Bereg, 1900. (27. évfolyam, 1-52. szám)

1900-03-04 / 9. szám

9. szám. — XXVI. évfolyam. B E R E Or Beregszász, 1900. márczius 4. hatják a magas intéző körök, hogy itt, de általá­ban a Kárpátokban, nem az az üdvösebb, hogy ezen különben is rengetegekből még vadabb vi­déket kell létesíteni, de a letarolt erdőknek lege­lőkül való felhasználása által a népnek a megél­hetését a marha tenyésztés által biztosítani kell. Vétkezném Isten, ember ellen, ha fel nem említeném a grófi­ uradalomnak az igyekezetét, hogy némikép e népet a végső nyomortól meg­mentse, de az utak hiánya miatt ő sem képes rajta segíteni, mert csakis e miatt 50000 korona deficittel a hátmegi vasgyárat és a bródi kohók­ban az üzemet beszüntette. Jelenleg faszénkészi­­tése és Szolyvára való szállítása által, amilyen olyan keresetet nyújt a népnek, de micsoda kere­set az, mikor egy fuvaros a „Borso­gyilon“ ke­resztül iszonyú uton menve 3 nap s 1 éjszaka 3—4 koronát alig képes bedolgozni, — élete ve­szélyeztetése mellett ! De legalább ezen kereset is állandó volna ! Csak hogy sokszor, nem tudni mi okból, hónapokon keresztül ezen üzem is be van szüntetve és a nép minden kereset nélkül teng . A­mi bizonyára azt mutatja, hogy az uradalomnak sincs valami nagy haszna ezen üzemből. Ezen okok vezéreltek engem, hogy felhívjam az intéző körök figyelmét, hogy gondoljanak e néppel ; figyeljék meg a fenti kérésemet és álta­lam e szegény, de jó nép esedezését, hogy mi módon és mily könnyű szerével volna segítve e népen,.............ha azt akarjuk elérni, hogy e nép végső nyomorra, avagy legjobb esetben a kiván­dorlásra ne legyen kárhoztatva, hisz e baj már e népben is felébredt, ezt legjobban beigazolhatják a szolgabíróhivatalok, hogy legújabban hány s hány ember jelentkezett az útlevél kieszközlésére, esetleg csak munka­könyv leírásáért, hogy avval tovább állhassanak .... és nem kell e vidékről csak néhánynak a boldogulása Amerikában, hogy aztán tömegesen megkezdjék a vándorlást, ha a fenti módon nem lesz segítve a sorsukon . . . . Végre azon probléma előtt állok meg, hon­nan vegye a szegény kárpátalji ruthén nép a ren­geteg pénzt, hogy a földmegváltás megvalósítható legyen ? Erre a feleletem azon erős remény, hogy a nagyméltóságú minisztérium, mely számos kegyei­vel tényleg bebizonyította, hogy e népet a vég­enyészettől megmenteni óhajtja, el nem fog zár­kózni esetleg 2—600,000 korona kölcsön adása által e népen segiteni, mely pénz ily biztos alapra a postatakarékokból 3°/o-ra 20—40 évi részlet tör­lesztés mellett könnyen kieszközölhető volna és ezen kegy által a Kárpátok-alján lakó ruthén ajkú magyar nép hosszú, nagyon hosszú időre a nyo­mortól és kivándorlástól megóvható lenne, így elérhetnek azon czól­, hogy a nép ele­gendő területekhez jutva, azokat gondozza, eset­leg azoknak a bokroktól való tisztítására, vízmostó helyek betömésére, mohos-terméketlen helyek bo­­ronálására szükség esetén karhatalommal is kényszeríthető volna, de a jelenlegi drága bérlete­ken e javításokat az éhező, primitív szükségletek beszerzésével küzdő néptől komolyan senki sem kívánhatja­vett férfi és hogy az ártatlan leány végtelen sze­relemre gyuladt iránta. Nem is iparkodott ezen szerelmét kedvese előtt elrejteni. Most csak az a kérdés, hogy Rezegi Károly is szereti-e Ilkát ? Nemsokára meg fogjuk látni. Térjünk vissza oda, a­hol elbeszélésünket megszakítottuk. Rezegi Károly udvariasan meghajolt a höl­gyek előtt. — Károlyom ! — Oh, de boldog vagyok, hogy láthatom valahára — szólt édes gerjedelem­mel szivében Ilka és kezét nyújtotta kedvesének. Károly megcsókolta a piciny kezet,­­ mialatt szemei Vilmára voltak függesztve. Találkozott tekintete a Vilmáéval és e tekin­tetre Vilma, mintha villanyütés érte volna, lesütötte szemeit és megrázkódott. Károly ajkai körül, a­mint azt látta, könnyű mosoly siklott végig. Mindez egy pillanat alatt történt, úgy, hogy a legnagyobb szerelem kifejezését olvashatta Ilka azokból a szemekből, melyek az előtt Vilmára lö­vedék égető sugaraikat. — Jöjjön, Károly — mondá Ilka édesen és maga után vonta őt. — Üljön ide mellém s mond­jon valami szépet. — Szeretem ! — felesé Károly tüzes tekintet kíséretében. — Oh, ez a legszebb ! — válaszolá a bol­dogságtól kipirultan Ilka és kedvese felé hajolva, suttogva folytatá. Csak igy lehet reményünk, hogy egy évtized múlva a Kárpátok-alján lakó ruthén népünk a marha tenyésztés által jobb módhoz jutva, a mos­tani szegénységéből fölemelkedve, mint igazi val­lásos népnek újból megnyílnék áldozat­készsége és őseinek példájára az ős­régi­ iskolák és fatem­­plomocskák helyett Isten dicsőségére és a műve­lődés fejlesztésére kolosszális épületeket emelne. Adja a jóságos és mindenható Isten, hogy úgy legyen ! 1 ! Nagy-Ábránkon, 1900. évi február hó 12-én. miszticzei Zékány János, nagy-ábránkai gr. szerz. kath. lelkész. Esküdt bírósági a beregszászi kir. törvényszéknél. Az 1900. évi márczius hó 12-én kezdődő esküdt­­széki ülésszakra kisorsolt esküdtek szolgálati lajstroma. I. Főlajstrom: Szél Kálmán dr. városi tiszti orvos Munkács, Komka Ervin uradalmi igazgató Munkács, Meli­­orisz Miklós földbirtokos B.-V.­Ardó, Boros And­rás hegyközségi biró Ungvár, Koós Albert ügyvéd N.-Szőllős, Jäger Bertalan nyomda tulajdonos Ung­vár, Spitzer Sándor dr. ügyvéd Ungvár, Horváth Ignácz bútorgyári igazgató Ungvár, Mocsáry Géza ügyvéd, v. tiszti ügyész Ungvár, ifj. Vass János kereskedő T.-Újlak, Groszman Péter kereskedő Ungvár, Nagy Lajos földbirtokos Borzsova, Kis Mihály háztulajdonos Ungvár, Czeiner Nándor uradalmi főtiszttartó Beregszász, Gönczy István földbirtokos Csap, Szeles Károly ügyvéd Bereg­szász, Durcsák Dezső kórházi gondnok Ungvár, Ferenczy Lajos ügyvéd Munkács, Belényessy And­rás dr. ügyvéd Beregszász, Perényi János báró földbirtokos N.-Szőllős, Bacskay Sámuel ref. lel­kész Csap, Molnár Mór dr. ügyvéd Ungvár, Vo­­jenszky Kálmán dr. ügyvéd N.-Szőllős, Csics Imre gyógyszerész N.-Szőllős, Ferenczy József fodrász Ungvár, Dobró József építőmester Ungvár, Glück Jakab gőzfürdő tulajdonos Ungvár, Varga Lajos vendéglős Nagy-Szőllős, Török Gyula gyógysze­rész Beregszász, Rósner Adolf vállalkozó Nagy- Szőllős. II. Helyettes lajstrom. Hauser Gyula kereskedő, Ekkel György ügy­véd, Gönczy Sándor ny. tszéki biró, ifj. Lukovits Antal földmives, Gáthy Gedeon földmives, Szarka László dr. orvos, ifj. Debreczeny Mihály földmi­ves, id. Almássy Sándor ref. kántor, Wohlmuth József mérnök, ifj. Dancs Lajos földmives. (Be­regszász.) V -V -V - vww V\\\\V\\\\\\\V\\\\\V.\V\\\'.V',V\V.V Y\NW'V\V.'.\ . .V \. \- .W V.W V. x X vw ánya, Don Caesar de Basan, Eszter, operettek. Coulis­­set úr, Asszonyok a kaszárnyában, Napoleon öcsém, Aranykakas, vígjátékok. Keresd a szived, Arany­­lakodalom, Egy katona története, színművek: Jávor Margit, Az ördög mátkája, Dobó Katicza, nép­színművek. Társulati névsor: Szalai Vilma Operette s népszínmű énekesnő, Thuri Mariska, Operette s népszínmű énekesnő,­­ Molnár Bella, naiva és énekesnő, Rápolthy Katinka, fiatal hősnő és szende, Szelényi Emilia comica, Bárdyné Anna,, anyaszí­­nésznő, Sz. Szelényi Ilona, Aradiné Mari, Nagy Gizike, Kovács Ilona, Daczó Vilma színésznők és karnők, Bárdy Lajos, jellemszínész, Dombay Mihály, bonvivánt, Erdőssy Károly, hős szerel­mes, Fábián László, apaszínész, Kunhegyi Milós, kedélyes apa, Juhász Pál, comicus és buffo, Ig­­mándi Ferencz, comicus, Viola József, baritonista, Szabó Pál, tenorista, Arnyay Károly, Fehér Vilmos, Nagy Dezső, Aradi Kálmán segédszínészek és kardalosok, Mártonfalvi Pál, karnagy, Heinrich József, zenekar­i igazgató, 7 zenész, Nagy József, szertáros. Műszaki személyzet. Bérlet­hirdetés 12 előadásra : I. rendű hely húsz (20) korona (tíz forint), II. rendű hely 16 korona (8 forint). A bérletet Fábián László társu­lati titkár gyűjti. Tisztelettel Kunhegyi Miklós az „Északkeleti szövetkezet“ igazgatója Előleges színházi jelentés. Jelentem tisztelettel a n­­é közönségnek, hogy teljesen szervezett színtársulatommal, saját ze­nekarommal a színházi teremben, rövid idényemet legközelebb megkezdem. Műsor: Sulamith, opera. Cziterás, Pepita, Gésák, Rika, Panchon asszony le­— Én még szebben fejezem ki ezt : szeretlek ! Boldog az a férfiú, a­ki imádottja ajkairól e vallomást hallhatja. Károly lázasan ölelte magához az angyali teremtést és ajkait hevesen megcsókolta. Szerelem és képmutatás egyesült e csókban ! És e jelenetet Vilmának végig kellett néznie. Nem hagyhatta el a szobát, mert hisz az ő vé­delme alatt találkozhatott csak­is barátnője kedve­sével. Pedig lelke majd megszakadt a fájdalomtól és szemeit elborították a könycseppek. Eszébe ju­tott rideg sorsa , nem volt szabad szeretnie barát­nőjének a kedvesét ! Szegény leány! Te talán mégis boldogabb vagy annál, a­kinek ajkain ott égnek még a lán­goló csókok , mert téged nem csalnak meg, mint ezt ? ! E percben a belső termekből élénk csenge­tés hallatszott. Ilka grófnő összerezzent. — Ez atyám — mondá. A másik percben egy inas nyitott be a szobába. —­ A gróf úr hivatja ő nagyságát — jelenté­s távozott. — Mennem kell, Isten veled, Károlyom ! — búcsúzott sietve Ilka grófnő. Még egyszer megölelték egymást és ajkaik összeforrtak ez utolsó csókban. Ilka grófnő erre eltűnt és Vilma Károlylyal maradt. A Budapestre szóló levelezéseket gyakran a hiányos czimzés miatt nem lehet a kellő gyorsa­sággal kézbesíteni, mert a czimiratban a feladók többnyire csak az utczát és házszámot, sőt gyak­ran még ezeket sem tüntetik ki, holott ha ezeken kívül különösen a közigazgatási kerület és lehe­tőleg az emelet és ajtó számát is feljegyeznék, a levelek kézbesítését gyorsítanák és megköny­­nyítenék. A mozgópostas alkalmazottak ugyanis a Bu­dapestre szóló összes levelezéseket már útközben közigazgatási kerületek szerint rendezik oly czél­­ból, hogy a kézbesítéssel foglalkozó Budapest 1. (Vár) 2. (Víziváros), 3. (Ó-Buda), 10. (Kőbánya), és 56 (Angyalföld), sz. hivatalok és a főposta a rendezett leveleket a közigazgatási kerületeken be­lül alakított levélhordói járások szerint gyorsan szétoszthassa. Ha a levelek czímzése hiányos, az utazó postai alkalmazottak, nemkülönben a kézbesítő postahivatalok feladatukat oly gyorsan megoldani nem képesek és e miatt a levelek kézbesítése — főleg kevésbé ismert czimnél — sok esetben késedelmet szenved. Különös fontosággal bír a helyes czimzés már azon oknál fogva is, mert újabban az V. és VI. kerületek kültelkeire (Angyalföldre), szóló le­veleket többé nem a főpostahivatal, hanem a külső váczi­ út 100.­ b. sz. házban levő Budapest 56. sz. posta és távirdahivatal kézbesíti. Felkérem tehát a t. közönséget, hogy saját érdekében a levelezések gyorsabb kézbesítése és Válságos p­llanat volt ez. Vilma nem merte felemelni szemeit, Károly pedig szenvedélyesen tekintett rá, de ajkai sokáig nem tudtak szólani. — Vilma ! — szólt néhány perc után Károly, megfogva a szegény varrónő kezét. — Ön tudja vagy sejti, hogy én Ilka grófnőt csak mint barát­nőmet szeretem. — Igazán ? — kérdi önfeledten Vilma, azon­ban hirtelen leküzdő felindulását. — Én önt szeretem, Vilma ! — folytatá to­vább Károly olvadozóan. — Oh, hallgasson és hagyjon el! — kö­­nyörgött a fiatal leány, pedig szive kéjes mámor­ban úszott. — Meg kell hallgatnia, Vilma, — mondá szi­lárd elhatározással Károly, — ki tudja, mikor kí­nálkozik még egy ilyen alkalom. Szeretem önt s nélküle nem élhetek. Jöjjön s távozzék el velem e helyről, a­hol egymással szemben képmutató szerepet kell játszanunk. Jöjjön, hogy boldogok legyünk ! Vilma nagy lelki felindulással hallgatta e sza­vakat. Már már önfeledten akart keblére borulni a férfiúnak, kit egész lelkével szeretett, de akkor Ilka kedves arcát látta szemei előtt, a ki őt, a szegény leányt, barátságával tisztelé meg. Nem, nem lehet a barátságot annyira kiját­szani­­ tépelődött önmagával és elnyomva elő­törő érzelmeit, hidegen válaszolt: Távozzék ! Kérelem a t. közönséghez.

Next