Bereg, 1900. (27. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
BEREG Beregszász, 1900. január 7. 1. szám. — XXVI. évfolyam. A „Bereg“ története. 1874-1900. I. Előzmények- Már a 60-as évek végén és a 70-es évek elején tehetséges fiatal erők, u. m. néhai Várady Gusztáv beregszászi ügyvéd, tehetséges költő és szinműiró, továbbá Joloszty Gyula (jelenleg kir. tanácsos, vármegyei alispán) és Hunyady Béla (volt megyei főjegyző és országgyűlési képviselő, jelenleg beregvármegyei ármentesítő társulati igazgató s a beregvármegyei gazdasági egyesület elnöke) több irodalmi hajlammal és képességgel bíró megyei ifjúval együtt tárgyaltak egy megyei lap megindításának szükségességéről s ez irányban 1871. decz. 15-én részletes tervezetet dolgoztak ki; de ez a tervezet nem valósulhatott meg, mivel az akkori időhöz mérten túlságos nagy igényekkel szándékozott fellépni s költségvetésének tervezete is oly nagy szabásúnak készült, hogy csupán a szerkesztő fizetése 1000 frtra volt felvéve, ami akkori időben igen nagy összeg volt s a tervezők maguk belátták, hogy azon tervezetet egy szerény vidéki lap jövedelme meg nem bírja; ugyanazért abba hagyták a dolgot, habár a közönség óhajtotta a lapot. II. A lap megindulása 1874-ben. Az óhaj csak rövid ideig maradt óhaj. Közbe jött egy politikai esemény, t. i. a vármegyék területének uj beosztása, mely terv szerint Beregvármegyét Ungmegyébe akarták beleolvasztani. E terv nagy felháborodást szült Beregvármegye közönségében. Mindenütt s napról-napra hangosabb lett az óhajtás egy vármegyei lapnak megteremtése s megindítása végett, mely a vármegyei közhangulatnak méltó kifejezést adna és a vármegye érdekeit kellőleg védelmezni tudná. Többek támogatásának ígérete s az anyagi pártfogás iránti biztatások mellett Janka Sándor (akkor beregszászi ev. ref. gymnasiumi, jelenleg szintén beregszászi áll. főgymn. tanár s a lapnak jelenben is szerkesztője) vállalkozott saját rizikójára a lap megindítására, csatlakozván hozzá főmunkatársul Kóródy Sándor ügyvéd, már akkor is széles körben ismert vidéki iró és költő (jelenleg m.-szigeti jogakad. tanár.) A vármegye köztörvényhatósága a hatósági engedélyt Janka Sándor mint felelős szerkesztő és laptulajdonos részére 1873. nov. hó 11. 234. B./4263. k. i. sz. végzés által adta meg, azon utasítással, hogy a lap minden tekintetben az 1848. sajtótörvények szabályaihoz alkalmazza magát s egyúttal a megye támogatása hatóságilag kimondatott. A lap 1. száma 1874. január 1-én jelent meg. Előfizetési ár egy évre 6árt volt. Kezdetben elegendő számú előfizető s pártfogó jelentkezett, de egy lap legfontosabb életereje , a hirdetésekből folyó jövedelem, fejletlen kereskedelmi, ipari és gazdasági viszonyaink folytán, nagyon gyéren mutatkozván, miután Janka Sándor a nyomdai felszerelésekre is a sajátjából volt kénytelen több száz forintot előlegezni, hogy a nyomda a lap kiállítására képes legyen, s továbbá, mivel a fejletlen nyomdai viszonyok miatt a lapnak kezdetlegespapíron 300 példányban kinyomásáért 30 frtot kellett hetenkint fizetnie s a mellett minden expeditionális költséget viselnie: ezt a lap bevételei még nem bírták; igy egy fél év múlva a vármegye komolyabban gondolkozó s a lap ügyéért hevesebben buzgó fiaiból egy „lapkiadó társulat“ szerveztetett, oly számítással, hogy nagyobb érdekeltség bevonása a lap szellemi tekintélyét is növeli s jövőjét anyagilag is jobban fogja biztosítani. De éppen az volt a baj, hogy a közönség is a lapkiadó-társulat megalakulásával a lap jövőjét biztosítottnak vélvén, bár a lap elég közérdekű és változatos tartalmú volt, még gyérebben fizetett elő s a bevétel még csökkent. A lapkiadó társulat alapszabályai belügyminiszterileg is jóváhagyatak, miután a vármegye akkori főispánja, Horváth István is melegen pártolta az eszmét, az alapszabály értelmében a társulat rendes tisztviselőiül megválasztattak: Janka Sándor, mint felszerkesztő (400 frt), Kóródy Sándor mint segédszerkesztő és főmunkatárs (100 frt), Tániel Ödön, később Oroszy Géza, mint pénztárnok (100 frt), és Papp Károly megyei kőnyomdász mint lapkiadó (100 frt) fizetéssel. De — mint említem — a közönség úgy gondolkozván, hogy a lap a társulat alakulása által már biztositva van, az előfizetők száma napról-napra apadt, úgy hogy már az 1875. év vé- gén (bár a fizetéses tisztviselők dijaikat nagy rész-ben a társulat rendelkezése alatt hagyták), a pénz- * tári számadások oly ijesztő deficitet mutattak, hogy a társulat elhatározta feloszlatását s jobb idők bekövetkezteig a lap beszüntetését. Ez időszakból 1876. jan. 2 án jelent meg a legutolsó szám. A lapkiadó társulat tagjai kilenczen voltak, és pedig: Horváth István főispán, Péchy Tamás, Hunyady Béla, Joloszty Gyula, Tájnel Ödön, Guthy Ferencz, Bloksay István, Kóródy Sándor és Janka Sándor. Mindnyájan fizettek 100—100 frtot a passivák kiegyenlítésére. Ez összeget méltán lehet itt feljegyezni az elsoroltak részéről a vármegye közművelődési czéljaira tett adományként. Ekkor 3 negyedévig ismét nem volt lapja a megyének. III. Gulácsy Dezső szerkesztősége. A lap megszűntével a vármegye közönsége ismét érezni kezdte a lap hiányát, melyet addig meg nem becsült. De még jobban érezte a hiányzó jövedelmet Deák György nyomdász. A közönség is, a nyomdász is óhajtván ismét a lap megindítását, Gulácsy Dezső, (akkori vármegyei tiszti ügyész, volt orsz.gyűlési képviselő), ki addig is jeles tollú munkatársa volt a lapnak, vállalkozott a szerkesztőség elvállalására, miután támogatás felöl biztatást nyert a megye minden tollforgató fia részéről s jobb sorsra érdemes kitartással, ügybuzgalommal és lelkesedéssel szerkesztette a „Bereg“-et 1876 szept. 3 tól 1877. szept. 16-ig. Jobb keze volt a szerkesztésnél akkoriban a tehetséges és szép tollú, de csakhamar jobb létre szenderült Matyaczko Gyula ügyvédjelölt, mint segédje. De a rendezetlen nyomdai viszonyokkal Gulácsy Dezső sem volt képes megbirkózni. Nagy díjért a lap csaknem mindig egy-két nappal később lett kiállítva, mint kellett volna s só .zor két hétben egyszer jelent meg a lap ! Ezen körülmény az önérzetes szerkesztőt véghetetlen bosszantván, ő is felhagyott a sisyphusi munkával s 1877. szept. 16-tól 1879. jan. 1-ig ismét nem volt lapja a megyének. IV. Janka Sándor újabb szerkesztősége 1879—1890-ig. Deák György nyomdász időközben elhunyt s üzletét fia, Deák János vette át, ki azonban szintén azonnal súlyosan érezte, hogy a nyomdászüzlet lap nélkül, állandó munka nélkül, csak pang; ugyanazért többeket felszólított ismét a lap megindítása s folytatására, de ismerve a nyomdai viszonyokat, senki sem vállalkozott reá. Utoljára, miután az expeditió terheit is magára vállalta s a szerkesztésért némi díjazást is ígért, szóval a szerkesztőség gondjait kevesbítette, hosszas sürgetés után ismét vállalkozott a jó reménység fejében s a közügy érdekében (midőn a munkácsiak már azzal fenyegetőztek, hogy ha mi nem folytatjuk a lapot, ők Munkácson fognak egy megyei lapot indítani) a szerkesztőség folytatására, Janka Sándor, a lap első szerkesztője s alakítója, ismét Kóródy Sándorral, mint főmunkatárssal együtt. 1879. elején tehá újból megindult a „Bereg.“ De egy nehány hónap múlva ismét oly tűrhetetlenek lettek a nyomdai viszonyok, hogy a lap szerkesztősége 1879 okt. elején kénytelen volt egy felhívást szétküldeni a lap fentartása érdekében a közeli vármegyék tekintélyesebb s jó hírnevű nyomdászaihoz, hogy melyikük ajánlkozik Beregszászban a „Bereg“, mint egyetlen megyei lap fentartására uj évtől kezdve egy fióknyomdát felállítani s a „Bereg“ kiadását átvenni . . . E felhívásra több helyről igen kedvező ajánlatok érkeztek s különösen. M.-Szigetről az ottani könyvnyomda részvénytársaság igazgatója személyesen megjelent Beregszászban és a lap nyomtatását jutányosan fel is vállalta; nehány nap múlva pedig Huzly Károly nyomdász jelentkezett személyesen M.-Szigetről avégett, hogy a lap nyomtatását neki adjuk át s ő 1880. uj évtől kötelezte magát Beregszászban egy fiók-nyomda felállítására oly módon, hogy ha ezt nem teljesítené, az eddig még megjelenendő öt számért semmi díjazást nem követel. Így M. Szigeten jelent meg 1879. év végén két szám a könyvnyomda-részvénytársaság nyomdájában, öt szám pedig a Huzly Károly nyomdájában, természetesen ?. *^-cr?.20,rot^ ajktól elütő formában. Mindenki gondolhatja, mily nagy gondot okozott a szerkesztőségnek az, midőn a lapot még másutt kellett nyomatni is! V. Nagy Lajos és Sallay Gyula, utóbb a „Haladás“ könyvnyomda, mint lapkiadók. Az ajánlkozók közül azonban senki sem állított Beregszászban fióknyomdát, hanem időközben Deák János eladóvá tette a nyomdát s azt megvásárolták Nagy Lajos és Sallay Gyula s ez utóbbi — mint művezető — a nyomdát tényleg átvette s városunkba költözött. S ez időtől kezdve lett teljesen biztosítva a „Bereg“ jövője s fejlődött napról-napra nemcsak tartalomban, de csínban és terjedelemben is s azóta vált lehetővé az, hogy elvégre valahára a szerkesztőségi lelkiismeretesség és pontosság is — a mi eddig nem volt elérhető — a közönség előtt érvényesíthető s szintén kellőleg feltüntethető legyen, mivel 1880. év január 1-től Sallay Gyula, mint a társczég üzletvezetője, a szerkesztőségeket minden zaklatástól felmentette s páratlan pontossága, lelkiismeretessége és szakértelme által egy uj korszakot teremtett meg a lap életében s a lap szerkesztőségét és munkatársait a lap jövedelméből némi anyagi díjazásban is szerződésileg részesítette, miután a pontosság és szakértő vezetés mellett a lap bevételei is folytonosan növekedtek. 1889. márczius 31-én a nyomdát teljesen megvásárolva és a kor igényeihez mérten felszerelve „Haladás“ könyvnyomda czim alatt megnyitották Sallay Gyula és neje — mint lapkiadó és nyomdatulajdonosok — s ez idő óta a „Haladás“ könyvnyomdában jelent s jelenik meg a „Bereg“ mai napig, úgy, hogy a lap tulajdonjogát is 1892. április 9-én a könyvnyomda szerezte meg s leírja ma is. E kiadásban felelős szerkesztő volt 1890. márcz. 1-ig még Janka Sándor, társszerkesztő és főmunkatárs Kóródy Sándor 1889. július 21-ig. 1890. márczius 9-én a szerkesztőséget átvette s folytatta 1892. febr. 28-ig Matavovszky Béla. 1892. márcz. 6-tól április 9-ig a szerkesztésért felelős volt Hitter (Halmágyi) Ferencz. 1892. ápr. 17-től aug. 28.ig felelős szerkesztő volt dr. Belényessy András. Mellette 1892. szept. 4-től 1893. febr. 19-ig Kóródy Zoltán volt belmunkatárs, ettől kezdve 1893. ápr. 9-ig főmunkatárs ; 1893. ápr. 9-től szerkesztő lett Kóródy Zoltán, a szerkesztésért felelős dr. Belényessy András 1893. júl. 2-től 1894. decz. 31-ig felelős szerkesztő volt egyedül Kóródy Zoltán. 1895 ben felelős szerkesztő lett ismét Janka Sándor, segédzerkesztő Rhédei János ; belmunkatársak: Steinkogler János és Radics Mihály. 1896-ban a szerkesztőségbe Rhédei János helyett — mint főmunkatárs — belépett Könye Nándor s ez állásban volt 1898. okt. haváig; 1899. jan. 1-től főmunkatárs lett a szerkesztőségben Kosári (Krémer) István. VI. A „Bereg“ régibb és újabb munkatársai. Egy 25 éves múltat átélt lap munkatársait nehéz dolog hiány nélkül összegyűjteni. Ezért csakis a tevékenyebb munkatársak említésére szorítkozhatunk . Ezek voltak — a szerkesztőségek már említett tagjain kívül — lehetőleg betűrendben a következők: Abonyi Emil, Aigner Ferencz, Balajthy István, Bary Sándor, Barta Ödön, Benda Kálmán, Bornemissza Zoltán, dr. Buzáth Kamill, Balás János, Buzáth Károly, Benécs Gusztáv, Bloksay István, Buday Sándorné, Csatlós Elek, Czeiner Nándor, Ekkel Elemér, Ember (Gencsi) János, Dernjén Lajos, Dobra Károly, Farkas Imre, Frieder (Feleki) Mór, Fenczik Ödön Gáthy Géza, Gáthy Bálint, Gopcsa Endre, Greizinger István, Gribovszky Pál, Háda Sándor, dr. Hagara Viktor, Halász Ferencz, Hunyady Béla, Horváth István, Ilyés Bálint, Janka Gyula, Janka Irén, Janka Kálmán, Jászay Jenő, Joleszty Gyula, Kallós Tivadar, Katinszky Ernő, Katinszky János, Keresztyén János, Kiss Endre (badalói és b.-gyarmati), Kiss Mózes, Kohányi Gyula, Komlóssy Béla, Kovács István, Kozma László, Kovács Gyula, Krémer Gizella (Gizella), V. Krüzselyi Bálint, Krüzselyi Erzsike, Láng Mihály, Lehoczky Tivadar, Linner Bertalan, Lukács Béla, Lukács Ödön, Literáty Ödön, Malonyay Gyula, Nagy József, Nyers Károly, Oláh Béla, Orlovszky István, Orosz József, Papanek István, dr. Papp Károly, Papp Zsigmond, Pataky István, Peterdy Károly, Reisman Herman, Róth Gábor, Sárkány Gábor, Smetzer Nándor, Stenczel Mihály, Smer Sándor, Simon Béla, SütőKálmán Sishó ^^^iq Szi* ay tamás (Anonymus),Szeles Elek, Szeles Károly, Sczeniczey János, Szendrői Holozsnyay Cyril, Szent-Iifray Tamás, Színi Péter, Szunyoghy Sándor, Tájiel Ödön, Tarnóczy Teadar, Toldy lg*