Bereg, 1890. (17. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

8. szám. XVI. évfolyam. IKRKnanoBBQHHn Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1890. február 23. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI­, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG­. A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak . Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: Előfizetés és hirdetés dijai Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 írt. — Egyes szám ára 10 kr. JANKA SÁNDOR, a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény­ utcza 492. szám fizetendők.­­ Nyilt tér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Szerkesztő lakása : Beregszász, Péter-utcza 732. szám. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. gr. Andrássy Gyula sz 1823. mh 1890. febr 18. A nemzetnek ismét nagy gyásza van. Megint kevesebbje van egygyel azon nagy­jai közül, kik a legválságosabb időkben leg­fontosabb érdekeit megmenteni s aztán ké­sőbb, egy uj időszak felviradtával, egy uj hajnal hasadásakor, a nemzetet nagygyá, hatalmassá tenni törekedtek. Széchényi, Deák és a többiek, azon kor­szak nagy szellemei, csaknem mindnyájan ott nyugosznak már az emberi rendeltetés végső pihenő pontján, a csöndes temetőben; csak Kossuth él még a legkiválóbbak közül, mint élő sírköve amaz időszak emlékének. Mindnyájan elmúltak, elaludtak az örök álom karjaiban s a magára hagyott nemzet mély keservvel busón­g az elhunytak sírjai körül, jövő sorsa felett tépelődve. íme, a nagyok sorából kihanyatlott e hó 18-ikán csikszentkirályi és krasznahorkai gr. Andrássy Gyula is, a nemzet zöme ál­tal „gon­d­visel éssze­rü fér­fi­u“-nak el­ismert s imádásszerü tisztelettel környezett férfiú, ki kimagasló lángelmével fáradhatat­lan tevékenységi hajlamot, valódi magyaros természetével s temperamentumával helyes politikai érzéket, önkénytelenül hódoló tiszte­letet gerjesztő modorával a népszerűség min­den megkívántató sajátságait egyesité ma­gában ; kit nagyra nézett a nemzet, megbe­csült s kitüntetően szeretett az uralkodó család minden tagja s azok közt kiválólag Magyarország koronás királya s királynéja. A délczeg termetű, hóditó külsejű fér­fiú belsőleg lassan emésztő kór menthetlen martalékául volt már régebben eljegyezve; a lángész ragyogó sugarait fényes napként mindenkor szertehintő elmének s haszondús működésének végét szakitá az erőteljes test­szervezetben támadt romlás csirája s a nép és a magasabb körök e kiváló kedvenczé­­nek végnapjaiban iszonyatos halálküzdelmek­kel kellett megbirkóznia s megszenvednie azért a pár pillanatnyi örömért, melyet a sors az emberi rövid életidő folyama alatt egy embernek juttatni jónak lát. S mi mélyen megdöbbenve állunk az emberi véges sors ily megindító tragédiája előtt, kivált most, midőn az enyészet áldo­zatában oly kiváló nemes szellemet kellett elveszítenünk, mint a milyen életében gróf Andrássy Gyula volt. Mert a valódi hazaszeretet megtestesült mintaképe volt­­. Mint délczeg ifjú levente, nagyreményű sarja egy fényes főúri családnak, rajongott a szabadság eszméiért s 23 éves korában lelkesülten kötötte oldalára a harczi kardot, hogy a szabadságharcz mozgalmaiban tény­leges részt vegyen s részt kért magának a nemzeti küzdelemben, miért aztán a sötét napok emberei őt „in effigie“ halálra ítélték. Az emigráczió küzdelmes napjai alatt is azonban főgondja nemzeti ügyünk érdeke­inek előmozdítása volt, de ez időszak egy­szersmind képző iskolája is lett a nagy szellemnek, hogy magát jövendő hivatására, melyet Széchényi látnoki szelleme előre meg­jósolt, előkészítse. A 67-iki kiegyezés alkalmával Deák Ferencz őt, mint leghivatottabbat, állitá a kiegyezési mit elért- s választása oly sze­rencsés volt, hogy a mű­ csakugyan meg­szilárdult, a kedvezőtlen körülmények között is a két állam nemzetei lassanként egygyé forrtak össze gondolatban, törekvésben s mig a megkoronázott fejedelem gyönyör­ködve nézte a munkát, a nemzet hatalma­san kezdett izmosodni anyagi és szellemi erőben s nemzeti öntudatban. És ebben az érdem kiváltképen gr. Andrássy Gyuláé, ki ,szeretve fent, tisztelve alant, mint összekötő kapocs uralkodó és nép között, erős kézzel tudta kormányozni a vezetésére bízott hajót bármily gátak s viharok között is. Tekin­télyt szerzett nemzetének kint és bent. Ily erős, hatalmas kézre s vezető szel­lemre volt azonban szükség az összállam külügyeinek vezetésé-»el is. Minél fogva az uralkodó a magyar miniszterelnöki székből az osztrák magyar birodalom külügyminisz­terévé hívta meg s több évet töltött s nagy hivatást teljesített e legmagasabb állásban is. Nekünk nem czélunk s nem is lehet feladatunk, hogy az ő politikai tevékenysé­gét fejtegessük s érdemeit méltányoljuk; azonban hathatós munkássága eredményé­nek jellemzéséül idézzük itt egyik elterjedt napi­lapunk a „Bp. Hp.“ után a következő jellemző sorokat: „Andrássy Gyula gr. 1867-től 79-ig állt e boldogtalan országok élén s múlt idők rothadásának, kishitűségének, bizalmatlan­ságának alakjaival állandó harczban, rakta le biztos kézzel az uj fejlődés alapjait. Ter­mékeny szelleme megtermékenyítette a nem­zetet, hite megerősítette, jelleme felemelte és sikerei képzelhetetlen uj erőfeszítésre serkentették. Egy uj Magyarország és egy uj Auszt­ria áll ma a világ előtt. Uj rend, uj irány, uj iskola dominálja az elméket, uj czélokat látnak az emberek, új reménynyel néznek a jövőbe, a fiatalság érzete fogta el a szí­veket és erkölcsei lüktetnek a közszellemben. A korlátlan hatalommal uralkodó Auszt­ria 12 rövid esztendő alatt tudásának és hatalmának már csak romjaival rendelkezett és katasztrófák szélén hányatott. A kien­gesztelt Magyarország immár 22 évi béké­vel és áldásaival ajándékozta meg Ausztriát; díszt, tiszteletet, tekintélyt és hatalmat adott neki újra és oly szövetségeket szerzett neki, melyekkel Európa sorsa fölött rendelkezik, a­ki azelőtt önmagával szemben is tehetet­­len vala. Ez Andrássy Gyula gróf műve, ez nagy­ságának, államférfim géniuszának igaz mér­téke. És mértéke annak a veszteségnek is, mely gyászos végében hazánkat érte.“ Valóban, sokat, véghetetlen sokat kö­szönhet hazánk s nemzetünk az elhunyt nagy férfiúnak. Ugyanazért méltán s szivé­ből gyászolhatja őt velünk minden igaz hazafi. Ily kimagasló példányképei az önzetlen hazaszeretetnek, igazán mély és gyászos se­bet ütnek elmúlásuk által az érező hazafias sziveken. De nemes példájuk egyszersmind köve­tésre buzdíthat mindnyájunkat.­­ Oh, gyászoljuk, sirassuk meg az el­hunyt nagy szellemet, véssük szíveinkbe em­lékét! De tegyük állandóvá és örökre elmúl­­hatatlanná azt egyszersmind magasztos pél­dájának követése által! Az elhunyt nagy férfiú f. hó 18-ikán reg­geli 1/1 3 órakor végezte be életét Volaszkán, Fiume mellett, hova gyógyulás végett ment. Midőn halálhíre köztudomású lett, általá­nos gyász lett jelezve mindenütt. Nemcsak a fővárosban, de a vidéken is mindenütt a köz­épületekre kitűzött gyászlobogók jelezték a nagy gyászt, mely az elhunytban nemzetünket érte. A napi­lapok a fővárosban és vidéken rendki­­vü­li kiadásban tettek jelentést a gyászesetről. A harangok mindenütt megszólaltak a gyászt hirdetni. A megboldogult holt tetemei f. hó 20-ikán, Csütörtökön szállíttattak Budapestre, hol a m. tud. akadémia palotájában volt felállítva a su­gárzó fényről ragyogó gyászravatal. Itt történt f. hó 21-ikén a holttest beszentelése, d. u. 3 órakor, melyen nemcsak az ország kitűnőségei jelentek meg, de király­i Felsége is jelen volt. Beszentelés után a hulla az Andrássy család tőke-terebesi családi sírboltjába szállíttatott s ott helyeztetett el. a­ gyászoló családhoz megszámlálhatatlan mennyiségű részvétnyilatkozatok érkeztek, ré­szint levélben, részint táviratilag. Ő Felségeik: a király és királyné a főherczegekkel együtt meleg­hangú részvétnyilatkozatot küldöttek az elhunyt özvegyéhez s gyászkoszorút küldöttek ravatalá­hoz. Ugyanezt tették a hazai, sőt a külföldi összes kitűnőségek s hivatalos testületek is. A magyar országgyűlés a kormányelnök indítványára Ő Felsége előleges beleegyezésé­vel külön törvényt alkotott, melynek értelme szerint a haza és az uralkodó család iránt oly nagy érdemeket szerzett férfiú emléke állam­­költségen egy díszes emlékszobor építése által örökíttessék meg. Budapest fővárosa egy külön Mauzóleum építését ajánlotta fel a nagy halott részére , de az ajánlat a család által nem fogadtatott el. Városunkban az összes középületeken lengő gyászlobogók jelölik az országos mély gyászt. Legyen az elhunyt nagy férfiú és nagy hazafi emléke örökre áldott!

Next