Bereg, 1886. (13. évfolyam, 1-53. szám)

1886-05-23 / 22. szám

végkép megfelejtkezzünk a gondviselés által ránk bizott istenképéről, szépségünkről. Legyünk munkások a testi, lelki és t­udalmi legszebb arány és mérséklet eléré­sében, s . "ily élénk bennünk a vágy széppé lenni, legyen él­­énk meggyőződésünk is, hogy a szépség eléréséé, fentartásáért munkálkodunk, midőn jók, egészség s hasznosak iparkodunk lenni. Sz. B. 1. 6. SZ./K. Jegyzőkönyv. Felvétetett Beregszászban, Beregmegye központi választmá­nyának 1886. évi május hó 12-én tartott ülésében. Jelen voltak: Joloszty Gyula alispán elnöklete alatt. Lehóczky Tivadar, Melczer Aurél, Nemes János, Ekkel György, Kovács István, Ferencsik Miklós, Turcsányi János, és Szalay Tamás közp. választmányi tagok, az utóbbi mint jegyző is. Elnek az ülést megnyitván: 1. sz. Olvastattak a nagym. m. kir. belügyminisz­tériumnak f. évi 21241. és 24818. sz. a kelt magas rendeletei, az 1887. évre érvényes országgyűlési kép­viselő választói névjegérzékek kiigazítása és összeál­lítása körüli eljárás tárgyában. A felolvasott magas miniszteri rendelet alkalmaz­kodó tudomásul vétetett. 2. sz. Elnök fölhivja a közp. választmányt, mi­szerint az 1874. évi XXXIII. t. ez. 29. §-a értel­mében a névjegyzékek kiigazítása iránt hivatalból intézkedjék, ez okból—támaszkodva az 1876. évi XVIII. t. ez. 1-ső §-ában nyújtott kedvezményre, legczélsze­­rűbbnek vélné, ha az eddigi gyakorlatot megtartva, a megye 4 választókerületében — a megállapítva lévő körjegyzői kerületek szerint 15 összeíró küldöttség alakíttatnék. Az elnök indítványa elfogadtatván, a névjegy­zékek kiigazítására a következő 15­ összeíró küldöttség választatott meg és ezeknek működési köre a 4 vá­lasztó­kerületben fekvő rendezett tanácsú városok, nagy községek és körjegyzői kerületek szerint következőleg állapíttatott meg. 1. Beregszász rend. tanácsú város, és a n.-bo­­gányi körjegyzőséghez tartozó községekben teljesítendő munkálatokra: Kovács István elnöklete alatt: Benda Kálmán és Meisels Adolf. 2. A n.-lónyai és somi körjegyzőségben id. Sze­­m­crey János elnöklete alatt: Csoó Zsigmond és Bé­­kásy Péter. 3. A barabási és kaszonyi körjegyzőségekben Peterdy Károly elnöklete alatt: Szikszay Kálmán és Tarnóczy Miklós. . 4. A barkaszói és n.-dobronyi körjegyzőségekben Nemes János elnöklete alatt: Paksy Gyula és Sütő Miklós. 5. Vári nagyközség, továbbá a tarpai, csarodai, gergelyi, macsolai körjegyzőségekben : Jászay Jenő elnöklete alatt Simon Andor és Koncz Pál. 6. A n.-beregi és benei körjegyzőségekben Ferge József elnöklete alatt: Kallós Tivadar és Bánóczy Endre. 7. A hátmegi, ilonczai és drágabártfalvi kör­jegyzőségekben Ferencsik Miklós elnöklete alatt: Ba­­csinszky Mihály és Kőhalmi Miklós. 8. A komlósi, ilosvai és bilkei körjegyzőségekben Bersányi István elnöklete alatt : Országh István és Bereczky József. 9. A podheringi és zsófiafalvi körjegyzőségekben Sprencz Miklós elnöklete alatt: Protivenszky János és Gribovszky Elek. 10. A na­ lucskai és rákosi körjegyzőségekben Farkas Imre elnöklete alatt: Homicskó Elek és Ka­­minszky János. 11. A kálniki és léhói körjegyzőségekben Si­­vulszky János elnöklete alatt: Ferenczy Lajos és Puza Kálmán. 12. Munkács rend, tanácsú város, továbbá a der­­czeni és várpalánkai körjegyzőségekben Gáthy Sámuel elnöklete alatt: Wimmert Vida és Meisels János.­zám. Rádkenem az egészet. Megmondom a bíráknak, hogy te vettél reá. — No, no, édes leányom, csak lassabban! Hát ugyan mit beszéltem én el ? Nekem semmi közöm a dolgodhoz. — Még tagadod?­­— sikolta a menyecske, mi­közben anyjának rohant s megragadta ennek haját, leteperte a földre. Darab ideig a földön hempergett a két asszony, az anya és leánya. Kitépászták egymás haját s véresre karmolták arczukat.# Ezen idő alatt Makkos László azon gondolkozott, hogy miként lehetne a hínárból kiszabadulnia. ° Főzte a tervet fejében, de egyiket sem találta jónak._ ■ >-) álkossá leszek, megölöm magamat, — kiáltá, ír,,­va a székről, — de azt el nem szenve­dem, hogy börtönbe kerüljek. _"v j, Makkos uram, hát minek már az em­bernek oly­an könnyen lemondani a világról ? — szó­lalt meg egy hang s kevés idő múlva Kuvik Kata arcza tűnt elé. — Mit keressz te itt? — förmedt reá Makkos.— Mi közöd az én dolgomhoz? No, hát csak úgy betévelyedtem. Aztán meg szánom is Makkos uramat! Miért szánnál engem? Nem húznak még talán bitófára ? (Folyt. köv.­ 13. A frigyesfalvi, szentmiklósi és oroszvégi kör­jegyzőségekben Melczer Aurél elnöklete alatt: Barkács Ede és Jakovics János. 14. A szoly­vai és kolubinai körjegyzőségekben: Bertalan Pál elnöklete alatt Turcsányi János és Richter Rudolf. 15. Végre a vereczkei és volóczi körjegyzőségek­ben Glatz Sámuel elnöklete alatt: Szabados János és Láposi János. Mirel a megnevezett küldöttségi elnökök és tagok azon megjegyzéssel értesittetnek, hogy a központi választmány az 1874. évi XXXIII. t. sz. 31.§-a alap­ján a névjegyzékek kiigazításának befejeztét f. évi junius hó 10-ik napjára tűzte ki, s ezt a szol­­gabirók és polgármesterek utján, a választó közönség tudomására hozni határozta. (Vége köv.) Egyleti élet. A beregszászi önkéntes tűzoltó-egylet közgyűlése. — Május 16. — Önkéntes tűzoltó-egyletünk elnöke, dr. Buzáth Kamill polgármester által a „Bereg“ i. e. 20-ik szá­mában közzétett meghívás folytán a folyó évi május 16-án tartott tűzoltói közgyűlésre mintegy 30 egy­leti tag egybegyűlvén, nevezett elnök úr a megjelen­tek szokásos üdvözlése után az ülést megnyitván, első tárgyul a minisztériumtól néhány pontbani kiigazítás végett visszajuttatott egyleti alapszabályok illető pont­jainak kiigazítását jelölte ki. A miniszteri leirat kifo­lyásául szolgáló alispáni átiratban közlött módosítások pontonkint felolvastattak s lényegtelen formai voltuknál fogva — mint: az egylet által tartandó köz-, választ­mányi- s parancsnoksági ülések jegyzőkönyveinek mi­kénti hitelesítése, egyleti tagok egyenruháinak leírása, sőt színezett rajzban is felterjesztése; az alapszabály­tervezetben foglalt pénzbírságolás törlése; hogy kül­földi egyének csak miniszteri jóváhagyás után vehetők fel tiszteletbeli tagokká; az alapszabályok megváltoz­tatása s az egylet feloszlása esetén vagyonának hova­­fordítása tárgyában hozandó közgyűlési határozatok foganatositás előtt a kir. belügyminisztériumhoz felter­­jesztendők,­­ egyhangúlag elfogadtattak. Élénk és komoly ellenzésre talált azonban a kérdéses miniszteri módosítás ama pontja, mely azt rendeli, hogy „az egylet a tűzvész helyén közvetlenül az ol­tásnál magát a hatósági rendőrfőnök vagy helyettese rendeleteinek feltétlenül alá­rendeli, technikai működését il­letőleg azon­ban teljesen független.“ általános „ezt nem fo­gadjuk el“ hangzott a gyűlésteremben s egyik igen tisztelt kitűnő szakértő választmányi tag nagyon is alaposan tolmácsolta egy, különösen „önkéntes tűz­oltó egyletének fennebbi túlszigorú és az illető rend­őrségre nézve semmikép sem körvonalazott miniszteri rendelet iránti aggodalmait, példázván azon eshetől­eges túlkapásokról, visszaélésekről s ezekből származható ki­­kerülhetlen s a tűzoltási sikeres működésre bénítólag hatható összeütközésekre. Az elnök abbeli figyelmezte­tésére azonban, miszerint e rendelet elfogadása nélkül az alapszabályok megerősítést nem nyernek, kelletlen­kénytelen elfogadtatott ez is, azzal a határozott óvás­sal azonban, hogy az egylet önfeláldozó, önkéntes szol­gálata méltánylásául bizton elvárja, hogy az illető rendőrhatóság saját hatásköre komoly tudatában és felfogásában sem túlkapásokra sem visszaélésekre magát el nem ragadtatja.* Második tárgy volt a parancsnokságnak, két tag leköszönése folytán a kiegészítése. Auer Károly mászó­osztály vezető helyébe R­­­ík György, Berta György szivattyú-osztályvezető helyébe Rozenauer Venczel, volt szertárnok s a megürült szertárnoki állásra ifj. Csáky György egyhangúlag megválasztattak. Id. Jandrisits Antal elhalt választmányi tag he­lyébe lelkes éljenző közfelkiáltással az egylet körül máris érdemet szerzett Héder János, kir. törvényszéki biró; a városunkból eltávozása folytán leköszönt egy­leti titkár, Hegedűs Péter helyébe végre — kinek jegy­zőkönyvi sajnálkozás s tevékeny ügyködéséért köszönet szavaztatott — Benécs Gusztáv választatott egyhangú­lag egyleti titkárrá. Az egyleti választmány által, egyleti főparancs­nok Katsó Károly részéről beterjesztett költségvetés elfogadása közgyülésileg helyben hagyatott. A helybeli református dalárda által közelebb ren­dezendő nyári mulatság tiszta jövedelme felének a tűzoltó-egylet javára határozott juttatásáért jegyző­könyvi köszönet­­szavaztatott s egyszersmind elhatá­roztatott, hogy meghívásra az egylet —­ a jövedelem némi szaporítása czéljából — a mulatságon testületileg részt veend. Héder János, kir. törvényszéki biró ur egy mulatság alkalmával kisorsolás utján 3­akó bort az önkéntes tűzoltó-egylet tagjainak ajándékozván, ezért részére jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. Ezzel a közgyűlés tárgyat kimerittetvén, az el­nöknek a közgyűlés ügybuzgó, tapintatos vezetéséért köszönetet nyilvánítván, elnök az ülést berekesztette. Fájó benyomással volt a jelenlevő s egyetlenegy vá­lasztmányi tag, Malónyay Gyula kir. alügyész úr kivé­telével csakis működő tagokra, hogy sem a választmányi, sem a 80 szám körüli pártoló tagok, ez oly életbevágó s manap már közszükséggé vált intézmény iránt még mindig nem látszanak elég érdekeltséggel viseltetni. —6. * Ez óhajtandó is, mert habár a miniszteri utasítás értelme szerint a fennebbi pont az alapszabályok közé felvétetett is, a dolog természetéből következik, hogy veszély esetén a helyszínen a kettős beavatkozás nem hasznot és odaadó működést, de kárt, zűrzavart s lehangoltságot idézne elő, a mi egyáltalában nem ve­­gezne azélhon. Csevegések a múlt napok történetéből. Beregszász, 1886. május 16. A fagy hatását vizsgáló szőlős gazdák: öröm és bánat. — A Pista honnan tudja, hogy fagy esett a szőlőben ? — A tanítók gyűlése. — Guszti viszonyai. — Sújt az átok! — Jeremiádák. — Péntek rossz, vasárnap jó. — Reggeli és iroda. — Nyári mulatságok — régi aggodalmak. Alig pár nap múlt el a fagy után, midőn a leg­nagyobb melegségben vándoroltak ki a szőlős gazdák megnézegetni, hogy váljon milyen kárt tett a Fagy úr a szőlőkben? Midőn mentek kifelé: azok, kiknek szőlejük magasan fekszik, némi reményt tápláltak még, mely érzelem nem késett arczaikon vissza tükröződni; míg ellenben azok, kiknek szőlejük lentebb fekszik, csüg­gedten lépegettek a hegy felé. Mikor pedig jöttek vissza, majdnem általánosan megváltoztak az arczok. Sohse látták még a fagynak ily furcsa működését, a mit máskor rendes, tisztességtudó fagy megkímélt, most végtől végig fagyott meg, míg a szőlők, melyek fagy esetén áldozatul szoktak (de rósz szokás!) esni, most gúnyolólag nézegettek érintetlen maradt leveleikkel. Napok kellettek, mig meggyőződtek a kár nagy­ságáról, s ez alatt folyton jártak ki a hegyekre. Pista barátomnak ép akkor fájt a tyúkszeme s igy egy lépést sem tett a szőlők felé s mégis tudta, hogy mily mértékben kellett fagyni; kézzel foghatókig tudta meg. Nyolczadikán már hol 2, hol sorral ment feljebb egy liter bor ára! * A beregmegyei tanítók gyűlésén sok szép felol­vasást hallottunk s tanítóink részéről oly komoly fej­tegetéseket, melyek meggyőztek arról, hogy a nevelés­ügy mindenfele oly kezekbe van letéve, kik hivatalukat nem kenyér keresetből, hanem hivatásból választották s igy a legszebb reményekkel lehetünk. A gyűlés fél kettőkor ért véget s mivel gondolom, hogy falukon sem szoktak ily későn kezdeni ebédelni, nem csodálkozom azokon, kik ugyan siettek elfoglalni az ebédlői asztalt. Folytak a szónoklatok. Guszti barátunk is akart szólani; még pedig vi­szonyt akart elárulni, nem gondolva meg, hogy viszonyt felbontani s rögtön másikat kezdeni nem tanácsos. S nem engedték szólani. Máskor légy titoktartóbb, vágj’ pedig bizd — papírra! * „Sújt­s­z átok!“—szóltak gazdáink a nagy fagyra s e szójárás kezd népszerű lenni. A minap Bégányi Jóska barátom a „Vasútiban“ megitta szokásos pohár sörét s várta a levest; egyszer hozza János pinczér, kövér lábaival kacsázva, arcza szomorúságot igyekezvén kifejezni, de a mi fidális arczán sehogysem sikerült; leteszi a levest Jóska elébe s nagy sóhajtva szól: Sújt az átok tekintetes ur! Utoljára hozom a levest!!... Hogy hogy? kérdó Jóska, igyekezvén távolabb tolni a bubánatban sokat ivott férfiút. De az közelebb hajolt s dúdolva egészité ki, a fenti két sort: Sújt az átok, és az Maskovits, Ha voltam s ő mégis elereszt! Bégányi Jóska igyekezett nevetését sajnálatba elfojtani. A fiatal ember, ha valami nőnek — ki persze érdeklődik iránta — hogylétét, illetőleg rosszul létét csak igy fejezi ki ma: Sújt az átok, kezét csókolom! A­miből aztán leginkább azt lehet érteni: el­fogyott a pénzem. Örökös jeremiádok hallatszanak, a gazda a rossz termés, a kereskedő az üzletpangás, a hivatalnok kevés fizetésről beszél s mindnyájan csak egyben ér­tenek egyet, egy közös velük s ez a­ defic­it. Or­szágnak, városoknak ez a réme, felvetik az oszággyű­­lésen, folytatják városokban. Nálunk már nem , mi meg­szoktuk. Most már legalább kilátásunk van a törlesztésre. A­mi késik, nem múlik. Rossz nap a pénteki nap. Ezen a napon még nevetni sem merek, nehogy vasárnap sírjak. (Különben egyszer megpróbálhatnám, kiváncsi volnék, milyen a sírás). Pénteken esett rajtunk a fagykár . Vasárnap már megvigasztalt a polgármester az adóleengedéssel. Az is jobb, mint semmi. Ez alatt az ürügy alatt könnyű lesz elodázni az adófizetést. Legjobban jártak azok, a­kiknek szőlőjük is megmaradt, még adóleengedésük is lesz. * Péntek nap késett el a dajnok a hivatalból, az irodaigazgató megszólítja, hogy már régen elmúlt a hivatalos óra. Mentegeti magát, hogy rosszul jár az órája. Jöjjön fel mindjárt, mihelyt megreggeliz — szól a szigorú igazgató. — De kérem, akkor én még jókor jöttem, én reggelizés előtt jöttem el. Igaza volt, mert ő csak ebédelni szokott, de vacsorálni és reggelizni nem. (Hja! mert nem szereti a Tisza Kálmán által ajánlott kolompárt!) Szegény fiú. Enni, enni még hagyján, de mit iszol jövőre. Drága lesz a bor! * Hanem azért mulatni lehet. Megkezdik azok, kik nem tudják, mit tesz a fagy, mit tesz az: kínlódni élni napról-napra küzdelemmel, kényszeríteni az életet a legveszélyesebb helyzetekben, imádkozni és nem tudni istenről, nem érezni annak jobb kezét soha, csak mindig a balt; — mulatnak a gyerekek. *

Next