Bereg, 1901. (28. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-01 / 1. szám

1. szám. — XXVII. évfolyam, BEREG Beregszász, 1901. január 6. * Utóhang: a vezérczikkhez. A vezérczikkért csak egy ember fog haragudni: az én felelős szerkesztőm. Haragudni fog azon, hogy egy czikkért, noha Ő nyomtatásban való megjelenése előtt sohasem látta, mégis Ő a felelős szerkesztő. E czikkért én vagyok a felelős, az én tudtommal s igaz örömömmel van az ezen uj század első számának élén, de egyszersmind igaz örömére azoknak is, kik egy hosszú és tettekben gazdagférfiúi jellemnek eredményes működésében gyönyörködni tudnak s azért legalább az elismerés hálájával akarnak fizetni. Bár fájni fog, hogy reám, kit hozzá a baráti és munkatársi kötelékek sok édes és emlékezetes szálai fűznek, neheztelni fog; de teljesítése a tartozásnak, melyet a köz nyújt annak, ki a közért szüntelenül fárad, megenyhíti elviselését még az ő haragjának is. De ha már gorombaságnak fogja az ő szerény jelleme tekinteni azt a csínyt, melyet e czikkel elkövettünk, nincs egyéb hátra, mint hogy még tetézzem. E lap szerkesztő és kiadó munkásai nevében üdvözlöm őt, kinek vezetése egy negyedszázadon át a legnehezebb munkát is édessé s örömest elviselhetővé tette. Ő a vezér, övé a dicsőség. Ő éljen sokáig! Kosári István, e lap főmunkatársa. yX\'ÍXS\XN\X\\X\\X\\X\\XN.\XNNX\\XNXXN\XNNXNKXN*X\\X\'JXN.NJXN\X\\X\\X\\X\\.X'.' -V . -V WWW V \\ V -v w w NX A munkácsi nőegylet által rendezett házi-ipar kiállitás megnyitása. Beregszász, 1901. jan. 5. Nem lehet eléggé magasztaló szavakat találni a munkácsi nőegylet és általában a munkácsi műveit női társadalom azon hazafias buzgalmának méltatására, melylyel az oly szépen sikerült házi-ipar kiállitás ügyét — éjt napot együvé téve hangya szorgalommal — a megvalósuláshoz segítették. Nemcsak közelebbről a város és vármegye közönségének s különösen iparos közönségének tettek e lépésükkel hasznos szolgálatot, hanem egy magasabb, szélesebb körű czélnak is számot tevő hasznos tényezőivé emelkedtek az által, hogy a kiállítás által a hazai ipar pártolás eszméjének küzdő harczosaivá váltak, és ez oly nemes, magasztos czél, mely általában a haza összes polgárainak osztatlan elismerését érdemli meg. A kiállítás megnyitása karácsony másodnapján zajtalanul, de mégis fényes, megható és lélekemelő ünnepély mellett történt meg. Részt vett abban Munkács városának szine-java s meleg érdeklődéssel hallgatta és véste szivébe mindenki azon eszmékben gazdag beszédek tanulságait, melyek a megnyitási ünnepélyen vármegyénk lelkes főispánja, dr. Hamara Viktor, mint az iparkiállítás védnöke, és Nedeczey János orsz.gyűlési képviselő, mint a kiállítás díszelnökének ajkairól elhangzottak, melyek valóban a magasabb műveltségű lelkek igazi megnyilatkozásai valának. Főispánunk a kiállítást a következő lendületes beszéddel nyitotta, meg: „Meghatóban állok itt meg, hol a buzgalom és nemes vetélkedés az idők egymásutánjában egyre teremti nagyszabású alkotásait. Alig néhány hónapja, hogy Munkács városa helyet adott a szeretet házának s ime e város nemes hölgyei s lelkes társadalma egy újabb nagyszabású intézménynyel bizonyítják buzgóságukat. Úgy tudom, hogy e kiállítás első e nemben Munkácson. A szeretetház létesítésekor az árvák védelméről gondoskodtak, most az elárvult ipar felkarolásáról van szó. S ha széttekintünk e kiállításon, ezek a termékek megmutatják, hogy miként kell a szellemnek az anyagi világban előre haladni. S ez így van jól. A szellemnek kell uralkodni az anyag felett s nem a nyers erőnek a szellem felett. Szellem és szeretet: ezek a jelen jelszavai. A régi görögöknél az olympiai játékon erő erővel állott szemben, akkor az erőt ünnepelték, ma a munkáé a dicsőség, mert csak a munka nemesít. A szívek mélyéből kell a gondolatnak fakadni, hogy az anyagra való uralom a Szellemnek munkájában nyilvánuljon. — Tudomásom van róla, hogy e kiállításban meg fogjuk találni az emberiség történetének ősi kezdeteit s a modern munkának, műveltebb modern szellemnek nyilvánulásait is s meg vagyok győződve, hogy egy ilyen kiállitás a kultúra emeléséhez jobban hozájárul, mint bármi más. Ez nemes tett volt, mely a példa által való oktatásnak fényes bizonysága. „A hit a jó cselekedetekben üdvözít,s ha igaz ez, mennyivel igazabb, hogy a szellem ad erőt és vezet mindent az életben. Ha oda törekszünk, hogy szellemi és anyagi munkálkodással a jó ízlést nemesítsük, csak akkor mutathatunk fel önérzetünket és hivatásunkat kielégítő eredményeket. S mindezt csak a szeretet hozhatja létre; ha nem volna itt meg a szeretetnek olyan nagy mértéke, lehetetlen volna a buzgalomnak is ily nagy mértéke, mely arány-Nincs holdsugár, nincsen Csillag az égen, Jaj, de kínos virrasztani az éjben ! Minden áldott boldogtalan éj mellett Siratni egy elátkozott életet, Jag rövid idő alatt egy ily kiállítás létesítését eredményezte. E kiállítás nagy vívmány és nagy esemény Munkács történetében ; e mozzanat Munkács jövő fejlődésére nézve valóban sokat jelent. Fogadják, kérem, köszönetemet, hálámat e buzgalomért, e fényes eredményekért. A kereskedelmi miniszter ur Ő Nagyméltósága elismerését nyilvánította az Önök nemes törekvései felett s kedves kötelességet teljesítek, midőn e magas helyről jövő elismerésnek itt kifejezést adni szerencsés lehetek. Fogadják ismételten a legszivélyesebb üdvözletemet és köszönetemet s engedjék meg, hogy e kiállítást megnyitottnak nyilvánítsam.“ A „BEREG“ TÁRCZAJA. Dalaimból. I. Ráhajolt a rózsaág1 . . . Ráhajolt a rózsaág a sirhantra, Talán ő is a lenn nyugvót siratja; Sirasd, sirasd, te bánatos rózsaág, Sirasd végig Boldogságom sötét, hideg sirhalmát. Abban is egy rózsa pihen, letörve, Vele szállt el szivem, lelkem öröme. Reggel este sirasd azt a sirhantot, Benne te is Legkedvesebb testvéredet siratod. II. Jégvirágos a kis szobám ... Jégvirágos a kis szobám ablaka, Jaj, de busán tekint a hold be rajta! Bánatosan borong halvány képemen, Talán ő is szánja árva életem. Bágyadtan hull ablakomra sugára, Mint a remény szenvedésem útjára, Nézem, nézem, mig a könyem kicsordul, S halvány képe bánatomon elborul, Ssendrai Holossnyay Cyrill. . Baldine báróné. — Elbeszélés. M. K. után szabadon átírta! —BUDAY SÁNDORNÉ. Az Öreg Kótay ügyvéd hangja keresztül sipított az ajtón, be a másik szobába, a melynek asztalai mellett három fiatal ember dolgozott. — Balogh úr ! A nevén szólított, tüzes szemű, halovány arczu ügyvédjelölt hirtelen fölugrott, s miután röpke tekintetet vetett a tükörbe, s haját megsimította, a princzipális szobájába lépett be, az ajtót betéve maga után, azután odaállott a rókaarczu ügyvéd elé és várakozott. — Ha meghallja az újságot — szólt Kótay — örülni fog. — Mi az ? — Elutazom. — Miért örüljek én annak? — Mert az egerek mindig vigan czincsognak, ha a macska eltávozik, azért örülhet, mert úgy fog menni a dolog távollétem alatt, a mint akarja és nem a mint kell. Nyolcz óra helyett tízkor jönnek és hamarább eltávoznak, mint most, mikor itthon vagyok. A közigazgatás egyszerűsítése. Valamint a társadalmi életben a fehér asztalok mellett igen gyakran üdvös dolgok képezik megbeszélés tárgyát, ami később hasznos törvénynyé is válik: épen úgy vagyunk ma azon belügyministeri leirattal, mely az ország összes főispánjaihoz küldetett le, a közigazgatás egyszerűsítése tárgyában. A kérdéses belügyminiszeri leirat alapján a vármegyék és városok főispánjai nagyobbára öszszehívták már ezen értekezletre a megyék tisztviselőt, sok helyen vegyesen meghivatott oda még néhány irányt nyújtani tudó megyei vezérférfi , de talán egyedül áll azon követésre méltó eljárásban Beregvármegye, hol minden járásból a gyakorlati és elméleti téren képesítettebb jegyzők közül is behívatott ezen értekezletre egy-egy körvagy községi jegyző is. Csak üdvözölni lehet e vármegye főispánjának eme éber tapasztalatokon alapuló eljárását, aki Eötvös Károly véleményét erősítette meg ezzel, ki is midőn 1898-ik évben a „községek keletkezése Magyarországon“ czímű közleményét megírta, többek között ezen kifejezésekkel élt. A mai állapotról nem beszélek, mert ma 2—3 ezer lélekből álló nagyközség jegyzőjének a dolga a belkormányzatot illetőleg nagyobb tudást és több munkát igényel, mint akármelyik ministérium vezetése a központban. “ Nem azért, mert én is jegyző vagyok, nem is azért, mintha én magamat azon jegyzők közé sorozhatnám, aki a kérdéses értekezletre meghívható lettem volna, de mert több évi gyakorlatban eltöltött szolgálati évem alatt én is igen sok végrehajthatatlan miniszeri rendelettel és törvénynyel küzdöttem meg, Eötvös Károlynak ugyanazon jelzett tárczaczikkében hangsúlyozott azon kifejezését is osztom, hogy valamint mindaddig helyes végrehajtási miniszeri rendeletek és törvények alig képzelhetők, míg az azt megfogalmazó közegek, míg ezen magasabb állásukba bejutnának, ezt megelőzőleg éveken át a községi jegyzők mellett nem kezdik meg hivatali szolgálatukat, éppen úgy vagyunk ezen a közigazgatás egyszerűsítését czélzó belügyminiszeri leirat megoldásával is, ha azok csak központi és járási tisztviselőkből álló bizottságok által tárgyaltatnak csupán s igy az értel Balogh vállat vent és szárazon felelte : — Mindig bizalmatlan és mindig rosszat gondol az emberek felől. — Tudja-e miért ? Mert prakszisom van — mondá az öreg ügyvéd —, ki egy iratcsomót lapozott végig és igy szólt. Azt mondják, hogy szívtelen, czudar ember vagyok, pörölök, végrehajtok, árvereztetek szigorúan és elnéző nem tudok lenni. Hát csak hadd mondjak , igazuk van. De hát hibás vagyok én? Nem, amit teszek, azt feleim érdekében, azoknak megbízásából teszem. Köteles vagyok-e így cselekedni ? Az. Mert ha óhajukat nem teljesítem, ha az alperesek érdekeit viselem szívemen, akkor megbízásaikat visszavonják és én hoppon maradok. Miből fizetem a házbért ? Miből fedezem a háztartási kiadásokat ? Ha az alperesek nem szidnak, akkor a feleségem jajgat, a leányaim simák, a fiam meg elkeseredik. Hát én így csak maradok a régi. Végrehajtatok, árvereztetek, hogy az alperesek emlegessenek és hogy élhessünk jólétben. Mondja, rossz ember vagyok-e én ezért ? Balogh nem szólt semmit. — Lássa, — folytatta Kótay a kezében lévő iratcsomagot mutatva, — itt van ismét egy olyan eset, amelyből megint azt következtetik, hogy szívtelen vagyok. Én vagyok a szívtelen, hallja csak, én, mikor határozott utasítás szerint járok el. Elő van írva minden és meg van határozva az időpont, amikor sújtani kell. Én nem tehetek róla, ha nem teljesítem, teljesíti más, és az a más rakja zsebre a költségeket, a külön jutalommal együtt.