Bereg, 1890. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1890-01-05 / 1. szám
1. szám. XVI évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1890. január 5. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI, A KIR. TAN FELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE, Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt, — Egyes szám ára 10 kr, Nyilttér sora 20 kr, — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : JANKA SÁNDOR. Szerkesztő lakása : Beregszász, Péter-utcza 732. szám. Előfizetés és hirdetés dijai a kiadóhivatalban: Beregszász, Namény-utcza 492. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. Újévi meglepetés. Az új évvel vármegyénk gazdaközönségének és városunknak egy igen fontos, mondhatjuk ez idő szerint legfontosabb érdeke : a czukorgyár felállításának ügyében kellemetlen meglepetést kellett megérnie, amely a múlt évnek egy nagy mértékben biztató reménységét — ha végleg meg nem semmisíti is — de mindenesetre valósulását kevés időre hátra veti. Mint már lapunk múlt évi utolsó számának hírei között is magán forrásból vett értesülés alapján röviden megemlítettük, most már hiteles forrásból nyert közvetlen értesülés nyomán határozottan írhatjuk, hogy a czukorgyár felállítására vállalkozó Bachler Vincze tőkepénzes legközelebb a gazdasági egyesület elnöke , Hunyady Béla úrhoz intézett levelében azon nyilatkozatot tette, miszerint nem látja kivihetőnek, hogy a gyárat a jelen év folyamán, tehát 1890. évben, mint azt az aláírott szerződések követelnék, működésképes állapotba hozhassa, nem azért, mintha a czukorgyár felállításától vonakodnék, hanem más, közbejött körülmények miatt. Bachler úr eme nyilatkozatának előzményei s indokai következők: A gazdasági egyesület megbízása folytán az egyesület titkára a múlt hónapban levelet intézett a vállalkozó úrhoz, melyben tudomására hozta, miszerint a termelésre vállalkozott gazdaközönség körében nyugtalanság tapasztalható, amennyiben semmi határozott mozgalmat nem észlelvén a czukorgyár felállítása körül, nem tudják most már biztosan, hogy a czukorrépa termesztésre előkészített földjeik vájjon csakugyan e czélra lesznek-e felhasználandók vagy pedig nem? . . . E megkeresésre írta Bachler úr gazdasági egyesületünk elnökéhez az említett levelét, melyben határozottan biztosítván a megyei érdekelt gazdaközönséget a felől, miszerint még e folyó január hóban személyesen ellátogat hozzánk, előadja, miszerint azon körülmény folytán, hogy a jelen évben hazánkban és a szomszédos területeken igen sok czukorgyár létesítése lévén folyamatba téve, a gépgyárak, melyek a czukorgyár felállításához szükséges gépek s berendezések készítésével foglalkoznak, már ez idő szerint is annyira túl vannak halmozva ilynemű megrendelésekkel, hogy — amint alaposan értesült — ha ő azonnal megtenné is most a czukorgyár berendezéséhez szükséges megrendeléseket, azok még úgy sem készülnének oly időre, hogy a gyár már a jelen év őszén — mint tervezve volt, — működését megkezdhetné. Ily körülmények közt lehetetlenséggel nem akarja gazdaközönségünket biztatni. Azonban minthogy a szerződések úgy szólnak, miszerint a gazdaközönség csak azon feltétel mellett kötelezi magát a czukorrépa termelésre és termelésének az épülendő gyár részére leendő átszolgáltatására, ha Bachler úr a gyárat még 1890-ik évfolyamán felépíti és a czukorgyártást tényleg megkezdi, mivel most már a jelen év alatt ily körülmények között — habár egyéb feltételek még vannak is — a gyár csakugyan nem létesülhet s illetőleg működését meg nem kezdheti, az a kérdés, váljon hajlandó-e gazdaközönségünknek azon része, mely magát a termelésre kötelezte, a vállalkozónak egy évi haladékot engedni s illetőleg a felvállalt kötelezettségnek a jövő 1891-ik évtől kezdődőleg is eleget tenni ? .. Mi részünkről — és hiszszük gazdaközönségünknek java része velünk egy véleményen lesz — úgy gondolkozunk, hogy a közbejött akadályozó körülményt, melynek a vállalkozó egyáltalában nem, hanem inkább maga a gazdaközönség az oka késedelmező eljárása s rideg közönye által, mint a nemezis boszuját kell tekintenünk érdekeltségünk lanyha volta miatt s ezt keresztyéni béketűréssel elszenvedve, a további kötelezettségnek is alá kell vetni magunkat, ha azt akarjuk, hogy e gazdasági ág, melynek előnyeit már mindenki isnemközüttünk meghonosuljon s gazdaságunkra jótékony hatást gyakoroljon. A vállalkozón nem múlik, hogy ígéretét beváltsa s épen azért szándékozik legközelebb, még e hó folytán, személyesen megjelenni közöttünk s közvetlenl érintkezni gazdaközönségünkkel, hogy határozott jó szándéka felől biztosítson s az előfordult akadályozó körülményeiről felvilágosítson bennünket egyrészről másrészről pedig magának is biztos tájékozást szerezzen arról, hogy birtokosaid halandók-e indokait figyelembe venni, tellőleg méltányolni, hogy aztán ő, ha a közönségnek támogatása felől ily körülmények közt, ily mértékben lesz a jövőbeni biztosítva, még e nyár folyamán megkenhesse s talán be is végezhessee a meghiváltató, nagy kiterjedésű építkezést s a jvő év őszére a berendezéssel is teljesen elkészülhessen, úgy, hogy a gyár működéstt megkezdhesse. Gazda közönségüknek józan belátása bizonyára nem szüksg, hogy a kölcsönösség elvének nagy jelentőségét ily fontos ügynél bővebben fetegessük, mert kétségtelenül belátja az gy ilyen állásában mindenki, hogy aállalkozó gyáros épúgy veszít a kényszerhalogatás által, mint a termelő közönség, mert ahol a termelő nyerhetne, ott is feltételeznünk lehet, hogy a gyárosnak ismernie kellene. Tehát kénytelenek vagyok a mar megváltozhatatlanba belenyugodni, a jövő érdekében az újabb kötelezettségig nem vonakodni Hogy eyébiránt Bachler úr aggodalmai nem alptalanok , arra nézve megnyugtatást szerzetünk azon körülményből, miszerint a Hazánkban le^1«!!relebbi év alatt készült öt czukors &gi és brassói, szintén csak óriási áldozatok és erőmegfeszítések után volt képes és még akkor sem az előlegesen kitűzött időre felépülni, pedig azok építése egy évvel előbb kezdődött meg. Ily kétséges kimenetelű nagy áldozatra tehát — nagyon természetes — hogy Bachler úr nem hajlandó vállalkozni, miután most már más körülmények is léptek fel akadály gyanánt. Csak köszönettel tartozik tehát közönségünk a vállalkozó úrnak, hogy a leplezetlen igazságot kellő időben az érdekeltek tudomására hozta. Most még azon kérdés döntendő el, hogy az adott viszonyok között birtokosaink miként használják fel ez éven a már előlegesen cukorrépa termelésre szánt s előkészített földterületeiket ? Nézetünk az, hogy veszteségük a földek jó előkészítése miatt gazdáinknak egyáltalában nem lesz, ha esetleg nem czukorrépát termelnének is e területeken , mert a jó művelés, a földnek előkészítése egy terménynek sem árt, sőt használ; s azon kisebb gazdák, kik csupán egy pár hold földdel iratkoztak alá, a vesztességet nem fogják érzékenyen megérezni, legfeljebb függőben kell tartaniuk reménységeiket földjük jobb jövedelmezősége tekintetéből még egy évig. A nagyobb földterülettel kötelezettek pedig bátran megkezdhetik a czukorrépa termelést, mert a szerencsi czukorgyár bizonyára kész szívvel át fogja venni termelvényeiket, legfeljebb kevés szállítási költségkülönbözet fog mutatkozni bevételeiknél , sőt ily rendkívüli körülmények közt, előleges egyezség folytán e gyár részéről még szállítási engedményben, illetve kedvezményben is részesittethetnek ; kisebb birtokosok pedig, többen összeállva, hogy nagyobb mennyiséggel szerepelhessenek, szintén megtehetik ezt s legalább igy a próbaéven szerencsésen keresztül eshetnek s maguk javára tapasztalatból s egymástól is, sokat tanulhatnak, a mi később csak előnyükre válhatik s a termelési kedvet bennük még fokozhatja. De más oldalról esetleg a vállalkozó Bachler gyárossal is köthetne a szerződött közönség összesége oly szerződést, hogy már az ez évi termést is ő vegye át s a saját firmája alatt értékesítse valamelyik hazai czukorgyárban, s ez még legelőnyösebb lenne a kisebb birtokosokra nézve, ha a gyáros is ebbe beleegyeznék. Egyébiránt a megyei gazdasági egyesület elnöksége, mely eddig is meleg érdeklődéssel buzgólkodott e nagyfontosságú ügy megvalósításában, bizonyára gondoskodni fog, hogy az érdekelt közönséget e tárgyban értekezletre mielőbb összehívja , ott bő alkalmuk lesz az illetőknek a dolgot megbeszélni s egyöntetű megállapodásra jutni. Nem tudjuk, hogy miben fognak megállapodni, de mi a legjobb indulattal, s szivvel-lélekkel ajánljuk közönségünknek.