Földmunkás, 1938 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1938-01-15 / 1. szám
s Az сівшії ет margóiéra (Folytatás az I. oktel 1. hasábról) Kezebb dió, mint ahogyan azt imperialistái előre elképzelték. A mindennél üdvözítőbb nemzetieskedés, a mindent túllicitáló hazafiaskodás vonzereje kezd alábbhagyni. A kufárkodó hazaszeretet csak néhány kisebb, kulturálisan és szociálisan visszamaradottabb államban reméli még, hogy sikerülni fog hamis politikai végezetével a néptömegeket megtéveszteni és félrevezetni. Bár lassan, de mégis győzedelmeskedik mindenütt ах a meggyőződés, hogy az emberiségnek nem viszályokra, torzsalkodásokra, régi számlák kiegyenlítésére, hegyedő sebek felszakítására, szunnyadó indulatok és elzsibbadt ösztönök felélesztésére, hanem építő munkáskezekre, egy nagy nemzetközi megbékülésre és sok, szociális igazságra van szüksége. A hamis próféták ideje letelt. A békeszerződések szüleményeiből és a háború utáni összeomlást követő gazdasági válságból élősködő fasizmusok kulminációs pontjukon túl vannak. Az 1937-es évben fordult a kocka. A francia népfrontnak várvavárt összeomlása nem következett be. A haladó gondolat sohasem trónolt biztosabban Franciaországban, mint ma. Spanyolországban nem győzedelmeskedett az ellenforradalom, nem mértek halálos döfést a népuralomra a generálisok és földesurak, bár a nemzetközi faszizmus minden erőkészletét harcba vetette ezen a fronton. A Szovjetunió minden megnyilatkozásában igazolni igyekszik, hogy a nyugati demokráciák oldalán a konstruktív nemzetközi politika és a világbéke egyik alappillérje, akivel számítani kell, de akivel számítani muszáj is. Mindig szorosabb és szorosabb a francia angol együttműködés és a fasiszta terjeszkedés belekergette ezen államok sorába az Északamerikai Egyesült államokat is, amely tudvalévően a háború utáni időkben mindig igyekezett semlegesen a vetélkedő vagy harcoló feleken kívül állani. „Az a demokrácia, amely nem tud saját védelméről gondoskodni, megérett az elpusztulásra“. Ebből a politikai intelemből sokat tanultak az 1937-es év során a demokratikus hatalmak. Rájöttek és az eddigi eseményekből következtetve rá is jöhettek, hogy nem lehet csupán konferenciáskodásokkal, kérdőívekkel és akadémikus határozatokkal megfélemlíteni a nemzetközi rendzavarókat, amelyek minden eddigi alkalommal visszaéltek a demokráciák hagyományos türelmével. A földközitengeri flottademonstráció a nyoni konferencia után, Japán imperialista kalandjainak nemzetközi megbélyegzése a brüsszeli értekezleten, a határozottabb hang, amelyet Anglia és USA használnak Japán túlkapásaival szemben és sok minden más mozzanat azt a reményt kelti bennünk, hogy az eljövendő 1938-as esztendőben a kezdeményezés a nemzetközi politika terén újból a demokráciákat fogja illetni. Egész napi munka után kényelmes és kellemes otthont csakis a Mücie-Melder acélcsőbutot nyújthat. — Hálószobák, lakószobák, ebédlők, előszobák, orvosi rendelők, virágállványok, állólámpák, összerakó ágyak, ajándéktárgyak stb. Kérjen kötelezettség nélküli ajánlatot. Mücke-Melder művek lerakata Ungvár, Rakody. - Tel. 295 Japán folytatja a harcot A japán kormány január 10-én minisztertanácsot tartott Tokióban, ahol azt javasolták, hogy a néhány hónap óta folyó háborúskodás után végre üzenjék meg hivatalosan a háborút Kínának. Kőnek az a célja, hogy a japán tengeri haderő tekintet nélkül az európai nagyhatalmakra, blokád alá vegye az egész kínai partvidéket, mivel az állandó fegyver és lőszerszállítások tetemesen növelik a kínai hadsereg ellenálló képességét. A kínai hadsereg kiválóan fel van szerelve, különösen a repülőraja kiváló, amelynek nagyobb részét szovjet gépek alkotják. A kínai hadsereg partizán harcaival jelentős károkat okoz a japán hadvezetőségnek s katonai szakkörök véleménye szerint a kínai haditaktika 68 hónapon belül nehéz helyzetbe hozza a japán hadsereget. Japán gazdasági helyzete máris megrendült s ha az »óvatos« idegen magántőke nem avatkozik be kölcsönnyújtással, a Japán imperializmus könnyen csődbe juthat. —o— A munkanélküliek állami segélyezése A szocialisták évtizedek óta követelik, hogy a munkanélküliség elleni biztosítást ép olyan intézményesen vezessék be, mint a betegség, baleset, vagy rokkantság esetére szóló gondoskodást. A munkanélküliségről ép úgy nem tehet a munkás, mint a betegségről, vagy a balesetről. És ha a szocialista mozgalom nyomására kénytelen volt a törvényhozás a munkásság bizonyos eseteire szociális törvényeket alkotni, kell nekünk erőt gyűjteni arra is, hogy a munkanélküliség ideje alatt ne könyöradománnyal legyünk ellátva, hanem törvényes és szabályszerű segélyezéssel. A szervezett munkásság évtizedek óta harcol a munkanélküli segélyért. Ennek érdekében saját szervezetében magas járulékot fizet, ahol a befizetés arányában segélyezésben részesül. A csehszlovák állam a szocialisták követelésére e segélyezéshez a genti rendszer alapján szintén hozzájárul, azonfelül a Necsas elvtárs vezetése alatt álló népjóléti minisztérium nagyarányú természetbeli segélyezéssel látja el a falusi és városi munkanélkülieket. Ez kétségtelenül nagy és értékes szociális gondoskodás. A szakszervezetek súlyos milliókat áldoznak a munkanélküli nyomor enyhítésére, de az állam is imponáló összegeket fordít erre a célra. Ez azonban mégis csak félmunka. Az igazi és teljes eredménnyel kecsegtető megoldás az volna, ha a betegbiztosító intézet mintájára a munkanélkülieket segélyző hivatalt hoznák életre, amely minden munkásra kötelező és amelynek a fenntartásához a munkaadók és az állam arányosan hozzájárulnának. Mégpedig azért, mert a kapitalista termelés mai módozata és az állami törvényhozás egész rendszere felelős a munkanélküliség előidézéséért. Helyénvaló tehát, ha a munkanélküliek rendszeres segélyezésének terhét ők is viselik. Ezt a kérdést állandóan napirenden kellene tartani és addig követelni a munkanélküli állami segélyezésének bevezetését, amíg nemcsak a szocialisták lesznek a követelés barátai, hanem a túloldalról is jelentkeznek olyanok, akik belátják, hogy az önhibáján kívül munkanélkülivé vált proletárról nem koldussegéllyel, hanem intézményes és rendszeres biztosítással kell gondoskodni. Pl. Ismét kijátszották a földmunkásokat Az utóbbi időben a földmunkásság tárgyalásai a kollektív szerződések ügyében majdnem mindenütt eredmény nélkül végződnek. Ugyanez történt Pozsonyban december 21-én. Ez alkalommal azon szlovenszkói munkások szerződéseit tárgyalták, amelyek Cseh és Morvaországba mennek földmunkára. A tárgyalásokon részt vettek a földművelési és a népjóléti minisztérium képviselői A hivatalok képviselete azonban nem gátolta a munkaadókat abban, hogy a munkásság ajánlatát vissza ne utasítsák. A földmunkásság 15/o-a munkabéremelést kért s a munkaidő megrövidítését követelte napi 11 óráról 10 órára. A munkásság követelései annál is inkább indokoltak, mivel a terménymonopol egymagában többszörös hasznot hozott a nagybirtokosoknak, mint amit most a munkásság követel tőlük. A munkaadók hallani sem akartak a munkáskövetelésekről. Tanácstalanul állanak azonban akkor, amikor nem áll rendelkezésükre elegendő munkásság. A munkásság képviselői követeléseikből nem engedhetnek és ezért a tárgyalások eredmény nélkül zárultak le. A hivatalok képviselői január közepére újabb tárgyalásokat hívtak egybe. A terebesi földmunkásság sorsa December 21-én folytak le az egyeztető tárgyalások Tőketerebesen a földmunkássság és a munkaadók között. A járási hivatal ez alkalommal 15 munkaadót és földbirtokost hívott meg a tárgyalásra, azonban csak 10 jelent meg közülök és pedig azok, amelyeknek kisebb gazdaságaik vannak. A A 20 munkástól feljebb dolgozó birtokok tulajdonosai nem jelentek meg. A tárgyalások folyamán Gallas járási főnök folyton hangoztatta, hogy a munkaadók az 1937. bérdifferenciákat nem kötelesek megfizetni, mivel ez csak önkéntes egyezségen alapul. A munkaadó urak természetesen bevették a mondottakat és elutasították a követelést. Ugyanezt állította Simunek úr, a kassai munkahivatal vezetője. A földmunkásság vezetői Kniezel József és Iványi Géza titkár elvtársak ilyen körülmények között látták, hogy az egyezséget nem lehet megkötni. Sikerült azonban elérniük, hogy a munkaadók kijelentették, miszerint hajlandók a munkásságnak egyszeri pótlékot kifizetni. Ezek után a következő megállapodást kötötték: A terebesi járás földmunkásai (gazdasági cselédek) egyszeri u. n. »díjat« kapnak 5- től 100 koronáig. Ezen összegek az eddigi bérdiferenciák magassága szerint lesznek kiosztva. A munkásság képviselői továbbá felhívták a hivatalok képviselőit, hogy tekintsék meg a gazdasági alkalmazottak lakásait, milyen állapotban vannak azok, mivel a fennálló előírásoknak nem felelnek meg. A meg nem jelent munkaadók még egyszer meg lesznek hívva a tárgyalásokra. Mivel azok mind jól szituált urak, kiváncsiak vagyunk, milyen álláspontot fog elfoglalni a munkahivatal velük szemben. Az elbocsájtott munkások viszsza lettek véve, kivéve két munkaadó munkásait, akik ezt a feltételt nem akarták elfogadni. Gallas járási főnök kijelentette, hogy a munkásoknak meg kellett volna kérniök a munkaadókat, hogy vegyék vissza őket. A járási főnök »atyai« tanácsa nem felel meg a munkásoknak, sem a szakszervezetnek. Ezekről az ügyekről majd a munkabíróságnál beszélünk az urakkal. Novacseh Ferenc: Boldog új évet Ha az elmúlt 1937 évben végzett munkánkról adunk számadást, megelégedéssel kell megállapítanunk, hogy az erdő és földmunkások szakszervezete nagy és nehéz munkát végzett. Ezt a munkát elsősorban az egyes csoportok funkcionárusai és a legodaadóbb tagok végezték el, akik legerősebb támaszai mozgalmunknak. Minden akadály ellenére, a pénzügyi nehézségek és a nagy munkanélküliség dacára Szövetségünk az 1937 évben 265 új csoportot állított fel 9.200 új taggal. Jóval túlléptük a 35.000 taglétszámot és rohamosanközeledünk az 50.000 számhoz, amelyet célunkul tűztünk ki, úgy hogy a legközelebbi kongresszusunkra Szövetségünk egyike lesz a legnagyobb munkás szakszervezetnek. Ez az eredmény annál szebb és örömteljesebb, mivel mindezt az egyes elvtársak odaadása és áldozatkészsége árán értük el. Amennyiben az elmúlt évben elért szociálpolitikai eredményeket nézzük, meg kell állapítanunk, hogy az eredmény gyenge. Azonkívül, hogy a földmunkások szociális biztosítását megakadályozó törvény hatályon kívül lett helyezve, semmi különösebb eredmény nem történt, ami a föld és erdőmunkásság sorsán különösen enyhítene. Ha a földmunkásság nem lett volna ez évben jól megszervezve s ha szakszervezeteink nem állottak volna állandó készenlétben, nem tudtunk volna az elmúlt évben elérni a kivívott kollektív szerződéseket, béremeléseket úgy a föld, mint az erdőmunkásság részére. Hangsúlyozzuk ezért: ha javulás állott be a földmunkásság bér és munkaviszonya tekintetében, úgy ez tisztán a munkásság harcának eredménye, amely harcokat a szakszervezeteken keresztül vezette szociális helyzete javulásáért. Ha az elmúlt év szociális törvényhozás tekintetében gyenge eredménnyel zárult le a földmunkásság részére, úgy kettőzött kötelességünk, hogy az 1938 évben úgy folytassuk harcainkat, hogy az elmulasztottakat pótolhassuk. Ha a földmunkásság 1938-ban boldogabb és jobb évet akar élni, úgy ezt csak oly módon érheti el, ha kiharcolja végre, hogy a föld és erdőmunkássággal embermódra tárgyaljanak, ez azt jelenti: javítani lakásviszonyait, munkafeltételeit és természetesen a béreit. Ha a földmunkásság rendes kollektív szerződésekkel lesz védve, ami pedig a többi munkaágazatokban ma már természetes dolog, ha tudni fogja miért dolgozik és mennyit kap a munkájáért s ha a bére valóban pontosan ki lesz fizetve. Ha a földmunkásság ma minden lehető módon rendes kollektív szerződésekért harcol, úgy ez nem más, mint harc a rendes és emberi munka és életviszonyokért, harc a biztonságért. Ezen harcok jegyében indulunk az újévnek. A Munkásakadémia munkácsi szervezete ezúton is értesíti az elvtársakat, hogy minden héten kedden este 8 órakor előadásokat rendez, felváltva cseh, ruszin és magyar nyelven. Kérjük az elvtársakat, hogy ezen előadásokat látogassák és tegyék lehetővé, hogy a Munkásakadémia munkája ki legyen bővítve, hogy a munkásság kulturszükségleteit kielégíthesse. Vezetősége