Görög katholikus szemle, 1905. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-09 / 28. szám

162. oldal. Csak igy őrizhetjük meg a népet otthoná­ban, csak igy tarthatjuk meg mély vallásosságá­ban s hazaszeretetében. Visszaállítjuk igy a bi­zalmat lelkében, megerősítjük tiszteletében, ragasz­kodásában vezetői iránt s ha ezt elértük, meg­óvtuk a népet a társadalmi rendet fölforgató káros irányzatoktól is. A magyar és ruthén ajkú görög katholiku­­sok falvai — még az alföldi vidékeken is­­— szánalmas elmaradottságról tanúskodnak. Újabb időben — igaz — azt az örvendetes je­lenséget tapasztaljuk, hogy egy-két községben a pap, a tanító, a helyi értelmiség, támogatva a közigazgatás által, jelentékeny eredményeket ér el a népnevelés körül, ámde falvaink túlnyomó nagy része valóban ázsiai állapotokat tüntet föl. Ha egy-két helyen sikerült megindítani a falu védelmének és fölvirágoztatásának munkáját, siker kecsegtet egyéb helyeken is. Legyen már egy­szer bennünk önbizalom, szilárd akarat és m­unka­­kedv, teljesítsük mindnyájan azt a nemes fel­adatot, melyet a falu védelmében, az elmaradt paraszt nép lábraállításában hazánk jóléte s ön­magunk boldogulása követel tőlünk. Ne legyünk csupán névleges vezetői a nép­nek, ne legyünk szű­kkeblűek, akik csak azon kötelmeket teljesítjük, melyeket állásunk, hivatalunk szorosan elénk szab, de idegenkedünk minden oly munkától, mely több felebaráti szeretetet, önfeláldozást, türelmet, akaraterőt igényel. Nem az az igazi példás pap, aki csak az oltárnál, a szószéken teljesíti hivatását, nem az az igazi jó tanitó, aki csak az iskola falain belül terjeszti a kultúrát. A jó pap, a jó tanító erkölcsi értékét társadalmi munkálkodásának minősége s annak eredménye adja meg. K. J. EGYHÁZ. Templomainknak berendezéséről, különös tekin­tettel a képfestészetre és az oltár gondozására.") A keresztény katholikus templom nemcsak a kö­zös ima helye, (Luk. 19. r. 45. v.) de az Isten valódi és tényleges tartózkodásának helye, úgyszintén a szentségek kiszolgáltatásának is megszentelt csarnoka, (I. kor. 11., 20., 22.) hol a hívek lelkileg egyesülnek egymással (Kor. 10—16., 17.) és szorosabban vett értelemben egyesül­nek az­­Idvözitő édes Jézussal (János 6., 25. és Máté 18—20.) és communióban lévén a diadalmas egyházzal, alkotják Isten látható egyházát a földön. Ezért nevez­tetik a templom Isten házának (xvpvocov) (I. sz. Pál a Kor. I. 14., 2., 3., 28., 33., 11., 12., 22.) A templomnak ily magasztos jelentősége és fontossága a keresztény katholikus papra azon kötelezettséget rója, hogy a tem­plomot állandóan gondozza, szeresse, gondoskodjék az­*) Ilynemű leközölt cikkünknek mintegy kiegészítéséül kö­zöljük a következő sorokat a mária­ pócsi egyházkerület határo­zata alapján.­ról, hogy az egyház rendeleteinek és szabályainak meg­felelően legyen berendezve. Ügyelnie kell a lelkipásztornak különösen arra, hogy mind maga a templom, mind az egyházi szerek, paramentumok, edények, ruhák, könyvek stb. szent cél­juknak és rendeltetésüknek megfelelően állandóan illő külalakban és tisztaságban találtassanak. Minden templomnál okvetetlenül kellene lenni szekrestyének is (sacrarium-diaconia) a kellő felszere­léssel. Lényeges és elengedhetetlen kellékét képezik gö­rög templomainknak a szent képek, különösen az azok­ból bizonyos egyházi szabályok szerint megalkotott kép­állvány (Ikonostasion.) Templomaink egész sajátságukat és szépségüket ezen ikonostásintól nyerik. Ha szép, sza­­bályszerinti az ikonostasion, akkor az egész templom kellemes behatást tesz a belépőre. Azért a görög szer­­tartású papnak főgondját képezze mindig az ikonostásion szabályszerű berendezése és a képeknek az egyház szel­lemében és rendeletének megfelelő megfestése. Mielőtt az ikonostasionon levő 53 kép megfesté­séről szólnék, jónak látom a következőket előre bocsá­tani : A görög egyház nemcsak világosan és nyíltan (explicite) kifejezte a VII. egyetemes, második niceai zsinaton 787-ben a szent képek tiszteletéről szóló dog­mát és azok tiszteletének célját, de egyúttal kifejezte gondosságát is a képfestészet körül, így már a VI egye­temes zsinaton a 82. kánonban betiltotta Jézus Krisztus symbolicus festését a képeken pl. bárány alakjában. Meg­alkotta a képfestés keresztény karakterét az által, hogy ugyanezen zsinat 100. kánonjában eltiltotta a világias, profán szellemi képek használatát a templomokban avagy oly képek használatát, melyek izgatják a fantásiát és érzéki gondolatokat keltenek fel az emberben, úgy­szintén a meztelen alakok festését is. Nem szabad személyek helyett symbolicusan álla­tokat festeni a templomban, így pl. a négy evangélista helyett az Ezekiel látomásában említett 4 állatot. A szent kereszt jelvényét nem szabad a földre (földön) festeni, mert ezt a VI. egyetemes zsinat 73. kánonja tiltja azon okból, nehogy rátaposson valaki avagy tisz­­tátalanságnak legyen kitéve a járó­kelők részéről szent hitünk legyőzhetetlen jelvénye és fegyvere. Az ikonos­­tasionnál a képfestészetre különös gondot kell fordítani a lelkipásztornak. Ügyelnie kell, hogy az ikonostasion a görög egyház előírásának megfelelő legyen, vagyis leg­alul 4 főkép 3 ajtóval — majd az első sorban a 12 főünnep képe — közepén az utolsó vacsora, a második sorban a 12 apostol, közepén Jézusnak, mint itélőbiró­­rónak képével, — harmadik sorban a patriarchák és próféták 6—6 képe, végül Jézus a Golgothán. Ami pe­dig specialiter magát a képfestészetet illeti, arról a kö­vetkezőket kell tudnunk és szem előtt tartanunk: A ki­rályi ajtón van az Annuntiatio ünnepének a képe; Szűz Máriának a képe a következőképen festendő meg Epi­­fanius és a hagyomány szerint: közép termetben, haja szürkés, szép szemmel, alázatos, de határozott arckifeje­zéssel és a benne lakozó kegyelemnek megfelelő gyö­nyörű és páratlan szépségben. Lábával tapadja a kígyót. (Genesis III. 15.) Az Apokalipsis XII. szerint a boldogságos Szűznek egész alakja napfényben úszik és csillog. Specialitása a görög festészetnek, hogy a szent Szűz feje mellé e 4 betűt teszi mindig MP. BT. (Istennek Anyja.) Gábor arkangyalt a görög festők papi ruhában festik, kezében liliommal. Ezenfelül van a királyi ajtón a 4 evangélistának a képe. Még pedig Ezekiel I. 10. versében említett symbolumokkal együtt u. m. Máté egy szárnyas emberrel és nem angyallal, mint némelyek helytelenül festik. Márk oroszlánnal, Lukács áldozati báránynyal, János sassal. A jobboldali, vagyis harangozói ajtón a szent angyalok képei láthatók, vagy pedig lyturgikus ténykedésekre vonatkozó képek. Az angyalokat gyermekek, vagy ifjak képében ábrázolják (Ps 103. 3.) néha fegyverrel, avagy kehelylyel kezükben, mivel a hívek imáit viszik az Istenhez. (Tóbiás XII. 15. Apokalipsis VIII. 3.) Ruházatuk vagy katonai, vagy papi övvel van körül övezve, jelentvén ezzel készséges szolgálatukat. A királyi ajtótól jobbra van a szent Szűz képe, karján a kisded Jézussal, ki kezében a földgömböt tartja. A kisded Jézustól jobbra van e felirat IMS. XPX, balra pedig MP. 0)’. A királyi ajtótól balra van Jézusnak életnagyságú képe, ki jobbjával áldást ad, baljában tartja a szt. evangéliumot kinyitva, hol e szavak vannak kiírva: »Jöjjetek atyámnak áldottai, bírjátok a világ kezdetétől a nektek készített országot.« (Máté XXV 34.) Jézus balján a diakonusi ajtónál van a templom dedicalioja napjának a képe, azaz a templom védőszentjének, mely szent, ha szent Miklós, avagy oly ünnep, a mely már más helyütt előfordul az ikonostazionban, akkor kér. szent János, avagy sz. Mihály arkangyal képe té­tetik oda A harangozói ajtónál mindig sz. Miklósnak, mint­­ a görög egyház fővédőjének képe van, ki görög püspöki ornátusban ábrázoltab­b; baljában zárt evangéliumos könyvet tart, jobbjával áldást ad. Feje fölött jobbról a szent Szűz kis képe, ki neki a püspöki hatalom jelvé­nyét, az omofort nyújtja, balról Jézus kis képe van, ki evangéliumot nyújt neki. A királyi ajtó felett van az utolsó vacsora képe, ettől jobbra Szűz Mária hat ünnepe u. m.: 1. Születése, 2. Introductiója, 3. Annunk­aliója, 4. Purificatiója, 5. Egyptomba való menekülése, 6. Obdormilioja. Az utolsó vacsora képétől balra van Jézus 6 fő­ünnepe u. m.: 1. Születése, 2. Keresztelkedése, 3. Jeruzsálembe való bevonulása, 4. Feltámadása, 5. Menybemenetele, 6. Szentlélek leszállása. Az utolsó vacsora felett van Jézus, mint ítélő biró trónján ülve és a 12 apostol képe. A jobboldalon van 1. szent Péter, kit Niceforus Kallisztus után, mint hatalmas termetű embert, kopasz fejjel, göndör szakállal, öreg arccal kell festeni, jobb kezében kulcsokat tart, baljában könyvel, vagy néha fejével lefordított keresztet. 2. Márk, mellette oroszlán van. 3. András, kit kezében könyvvel ábrázolnak, mellette egy X alakú kereszt van. 4. Sz. Máté képén egy szárnyas ember foglal helyet­. 5. Bertalan kést tart kezében. 6. Tamás, épitész képé­ben ábrázoltatik, egyik kezében nyílott könyvet tart, mellette kópia, avagy kő van. Jézustól balra van 1. sz. Pál, kit kis lennellnek­ nagy fejjel és szakállal ábrázolnak, kezében könyvet tart, mellette kard van. 2 Lukács könyvvel és áldozati báránynyal van festve. 3. Sz. Jánost nyugaton ifjú képében ábrázolják, m­ig keleten mint igen ősz és nagy szakáll öregei papi ruhában. Mellette sas áll, vagy kehely, vagy olajos kal­an. 4. Idős sz. Jakab mellett dorong és fegyver áll. 5. Simon fürészszel ábrázoltatik. 6. Végül Fülöpöt könyvvel a kezében és mellelle­g alakú kereszttel ábrázolják. (Vége köv.) „A szokatlan világ, amint elterj­edett Fölriasztotta a baglyot, köregeret. Kiterjesztett szárnyak sebes suhogása A falombozatok nyugalmát fölrázta.“ ‘Tompa a Divatos költő c. költeményében név szerint is megemlíti az erdei fülesbaglyot: „Hangversenynek termévé vált a pajta, Benn a kakas —­ fülesbagoly szól rajta.“ Arany azonban már számos vonatkozásban fog­lalkozik a baglyokkal, jellemzése részletekbe vág s éles természetismeretről tesz bizonyságot. Mily találóan írja le — bár vázlatos vonásokkal — az erdei bagolynak néhány jellegzetes tulajdonságát ? Bor vitéz balladájában elénk állítja az alkonyaikor ébredő baglyot, mely mielőtt elhagyná rejtekét, ideg­borzongató sivitását hallatja : „Künn az erdő mély árnyat hány, Bagoly sí a béres fok közt.“ Midőn beáll a szürkület s sötét fátyolt borit az est az erdei tájra, a magas ágakról közvetlenül a föld­felettiekre száll s onnan les prédájára, de a legkisebb gyanús neszre fölriad s zajtalan suhanással repül biz­tosabb helyre. Erre utal Arany az elveszett alkotmány époszában : „Riad a bagoly is a kopasz ágról, Hol mélyen fontolgata .... Egyszersmind egeret lesvén az avarból.“ A tartózkodási hely, a zsákmány kilesésének módja, de főleg a sívitó hang kifejezése az idézett hé­zagos leírásban is oly találó, hogy erről is ráismerünk az erdei bagolyra. Az elveszett alkotmányban név sze­rint is hivatkozik reá s mint Petőfi az idézett helyen, a denevérek társaságában mutatja be. „Ronda fülesbaglyok, denevérek nagy sokasága Röpdesnek körülötte.“ Családi kör c. költeményében a láng-baglyot jellemzi tartózkodási helyével s ismeretes hangjával : „Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.“ Ennek a tanyája a mohos váromladék a templom­­torony, hangja is rikoltó s nem sivitó, huhogó, mint az edei bagolynak. Ha egybevetjük a Bor vitéz sorait, Bagoly sí a béres fok közt s a »Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán kitételt, e két vázlatos leírás össze­hasonlításából is megérthetjük azt, mily alapos termé­szetismerettel kellett Aranynak rendelkeznie, hogy ily odavetett vonásokkal, a hang- és tartózkodási helynek klasszikusan tömör megemlítésével, lehelletszerűen finom árnyalattal tudja a két bagolyalakot jellemezni. A bagolyfélék legkisebb alakja, a kuvik éppen a népfelfogásban uralkodó balhit alapján nyer helyet köl­tőinknél.­­— Hangjában van valami borzongó, siránkozó jelleg, melyből a nép baljóslatot olvas ki s a sötét éj­ben félelmesen hangzó kiáltozásából haláleset bekövet­keztét magyarázza, így lett a hasznos kis éjjeli szárnyas a halál előhirnökévé. Arany Toldi estéjében a néphitet jellemzi, egyúttal a kuvik életjelenségére is világot vet: „Romba dőlt a szép nap fényes palotája, Puszta és hideg lett annak omladványa, Embertelen bagoly fogott benne tanyát S elkezdő sivítni halált hozó dalát“. A népfelfogás kifejezése szempontjából legtalálóbb Tompának Kuvik c. költeménye: „Csillagtalan, sötét az ég, Az óra már éjfélt ütött; Kiabál a halálmadár Rozzant szegény viskó fölött; Benn a kínok végharca közt Vergődik a halálra vált És minden hang fülébe hat, Hogy a rémes hírnök kiált: Kuvik ! Kuvik ! Mesterien van párhuzamba állítva a halálmadár az istentelen, gonosz ember haldoklásával. A szivetrázó kuvikszó csak fokozza a mindenkitől elhagyott ember lelkiismeretfurdalását, melynek a tardosó vádjait szünte­len kiséri a vészmadarának rémes kiáltása: „Igenlőleg vijjogván belé Az éjszakának madara, Kuvik I Kuvik I Fészkelő tanyájára jellemző adatokat tartalmaz Tompa Várhegy c. költeménye: „Kúszó repkény terem most A rom helyén, a hegyfokon, S felette a kuvik szól Enyészethirlő hangokon.“ A kuvik c. költeménynek a következő helye is kifejező erre vonatkozólag: „Még pusztább lesz a puszta ház, És tátva-nyitva, senkié . . . Padlásán a bagoly tanyát. . Kuvik I kuvik I * * * A három nagy költő költészetében előforduló ma­dáralakok egyénenként való ismertetésénél a tyúkfélék csoportjával kell még foglalkoznunk. E madárfaj nem mutat föl sok alakot s igy költőinknél is csak néhány képviselőjével találkozunk, azokkal t. i., a melyek élet­jelenségeiknél fogva közelebb férkőztek népünk lelki­világához. Tárgyalásunk folyamán megfigyelhettük azt, hogy a magyarság azon madarak iránt viseltetik különös von­zalommal, melyek életfoglalkozásaiban társul szegődnek hozzá, ott szállonganak, ott énekelnek körülötte. Ilyen a zengő vetés kedves kis madara, a tűrs is. Kora­ta- GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1905. julius hó 9. EGYHÁZI HÍREK. Lelkészi kinevezések. Rutkay Gyula sz. sz. taná­csos, a.­szinevéri esperes-lelkész Nyíregyházára, Sztanka­­ninecz Gyula nyíregyházai adminisztrátor Rakaszra, Sztripszky Emil lereselpataki i. h. lelkész Felsőapsára,

Next