Bereg, 1890. (17. évfolyam, 1-52. szám)
1890-02-23 / 8. szám
8. szám. XVI. évfolyam. IKRKnanoBBQHHn Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1890. február 23. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG. A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak . Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: Előfizetés és hirdetés dijai Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 írt. — Egyes szám ára 10 kr. JANKA SÁNDOR, a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény utcza 492. szám fizetendők. Nyilt tér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Szerkesztő lakása : Beregszász, Péter-utcza 732. szám. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. gr. Andrássy Gyula sz 1823. mh 1890. febr 18. A nemzetnek ismét nagy gyásza van. Megint kevesebbje van egygyel azon nagyjai közül, kik a legválságosabb időkben legfontosabb érdekeit megmenteni s aztán később, egy uj időszak felviradtával, egy uj hajnal hasadásakor, a nemzetet nagygyá, hatalmassá tenni törekedtek. Széchényi, Deák és a többiek, azon korszak nagy szellemei, csaknem mindnyájan ott nyugosznak már az emberi rendeltetés végső pihenő pontján, a csöndes temetőben; csak Kossuth él még a legkiválóbbak közül, mint élő sírköve amaz időszak emlékének. Mindnyájan elmúltak, elaludtak az örök álom karjaiban s a magára hagyott nemzet mély keservvel busóng az elhunytak sírjai körül, jövő sorsa felett tépelődve. íme, a nagyok sorából kihanyatlott e hó 18-ikán csikszentkirályi és krasznahorkai gr. Andrássy Gyula is, a nemzet zöme által „gondvisel ésszerü férfiu“-nak elismert s imádásszerü tisztelettel környezett férfiú, ki kimagasló lángelmével fáradhatatlan tevékenységi hajlamot, valódi magyaros természetével s temperamentumával helyes politikai érzéket, önkénytelenül hódoló tiszteletet gerjesztő modorával a népszerűség minden megkívántató sajátságait egyesité magában ; kit nagyra nézett a nemzet, megbecsült s kitüntetően szeretett az uralkodó család minden tagja s azok közt kiválólag Magyarország koronás királya s királynéja. A délczeg termetű, hóditó külsejű férfiú belsőleg lassan emésztő kór menthetlen martalékául volt már régebben eljegyezve; a lángész ragyogó sugarait fényes napként mindenkor szertehintő elmének s haszondús működésének végét szakitá az erőteljes testszervezetben támadt romlás csirája s a nép és a magasabb körök e kiváló kedvenczének végnapjaiban iszonyatos halálküzdelmekkel kellett megbirkóznia s megszenvednie azért a pár pillanatnyi örömért, melyet a sors az emberi rövid életidő folyama alatt egy embernek juttatni jónak lát. S mi mélyen megdöbbenve állunk az emberi véges sors ily megindító tragédiája előtt, kivált most, midőn az enyészet áldozatában oly kiváló nemes szellemet kellett elveszítenünk, mint a milyen életében gróf Andrássy Gyula volt. Mert a valódi hazaszeretet megtestesült mintaképe volt. Mint délczeg ifjú levente, nagyreményű sarja egy fényes főúri családnak, rajongott a szabadság eszméiért s 23 éves korában lelkesülten kötötte oldalára a harczi kardot, hogy a szabadságharcz mozgalmaiban tényleges részt vegyen s részt kért magának a nemzeti küzdelemben, miért aztán a sötét napok emberei őt „in effigie“ halálra ítélték. Az emigráczió küzdelmes napjai alatt is azonban főgondja nemzeti ügyünk érdekeinek előmozdítása volt, de ez időszak egyszersmind képző iskolája is lett a nagy szellemnek, hogy magát jövendő hivatására, melyet Széchényi látnoki szelleme előre megjósolt, előkészítse. A 67-iki kiegyezés alkalmával Deák Ferencz őt, mint leghivatottabbat, állitá a kiegyezési mit elért- s választása oly szerencsés volt, hogy a mű csakugyan megszilárdult, a kedvezőtlen körülmények között is a két állam nemzetei lassanként egygyé forrtak össze gondolatban, törekvésben s mig a megkoronázott fejedelem gyönyörködve nézte a munkát, a nemzet hatalmasan kezdett izmosodni anyagi és szellemi erőben s nemzeti öntudatban. És ebben az érdem kiváltképen gr. Andrássy Gyuláé, ki ,szeretve fent, tisztelve alant, mint összekötő kapocs uralkodó és nép között, erős kézzel tudta kormányozni a vezetésére bízott hajót bármily gátak s viharok között is. Tekintélyt szerzett nemzetének kint és bent. Ily erős, hatalmas kézre s vezető szellemre volt azonban szükség az összállam külügyeinek vezetésé-»el is. Minél fogva az uralkodó a magyar miniszterelnöki székből az osztrák magyar birodalom külügyminiszterévé hívta meg s több évet töltött s nagy hivatást teljesített e legmagasabb állásban is. Nekünk nem czélunk s nem is lehet feladatunk, hogy az ő politikai tevékenységét fejtegessük s érdemeit méltányoljuk; azonban hathatós munkássága eredményének jellemzéséül idézzük itt egyik elterjedt napilapunk a „Bp. Hp.“ után a következő jellemző sorokat: „Andrássy Gyula gr. 1867-től 79-ig állt e boldogtalan országok élén s múlt idők rothadásának, kishitűségének, bizalmatlanságának alakjaival állandó harczban, rakta le biztos kézzel az uj fejlődés alapjait. Termékeny szelleme megtermékenyítette a nemzetet, hite megerősítette, jelleme felemelte és sikerei képzelhetetlen uj erőfeszítésre serkentették. Egy uj Magyarország és egy uj Ausztria áll ma a világ előtt. Uj rend, uj irány, uj iskola dominálja az elméket, uj czélokat látnak az emberek, új reménynyel néznek a jövőbe, a fiatalság érzete fogta el a szíveket és erkölcsei lüktetnek a közszellemben. A korlátlan hatalommal uralkodó Ausztria 12 rövid esztendő alatt tudásának és hatalmának már csak romjaival rendelkezett és katasztrófák szélén hányatott. A kiengesztelt Magyarország immár 22 évi békével és áldásaival ajándékozta meg Ausztriát; díszt, tiszteletet, tekintélyt és hatalmat adott neki újra és oly szövetségeket szerzett neki, melyekkel Európa sorsa fölött rendelkezik, aki azelőtt önmagával szemben is tehetetlen vala. Ez Andrássy Gyula gróf műve, ez nagyságának, államférfim géniuszának igaz mértéke. És mértéke annak a veszteségnek is, mely gyászos végében hazánkat érte.“ Valóban, sokat, véghetetlen sokat köszönhet hazánk s nemzetünk az elhunyt nagy férfiúnak. Ugyanazért méltán s szivéből gyászolhatja őt velünk minden igaz hazafi. Ily kimagasló példányképei az önzetlen hazaszeretetnek, igazán mély és gyászos sebet ütnek elmúlásuk által az érező hazafias sziveken. De nemes példájuk egyszersmind követésre buzdíthat mindnyájunkat. Oh, gyászoljuk, sirassuk meg az elhunyt nagy szellemet, véssük szíveinkbe emlékét! De tegyük állandóvá és örökre elmúlhatatlanná azt egyszersmind magasztos példájának követése által! Az elhunyt nagy férfiú f. hó 18-ikán reggeli 1/1 3 órakor végezte be életét Volaszkán, Fiume mellett, hova gyógyulás végett ment. Midőn halálhíre köztudomású lett, általános gyász lett jelezve mindenütt. Nemcsak a fővárosban, de a vidéken is mindenütt a középületekre kitűzött gyászlobogók jelezték a nagy gyászt, mely az elhunytban nemzetünket érte. A napilapok a fővárosban és vidéken rendkivüli kiadásban tettek jelentést a gyászesetről. A harangok mindenütt megszólaltak a gyászt hirdetni. A megboldogult holt tetemei f. hó 20-ikán, Csütörtökön szállíttattak Budapestre, hol a m. tud. akadémia palotájában volt felállítva a sugárzó fényről ragyogó gyászravatal. Itt történt f. hó 21-ikén a holttest beszentelése, d. u. 3 órakor, melyen nemcsak az ország kitűnőségei jelentek meg, de királyi Felsége is jelen volt. Beszentelés után a hulla az Andrássy család tőke-terebesi családi sírboltjába szállíttatott s ott helyeztetett el. a gyászoló családhoz megszámlálhatatlan mennyiségű részvétnyilatkozatok érkeztek, részint levélben, részint táviratilag. Ő Felségeik: a király és királyné a főherczegekkel együtt meleghangú részvétnyilatkozatot küldöttek az elhunyt özvegyéhez s gyászkoszorút küldöttek ravatalához. Ugyanezt tették a hazai, sőt a külföldi összes kitűnőségek s hivatalos testületek is. A magyar országgyűlés a kormányelnök indítványára Ő Felsége előleges beleegyezésével külön törvényt alkotott, melynek értelme szerint a haza és az uralkodó család iránt oly nagy érdemeket szerzett férfiú emléke államköltségen egy díszes emlékszobor építése által örökíttessék meg. Budapest fővárosa egy külön Mauzóleum építését ajánlotta fel a nagy halott részére , de az ajánlat a család által nem fogadtatott el. Városunkban az összes középületeken lengő gyászlobogók jelölik az országos mély gyászt. Legyen az elhunyt nagy férfiú és nagy hazafi emléke örökre áldott!