Földmunkás, 1938 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1938-01-15 / 1. szám

s Az сівшії ет margóiéra (Folytatás az I. oktel 1. hasábról) Kezebb dió, mint ahogyan azt im­perialistái előre elképzelték. A mindennél üdvözítőbb nemzeties­­kedés, a mindent túllicitáló haza­fiaskodás vonzereje kezd alább­hagyni. A kufárkodó hazaszeretet csak néhány kisebb, kulturálisan és szociálisan visszamaradottabb államban reméli még, hogy sike­rülni fog hamis politikai végeze­tével a néptömegeket megtévesz­teni és félrevezetni. Bár lassan, de mégis győzedelmeskedik min­denütt ах a meggyőződés, hogy az emberiségnek nem viszályokra, torzsalkodásokra, régi számlák ki­egyenlítésére, hegyedő sebek fel­­szakítására, szunnyadó indulatok és elzsibbadt ösztönök feléleszté­sére, hanem építő munkáskezekre, egy nagy nemzetközi megbékülés­­re és sok, szociális igazságra van szüksége. A hamis próféták ideje letelt. A békeszerződések szüleményeiből és a háború utáni összeomlást követő gazdasági válságból élős­ködő fasizmusok kulminációs pont­jukon túl vannak. Az 1937-es évben fordult a koc­ka. A francia népfrontnak várva­­várt összeomlása nem következett be. A haladó gondolat sohasem trónolt biztosabban Franciaország­ban, mint ma. Spanyolországban nem győzedelmeskedett az ellen­­forradalom, nem mértek halálos döfést a népuralomra a generáli­sok és földesurak, bár a nemzet­közi faszizmus minden erőkészle­­tét harcba vetette ezen a fronton. A Szovjetunió minden megnyilat­kozásában igazolni igyekszik, hogy a nyugati demokráciák oldalán a konstruktív nemzetközi politika és a világbéke egyik alappillérje, a­­kivel számítani kell, de akivel szá­mítani muszáj is. Mindig szorosabb és szorosabb a francia angol együttműködés és a fasiszta ter­jeszkedés belekergette ezen álla­mok sorába az Északamerikai Egyesült államokat is, amely tud­valévően a háború utáni időkben mindig igyekezett semlegesen a vetélkedő vagy harcoló feleken kívül állani. „Az a demokrácia, amely nem tud saját védelméről gondoskodni, megérett az elpusztulásra“. Eb­ből a politikai intelemből sokat tanultak az 1937-es év során a demokratikus hatalmak. Rájöttek és az eddigi eseményekből követ­keztetve rá is jöhettek, hogy nem lehet csupán konferenciás­­kodásokkal, kérdőívekkel és aka­démikus határozatokkal megfé­lemlíteni a nemzetközi rendza­varókat, amelyek minden eddigi alkalommal visszaéltek a demo­kráciák hagyományos türelmé­vel. A földközitengeri flottade­monstráció a nyoni konferencia után, Japán imperialista kaland­jainak nemzetközi megbélyegzése a brüsszeli értekezleten, a hatá­rozottabb hang, amelyet Anglia és USA használnak Japán túlka­pásaival szemben és sok minden más mozzanat azt a reményt kel­ti bennünk, hogy az eljövendő 1938-as esztendőben a kezdemé­nyezés a nemzetközi politika te­rén újból a demokráciákat fogja illetni. Egész napi munka után kényelmes és kellemes otthont csakis a Mücie-Melder acélcsőbutot nyújthat. — Hálószobák, lakószobák, ebédlők, előszobák, orvosi rendelők, virágállványok, állólámpák, összerakó ágyak, ajándéktárgyak stb. Kérjen kötelezettség nélküli ajánlatot. Mücke-Melder művek lerakata Ungvár, Rakody. - Tel. 295 Japán folytatja a harcot A japán kormány január 10-én minisztertanácsot tartott Tokió­ban, ahol azt javasolták, hogy a néhány hónap óta folyó háborús­kodás után végre üzenjék meg hi­vatalosan a háborút Kínának. Kő­nek az a célja, hogy a japán ten­geri haderő tekintet nélkül az eu­rópai nagyhatalmakra, blokád alá vegye az egész kínai partvidéket, mivel az állandó fegyver és lőszer­­szállítások tetemesen növelik a kí­nai hadsereg ellenálló képessé­gét. A kínai hadsereg kiválóan fel van szerelve, különösen a repülő­raja kiváló, amelynek nagyobb ré­szét szovjet gépek alkotják. A kínai hadsereg partizán har­caival jelentős károkat okoz a ja­pán hadvezetőségnek s katonai szakkörök véleménye szerint a kínai haditaktika 6­8 hónapon be­lül nehéz helyzetbe hozza a japán hadsereget. Japán gazdasági hely­zete már­is megrendült s ha az »óvatos« idegen magántőke nem avatkozik be kölcsönnyújtással, a Japán imperializmus könnyen csőd­be juthat. —o— A munkanélküliek állami segélyezése A szocialisták évtizedek óta kö­vetelik, hogy a munkanélküliség elleni biztosítást ép olyan intézmé­nyesen vezessék be, mint a beteg­ség­, baleset,­ vagy rokkantság esetére szóló gondoskodást. A munkanélküliségről ép úgy nem tehet a munkás, mint a betegség­ről, vagy a balesetről. És ha a szocialista mozgalom nyomására kénytelen volt a törvényhozás a munkásság bizonyos eseteire szo­ciális törvényeket alkotni, kell ne­künk erőt gyűjteni arra is, hogy a munkanélküliség ideje alatt ne kö­­nyöradománnyal legyünk ellátva, hanem törvényes és szabályszerű segélyezéssel. A szervezett munkásság évtize­dek óta harcol a munkanélküli se­gélyért. Ennek érdekében saját szervezetében magas járulékot fi­zet, ahol a befizetés arányában se­gélyezésben részesül. A csehszlo­vák állam a szocialisták követelé­sére e segélyezéshez a genti rend­szer alapján szintén hozzájárul, azonfelül a Necsas elvtárs vezetése alatt álló népjóléti minisztérium nagyarányú természetbeli segélye­zéssel látja el a falusi és városi munkanélkülieket. Ez kétségtelenül nagy és érté­kes szociális gondoskodás. A szak­szervezetek súlyos milliókat áldoz­nak a munkanélküli nyomor eny­hítésére, de az állam is imponáló összegeket fordít erre a célra. Ez azonban mégis csak félmunka. Az igazi és teljes eredménnyel ke­csegtető megoldás az volna, ha a betegbiztosító intézet mintájára a munkanélkülieket segélyző hivatalt hoznák életre, amely minden mun­kásra kötelező és amelynek a fenn­tartásához a munkaadók és az ál­lam arányosan hozzájárulnának. Még­pedig azért, mert a kapitalista termelés mai módozata és az ál­lami törvényhozás egész rendszere felelős a munkanélküliség előidé­zéséért. Helyénvaló tehát, ha a munkanélküliek rendszeres segé­lyezésének terhét ők is viselik. Ezt a kérdést állandóan napi­renden kellene tartani és addig követelni a munkanélküli állami segélyezésének bevezetését, amíg nemcsak a szocialisták lesznek a követelés barátai, hanem a túlol­dalról is jelentkeznek olyanok, a­­kik belátják, hogy az önhibáján kí­vül munkanélkülivé vált proletár­ról nem koldus­segéllyel, hanem intézményes és rendszeres biztosí­tással kell gondoskodni. Pl. Ismét kijátszották a földmunkásokat Az utóbbi időben a földmunkás­­ság tárgyalásai a kollektív szer­ződések ügyében majdnem minden­ütt eredmény nélkül végződnek. Ugyanez történt Pozsonyban de­cember 21-én. Ez alkalommal azon szlovenszkói munkások szerződé­seit tárgyalták, amelyek Cseh és Morvaországba mennek földmun­kára. A tárgyalásokon részt vet­tek a földművelési és a népjóléti minisztérium képviselői A hivata­lok képviselete azonban nem gá­tolta a munkaadókat abban, hogy a munkásság ajánlatát vissza ne utasítsák. A földmunkásság 15­­/o-a munkabéremelést kért s a munka­idő megrövidítését követelte napi 11 óráról 10 órára. A munkásság követelései annál is inkább indokoltak, mivel a ter­ménymonopol egymagában több­szörös hasznot hozott a nagybirto­kosoknak, mint amit most a mun­kásság követel tőlük. A munka­adók hallani sem akartak a mun­­káskövetelésekről. Tanácstalanul állanak azonban akkor, amikor nem áll rendelkezésükre elegendő munkásság. A munkásság képviselői követe­léseikből nem engedhetnek és e­­zért a tárgyalások eredmény nél­kül zárultak le. A hivatalok kép­viselői január közepére újabb tár­gyalásokat hívtak egybe. A terebesi földmunkásság sorsa December 21-én folytak le az egyeztető tárgyalások Tőketere­­besen a földmunkássság és a mun­kaadók között. A járási hivatal ez alkalommal 15 munkaadót és föld­­birtokost hívott meg a tárgyalás­ra, azonban csak 10 jelent meg közülök és pedig azok, amelyek­nek kisebb gazdaságaik vannak. A A 20 munkástól feljebb dolgozó birtokok tulajdonosai nem jelentek meg. A tárgyalások folyamán Gal­las járási főnök folyton hangoztat­ta, hogy a munkaadók az 1937. bérdifferenciákat nem kötelesek megfizetni, mivel ez csak önkén­tes egyezségen alapul. A munka­adó urak természetesen bevették a mondottakat és elutasították a követelést. Ugyanezt állította Si­­munek úr, a kassai munkahivatal vezetője. A földmunkásság veze­tői Kniezel József és Iványi Géza titkár elvtársak ilyen körülmények között látták, hogy az egyezséget nem lehet megkötni. Sikerült azon­ban elérniük, hogy a munkaadók kijelentették, miszerint hajlandók a munkásságnak egyszeri pótlékot kifizetni. Ezek után a következő megállapodást kötötték: A terebesi járás földmunkásai (gazdasági cselédek) egyszeri u. n. »díjat« kapnak 5- től 100 koronáig. Ezen összegek az eddigi bérdife­­renciák magassága szerint lesznek kiosztva. A munkásság képviselői továbbá felhívták a hivatalok kép­viselőit, hogy tekintsék meg a gaz­dasági alkalmazottak lakásait, mi­lyen állapotban vannak azok, mi­vel a fennálló előírásoknak nem felelnek meg. A meg nem jelent munkaadók még egyszer meg lesz­nek hívva a tárgyalásokra. Mivel azok mind jól szituált urak, kiván­csiak vagyunk, milyen álláspontot fog elfoglalni a munkahivatal velük szemben. Az elbocsájtott munkások visz­­sza lettek véve, kivéve két munka­adó munkásait, akik ezt a feltételt nem akarták elfogadni. Gallas já­rási főnök kijelentette, hogy a munkásoknak meg kellett volna kérniök a munkaadókat, hogy ve­gyék vissza őket. A járási főnök »atyai« tanácsa nem felel meg a munkásoknak, sem a szakszerve­zetnek. Ezekről az ügyekről majd a munkabíróságnál beszélünk az urakkal. Novacseh Ferenc: Boldog új évet Ha az elmúlt 1937 évben vég­zett munkánkról adunk számadást, megelégedéssel kell megállapíta­nunk, hogy az erdő és földmun­kások szakszervezete nagy és ne­héz munkát végzett. Ezt a mun­kát elsősorban az egyes csopor­tok funkcionárusai és a legoda­­adóbb tagok végezték el, akik legerősebb támaszai mozgalmunk­nak. Minden akadály ellenére, a pénz­ügyi nehézségek és a nagy mun­kanélküliség dacára Szövetségünk az 1937 évben 265 új csoportot állított fel 9.200 új taggal. Jóval túlléptük a 35.000 taglétszámot és rohamosan­­közeledünk az 50.000 számhoz, amelyet célunkul tűztünk ki, úgy hogy a legközelebbi kong­resszusunkra Szövetségünk egyi­ke lesz a legnagyobb munkás szak­­szervezetnek. Ez az eredmény annál szebb és örömteljesebb, mi­vel mindezt az egyes elvtársak odaadása és áldozatkészsége árán értük el. Amennyiben az elmúlt évben elért szociálpolitikai eredménye­ket nézzük, meg kell állapítanunk, hogy az eredmény gyenge. Azon­kívül, hogy a földmunkások szo­ciális biztosítását megakadályozó törvény hatályon kívül lett helyez­ve, semmi különösebb eredmény nem történt, ami a föld és erdő­­munkásság sorsán különösen eny­hítene. Ha a földmunkásság nem lett volna ez évben jól megszervez­ve s ha szakszervezeteink nem állottak volna állandó készen­létben, nem tudtunk volna az elmúlt évben elérni a kivívott kollektív szerződéseket, bér­­emeléseket úgy a föld, mint az erdőmunkásság részére. Hangsúlyozzuk ezért: ha javulás állott be a földmunkásság bér és munkaviszonya tekintetében, úgy ez tisztán a munkásság harcának eredménye, amely harcokat a szakszervezeteken keresztül ve­zette szociális helyzete javulásá­ért. Ha az elmúlt év szociális tör­vényhozás tekintetében gyenge eredménnyel zárult le a földmun­­kásság részére, úgy kettőzött kö­telességünk, hogy az 1938 évben úgy folytassuk harcainkat, hogy az elmulasztottakat pótolhassuk. Ha a földmunkásság 1938-ban boldogabb és jobb évet akar élni, úgy ezt csak oly módon érheti el, ha kiharcolja végre, hogy a föld és erdőmunkássággal embermód­ra tárgyaljanak, ez azt jelenti: javítani lakásviszonyait, munkafel­tételeit és természetesen a bé­reit. Ha a földmunkásság rendes kollektív szerződésekkel lesz véd­ve, ami pedig a többi munkaága­zatokban ma már természetes do­log, ha tudni fogja miért dolgozik és mennyit kap a munkájáért s ha a bére valóban pontosan ki lesz fizetve. Ha a földmunkásság ma minden lehető módon rendes kollektív szerződésekért harcol, úgy ez nem más, mint harc a rendes és emberi munka és élet­viszonyokért, harc a biztonságért. Ezen harcok jegyében indulunk az újévnek. ­ A Munkásakadémia munkácsi szervezete ezúton is értesíti az elvtársakat, hogy minden héten kedden este 8 órakor előadásokat rendez, felváltva cseh, ruszin és magyar nyelven. Kérjük az elv­társakat, hogy ezen előadásokat látogassák és tegyék lehetővé, hogy a Munkásakadémia munkája ki legyen bővítve, hogy a mun­kásság kulturszükségleteit kielé­gíthesse. Vezetősége

Next