Bereg, 1900. (27. évfolyam, 1-52. szám)

1900-04-29 / 17. szám

17. szám. — XXVI. évfolyam. B­E R E G Beregszász, 1899. április 29. közhivatalnoki kar képezvén a társadalmi élet érint­kezési pontjait. Ha azonban rövidlátásunk, vagy talán hiú­ságunk, inyenczségünk és nagyzásunk nagyobb, mint hazafius és önmagunk iránti kötelességérze­tünk, akkor hasztalan folytatjuk panaszkodásain­kat, mert nemcsak czélt nem érünk, de haladni fogunk mindmesszebb el a czéltól arra felé, ahová minden lanyha, elkényeztetett ízlés mellett önma­gáról megfeledkezett nemzet eljutott. Lasitz Pál, kir. tan. pénzügyigazgató. Vegyes hírek. — Jótékonyság. F­i­r­c­z­á­k Gyula munkács­­egyházmegyei püspök a jelen „szentév“ husvétja alkalmából a múlt vasárnapi gör. kath. husvétün­­nepen valamennyi Ungváron lakó papözvegynek, számszerint 24-nek és több papárvának egyenként 20—20 korona segélyt adományozott. — Zemplénvármegye tisztviselőiért. Zemp­­lénvármegye közönsége a f. hó 19-dikén tartott közgyűlése alkalmával a vármegyei tisztviselők fizetésének emelésére 2%-os pótadót, körülbelül 38.000 korona összeget szavazott meg. A régi vezérvármegye tehát jó példájával a humanismus téré­n ismét előljár s nemes példája buzdíthatná a többi vármegyéket is ! — Főgym­nasiumunk kifejlesztése. Jövő tanévben folytatólagosan már a VI. osztály fog megnyílni főgymnasiumunkban, minek folytán is­mét két uj tanerővel lesz szükséges szaporítani a tanári testület tagjainak létszámát. A két uj tanári állásra (természetrajz—földrajzi és latin-magyar v. latin—görögnyelvi) a pályázat május 15-diki ha­táridővel már ki is van hirdetve. Ez uj tanerők­kel a tanári testület létszáma 10 re fog szapo­rodni. — Máramarosmegye új alispánja. Má­ramarosmegye közönsége múlt csütörtökön, f. hó 26-dikán tartott rendes közgyűlésén az üresedés­ben levő alispáni székre egyhangúlag a vármegye ékes tollú főjegyzőjét, Szabó Sándort, a jeles költőt választotta meg. — Esküvő. „Siskei Oroszy Géza kir. ítélőtáblás biró és neje legenyei Pintér Berta örömmel tudatják leányuknak Margitnak bor­­zsovai és tisza-kóródi Kóródy Lajos vág­sellyei kir. aljárásbiróval Kassán 1900. évi május hó el­sején történő egybekelését. Kassa, 1900. ápril hó. Borzsovai és tisza-kóródi Kóródy Sándor jog­akadémiai tanár és neje tömöri Tomcsányi Lujza örömmel tudatják fiuknak Lajosnak siskei Oroszy Margittal Kassán 1900. évi május hó 1-én történő egybekelését. Máramaros-Sziget, 1900. ápril hó.“ —Ez előleges jelentés kapcsában mi teljes szivünkből kívánunk állandó boldogsá­got a kedves ifjú párnak! — Az uj vasúti menetrend hátrányai városunk közönségére nézve. Május hó 1 -jével köztudomás szerint uj menetrend lép életbe a M. Á. V. vonalain. Ez uj menetrend azonban váro­sunkra nézve a lehető leghátrányosabb változáso­kat tartalmazza, a mennyiben teljesen elveszítjük — Tőlem? — kiáltott fel Catanio álmélkodva, midőn kutatva gyanakodó szemét Satalanira sze­gezte ; épenséggel nem foghatom fel, mely mó­don lehetnék önnek hasznavehető. — Igen, öregem, tőled függ mindenek előtt minden, — tette hozzá az ügyvéd, — és épen azért jöttem ilyen korán, hogy háboríthatatlanul beszélhessek veled. Arról van szó, hogy egy ne­mestől jelentékeny összeget érdemelj meg, és én rád gondoltam, hogy megosszam veled. Halld te­hát, ha kész vagy rá, úgy hatezer aranyat kapsz, melyből itt van előre a fele, azonkívül még egy nagy embernek a legteljesebb háládatossága van biztosítva részedre, szerencséd meg van alapítva, és legkevésbbé se félj, hogy ez szégyent hoz rád. Az arany az asztalon feküdt kiterítve, de Catanio nem válaszolt, arcra egyszerre bámulatot, félelmet és hírvágyat fejezett ki, s e közt az el­lentétes benyomás közt ingadozva, először Satalani szemeiben annak saját gondolatait látszott für­készni, hogy arra alapítsa az elfogadás elhatáro­zását vagy megtagadását. Catanio mindazáltal na­gyon gyenge megfigyelő volt arra, hogy a tette­tésben olyan gyakorlott ügyvéd gondolatain ke­resztülhatolhasson. Az egyik a legalsó néposztályból származott, kinek a véletlenség, vagy inkább nagy fizikai ereje egy nap oda dobta a fogházfelügyelői állást, és aki az által igen hatalmas személynek tartotta magát, de már az által könnyen megnyerhető volt, ha elbizakodásának hízelegtek, és nézetet osztani látszottak. (Folyt. kov.) a gyorsvonati összeköttetést. A menetrendből ugya­nis a d. u. i/12 órakor városunkból Budapest felé induló s d. u. i/14 órakor Budapest felől váro­sunkba érkező gyorsvonatok egészen elmaradnak és ezután gyorsvonati közlekedés csupán Buda­­pesttől-Lawoczne felé Bátyun át és vissza, s más­felől Budapestről-M.-Sziget felé Királyházán át és vissza fog fennállani; a Bátyútól Királyházáig eső vonal egészen kiesik a gyorsvonati közlekedés vonalából s itt csakis személyvonatok közlekednek. Sőt a gyorsvonatokkal még közvetlen összeköt­tetésünk is csupán Királyháza felé lesz: Buda­pest felé a d. e. 11 óra 17 perczkor induló vo­nat ugyanis 12 óra 35 perczkor ér Királyházára és az innen d. u. 1 óra 4 perczkor induló gyors­vonattal érkezhetünk este 9 óra 40 perczkor leg­hamarabb Budapestre. De ez már két órával to­vább tartó utazást jelent az eddiginél. Budapest­ről pedig gyorsvonaton csakis este 9 óra 15 percz­kor indulhatunk Debreczen felé egyenes összekö­tetéssel Beregszászba, hogy aztán a Királyházától reggel 9 óra 14 perczkor érkező személyvonattal hazaérkezhessünk, mert ha Budapestről Bátyú felé a d. u. 2 óra 35 perczkor induló gyorsvonatra ülünk, akkor Bátyúban meg kell halnunk. A többi összeköttetés mind személyvonat. Ezeknek indu­lási és érkezési ideje a régi. Csupán a délután városunkból Budapest felé menő vonat indulási ideje esik egy órával későbbre, vagyis 3 óra 35 perez helyett 4 óra 32 perezre. Ennélfogva a dél­utáni vonatoknak állomásunkon való találkozása is elmarad. Tehát az új menetrend változásában reánk nézve egyáltalában nincs köszönet. Sőt a legnagyobb méltánytalanságnak tekinthetjük vona­lunknak a gyorsvonati közlekedéstől való teljes elzárását. S hisszük is, hogy az illetékes hatóságok teljes erejükből törekedni fognak arra, hogy e mél­tánytalanságot mielőbb megszüntessék s legalább a régi menetrendhez hasonló előnyt nyújtó me­netrendünk legyen. Különben az egész menetrend­nek vidékünket érdeklő részét lapunk jelen szá­mában közöljük. — Áprilisi idő. Nem tudjuk, mikor e so­rok napvilágot látnak, hogy vájjon napfényes, de­rült, meleg idő lesz-e, vagy pedig esős, szeles, hűvös, kellemetlen. Mert úgy áll a dolog, hogy még mindig április hónapban vagyunk. E hónap pedig állandóan oly változó volt, hogy az „ápri­lisi“ jelleget igazán magán viselte és soha, nem­csak egyik napról a másikra m­enőleg nem lehe­tett tudni, hogy milyen lesz az időjárás, hanem még csak egy órával előbb sem lehettünk a követ­kező időjárás minéműsége felől bizonyosak. Ha reggel a hűvös idő miatt meleg, téli ruhába öltöz­tél, délre már reád izzadt az öltözet; ha pedig a derült, nyájas reggel könnyebb öltözék felvételére ösztönzött, biztos lehettél felőle, hogy pár óra múlva már dideregve kell hazatérned más ruhát ölteni, így folyt le az egész hónap, örökös bo­­szantására az embernek. Hála Istennek, hogy már pár nap múlva vége lesz s beköszönt a május, mely talán már kellemesebb időt hoz magával s élvezhetjük majd a valódi tavaszt, mely után már oly régen sóvárgunk. — Honvédgyülés. Folyó évi április 22-ik napján tartatott meg vármegyei 1848/49. évi hon­védegyletünk közgyűlése, mely alkalommal a néh. Erzsébet királynőnk dicső emlékének megörökíté­sére a fővárosban építendő örökimádás templomá­nak építési költségeire, honvéd egyleti tagjaink gyűjtés utján történt adakozásaiknak az országos 1848/49. évi honvéd központi bizottság egyik el­nökéhez történt beküldését igazoló elismervénye is felolvastatván, az helyeslő és örvendetes tudo­másul vétetett. A munkács mellett 1849. év ápril­is 22-én vármegyénk területén vívott és szabad­­ságharczunknak egyik győzelmes eredményével végződött harczunknak megörökítésére Podhering községnek egyik helyén építendő emlékoszlopnak költségeihez az egylet, mint testület, nemcsak hozzájárul szerény adományával, de az egylet tagjai közt gyűjtést eszközölni is elhatározta, melynek megindítása a közgyűlésen megkezdet­vén, már is eredményesnek lenni igazoltatott. A folyó évre Biliák János cserhalmi, Sztinkanics László polyánkai, Varga Pál és Nagy János be­regszászi, Román Tódor és Svéd László dávid­­falvai, Fülöp János surányi, Veres Pál m.-papii lakosok ez évre 10—10 korona pénzsegélyben; továbbá Papp István barabási, Lukacsina András ruszkóczi, Angalét András m.-tarpai és Buda Jó­zsef cs. papii igazolt 1848/49. évi volt honvédek e­z. évre évnegyedenként kiadandó 10—10 kor. nyugdíjban részeltetni határoztattak. — Berzsenyi Antal egyleti tag a hosszú évek során viselt jegyzői tisztségről leköszönvén, elnök felhívására, hogy a jegyzői teendőket a legközelebb tartandó közgyűlésig lássa el, mikorra is az uj jegyzővá­lasztás a tárgysorozatba fel fog vétetni, a lekö­szönt jegyző hozzájárulásával határozatra emelte­tett. Az 1899. évi számadás az arra beválasztott tagok által megvizsgáltatván, mivel azok helyesek­nek és kifogás alá nem eshetőknek jelentettek be, a számadást tevő Ekkel György­ elnöknek a fel­mentvény megadatott. — Gyászhir. Egy köztiszteletben állott, elő­kelő úrnő gyászos haláláról ad értesítést az alábbi gyászjelentés, melyet — teljes részvétünk mellett a gyászoló család tagjai iránt — egész terjedel­mében a következőkben közlünk: „ P. Péchy Lászlóné sz. Rottman Mária és férje P. Péchy László s gyermekeik: Ilonka és Magda; Dr. Rott­man Elemér és neje K. Császár Aranka s gyer­mekeik : Elemér s Jenőke; özv. Lengyel Endréné sz. Csánk Hermin; Töttösy Sándorné sz. Csánk Paula; Dr. Csánk István s Csánk Lajos mélyen megszomorodott szívvel tudatják, hogy a legjobb anya, anyós, nagyanya s testvér, özv. Rottman Józsefné sz. Csánk Mária élete 56-ik évében, f. hó 25-én, a halotti szentségek felvétele után, d. e. 3/410-kor tüdőlokban elhunyt. A megboldogult hült tetemei f. hó 27-én d. u. 3/44 órakor fognak a róm. kath. temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat ápril hó 2- án fog a beregszászi róm. kath. templomban d. e. Va 9 órakor az Egek Urának bemutattatni. Áldás és béke porainak! Kelt Beregszász, 1900. ápril 25." A megboldogult úrnő, vármegyénk volt tiszti fő­orvosa nejének temetése f. hó 27 dikén délután 744 órakor nagy részvét mellett ment végbe vá­rosunkban. Nyugodjék békében ! . . . Előléptetés Vasutasaink közül előlépett: Matolcsy Miklós a Vl-ik rangfokozat 2 ik osz­tályából az elsőbe és Nagy Zoltán a“ VI-ik rang­fokozat 3-ik osztályából a másodikba. A Szent György napján, a múlt hét kedd­jén, városunkban a költözködés nagy napján, az idén szokatlanul sok költözködés történt a lakás­­változtatások miatt városunkban. Szerencse, hogy épen azon napon az időjárás elég tűrhető volt és legalább az eső nem akadályozta a költözködőket. Így e miatt kevesebb káruk és kellemetlenségük volt. Azonban ezen szokatlan lakásváltoztatási mozgalom mindenesetre a lakásmizériák nagyob­bodásának biztos jele városunkban. — A beregszász—munkácsi villamos vasút építéséhez szükséges hozzájárulási összeg be­szerzése - mint a „F. M. H.“-ból olvassuk -- folya­matban van. Az engedélyesek Rössler Rikhárd debre­­czeni építész és Farkas Béla, a szatmári villam­­világítási társulat igazgatója, a műszaki munkála­tot már elkészítették. De mikor lesz már ez a terv igazán valóvá ? . . — Fagy. Ápril­ió 27-dikére virradó éjjel erős dér volt, midőn is a gyöngébb növények és korán virágzó gyümölcsfák a fagytól sok kárt szenvedtek. Még csak az kellett a szeszélyes áp­rilisi időjárás kellemetlenségeinek betetőzésére! — Földmivelők fegyvergyakorlata. D­a­­r­á­n­y­i I. földmiv. min. a gazdák és gazdasági munkások régi óhaját teljesítette, midőn értesítette legközelebb a törv. hatóságokat és gazd. egyesü­leteket, miszerint a honv. miniszterrel folytatott tárgyalások után aként intézkedett, hogy a mező­gazdákat és gazdasági munkásokat ezután a fegy­vergyakorlatokra leginkább oly időben hívják be, midőn a szántás-vetés és az aratás munkálataira való tekintettel ezeket a legkönnyebben lehet nél­külözni. — Koronás bankjegyek. Az osztrák ma­gyar bank május hó folyamán megkezdi az uj 10 koronás bankjegyek nyomatását, mit szeptember hóban a 20 koronás bankjegyek kibocsátása követ. — A levélgyűjtő szekrény előtt. Egy vi­déki atyafi a múlt héten levelet hozott be váro­sunkba oly szándékkal, hogy azt a levélgyűjtő szekrénybe dobja. De sehogysem tudott boldogulni. Sóvár, tanácstalan szemekkel forgolódott tehát a piros posztkisztli előtt. Észrevette az atyafi zava­rát egy pár jókedvű ifjoncz s az aggódó ember zavarát s tájékozatlanságát egy tréfára használta fel­ Ugyanis megmagyarázták a levélszekrény tit­kát az atyafinak, de egyszersmind tudtára adták, hogy a bedobandó levél csak úgy jut czéljához, ha annak bedobásakor a helynek a nevét is be­kiáltja a szekrénybe, a hova a levél megy. Az atyafi elhitte s mialatt a levelet a szekrénybe dobta, szentori hangon bekiáltotta a postaszekrénybe, hogy : „Terkeházára megy !“ . . . -- Gyilkosság a nyírfálé miatt. Nagyon szomjas lehetett Kis-Rákóczon e hó elején egy ottani 18 éves suhancz legény, mert minőn látta, hogy Rák Mihály ugyanoda való lakos a mezőn egy nyírfa törzséből ereszti a jóféle nedvet és ab­ból neki kérésére sem akart adni, dühösen neki

Next