Bereg, 1904. (31. évfolyam, 1-53. szám)

1904-01-03 / 1. szám

1. szám. — XXX. évfolyam. 13 BREG Beregszász, 1904. január 3. - ■'*//*//*/,*/ ■*//*//*, ■ szellemi munkabírása és a helyi viszonyok veendők tekintetbe. A helyes órabeosztástól tehát elsősorban , azt követeljük meg, hogy tanulóink egészségére káros befolyással ne legyen. Ezen tekintetben úgy a tisztán délelőtti, mint a megosztott tanításnak vannak hátrányai és előnyei. Az egészséges szervezet a megszokott időben megkívánja a táplálékot s mindenki tapasztalhatta, hogy az esetben, amikor az étkezés későbbre halasztatik, étvágya tetemesen csökken, az is köztudomású dolog, hogy a fáradt ember , még ha éhes is, elsősorban egy kicsit pihenni akar. Binet kísérletileg kimutatta, hogy a tanulók kenyérfogyasztása, amikor erősebb szellemi munka végzésére vannak, kényszerítve, csekélyebb Az egyhuzamban való tanítás még azt is involválja, hogy az iskolába járó 9—10 éves gyermek a reggeli után csak 6 óra múlva kapja az ebédet. Ezek szerint tehát az egyhuzamban való tanítás egészségi szempontból nem nagyon ajánlatos. De azért van egy nagy előnye és ez az, hogy szabadon hagyja a növendéknek egész délutánját, ami-kor is a délelőtti fáradalmakat teljesen kipihen-, heti s e mellett meg bőségesen marad ideje a következő napra előkészülni. A megosztott tanítás egészségi szempont-ból előnyösebbnek látszik. A tanuló a megszokott időben végezheti étkezését, nem ül ebédjéhez sem kimerülve, sem jülékesen. A tanuló — szóval — jól megebédel. De mi következik ezután. Át kell néznie a délutáni leckéit és sietnie kell az iskolába De várjon kipihente-e a tanuló a délelőtti tanítás fáradalmait, van-e kellőleg disponálva a tanulásra ? Sajnos, ezekre a kérdésekre nem felelhetünk igennel A phisi-ológusok azt mondják, hogy a déli 2, sőt a 3 órás szünet sem képes a délutáni tanítás fárajdalmait megszüntetni, tehát az agy nem lehet kellőképen disponálva a tanulókra. Ha még figyelembe vesszük azt is, hogy a délutáni emésztés az agyat relatív vérszegénységi állapotba hozza, bizony a megosztott tanítást sem mondhatjuk egészségi szempontból kedvezőnek, eltekintve attól, hogy ez esetben a tanulónak nincs alkalma a teljes felüdülésre. Egészségi szempontból tehát sem egyik, sem másik tanulmányi beosztás nem kedvező, de tapasztalatból tudjuk, hogy feltűnően nem is káros. Legjobb volna, ha délelőtti négy órai tanítással a tantervi követelményeknek eleget lehetne tenni; mivel pedig ez nem lehetséges, kötelességünk a két rossz közül a kevésbbé rosszat választani. A másik tanulmányi szempontból fontos tényező a tanulók szellemi munkabírása. Az újabb időben folytonosan hangoztatott szellemi túlterhelés problémája sok phisiológust és paedagógust foglalkoztatott és ma is foglalkoztat. E probléma exact tárgyalása megkívánja a tanuló szellemi munkaképességének megállapítását. Az ez irányban végzett vizsgálatokat nem szándékszom itt részletesen ismertetni, csupán a kutatások azon eredményeinek felemlítésére szorítkozom, a méhek a mi tárgyunkkal összefüggnek. Ha a tanuló képes, öt órán át eredményes szellemi munkát végezni, akkor tanítsunk egyfolytában ; ha nem képes, akkor kénytelenek vagyunk a tanítást megosztani délelőttre és délutánra. Sőt mérlegelendő a kérdés még ilyen alakjában is: az 5-ik órában taníthatunk-e eredményesebben, vagy pedig délután? Griecbach középiskolai tanulókon végzett kísérlete alapján azt mondja, hogy a déli 2 és 3 óraiszünet nem elegendő arra, hogy a tanulót normális és teljesen munkaképes állapotba hozza ésezért a délutáni tanítás mellőzését, vagy legalább a technikai tárgyakra való redukálását javasolja. Wagner, az aestheziometerrel végzett mérései alapján azt ajánlja, hogy a délutáni tanítást meg kell szüntetni, mivel fáradt agygyal kell a tanulónak dolgozni és ha lelkiismeretesen akarja feladatait elkészíteni, nem jut ideje az üdülésre. De az egyhuzamban való tanítás szükségessé teszi szerinte, hogy az órák közötti szünetek a tanítás vége felé nagyobbak legyenek. Hasonló irányú kísérleteket végzett Blazek, lembergi gimnáziumi tanár, csakhogy az ő eredménye a fent említettekkel ellenkezik. Szerinte a tanulók többsége 5 tanórából csak 3-at értékesít, a többit figyelmetlenségre, szórakozásra ordítja. Öt órán át egy 7 tanuló sem képes dolgozni. A munka a tanítás folyamán mind csekélyebb lesz Ezek alapján arra a következtékre jut, hogy a tanítási idő maximuma 3 óra. Laser, königsbergi orvos, a Burgersteintéle számolási feladatokkal vizsgálta meg, hogy milyen fokú kimerülést okoz a tanulónál az 5 órai tanulás. Azt találta, hogy a munka úgy mennyiség, mint minőség tekintetében a negyedik és ötödik órán csökken, ami bizonyos :foka szellemi fáradtságra mutat, de ez sokkal kisebb mérvű, semhogy ennek alapján az 5 órás tanítást megszüntetendőnek vélné. E téren a legnevezetesebb kísérletet Breslau város magistratusának felszólítására a „Slesische Geselschaft für vaterländische Kultur“ egészségi osztálya végezte, mely orvosokból és tanférfiakból álló bizottságot küldött ki annak megvizsgálására, hogy milyen hatással van a huzamosabb tanítás a tanulók szellemi állapomra. Az eredmény a következő: Az öt órás tanításnak nincs feltűnen fárasztó hatása, bár az utolsó órákon a szellemi munkaképesség gyöngül, különösen tapasztalható ezen páradús a fiatalabbaknál (10—12 éves). De általánosságban azt mondhatjuk, hogy nemcsak az alsóbb, de a felsőbb osztályokban is lehetnek oly tanulók, kikre nézve a délelőtti öt óra utolója haszontalan, vagy káros lehet. Ez azonban olyan dolog, mely nem annyira az iskolára, mint inkább az illető tanuló szüleire tartozik. Az iskolától nem kívánható, hogy a gyengébb tanulókhoz alkalmazkodjék; az iskola csak a jó közepesek szellemi erejével számolhat . A felsorolt kísérletek alapján tehát mondhatjuk, hogyy a növendék képes öt órai szellemi munkára, mivel azonban a munkaerő az utolsó órákon csökken, ajánlatos az utolsó órákra kevésbbé fárasztó tantárgyakat beosztani. Hátra van még egy tényezőnek, a helyi viszonyoknak figyelembevétele. Nálunk, ahol a rendes ebédidő 12 és 1 óra között van, ahol a legtöbb hivatalban már d. u. 2 órakor megkezdődnek a hivatalos órák, a családra nézve nem kedvező azegyhuzamban való tanítás. Viszont a mi intézetünknek is vannak olyan növendékei, akik az intézettől tetemes távolságra laknak, sőt a szomszéd faluból járnak be iskolába (?) ezekre nézve, természetesen, a megosztott tanítás volna nagyon hátrányos, íme tisztelt értekezlet, ezek azon szempontok, amelyeket a felvetett kérdésnél — véleményem szerint — tekintetbe kell venni. Vannak érvek mindkét tanítási rendszer mellett, de vannak mindkettő ellen kiogások is. Én nem akarok egyik mellett sem állást foglalni, csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy a beregszászi állami főgimnáziumban szokásos órabeosztás ha talán egészében nem is, de javarészében nagyobb kifogás alá nem esik.“ Ezen talpraesett előadást élénk és beható eszmecsere követte. Toldy Ignácz ügyvéd, jeles szakmunkának tartja az előadó dolgozatát, de részint saját, részint iskolába járó fiai tapasztalatai folytán nem mindenben ért egyet vele. A „mens sana in corpore sano“ elve alapján nem óhajtja a tisztán délelőtti tanítást, mert az a gyermek fizikumára károsan hat. Szerinte csak délelőtt 11 óráig kellene tanítani, délután pedig kettőtől négyig, mert csak így pihenhet az ifjú agya. A családi étrendet is megzavarja nálunk, hol sok a tisztviselő, a délelőtti tanítás. Kallós Tivadar ev. ref. lelkész szerint a gyermek jobban kipihenheti magát, ha a délutánja szabad s igy a délelőtti tanítás, melynek s hive, a gyermek testi fejlődésére is előnyösebb. A megosztott tanítás idővesztegetéssel is jár. A természetet különben nevelni is lehet s igy a gyermek lassan hozzászokik a késői étkezéshez. A családi étrendet különben nem zavarja meg, mert a szerető szülő talál módot annak okos elintézésére. (?) Kóczán Aladár tanár szerint is jobban érhető el a pihenés a délelőtt egyfolytában tartó tanítás által. A délutáni előadásra félelemmel gondol a gyermek, mely megrontja pihenő óráit, úgy, hogy jóformán 8-tól 4-ig foglalkoz-ttatja a megosztott tanítás. Endrei Gerzson tanár nem helyesli az egyhuzamban való tanítást, mivel a legjelesebb pszichiáterek szerint és jeles paedagógusok véleménye, alapján állíthatja, hogy a 1221-ig való óra, úgyszólván eredménytelen, hivatkozhatik saját tapasztalataira is, melyek állítását igazolják. A fővárosban szükség van az egyhuzamban való tanításra, a tanulók lakásviszonyai miatt. A vidék utánozni akarja a fővárost, holott körülményei egészen elütők. Szerinte leghelyesebb volna minden nap 8—12 ig és háromszor délután 2 —4-ig tanítani. Usetty Ferencz tanár az egyfolytában való tanítás barátja, délután csak rendkívüli tárgyak tanítandók. Szerinte az órák közti 10 perc szünet alatt eléggé kipihenhetik magukat a tanulók. Lárencz Béla, állami mérnök, kinek első osztályba járó fia van, úgy tapasztalta, hogy a 81-ig tartó tanítás kártékonyan hat fia étvágyára, holott fia másként egészséges szervezetű és jó étvágygyal szokott enni. Azt tartaná helyesnek, hogy az alsóbb osztályokban megosztott, a felsőbbekben pedig egyhuzamban való tanítás legyen. Dr. Fuchs Mór, ügyvéd, a délelőtti tanítás hive. Két fia jár a gimnázium Vili. osztályába s azt tapasztalja, hogy fiai könnyen bírják, az egyhuzamban való tanulást, étvágyukat nem rontja meg. Nyers Károly és Korpás Ferencz tanárok is az egyhuzamban való tanítás mellett nyilatkoznak, többi között azon okból is, mert nálunk is vannak a városon kívül lakó tanulók. (?) Az elnök összefoglalván a hallottakat, kijelenti, hogy bár igen érdekes felszólalások történtek pro és kontra, de a kérdést meg nem oldhattuk, sőt a megoldást alig közelítettük meg. Úgy jártunk, mint alegtöbb szülői értekezlet. A tanácskozás az elmélet terén mozgott és csak két felszólaló hozott fel tapasztaló példát. Az egyiknek fia panaszkodik, hogy ha 1 óra után jön haza, ebédelni nem tud, egész napja is el van rontva. Ez az adat azt mutatná, hogy a délután egy óráig tartó tanítás a testi szervezetre káros. Viszont a másiknak két fia nem érzi az egyfolytában tartó tanítás hátrányait. Ha azt vesszük, hogy az egyiknek fia első osztályos, a másiknak pedig nyolcadosztályosok, akkor ez alapból kiindulva, csakugyan oda kellene következtetnünk, ahova Lorencz mérnök úr következtet, hogy t. i. a délelőtti egyhuzamban való tanítást az alsóbb osztályok-ban mellőzve, csak a felsőbbekben alkalmaztuk. És ez csakugyan komoly meggondolásra méltó. Fontos az is, ami a vita folyamában felmerült, egyébiránt nem új dolog, hogy a tanulók figyelme az órák számával természete- s sen fogy, úgy, hogy az utolsó óra majdnem kárba vész. Ezen az utolsó órák közötti szünetnek (10 perc helyett 15 perc) kiterjedésével lehetne segíteni. Ha végre azt vesszük, hogy a délelőttre koncentrált tanítás mellett az öt tanítási órát mindig egy oly tárgy szakítja meg, mely az elmét kevésbbé foglalkoztatja (torna, szépírás, rajz) és az órák között megfelelő szünetek is vannak, a tanulók fizikumára vonatkozó aggodalmat, legalább a felsőbb osztályokban, tárgytalannak mondhatjuk. Végül örömének ad kifejezést a fölött, hogy a t. szülők értekezletünk iránt oly meleg érdeklődést tanúsítottak és a kérdést megvilágosítani segédkeztek, s úgy nekik, mint Telkes Sándor előadónaka kör nevében hálás köszönetet mond.* Az értekezlet második tárgya a „Szabad Líceum“ volt, melynek még e téren való meghonosítását határozták el. Előadások tartására jelentkeztek dr. Endrei Gerzson (a görög művészetekről,) Karsai Emil (a vegytan köréből), Telkes Sándor (az elektromosságról), továbbá Usetty Ferencz, Gedai József és Korpás Ferencz a tudománynak szabadon választandó kérdéseiről. * A fél-, vagy egész napi tanítási rendszer behozatalának kérdését annyira fontosnak s annak alapos, szakszerű megvitatását oly időszerűnek tartjuk, hogy e célból — e vita folyományaként — lapunk hasábjain készséggel nyitunk tért a szülők további hozzászólásának. Szerk. VEGYES HÍREK. — Lapunk olvasóinak, barátainak s kedves munkatársainknak és uj évesen első számában őszinte szívvel kívánunk boldog új évet .