Bereg, 1900. (27. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-29 / 17. szám
17. szám. — XXVI. évfolyam. BE R E G Beregszász, 1899. április 29. közhivatalnoki kar képezvén a társadalmi élet érintkezési pontjait. Ha azonban rövidlátásunk, vagy talán hiúságunk, inyenczségünk és nagyzásunk nagyobb, mint hazafius és önmagunk iránti kötelességérzetünk, akkor hasztalan folytatjuk panaszkodásainkat, mert nemcsak czélt nem érünk, de haladni fogunk mindmesszebb el a czéltól arra felé, ahová minden lanyha, elkényeztetett ízlés mellett önmagáról megfeledkezett nemzet eljutott. Lasitz Pál, kir. tan. pénzügyigazgató. Vegyes hírek. — Jótékonyság. Firczák Gyula munkácsegyházmegyei püspök a jelen „szentév“ husvétja alkalmából a múlt vasárnapi gör. kath. husvétünnepen valamennyi Ungváron lakó papözvegynek, számszerint 24-nek és több papárvának egyenként 20—20 korona segélyt adományozott. — Zemplénvármegye tisztviselőiért. Zemplénvármegye közönsége a f. hó 19-dikén tartott közgyűlése alkalmával a vármegyei tisztviselők fizetésének emelésére 2%-os pótadót, körülbelül 38.000 korona összeget szavazott meg. A régi vezérvármegye tehát jó példájával a humanismus térén ismét előljár s nemes példája buzdíthatná a többi vármegyéket is ! — Főgymnasiumunk kifejlesztése. Jövő tanévben folytatólagosan már a VI. osztály fog megnyílni főgymnasiumunkban, minek folytán ismét két uj tanerővel lesz szükséges szaporítani a tanári testület tagjainak létszámát. A két uj tanári állásra (természetrajz—földrajzi és latin-magyar v. latin—görögnyelvi) a pályázat május 15-diki határidővel már ki is van hirdetve. Ez uj tanerőkkel a tanári testület létszáma 10 re fog szaporodni. — Máramarosmegye új alispánja. Máramarosmegye közönsége múlt csütörtökön, f. hó 26-dikán tartott rendes közgyűlésén az üresedésben levő alispáni székre egyhangúlag a vármegye ékes tollú főjegyzőjét, Szabó Sándort, a jeles költőt választotta meg. — Esküvő. „Siskei Oroszy Géza kir. ítélőtáblás biró és neje legenyei Pintér Berta örömmel tudatják leányuknak Margitnak borzsovai és tisza-kóródi Kóródy Lajos vágsellyei kir. aljárásbiróval Kassán 1900. évi május hó elsején történő egybekelését. Kassa, 1900. ápril hó. Borzsovai és tisza-kóródi Kóródy Sándor jogakadémiai tanár és neje tömöri Tomcsányi Lujza örömmel tudatják fiuknak Lajosnak siskei Oroszy Margittal Kassán 1900. évi május hó 1-én történő egybekelését. Máramaros-Sziget, 1900. ápril hó.“ —Ez előleges jelentés kapcsában mi teljes szivünkből kívánunk állandó boldogságot a kedves ifjú párnak! — Az uj vasúti menetrend hátrányai városunk közönségére nézve. Május hó 1 -jével köztudomás szerint uj menetrend lép életbe a M. Á. V. vonalain. Ez uj menetrend azonban városunkra nézve a lehető leghátrányosabb változásokat tartalmazza, a mennyiben teljesen elveszítjük — Tőlem? — kiáltott fel Catanio álmélkodva, midőn kutatva gyanakodó szemét Satalanira szegezte ; épenséggel nem foghatom fel, mely módon lehetnék önnek hasznavehető. — Igen, öregem, tőled függ mindenek előtt minden, — tette hozzá az ügyvéd, — és épen azért jöttem ilyen korán, hogy háboríthatatlanul beszélhessek veled. Arról van szó, hogy egy nemestől jelentékeny összeget érdemelj meg, és én rád gondoltam, hogy megosszam veled. Halld tehát, ha kész vagy rá, úgy hatezer aranyat kapsz, melyből itt van előre a fele, azonkívül még egy nagy embernek a legteljesebb háládatossága van biztosítva részedre, szerencséd meg van alapítva, és legkevésbbé se félj, hogy ez szégyent hoz rád. Az arany az asztalon feküdt kiterítve, de Catanio nem válaszolt, arcra egyszerre bámulatot, félelmet és hírvágyat fejezett ki, s e közt az ellentétes benyomás közt ingadozva, először Satalani szemeiben annak saját gondolatait látszott fürkészni, hogy arra alapítsa az elfogadás elhatározását vagy megtagadását. Catanio mindazáltal nagyon gyenge megfigyelő volt arra, hogy a tettetésben olyan gyakorlott ügyvéd gondolatain keresztülhatolhasson. Az egyik a legalsó néposztályból származott, kinek a véletlenség, vagy inkább nagy fizikai ereje egy nap oda dobta a fogházfelügyelői állást, és aki az által igen hatalmas személynek tartotta magát, de már az által könnyen megnyerhető volt, ha elbizakodásának hízelegtek, és nézetet osztani látszottak. (Folyt. kov.) a gyorsvonati összeköttetést. A menetrendből ugyanis a d. u. i/12 órakor városunkból Budapest felé induló s d. u. i/14 órakor Budapest felől városunkba érkező gyorsvonatok egészen elmaradnak és ezután gyorsvonati közlekedés csupán Budapesttől-Lawoczne felé Bátyun át és vissza, s másfelől Budapestről-M.-Sziget felé Királyházán át és vissza fog fennállani; a Bátyútól Királyházáig eső vonal egészen kiesik a gyorsvonati közlekedés vonalából s itt csakis személyvonatok közlekednek. Sőt a gyorsvonatokkal még közvetlen összeköttetésünk is csupán Királyháza felé lesz: Budapest felé a d. e. 11 óra 17 perczkor induló vonat ugyanis 12 óra 35 perczkor ér Királyházára és az innen d. u. 1 óra 4 perczkor induló gyorsvonattal érkezhetünk este 9 óra 40 perczkor leghamarabb Budapestre. De ez már két órával tovább tartó utazást jelent az eddiginél. Budapestről pedig gyorsvonaton csakis este 9 óra 15 perczkor indulhatunk Debreczen felé egyenes összekötetéssel Beregszászba, hogy aztán a Királyházától reggel 9 óra 14 perczkor érkező személyvonattal hazaérkezhessünk, mert ha Budapestről Bátyú felé a d. u. 2 óra 35 perczkor induló gyorsvonatra ülünk, akkor Bátyúban meg kell halnunk. A többi összeköttetés mind személyvonat. Ezeknek indulási és érkezési ideje a régi. Csupán a délután városunkból Budapest felé menő vonat indulási ideje esik egy órával későbbre, vagyis 3 óra 35 perez helyett 4 óra 32 perezre. Ennélfogva a délutáni vonatoknak állomásunkon való találkozása is elmarad. Tehát az új menetrend változásában reánk nézve egyáltalában nincs köszönet. Sőt a legnagyobb méltánytalanságnak tekinthetjük vonalunknak a gyorsvonati közlekedéstől való teljes elzárását. S hisszük is, hogy az illetékes hatóságok teljes erejükből törekedni fognak arra, hogy e méltánytalanságot mielőbb megszüntessék s legalább a régi menetrendhez hasonló előnyt nyújtó menetrendünk legyen. Különben az egész menetrendnek vidékünket érdeklő részét lapunk jelen számában közöljük. — Áprilisi idő. Nem tudjuk, mikor e sorok napvilágot látnak, hogy vájjon napfényes, derült, meleg idő lesz-e, vagy pedig esős, szeles, hűvös, kellemetlen. Mert úgy áll a dolog, hogy még mindig április hónapban vagyunk. E hónap pedig állandóan oly változó volt, hogy az „áprilisi“ jelleget igazán magán viselte és soha, nemcsak egyik napról a másikra menőleg nem lehetett tudni, hogy milyen lesz az időjárás, hanem még csak egy órával előbb sem lehettünk a következő időjárás minéműsége felől bizonyosak. Ha reggel a hűvös idő miatt meleg, téli ruhába öltöztél, délre már reád izzadt az öltözet; ha pedig a derült, nyájas reggel könnyebb öltözék felvételére ösztönzött, biztos lehettél felőle, hogy pár óra múlva már dideregve kell hazatérned más ruhát ölteni, így folyt le az egész hónap, örökös boszantására az embernek. Hála Istennek, hogy már pár nap múlva vége lesz s beköszönt a május, mely talán már kellemesebb időt hoz magával s élvezhetjük majd a valódi tavaszt, mely után már oly régen sóvárgunk. — Honvédgyülés. Folyó évi április 22-ik napján tartatott meg vármegyei 1848/49. évi honvédegyletünk közgyűlése, mely alkalommal a néh. Erzsébet királynőnk dicső emlékének megörökítésére a fővárosban építendő örökimádás templomának építési költségeire, honvéd egyleti tagjaink gyűjtés utján történt adakozásaiknak az országos 1848/49. évi honvéd központi bizottság egyik elnökéhez történt beküldését igazoló elismervénye is felolvastatván, az helyeslő és örvendetes tudomásul vétetett. A munkács mellett 1849. év április 22-én vármegyénk területén vívott és szabadságharczunknak egyik győzelmes eredményével végződött harczunknak megörökítésére Podhering községnek egyik helyén építendő emlékoszlopnak költségeihez az egylet, mint testület, nemcsak hozzájárul szerény adományával, de az egylet tagjai közt gyűjtést eszközölni is elhatározta, melynek megindítása a közgyűlésen megkezdetvén, már is eredményesnek lenni igazoltatott. A folyó évre Biliák János cserhalmi, Sztinkanics László polyánkai, Varga Pál és Nagy János beregszászi, Román Tódor és Svéd László dávidfalvai, Fülöp János surányi, Veres Pál m.-papii lakosok ez évre 10—10 korona pénzsegélyben; továbbá Papp István barabási, Lukacsina András ruszkóczi, Angalét András m.-tarpai és Buda József cs. papii igazolt 1848/49. évi volt honvédek ez. évre évnegyedenként kiadandó 10—10 kor. nyugdíjban részeltetni határoztattak. — Berzsenyi Antal egyleti tag a hosszú évek során viselt jegyzői tisztségről leköszönvén, elnök felhívására, hogy a jegyzői teendőket a legközelebb tartandó közgyűlésig lássa el, mikorra is az uj jegyzőválasztás a tárgysorozatba fel fog vétetni, a leköszönt jegyző hozzájárulásával határozatra emeltetett. Az 1899. évi számadás az arra beválasztott tagok által megvizsgáltatván, mivel azok helyeseknek és kifogás alá nem eshetőknek jelentettek be, a számadást tevő Ekkel György elnöknek a felmentvény megadatott. — Gyászhir. Egy köztiszteletben állott, előkelő úrnő gyászos haláláról ad értesítést az alábbi gyászjelentés, melyet — teljes részvétünk mellett a gyászoló család tagjai iránt — egész terjedelmében a következőkben közlünk: „ P. Péchy Lászlóné sz. Rottman Mária és férje P. Péchy László s gyermekeik: Ilonka és Magda; Dr. Rottman Elemér és neje K. Császár Aranka s gyermekeik : Elemér s Jenőke; özv. Lengyel Endréné sz. Csánk Hermin; Töttösy Sándorné sz. Csánk Paula; Dr. Csánk István s Csánk Lajos mélyen megszomorodott szívvel tudatják, hogy a legjobb anya, anyós, nagyanya s testvér, özv. Rottman Józsefné sz. Csánk Mária élete 56-ik évében, f. hó 25-én, a halotti szentségek felvétele után, d. e. 3/410-kor tüdőlokban elhunyt. A megboldogult hült tetemei f. hó 27-én d. u. 3/44 órakor fognak a róm. kath. temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat ápril hó 2- án fog a beregszászi róm. kath. templomban d. e. Va 9 órakor az Egek Urának bemutattatni. Áldás és béke porainak! Kelt Beregszász, 1900. ápril 25." A megboldogult úrnő, vármegyénk volt tiszti főorvosa nejének temetése f. hó 27 dikén délután 744 órakor nagy részvét mellett ment végbe városunkban. Nyugodjék békében ! . . . Előléptetés Vasutasaink közül előlépett: Matolcsy Miklós a Vl-ik rangfokozat 2 ik osztályából az elsőbe és Nagy Zoltán a“ VI-ik rangfokozat 3-ik osztályából a másodikba. A Szent György napján, a múlt hét keddjén, városunkban a költözködés nagy napján, az idén szokatlanul sok költözködés történt a lakásváltoztatások miatt városunkban. Szerencse, hogy épen azon napon az időjárás elég tűrhető volt és legalább az eső nem akadályozta a költözködőket. Így e miatt kevesebb káruk és kellemetlenségük volt. Azonban ezen szokatlan lakásváltoztatási mozgalom mindenesetre a lakásmizériák nagyobbodásának biztos jele városunkban. — A beregszász—munkácsi villamos vasút építéséhez szükséges hozzájárulási összeg beszerzése - mint a „F. M. H.“-ból olvassuk -- folyamatban van. Az engedélyesek Rössler Rikhárd debreczeni építész és Farkas Béla, a szatmári villamvilágítási társulat igazgatója, a műszaki munkálatot már elkészítették. De mikor lesz már ez a terv igazán valóvá ? . . — Fagy. Áprilió 27-dikére virradó éjjel erős dér volt, midőn is a gyöngébb növények és korán virágzó gyümölcsfák a fagytól sok kárt szenvedtek. Még csak az kellett a szeszélyes áprilisi időjárás kellemetlenségeinek betetőzésére! — Földmivelők fegyvergyakorlata. Darányi I. földmiv. min. a gazdák és gazdasági munkások régi óhaját teljesítette, midőn értesítette legközelebb a törv. hatóságokat és gazd. egyesületeket, miszerint a honv. miniszterrel folytatott tárgyalások után aként intézkedett, hogy a mezőgazdákat és gazdasági munkásokat ezután a fegyvergyakorlatokra leginkább oly időben hívják be, midőn a szántás-vetés és az aratás munkálataira való tekintettel ezeket a legkönnyebben lehet nélkülözni. — Koronás bankjegyek. Az osztrák magyar bank május hó folyamán megkezdi az uj 10 koronás bankjegyek nyomatását, mit szeptember hóban a 20 koronás bankjegyek kibocsátása követ. — A levélgyűjtő szekrény előtt. Egy vidéki atyafi a múlt héten levelet hozott be városunkba oly szándékkal, hogy azt a levélgyűjtő szekrénybe dobja. De sehogysem tudott boldogulni. Sóvár, tanácstalan szemekkel forgolódott tehát a piros posztkisztli előtt. Észrevette az atyafi zavarát egy pár jókedvű ifjoncz s az aggódó ember zavarát s tájékozatlanságát egy tréfára használta fel Ugyanis megmagyarázták a levélszekrény titkát az atyafinak, de egyszersmind tudtára adták, hogy a bedobandó levél csak úgy jut czéljához, ha annak bedobásakor a helynek a nevét is bekiáltja a szekrénybe, a hova a levél megy. Az atyafi elhitte s mialatt a levelet a szekrénybe dobta, szentori hangon bekiáltotta a postaszekrénybe, hogy : „Terkeházára megy !“ . . . -- Gyilkosság a nyírfálé miatt. Nagyon szomjas lehetett Kis-Rákóczon e hó elején egy ottani 18 éves suhancz legény, mert minőn látta, hogy Rák Mihály ugyanoda való lakos a mezőn egy nyírfa törzséből ereszti a jóféle nedvet és abból neki kérésére sem akart adni, dühösen neki