesület csak úgy arathat sikert, úgy vezethet kellő eredményre, ha valódi reális ala­pokon igyekszik hatékonyságát gyakorolni; ha azon körnek, melyet felkarolt, legkisebb ténye­zőjét sem hagyja figyelmen kívül; ha a gazda­ságnak minden ágát elég fontosnak tekinti arra nézve, hogy azt fejleszsze; a gazdálkodó közön­séget rávezeti arra a helyes útra, melyen hely­zetéhez s körülményeihez mérten lehetőleg bol­dogulhat; ha általánosan elismert elvvé képes emelni azon gazdasági axiómát, hogy semmi sincs a világon értéktelen: munka, idő, erő és anyag — mind számítás alá vétetnek ama nagy gazdálkodásban, melyet világéletnek neveznek; ha megtanítja a csapások súlya alatt roskadozó­­kat is — nem csüggedni, hanem bízni a jövő­ben, kitartással munkálkodni önmaguk s hozzá­tartozóik javáért; megkülönböztetni tudni a jót a rossztól, a hasznost a haszontalantól; helyesen számítani és okosan élni ! Hát lesz ez nagy feladat, de lépésről-lépésre közeledni kell hozzá. Századok mulasztásait egy pillanat alatt nem lehet helyre pótolni, de nem szabad várnunk azt sem, hogy a sült galamb szájunkba röpüljön. Az első lépés meg van. Gazdasági egyesü­letünk tényleg megalakult. Hátramaradt gaz­dálkodási helyzetünk megváltoztatására kezünkbe van adva a kisegítő eszköz. De vájjon megnyugodhatunk-e ebben? Meg­elégedhetünk-e ezzel? Elmerülhetünk-e a hívő keleti módja szerint nyugodt szemlélődésbe e tény után, azon hitben, hogy most már mindent megtettünk, a mit lehetett s várjuk a Mohamed paradicsomi áldásait ?... Bizonyára nem ! Azt mondottuk legközelebbi czikkünkben: »sokat várunk gazdasági egyesületünktől megyei gazdáink érdekében.* Sokat, de nem mindent. Tegye meg mindazt, a­mit jó akarat, ké­pesség a létező viszonyok közt s a rendelkezése alatt álló eszközökkel megtehet s akkor teljesí­tette kötelességét. De próbáljon meg mindent a gazdaközönség helyzetének javítására; ha kell, szép szóval, ha kell: példaadással, ha kell: más hatásos eszközzel s a legnagyobb ridegség vagy közönyösség tapasztalata után is csak a leg­végső esetben tegye le a fegyvert! ... Azt is mondtuk: »előlegesen is teljes biza­lommal üdvözöljük az alakulandó egyesületet!" Azért nyilatkoztunk így, mert ismerjük azon köz­mondást: »a maga kárán tanul a magyar em­ber !” Káros volt megyei gazdaközönségünkre nézve abbahagyni s nem inkább fejleszteni, át­alakítani istenben boldogult régibb gazdasági egyesületét s e kár élénk érzetéből joggal kö­vetkeztethettünk és következtetünk arra, hogy a most újból alakult gazdasági egyesületnek szebb jövője leendő tevékenysége s hatása maradan­dóbb nyomokat fog hagyni maga után s e bi­zalom ezután is élni fog bennünk. De annyival szilárdabb lehet e bizalom, ha az újonnan alakult egyesület vezetőin végig te­kint szemünk. A választott elnökök elismert te­kintélyű, ügybuzgó, szakavatott férfiak, kiknek múltja kezeskedik jövő működésük sikeres vol­táról. Az igazgató választmány s a szakosztályok a legérdemteljesebb egyénekből vannak alakítva, olyanokból, kik eddig is vezetői, oktatói, példa­adói voltak vidékük közönségének! Bizalmunk tehát teljesen jogosult.­­ Óhajtanak azonban mindenesetre a községek, mint erkölcsi testüle­tek, és a kisebb gazdaközönségnek, mint a min­dennapi létért küzdő elemnek, saját érdekében, nagyobb, tömegesebb érdeklődését­ földön van, annyiban magyar. Adás-vevéskor a szász és oláh szerepel. A város legszebb és legnagyobb épü­letei szász és oláh kézben vannak, az eladók pedig sorban oda kerülnek. Nem kell elfelednünk azt, hogy az erdélyi magyar főurak csak ezelőtt 1—2 évtizeddel is Nagy-Szebenben szép vagyonnal birtak. És ma? Ma a magyar főurak vagyona szász és oláh kézben van. A kié a vagyon, azé a hatalom a mai pénzha­talmi korszakban. A város piacza igen szép, négyszög­ben épült. Mind a négy oldalról szebbnél-szebb 1—2 emeletes házak veszik körül. A piacz éjszaki oldalán fekszik a jezsuiták által épitett, most a r. k. egyház tulajdonát képező hatalmas és szép templom. A piacz körül sétálva nemcsak egy házon találjuk fel a ma­, gyár főúr czimerének nyomait. Régi dicsőség és régi magyar főúri élet szomorú tanúságai e vár erősségű épületek. Mint Budapesten a „Vár“ „Úri-utczá“-ja, és úgy néz ki Szebenben a „Mészáros-utcza.“ A­mint ott is az épületeken fel lehet ismerni, hogy magyar fő­urak birtokát képezték, úgy itt Nagy-Szebenben is külö­nösen az említett utczában levő épületeken előforduló magyar, főúri czimerek nyomai tanúskodnak arról, hogy hogy hajdan inkább a magyaré vala a város, mint ma. Ezen épületek most többnyire oláhok kezei­ben vannak. Ezen utcza és vidéke, azt mondhatjuk, oláh rész. Itt fekszik az oláhok hatalmas vára, az „Albina,“ a mely az oláh érdekeket hatalmasan elő­mozdítja, természetesen a magyar és szász nemzetiség kiirtásával. A városnak egyetlenegy utczája sem egyenes. A házak nem állanak egyenes vonalban, hanem minden ház 2—3 méter hosszúságban előbbre van építve, mint Még azon kifogásra, illetve előítéletre aka­runk pár szót szólani, mely azon hiedelemben nyilvánul, miszerint Bereg megyében gazdasági egyesületnek jövője nincs, mert a megyének 2/g-ad részben birtokosa. Schönborn grófnak izolált gazdálkodása, önálló működése, csirájában megfojt megyénkben minden hasonczélú törekvést. Hát ennek épen az ellenkezőjét láttuk be­bizonyulni az alakuló közgyűlésen, a hol Schön­­born gróf uradalmi főtisztségének épen a legki­válóbbjait mind együtt láttuk igaz buzgalommal kevülni a közügyért s hiteles forrásból tudjuk, hogy a nemes gróf a legnagyobb jóakarattal viseltetik a jóczélu egyesület jövője iránt. Az pedig már maga nagy nyereség s annak nem­csak erkölcsi hatása, de anyagi előnye is kiszá­míthatatlan. Ezt bővebben fejtegetnünk is feles­leges. Ismételten üdvözöljük a derék egyesületet s kívánunk neki hosszú életet s czéljához sikert. Az egyesület szervezkedő gyűléséről lapunk más helyen talál értesítést az olvasó. j. g. i/ Erdélyi képek. IVagy-Szeben. Nagy-Szeben rendezett tanácsú város, fekszik a Borzsava nagyságú Szeben (Cibin) folyó jobb partján; igen kis része a városnak, mely inkább faluhoz hason­lít, a nevezett folyó balpartján. E külvároskát az anya­várossal egy gyalog és egy jó szekérhíd köti össze. Ha vasúton a hajdan virágzó magyar Vízaknáról, mely­nek sóbányái és sósfürdői ma is nevezetesek, Nagy- Szeben felé haladunk jobbról és balról ,kisebb dombso­rokat láthatunk, tágas és termékeny völgyekkel. Szeben felé közeledve végre elérjük a szebeni medenczét, me­lyet éjszakról a Mezőséghez hasonló kopár dombok, délről a szebeni és nyugatról a fogarasi havasok hatá­rolnak. E medencze lakói jobbára földmivelésből és háziiparból élnek, nemzetiségre szászok, románok s itt­­ott egy kevés magyarság. Az előbbi két nemzetiség Mekkája Nagy-Szeben. A magyar Kolozsvárt tartja Erdély szivének. Ismerkedjünk meg tehát Nagy-Sze­­bennel, az erdélyi szászok és románok főfészkével. A városnak középkori képe van. Az épületek igen régiek. A tulajdonképeni N.-Szebent két erős vár­fal és sánczok vették körül. A várfalakat a városi elöljá­róság egymás után lerontatja s ezek helyére a tulaj­donképeni modern Szeben épül fel. Sajnos, hogy az uj Szeben csak épületben ul, a mennyiben Magyarország a szomszéd ház. A kiszögellésben ablakok vannak. Úgy látszik, hogy védelmi szempontból építettek így a város ősatyái. Az utczák ezen szabálytalan építkezés folytán görbék. Ezen kívül egyik utczából a másikba tömérdek átjáró vezet. A ház földszinti részén át építik a boltozott keresztutakat. úgy látszik, ezen utakat a város népei támadás és menekülés esetén használ­ták fel. A város egy nagy kőtömeget képez. Az épületek nagyon is sűrűen vannak összeépítve. Egy-egy épület­ben 8-tól 20 család lakik; az udvar, ha van, alig 20 — 30 □ méter területű. De hány és hány egy-két emeletes nagy épület van udvar nélkül!? Kertről szó sincs. Valóban a városban lakó népnek szüksége is van a sok sétatérre. Fel is használják, ezren és ezren járnak naponként, különösen szép időben a sétatereken. A városhoz közel van az úgynevezett „Junger Wald.“ Ez kirándulási hely. Az iparosok és kereske­dők, a hivatalnokok vasárnaponként családjaikkal ott töltik az időt a szép időben. Miután a belváros (a régi Szeben) jókora emel­kedésen fekszik, kutak alig találhatók. Mesterséges csatornásokon vezetik a vizet a városba, ennek fölös­lege az utczák közepén készített lefolyáson visszafoly a Cibinbe. Most tanácskozik a város elöljárósága arról, hogy a havasokból jó forrásvizet vezessen a városba. A Cibinből bevezetett víz, természetesen, ihatatlan. A város külső részeiben van vagy 2-3 kút, onnan fede­zik a vízszükségletet. A­kik oda restélnek menni, azok megiszszák a nyílt csatorna vizét is. Hogy mennyire káros ez a közegészségre nézve, azt nem kell bizonyí­tanunk. Nagy-Szeben, közintézetekkel jól el van látva, Kisdedóvodánk érdekében. Nagy sajnálattal fogadták városunk gyermekes szülei a beregszászi kisdedóvó egyesületnek azon pár hónappal ezelőtt hozott határozatát, mely szerint kény­szerítő körülmények folytán az általa fentartott kisded­­óvodat ideiglenesen be kellett szüntetnie. Azóta még érezhetőbb a szükség a szülők előtt. Hiába­ rendesen úgy vagyunk vele, hogy elmu­lasztjuk pártfogolni, segélyezni, fentartani a meglevőt s midőn közönyösségünknek áldozatul esik egy-egy hasznos közintézmény, akkor sajnáljuk aztán mulasz­tásunkat, akkor érezzük érdekletlenségünk sajnos kö­vetkezményeit; akkor tudjuk meg voltaképen, mily fon­tos volt az reánk nézve, a­mit elveszítettünk, midőn már nincs, midőn hasznait, előnyeit nem élvezhetjük, így voltunk óvodánkkal is! A közönség rideg közönyössége, a fentartó egye­sület elnökségének meg nem becsülhető buzgalma da­czára is véget vetett annak, pedig mily sokáig hasz­talan óhajtottuk azt, hasztalan sóvárogtunk utána!? Az elháríthatlan anyagi zavarok miatt volt kény­telen leginkább darab ideig szünetelni a kisdedóvoda. Megyénk tanfelügyelője azonban a január havi megyei közig. bsz. gyűlésen felolvasott jelentésében már re­ményt s biztatást nyújtott arra nézve, hogy a köz­hasznú intézetet sokáig szünetelni nem engedi. Édes örömmel töltött el mindnyájunkat már maga e bizta­tás is.

Next