Görög katholikus szemle, 1904. július-december (5. évfolyam, 28-52. szám)
1904-07-10 / 28. szám
1904. július hó 10. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE intézetünk gyarapodásához, tetemesebb összegű más pénzintézetektől nyert kölcsöneik után pedig papi állásukból nyert jövedelmeik egy részével idegen, érdekeinket nem istápoló pénzintézetet gyarapitottak, — addig most, ha a váltórendszer melletti gyümölcsöztetés kimondatik és ha a váltóbiráló főt. szentszék nem fog akadályokat gördíteni, talán a papok mindegyike másuak tartozását itten convertálhatván — saját pénzintézetünket, melyet atyáink és a mi összerakott filléreink létesítettek és a mely pénzintézet kizárólag a mi hazafias, de vallásos jellegű érdekeinket istápolja, fogja gyarapitttatni s ezzel a hazafias érzület és a vallásosság terén másoknak előnyt nem nyújtó ősi egyházmegyénk érdekeit előbbre vinni. Mindezekből kifolyólag a kerület ez eszmét újból melegen üdvözli és az eszme megtestesülését fiúi hódolattal kérelmezi. 12. Foglalkozott a kerület — gyűlésén — a hegyvidéki kirendeltség hatévi működéséről szóló jelentéssel is. Határozat: Teljes tudatában van annak a kerület, hogy e hat évi időköz mindazokon a helyeken, hová ez áldásos actió működése csak kiterjedt, régi és undok sebek kimetszését, a nép sorsának alapjában való megjavítását jelenti. Hálával is van eltelve úgy a nagyméltóságu magas kormány, mint a kirendeltség közvetlen vezetői iránt, kik nem kímélve fáradtságot — ott vannak anyagi és erkölcsi támogatásukkal mindenütt, hol bajok orvoslásáról van szó. A kirendeltség mostani szervezetében egyet azonban még szükségesnek tart a kerület és ez az, hogy a kirendeltség mellett szervezett véleményező bizottságban a nép bajainak közvetlen szemlélői, a vidéki papság közül többen legyenek. És ép ezért hódolattal esedezik megyés püspökünk Őnagyméltósága előtt, kegyeskednék kieszközölni, hogy e bizottságba az egyes vármegyei főespereseken kívül — vármegyénként Őexcellenciája ajánlatára legalább még 2—2 és pedig a megye más-más részéről behívott, rendes tagsági joggal biró falusi lelkész is legyen beválasztva, hogy így a bajokat közvetlen forrásból ismerő lelkész nyíltan és őszintén állhasson elő a bajok feltárásával és esetleg azok tanálhatásának módozatait is előterjeszthesse. Az ezen irányban való kegyes közbenjárásért — népünk érdekében — hódolattal esedezik a kerületi papság Nagyméltóságu Főpásztorunk előtt. E kivonatok hiteléül: Stefán Emil, kör.jegyző. EGYHÁZI HÍREK. Nyugdíjazás. Puza Sándor sárospataki főesperes, c. prépost, lelkész saját kérelmére 5t évi buzgó s lelkiismeretes működése után nyugdíjba helyeztetett. Lelkészi kinevezés. Fenczik Nikon sárospataki kisegítő administrator Sárospatakra lelkészül neveztetett ki. Templom megáldás. F. hó 8-án magasztos ünnepélye volt az ajaki gk. egyháznak , ugyanis ezen napon áldotta meg — Püspök urunk Őexcellentiájának magas megbízása folytán az ottani kivül-belül renovált templomot — nagys. és fz. Lengyel Endre hajdú-dorogi püsp. külhelynök és prépost, ki a megáldást és a sz. misét Orosz Pál helybeli lelkész és Szócska János bácsaranyosi gk. lelkész segédletével végezte nagy néptömeg jelenlétében. Igazán szép volt, hogy nemcsak a lelkészet jelentősebb filiálisaiból, de Thassről és a bácsaranyosi szomszéd parochiából is a permetező eső dacára is processiókban nagy számban jelentek meg a buzgó hívők. Az alkalmi sz. beszédet a helybeli esp.-lelkész tartotta, szépen értekezve a templom nagy fontosságáról, megköszönve a hívők áldozatkészségét s a nagys. és ft. püsp. Vicarius ur eljövetelét. Az amboni ima után pedig apostolilag lendületes beszédben maga a prépost-vicarius is szólott a néphez, meleg hévvel emelve ki a templomnak Istenhez való méltó voltát. Kifejezte a Püspök ur Őexcellentiájának a helybeli lelkész iránti magas elismerését s azt, hogy a püspöki áldást is — megbízatás folytán — kiosztja a buzgó hitközségnek. A templomi ünnepély után a helybeli lelkész házában dús ebéd következett. Valóban elismerés illeti Orosz Pál ajaki esp. lelkészt, hogy ezen legutóbb 1854-ben épült, de elhanyagolt templomot a nép szegénysége dacára is most Istenhez méltó és megfelelő ékes mezbe öltöztető ! TANÜGY. Jelentés a k.-tanitói fi- és leányárvák felvételeiről. Kötelességemnek tartom, hogy az egyházm. kántor-tanitó urakat a mostani konkursuális szentszéki ülésen eszközölt k.-tanitói fi- és leányárvák felvételéről rövid jelentést tegyek közzé. 1. Ami a fiárvákat illeti, ezek részére 17 ingyenes hely volt szervezve a képezdei tápintézetben. Feltétlenül felvétetett 10 árva, kiknek jogosultsága kétséget nem szenved és pedig : Ortutay Tivadar, Pazuchánics János, Suszta János, Brenyo Elek, Nazdraveczky József, Újhelyi József, Szankulics Emil, Glórej Bazil, Petriscsák Miklós és Malinics Bazil. A következő árva pedig föltételesen : Malinics Ernő, mint másodárva ; Szabó László, Izsák Pál és Zachariás Viktor pedig, ha »elégtelen« tanjegyeiket kijavítják. Három hely még üres és az a jövő tanév elején fog betölteini. 2. A mi a k.t. leányárvákat illeti, ezek részére a Gyűlés után. A VI. egyetemes tanítói gyűlés fokozott érdeklődés mellett a napokban véget ért. A gyűlésen sok keserű panasz hangzott el és lehetetlen, hogy e sok keserű panasz ne találjon az illetékes helyen meghallgatásra, hisz a nemzeti kultúra elsősorban a tanítóság vállán nyugszik s úgy méltó, hogy a tanítóság bajai kellő orvoslást kapjanak. Sok más dolog melett a népoktatási reform tervezettel összefügőleg szóvá lett téve a fizetésjavítás kérdése és itt jogosan felhangzott a panasz, hogy tanító és tanuló között a tervezett fizetési javaslat válaszfalakat állít s habár a felekezeti tanítók egyenlő képzettséggel, egyenlő munkával szolgálják a tanügyet, mégis az osztó igazság munkálkodásukat nem mérlegeli egyenlő mértékkel, pedig ha jól vizsgáljuk a dolgok állását, a felekezeti tanítók a vallásos iskolákkal sokkal többel járulnak hozzá a nemzeti jóléthez, mint az állami tanítók, mert végre is nem a tudás, hanem a vallásos nevelés az alapja hazánk boldogságának. Panasz tárgyát képezte az is, hogy a különbség nemcsak a fizetésnél, hanem az özvegyek és árvák nyugdijánál is szembeöltő az állami és felekezeti tanítók között. A tanítói nyugdíjtörvény módosítására a következő határozati javaslat fogadtatott el: 1. Állittalék vissza az 1875: XXX. törvénycikknek az az üdvös intézkedése, hogy Magyarország valamennyi tanítója köteles tagja az Országos Tanítói Nyugdíjintézetnek. Ehhez képest a nyugdíjintézetbe való felvétele ne jelentkezés utján, hanem újra hivatalból történjék. 2. Akik az 1891. évi XIIII. törvénycikk túl szigoru intézkedései folytán a jelentkezés elmulasztása miatt szolgálati éveiket elvesztették, elvesztett szolgálati éveiket nyerjék vissza. 8. A teljes nyugdíjra jogosító szolgálat ideje 40 esztendőről 85 esztendőre szállíttassák alá. 4. A szolgálati idő kezdete a tanító életkorától függetlenül a szolgálatba lépés napjától számíttassák. A tanító nyugdíjképessége 10-ik szolgálati évének betöltésével kezdődjék ugyan, de özvegye és árvái már 5 évi szolgálata után nyerjenek ellátást. (1. Ha a szolgálat idejének alászállítását a nyugdíjalap el nem bírná, a tanítóság évi hozzájárulása két százalékról három százalékra emeltessék. de hasonló arányban emeltessék az iskolafentartók évi hozzájárulása is tanítói állásonként 24 koronáról 85—40 koronára. Az állam pedig az eddigi 300.000 korona helyett 600.000 koronával segélyezte évenként az országos tanítói nyugdíjintézetet. 7. A fizetésemelkedésre kirótt 50 százalék 30 százalékra szállitassék le. 8. Nyugdíjazásnál a csonka év a szolgálatból le ne ültessék, hanem a szolgálatban minden hónapja beszámíttassák. 9. A tanító özvegyének nyugdíja férje beszámítható teljes fizetésének 50 százaléka legyen. 10. Az árvák ellátása javíttassék. A félárvák az özvegy nyugdíjának egy hatod része helyett egyötöd részét kapják fejenként, a szülőtlen árvák pedig az egyötöd részen felül a mostani 50 korona helyett még 100 koronát húsz esztendős korukig. A javaslat többi pontja arról szól, hogy a tanítók nyomorék árvái számára menedékházak állítandók, és hogy a lakáspénz fele is beszámítandó a nyugdíjba. A gyűlés a népnevelési egyesületek sürgős létesítését kívánja s erre nézve támogatást kér a törvényhatóságoktól és a kormánytól. Nevezetes határozata a gyűlésnek az, amit e sorokban különösen akartunk fölemlíteni, t. i. hogy Országos Tanítói Kamara létesítendő, melynek hatáskörébe nemcsak a tanítói fegyelmi és szolgálati ügyek tartoznának, hanem az iskolai élet összes mozzanatai, a tanítástervek és tankönyvek megállapítása, a könyvtárak szervezése, az iskolák irányítása. Mindenesetre a kamara létesítése nagy előnyére volna a tanítói működésnek. Ma, mikor minden foglalkozási kör önállóságra törekszik és igen sok már önálló is, joggal megkívánhatja a tanítóság, hogy fegyelmi ügyeiben maga ítélkezzék, az iskolai életet maga irányítsa, szóval neki is legyen autonómiája. Ez Orsz. Tanítói Kamarával szerves egészet képeznének a vidéki kamarák, melyeknek felőbb fóruma volna. Örömmel üdvözöljük ezt az eszmét, mert a komoly munka magvát látjuk benne, de erősen hangoztatjuk itt ösztöndíjas hely szerveztetett a papárva-leánynevelő intézetben. Egy-egy ösztöndíj .1 100 kor. Fölvétetett 8 árvaleány u. m. Rimák Ilona Ill. oszt. kép. tan., Tóth Ilona I. polg. és Pazuchánics Etelka I. polg. oszt. tanulók, de ezek is csak oly feltétel mellett, ha a szabályozott illetékekből a hátralékot f. évi szept. 1-ig befizetik. A három hely üres, s ha jogosult árra folyamodnék, a tanév elején felvehető lesz. Íme e három felvett árvaleány képezi az »Erzsébet-leányárvaház« alapjának első kedvezményeseit ! Felhasználom az alkalmat s ezúttal is újólag felkérem a k.-land urakat, hogy árváik érdekében a hátralékos befizetéseket küldjék be, mert a közp. választmány csak azokat ajánlhatja a felvételre, kiknek szülei a befizetési kötelezettségnek eleget tettek. A kik pedig a szabályozott illetéket be nem fizetik, önmaguk fosztják meg magukat a jogosultságtól. Kelt Ungvári, 1904. jul. 5. Volosin Ágoston, 4_______ a közp. vál. jegyzője. 161. oldal. is az egyház tanitószabadságát, mert meg vagyunk róla győződve, hogy az államnak igazi kultúrát csakis a hitvallásos népoktatás adhat. És ez a pont az, amelynél nem találunk biztatót a tanítói egyet, gyűlésen. A keresztény szellem megnyilatkozását sehol sem láttuk. TANÜGYI HÍREK. Polgáriskolai tanítónő. A folyó tanév végén tette le Szatmáron Volosin Olga ungvári gk. polgáriskolai tanítónő a rk. polgáriskolai tanítónőképző intézetben a képesítő szakvizsgálatot s ezzel megszerezte a nyelvtud.-történelmi szakból a polgáriskolai tanítónői oklevelet. Örömmel jegyezzük fel azt is, hogy nevezett tanítónőnk, holott mint magántanuló végezte el a polgáriskolai tanítónőképzőt, mégis jeles rendű oklevelet nyert. A nmeit, vallás- és közoktatásügyi miniszter Lazók Mihály jánki ki Iváncsó Emma nyíregyházai tanítónő fizetéskiegészítését és Makkár Mihály bassi k. t. korpótlékát folyósította. Kinevezés Kovordányi László okt. ktanitó A.Szine- vére, Fedorcsák Mihály orosz-pataki kt. Begendját- Pásztélyra, Puha János kraszna-bisztrai kt. Laturkára, Blonda János benelinei kt. Pereszlőre, Purzsás Jenő oki. kt. Bereg-Csomára r. k.-tanítóul, Bunda János lakárti tanító ugyanoda Iod k.-tanitóul, Rosta István nyíregyházai id. kántor ugyanoda rendes kántornak neveztettek ki. Iskolaünnep Amerikában. Június hó 19-én, lelkes közönségjelenlétében ment végbe a clevlandi Szent Jánosról nevezett gör. kát. hitközség ezidőszerint egyedüli rendszeres mindennapi magyar-angol iskolájának tanévzáró díszünnepélye. Az eredmény, amelyet a fiatal, egy éves iskola növendékei produkáltak, meglepő volt. Dicséretére válik az úgy a növendékeknek, mint az iskola fáradhatatlan, buzgó, akadályt, nem ismerő vezetőinek : Orosz Gyula clevelandi gor. kát. magyar lelkésznek, Szirkó Mihály magyar tanítónak és Miss Clair angol tanítónőnek. Az ünnepély, amelyen jelen volt a clevelandi és a pittsburgi konzul és a clevelandi magyar kolóniának számos előkelő tagja, d. u. 3 órakor vette kezdetét. A növendékek, a részint magyar, részint angol nyelven, pompásan előadott szavalatok és énekeken kívül, két ügyes vígjátékkal is kedveskedtek a közönségnek. Az egyik címe volt: »A kis libapásztor«, a másiknak : »A két befőttes üveg.« Az apró színjátszók, mindkét színdarabot ügyesen, jó kedvvel és értelmesen adták elő. Az ünnepély végeztével a közönség meleg ovációban részesítette Orosz Gyula lelkészt és Szirkó Mihály tanítót. 20 éves találkozó. Az ungvári gör. kath. kir. tanulóképezdében 1884. évben III. évet végzett tanulók közül folyó évi junius hó 28-án 20 éves találkozón a következő tanítók jelentek meg : 1. Szűcs József huszlifi- 2. Pogány Endre huszli leány, 3. Radamszki Mihály rá-’ kos-szt.-mihályi, 4. Kabáczy Mihály sztrabicsói, 5. Balázs Elek nagylucskai, 6. Dózsán Péter csarnatői, 7. Dohán Mihály magyar-komjáti, 8. Polivka János felső-szvidniki, 9. Palicska Géza tassi, 10. Szitószki Sándor szászfalusi, 11. Répay Bazil alsó-németi, 12. Répay Pál ördög-porubkai, 13. Homa János ignéci, 14. Sztankaninecz Emil berezniki, 15. Papp János malmosi tanító. Hiányoztak : Groholy Emmanuel, Legeza Sándor, Lelesz György, Leviczki István, Révész (Rinyu) József, Román Mihály, Sándor Pál, Szentsük János, Sztárosztó Mihály és Vigh Aladár. Meghaltak : Bereznyák Sándor, Tarnai Tivadar, Vrábely János, Zavagyák Péter és Csapócsák Sándor (szer.) Sztavrószky János pedig több éve Amerikában van. A megjelent 20 éves tanítók reggel 8 órakor szentmisét hallgattak a püspöki székesegyházban, melyet Ngs. Kaminszky Géza egykori tanáruk mondott. Mise után a tanítóképezdébe mentek, hol ismét hálát adtak az Istennek húsz évi fentartó kegyéért. Egyúttal megjubilálták az új tanítóképezde 20 éves fennállását is, mivel ők lehettek azon szerencsések, kik mint első tanulók kerültek ki e dicséretreméltó tanítóképezdéből. Megemlékeztek egykori, de most távollévő szeretett tanáraikról is u. m. Drohobeczky Gyula körösi püspökméltóságáról, Miklóssy István sátoralja ujhelyi r esp.-lelkészről és Répay András ny. tanárról, kiket táviratilag üdvözöltek. Délután 1 órakor a Korona-szállodában közös ebéd volt, melyen Kaminszky Géza, Roskovics Emmánuel és Wladimir János egykori tanáraik is részt vettek. Jó kedv, sok szép dictió mellett az összejövetel késő este végződött be. (Szűcs József.) TÁRSADALOM. Apró levelek. Ungvár, julius 9. Aki a julius áldott melegét itthon kénytelen élvezni, melyben a higany, mint valami tornászlegény bámulatraméltó ügyességgel már a harmincadik hőfok felé kapaszkodik a hőmérő létráján és tárcát kell írnia, már jogosan felírathatja nevét, hogy mint tizenhárom próbás vértanú elnyerje a megdicsőítés koronáját — valamelyik helyi poéta által írott — félméteres énekben. Ók a kutyanapok itt vannak, melyekben a polgármesteri szék csak oly égető, mint a lóca, hol mi ministránsai az életnek megvonulunk. De az állatorvos