Bereg, 1908. (35. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
1. szám,XXXIV. évfolyam. BEREG Beregszász, 1908. január 5. már tekintélyesen fölülmúló szépirodalmi részt is ad, melynek válogatott közleményeit kiváló írók szolgáltatják. Szerkesztői postáját pedig, e női lapnál oly fontos, szinte életkérdéssé benső összekötettése, gondviselésszerű vezetéssé feltett rovatot, maga a szerkesztő , Szabóné Nogál Janka intézi el, akihez igazi gyermeki szeretettel járulnak hosszú évek óta bajban, gondban, tanácstalanságban szenvedő hívei, hogy azokat folyton vigasztalja, bátorítsa, felvilágosítsa, s asszonyi kötelességekben megerősítse. Nemes, értékes házibarát a Divat Szalon, melynek kiállítása is pazar pompával bizonyítja be, hogy az előkelő magyar úri hölgyek kezébe való. Előfizetési ára : egész évre 12 kb., mellékletekkel, szabásivekkel, zeneművekkel, színes nyomású képekkel egyben. Mutatványszámot ingyen és bérmentre küld a Divat Szalon kiadóhivatala Budapest, IV., Eskü-ut . sz. — Felhívjuk a nép olvasóközönség b. figyelmét lapunk jelen számában közölt Klein Simon helybeli órás és ékszerész hirdetésére. CSARNOK. A RÉGI SZERETŐ. — REGÉNY. — Irta: KÁNTORNÉ Z. KALLÓS ILONA. (Folytatás.) Bandi szavának állt. Ősszel, midőn a katonaságtól hazakerült, csak két hetet töltött a bátyánál és aztán ígéretéhez híven, beszegődött Varga Jánosékhoz kocsisnak. Azzal a szándékkal ment oda, hogy nagylelkű lesz és megbocsátja Ágnesnek hűtlenségét. Ha már egy fedél alatt laknak, éljenek békeségben. Szándékához híven kezet nyújtott Ágnesnek is, de az nem fogadta el, hanem elfordult tőle. Haragudott Bandira és haragját éreztetni akarta vele. Hogy mert ő házukhoz jönni ? mikor ő, az asszony, egy szóval sem hivta. Bizonyos, hogy csak az ő bosszantásáért jött. Ki akarja kémlelni, hogy idősöcske férje oldalán vájjon boldog-e s ha nem az, gyönyörködni kíván a s szenvedésében kárörvendő szívvel. — Ezt ugyan el nem éri. Azért is vig lesz s az urához pedig kiválóan jó. Csak Bandihoz lesz hideg, hadd fájjon neki, gondolja, hogy már végkép kiűzte szivéből. — Miért jött ide ? — mikor ő még a gondolatából is szeretné kiűzni örökre. Bandit nem kedvetlenítette el az asszony részéről jött hideg fogadtatás. Gondolta magában, ha te úgy, én is úgy s többé ügyet sem vetett a gőgös asszonyra. A téli hosszú estéken Zsófikét elkisérgette a fonókába. Ott mellé ült s ha az elejtette orsóját, sietve kapta föl s el nem engedte volna a szokásos váltságdíjat, a mely a fonókák törvénye szerint egy csók volt. Zsófika illemből egy kicsit szabódott, de aztán csókra nyújtotta duzzadó kis ajkait. Ezen itt nem botránkoztak meg. Az elejtett orsót fölvenni a kisérő legény lovagi kötelessége s a csók , kiérdemelt dij az előzékenységért, így tettek mind a többi párok is Pedig sokan voltak. Körül ülték a tágas nagy szobát, szépen, sorban, minden leány mellett egy legény. S ha akadt olyan leány, kinek kísérője nem volt, arra mindegyik szánakozva nézett. Ámbár az igen ritkán akad, mert a parasztok között agglegények nem maradnak s igy a jóravaló leányok sem maradnak pártában. A fonóestélyeken leginkább a jövendő párokat lehet egymás mellett látni. Előre megállapodtak abban, hogy a következő napon kinél gyűlnek össze s a nagy világért el nem maradt volna onnan egy sem. De hát hogyne ? A mikor olyan nagyon jó ugy egymás mellett ülni Aztán meg kaczagtak, tréfáltak, olykor mesét mondott hol egyik, hol másik, a leányok megkönnyezték, ki tudja hányadszor a szép elátkozott királyleány esetét. A tündérmeséket hallván, arcuk komoly, ábrándos lett, lelkük ott bolyongott a fényes tündér-országban, a melyet ők létezőnek hittek. Majd dalolni kezdett hol egyik, hol másik s apránként beleizzadtak a többiek is s jókedvű danájuk meszsze kihangzott az éjbe. Az esték fűszerét azonban mégis csak a leejtett orsók váltságdíja képezte. Egy élénk huncut szemű piros pozsgás leány nagyon is sűrűen ejtette az orsót. Ki bánja ? — senki. E mellette ülő legény’ legkivált nem panaszkodott érte. Akadt olyan leány is, aki kísérőjének hasztalan epedésében találta kedvét. Az aztán nagyon ügyelt, hogy kiperdüljön az orsó gyors ujjai közül. Csak kacagott, mikor a kísérője azt súgta fülébe: „ejtsd el már békám ! — nagyon vágyakozol a csókodra“. Azért sem. Még jobban vigyázott. Hanem hát tud ám a legény is segíteni a bajon s nem eped hiába. Gyöngéden meglöki a fonó leány könyökét, az orsó kiperdül s a legény felkapja. — Na most. Muszáj kiváltani. Drága szép fonalát nem hagyhatja örökös zálogba. De még resteli is megsérteni a legényt, úgy hát megcsókolja. Van zajgás van öröm, mi az ilyen nehezen megszerzett csókokat az egész fonóka részéről követi. De hát a tél sem tart örökké. A selyem szálú kender is lefogy a guzsalyról s vége lesz a kedves fonó estéknek. De felváltja a tavasz, a mely uj örömöket hoz. (Folyt. köv.) H 1 M 0 R. Mutatványok a Szylveszteri „Helyi Híradó* cz. elevenujságból. A közönséghez. (Ad nótám : Elmentem én a vásárra stb.) Üdv Önöknek szép közönség, újra itt vagyunk Épp egy éve, hogy megjelent első kis lapunk, És hogy bevált, igazolva már, Hisz második — évfolyamba jár. S mert kis lapunk jó vendég, hát szívesen veszik, — Mint a gólya, egy évbe csak egyszer érkezik — S a mint ő hoz egyet-mást ha jó Üres kézzel ez sem áll elő! És mint a „Beregi Újság“ változott ma már. A mi lapunk sem a régi, — új irányba jár. Nem lesz komoly, csipdeső, maró, — Hisz az ily lap más célra való. Kis lapunknak főiránya : a mulattatás, S ha nevetnek rajta egyet, meg van a hatás. Kezdődjék meg hát ez aktió, Indulj útra hős redactió! (Ad nótám : A gárda stb.) S e gárda tagja Mind valamennyi hős bajnoka tollnak. E gárda, e gárda, Vesszen el itt, — de kacagni muszály! Az agglegények. A „Helyi Híradó“, eredeti tárcája. — (Ad nótám: Pénzem az nincsen nékem.) Pénzünk az nincsen nékünk, E legfőbb tárcacikk. Erről fog zengedezni Valami dalt e kis tárca cikk. „Kéne nősülni végre, Mért is veszünk igy el!?“ — Mondják, kik azt se tudják, Hogy a nyakunkon nagy a hitel. Szégyen minket ne érjen, Hisz ma tartozni sikk, — Innen tudják manapság, Kinek hazája az úri klikk ! Asszony sohse aggasszon, Hogy arra nem telik. Legyünk mi agglegények S Az élet igy is csak eltelik. Látnak házi barátnak, Honnan — nem oly dolog — Hogy majd talán nekünk is, Valami jó csak csepeg-csorog ?! S élünk ha nincs is pénzünk, Míg él a női nem. Isten veled tehát óh Bűbájos „drága“ szerelem ! Belpolitika. (Ad nótám : Jaj de furcsa vagy kinézet stb.( Valamikor megbeszélték a lányos mamák . Az ifjakat házasságba hogy is hajtanák ?! S úgy találták, erre a szesz legjobb patika, S megszületett ez igazi belpolitika. Most ha egy legény lányos házba jő, A papa, a mama szeszszel áll elő, S mindkét atyafi etet és itat: — Ez már csakugyan jó divat! Külpolitika. (Ad nótám: Jaj de furcsa vagy stb.) Valamikor azt mondották ki a legények: Nem nősülnek, mert a lányok igen szegények. S felfogadták, hogy emiatt ne essék hiba: Házon kívül maradjon e külpolitika: Mert úgy odavész a nagy ázsió, Sohse lesz ingyenes házi dáridó, De igy, mig ki nem hullik a fogad, Addig minden ház jól fogad ! Városi ügyek. (Ad nótám: Tekintetes ur.) (Fejlődünk.) Városunknak bölcs tanácsa Kimondotta már, Hogy fejlődjünk, városunknak Elmaradtti kár. Gyüjtsünk mindent egy rakásra! S lett is minden egy csapásra: Járda, villany, „közös kút és Törvényszéki hely“. (Uj épület.) De van más is s nem csak helye — Hisz diszelgve áll, — Bazár végén zöldre festve, Vendégekre vár. Bele menni senki sem mer, Pedig még fizetni sem kell,. De körötte annál inkább Nő a forgalom.