Görög katholikus szemle, 1906. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

1906. Julius hó , GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 155. oldal. Bár hét év előtt teltem a polgári iskolai tanképesitől, mégis, még most is élénk emlékezetemben vannak ne­veléstan tanárom azon búcsú szavai, melyekkel világgá bocsátott bennünket, s melyekkel szivünkre kötötte azon magasztos kötelmeket, melyeket választott nehéz pá­lyánkon teljesítenünk kell! Szívünkre kötötte továbbá azt is, hogy miként, kell­­ápolni, növelni a növendékekben a a tanulás és tudni vágyás iránti kedvet. Életpályámon e vezérfonalhoz ragaszkodva, nem titkolhatom el azon szomorúságot és elkeseredést mely elfogott akkor, a midőn a »Tanképesítő eredménye« c. hírt olvastam el. E közéletet hívta föl önérzetemet arra, hogy, ezt szó nélkül­ ne hagyjam, de mint helytelen paedagogiai eljá­rást elítéljem, mert nem tartom helyesnek azt, hogy egy íhírlapban, -a­­mely elterjed az országba a szélrózsa minden iránya felé,a pellengére tegyük ki a szerncsét­­lenül, járt bukott tanulók neveit, sőt még kihirdessük azt is,­­hogy ki hányad ízben bukott valamely tárgyból. Úgy hiszem, mindeki arany igazságnak fogja találni, hogy ez az illető szerencsétlenek önérzetét nagyon sérti, s hogy egy­,cseppet sem szolgál az , illetők ösztönzésére és buzdítására. A tanároknak és tanítóknak rendkívül hig­gadtnak és tapintatosaknak kell lenniük, mert csak így kerülhetik ki azokat a megrendítő eseteket, melyekről manapság,anyit olvasunk a napi­lapokban. Távol áll tőlem az, mintha jelen cikkemmel talán oktatásokat akarnék adni a nálam élettapasztaltabb és képzettebb tanerőknek, oh nem! Én csak rámutatni aka­rok a hibára, melyet a »Tanképesítő eredménye« helyi hír közétevője­ elkövetett, mert az ily­enhirtelenkedésben elkövetett­ tény a szerencsétlenül járt tanulót kétszeresen elkeseríti, elkedvetleníti, sőt az élettől való kedvét is elveszi. . . • Polgári képezdet tanuló, koromból egy kis epizódot említek itt föl, mely mint megtörtént esemény lebeg előttem mai nap is. Ugyanis egy mindenkoron kitűnően tanuló polgári képezdei növendék a képesítőn a német irodalomból, s a német nyelvből szerencsétlenségére oly tételeket húzott,a­melyekre felelni nem volt képes. A mi­niszteri biztos a tanárok minden kardoskodása dacára is kimondta a bukást Az eredmény kihirdetése oly rend­kívüli hatással volt a szerencsétlenre, hogy a tanári kar — hogy a növendék kárt ne tegyen magában — azzal igyekezte megvigasztalni s megnyugtatni, hogy oklevelét szeptemberig nem töltik ki, nem csúfítják el javítások­kal s a hiányzó osztályzatot a szeptemberben leteendő pótvizsgán írják be. A szerencsétlen teremtés, bár fáj­dalommal telt szívvel, de biztató reményekkel egy tanár kíséretében bocsáttatott haza. Szeptemberben neki ment a pótvizsgának s jeles polgári iskolai oklevelet nyert. Timkó Blanka, székesfővárosi tanítónő. Kétséggel közöljük, ezen felszólalást mert ezzel alkalmunk nyílik eljárásunk helyességét beigazolnunk. Közöltük a tanítóképesítési vizsgálatok eredményét és pedig következetesen úgy a képesített, valamint a bukott növendékek névsorát, mert azt gyakorlati és paedagogiai szempontból nemcsak szükségesnek, hanem hasznosnak is találtuk. Gyakorlati szempontból e közlés azért szükséges, mert a tanítóképesítési vizsgálatok nyil­vánosak, tehát a vizsgálatok eredményét is nyilvánosságra kell hozni. De másrészről gyakorlati szempontból nemcsak szükséges, hanem hasznos is a nyilvánosságra hozatal, mert ezzel a szülők és a hatóságok is tudomást szerez­nek az eredményről, miáltal meg van akadályozva az, hogy az illető bukott jelölt különféle kifogásokkal és h­azudozással ámítsa szüleit és félrevezesse az illetékes hatóságokat. Vajha az egyetemen is közzétennék a szi­gorlatok eredményét hány szegény szülőt mentenének k­i meg az óriási és haszontalan kiadásoktól és csalódások­tól. Bizonyára ez a gyakorlati szempont vezette a vallás- és közokt.­rnagy. kir. minisztert arra, hogy 1871-ik évi 25.071 szám alatt kiadott rendeletével a tanitóképesitési vizsgálatokon megbukott növendékek névsorát minden tanitóképzőintézettel közölni elrendelte. Ami a közlésnek paedagogiai oldalát illeti, e tekin­tetben eljárásunk helyessége még jobban domborodik ki. Ugyanis egyik paedagogiai elvünk azt mondja, hogy »a jutalmazásokban és büntetésekben legyünk követ­kezetesek és igazságosak.« Az igazságosság és követ­kezetesség elve tehát azt kívánja, hogy ha a képesített tanítójelöltek névsorát közöljük, akkor a bukottak név­sorát sem szabad elhallgatnunk. Hogy e közlés által az illető bukott növendék ön­érzetében sértve lenne, azt határozottan tagadjuk, mert a közlés csak való tényt közöl, a megtörtént tényt tehát meg nem történtnek tekinteni nem szabad. Ellenben azt határozottan állíthatjuk, hogy épen a növendékek önérzete jobban lesz felköltve a közlés által s jobban fognak a vizsgálatokhoz előkészülni a növendékek már csak azért is, hogy nevük a bukottak sorába ne kerülhessen. De ezektől eltekintve egész nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy milyen önérzet az, a­mely lehetővé teszi a bukást ?­ Különben meg akarjuk jegyezni azt is, hogy ha a vizsgálatok eredményének megállapítása igazságos, akkor nincs okunk a világosság elől elbújni. Felhozhatjuk még azt is a beküldött érvelés ellen, hogy ha közzé tesszük más vizsgálatok eredményét az »Értesítő«-ben, miért ne tehetnék akkor közzé a képesítőkét is? Avagy itt jobban lehet beszélni önérzetről, mint abban az alsóbb osztályban, a­melyben sokszor a nö­vendékkel még csak meg kell kedveltetni a tanulást? Avagy azzal meg lett volna elégedve igen tisztelt felszólalónk, hogy ha közöljük a tanképesítőre bocsátot­tak névsorát és hozzátesszük azt, hogy ezekből képesítve lettek ezek és ezek ? Különben úgy gondoljuk, hogy nyílt szívű, egyenes­­lelkű férfiaknál, a­milyeneket nevelnie kell a kiképzőknek, nincs szükség a gyöngébb idegzetű nők iránt tanúsítandó s a mai korban már túlzásba vitt gyöngédségre. Egyébként nagyon köszönjük a felszólalást s igen örülnénk, ha trójával máskor is volna szerencsénk talál­kozni lapunk hasábjain. Bánatát,, lelkének nyugtalanságát szórakozásokkal igyekezett­ eltemetni. A kártyajáték szenvedélyévé lett. De mind hiába! Lelkét megnyugtatni nem tudta s egy reggel Magda átlőtt fejjel holtan találta apját szobájában. Az asztalon egy megkezdett levél volt:­­ »Lelkem nyugalmával összes vagyonunkat is elvesz­tetten!. Holnap nem lesz egy darab kenyerünk sem. Ir­­galmazzon az irgalmas . . . De nem irgalmazott. Szilvássyné a­mint meglátta férje holttestét, meg­hallotta a szenvedésekben megerősödött Magda által fel­olvasott sorokat, szó nélkül összeesett s a régi kastélyból harmadnapra két fekete koporsót vittek ki a családi sírból ifja. Magda egyedül maradt, minden nélkül, tenger fáj­dalommal, egy régi barátnőjénél meghúzódva. Minden nap eljárt A templomba s ha ott a keskeny ablakon betévedt egy napsugár, egyenesen a feketeruhás leány alakját világította meg. S ha mise végén elhagyta a templomot, a­kik látták nem győztek betelni arcának nem szépségével, hanem k­eínes méltóságával, a fájda­lommal, a szenvedéssel, mely megtisztelten rajzolódott le a­ halovány vonásokra. Ilyenek lehettek az ókori ' mártírok. Egyszer aztán hiába várták, a templomba nem jött többé, de oda ment, a­hol a nehéz életküzdelemben kifáradt ember nyughelyet talál. Az ősrégi kastély pedig azóta elpusztult, s csak baglyok és vércsék tanyáznak benne, így lett egy ember áldozata egy egész család. És ez nem m­ese, hanem az életből vett történet. . Máthé Anna: Munkács-egyházmegyei Tanitó-Egyesület. A múlt évben a vásárhelyi kerület tanítósága a Munkács-egyházmegyei Tanitó-Egyesület megalakítása érdekében kibontotta a zászlót, mely alá sorakozásra szólította fel egyházmegyénk összes kántor-tanítóit. E lelkes felszólítás után — tekintve a magasztos eszmét — azt lehetett hinni, hogy egy év múlva már megalakult egyesületünk lesz. És ime mit tapasztalunk? A lelkes felszólításra egy év múlva alig egy kerület éb­redt fel álmából, hogy legalább fölélessze a már elaludni szándékozó eszmét. Hát ha olyan léptekkel haladunk a megalakítandó egyesület felé, akkor nagyon sokára, talán sohasem érünk célt. Majdnem 50 kerület közül egy év lefolyása alatt­­, azaz egy kerület tárgyalja le a fontos kérdést! Mondom, ha így haladunk, hát ha lesz is valaha egyházmegyei egyesületünk, de mi annak tagjai már nem igen leszünk. Pedig hogy milyen fontos reánk, kántor-tanítókra nézve egy ilyen egyesület, azt hiszem, ezzel mindenki tisztá­ban van. Hányan vannak, kiknek hol visszaéléseket, hol pedig sanyargatásokat kell tapasztalnak és ha igazuk is van, bajaik csak nagy nehezen, vagy pedig egyáltalában nem orvosoltatnak. Szerény nézetem szerint egy ilyen egye­sület e tekintetben is többet teh­et mint a szobor. A fő cél azonban az, hogy egyesületünk révén a vallásos és hazafias nevelést előmozdítsuk. Szerény pár sorommal azonban a teljes célt még körvonalazni sem lehet. Nem is azt akartam tenni. Ezzel én csak fel akartam hívni­­ kartársaim figyel­mét e fontos dologra, hogy az eszmének minél előbb testet adhassunk. Adjunk életjelt mi is magunkról, nehogy azt gon­dolja a világ, hogy mi talán nem is létezünk! Hugyák Mihály. TANÜGYI HÍREK. A nagymélt. vallás- és közokt. miniszter Ja­kab Bazil b.-sziklási k.-t., — Kovály Bazil szacsuri I. k.-t., Luczik Tivadar válóczi k.-t., — Szinicsák György hara­­pási k.-t. állami fizetéskiegészitését, — a kiskirvai gk. tanító I—II. évet. kárpótlékát folyósította. Értesítés. Mindazon szülők, kiknek leánygyermekei a következő 1906/7 tanévre az ungvári gör. szerz. kath. k.­­tanitói »Erzsébet-leányárvasvízba« felvétetnek, gyermekeiket a következő ruhanemüekkel lássák el : 1. 6 ing, 2. 3 téli és 3 nyári hálóköntös, 3. 6 zsebken­dő,­­4. 6 pár színes harisnya, 5. 3 színes és 1 fehér alsó­szoknya, 6. 3 téli és 3 nyári alsó­nadrág, 7. 3 tö­rülköző, 8. 2 alsó és 2 paplanlepedő, 9. 3 párnahaj, 10. 1 paplan és 1 tömött párna esetleg téli időre egy pok­róc, 11. 9 kötény, 12. téli és tavaszi felöltő, 13. 2 pár cipő, 14. 1 esernyő, mely egyúttal napernyőt is pótol, 15. tükörke, fésűk, fog­­ruha- és cipőkefék. Egyúttal felhívom a m. t. szülőket, hogy gyermekeiknek dunna­­takarót egészségi és tisztasági szempontból ne adja­nak. Szalmazsákra és lavórra nincs szükség. A fehérnemű a növendék nevének teljes kiírásával jegyzendő meg. Őszi-téli egyenruhájuk sötétkék. Legjobb. Helyi és vidéki hírek. * Képviselő választás Ungvári. Az ungvári vá­lasztókerület június 28-án Dr. Visontai Somát egyhan­gúlag képviselővé választotta. A választók küldöttsége ezután megjelent Matyaczkó Tivadar kanonok lakásán ahol a képviselő szállva volt s meghívták őt a választás színhelyére. A képviselői megbízó levelet Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő választási elnök hosszabb beszéd kap­csán adta át a képviselőnek, kifejezve, hogy tartsa meg mindazon ígéreteit, amiket a múlt napokban mondott programmbeszédjébe foglalt. Figyelmébe ajánlotta a helyi érdekek előmozdítását. Szavait azzal fejezte be, hogy a képviselőnek működésére Isten áldását kérte. Visontai képviselő meghatottan fogadta a kitüntető bizalmat, program­beszédjében elmondottakat újabban megerősíti. Kiemelte a népoktatásnak nemzeti jelentőségét, a népjogok biztosítását. A felvidéki nép jólétének előmozdítása egyik feladatát fogja képezni a többi helyi érdekek sorában. A képviselő tiszteletére június 27-én Matyaczkó Tiva­dar kanonok lakásán vacsorát adott, melyre közéletünk néhány kiválósága, köztük többen a káptalan tagjai és algremiális papság köréből hivatalosak voltak. A választás után a választók, este a Korona vendéglő kerthelyiségé­ben a képviselő tiszteletére lakomát rendeztek. Ez alka­lommal a képviselőn kívül többen toasztoztak, közöttük Matyaczkó Tivadar kanonok és Melles Gyula képezdei tanár. Egyik felköszöntő a ruthén nép jóvoltáért kifeje­zett kívánságokat foglalta magában. * Az ungvári törvényszék ügye. Ungvár város képviselőtestülete név szerint és absolut többséggel meg­szavazta, hogy a szervezendő törvényszék részére szük­séges épületnek telket vásárol, a vételár kifizetését a vármegye közönségével arányosan elvállalja s amennyi­ben a törvényszéket már a jövő évre a miniszter szer­vezné, a törvényszéki épület elkészültéig a bíróság ideiglenes elhelyezéséről is gondoskodni fog. * Az ungvári gymnasium érettségi vizsgálatait június hó 18-án fejezték be Szieber Ede tanker, főigaz­gató elnöklete alatt. Az érettségire jelentkezett 56 tanuló. Ezek közül 1 írásbelin és 7 egy-egy tantárgyból a szó­belin bukott el. Az érettek közül 5 jelesen érett, köztük Zseltvay Fedor, nyugovai lelkészünk fia, 11 jól érett, köztük Damjanovics Sándor, b.-szerdahelyi lelkészünk fia. * Színház. Balla Kálmán színtársulata Ungvári tegnap kezdte meg előadásait a Korona vendéglő mellett épült színkörben. A bemutató darab „Arany virág“ című operett volt. * Halálozás: Zseltvay János velétei nyugalma­zott lelkész, tb. esperes, Ugocsa megye törvényhatósági bizottsági tagja f. évi június hó 23-án életének 80-ik, áldozárságának 54-ik évében az Urban elhunyt. A bol­­dogultnak hitlt tetemei nagy részvét mellett junius 25-én tétettek a velétei templom meletti sirkertben örök nyu­galomra Áldás és béke lengjen porai felett! * Az Ungvári Közlöny kötekedik. Ha jól esik neki, csak folytassa. De jegyezze meg magának, hogy pl. Visontai megválasztásával — ha zsidó is — meg tudunk barátkozni, de Hirtensteinéval, ha kétszer volna is oly keresztény, mint a­milyen zsidó, soha sem barátkoznánk meg Különben pedig oktatásait csak tartsa meg magának az Ungvári Közlöny. * Baleset egy építésnél. Az épülő ungvári re­formátus paplak oromfala alatt dolgozó két kőműves, junius hó 28-án délután baleset áldozatja lett. A fejük felett lévő oromfal összedőlt s a téglarakás a munkásokra hullott. Egyiköknek a fejét zúzta össze agyrázkódtatást idézve elő s a baj oly súlyos volt, hogy a sérült két óra múlva meghalt. A másik munkás testén külső zú­­zódásokat szenvedett, azonban felépüléséhez van remény. A meghalt kőművest pénteken temették el nagy részvét mellett. * Betörések. A héten Ungvári a betörők éjjel két helyen is garázdálkodtak. Cornidesz György erdő­­tanácsos lakásából sok férfiruhát vittek el, Szabó Simon vaskereskedő hálószobájából pedig 210 korona készpénzt vittek el. A nyomozást a rendőrség teljesíti, ha ezt a ruhát minden növendék már beiratáskor ma­gával hozza. Minden ruha egyszerű és tartós legyen. Sok felsőt ruhát összehalmozni felesleges, amennyiben séta s más kivonulás mindig egyenruhában történik. Díszes kalapot az intézet növendékeinek hozni tilos. Legyen ez is egyszerű kerek kalap és pedig az őszi-ta­vaszi kalap fehér szalma, fekete keskeny szallaggal, a téli pedig sötétkék posztó kalap ugyanolyan kék szal­aggal.­­ Ékszert hozni s hordani, valamint egymás ruháját viselni tilos. Ungvári 1906. jun. 29-én a közp. választmány nevében Volosin Ágoston, a választmány jegyzője. A nagymihályi kerület tanítósága 1906. junius 21-én Topolyánban tartott gyűlésén a »Munkács-egyház­megyei Tanitó-Egyesület« kérdése tárgyában a következő határozatot hozta: Kimondja a gyűlés, hogy az eddig szokásban levő szobort — miután ezen egy nagyobb értékű, az e. m. összes kántor-tanítóira érvénynyel bíró határozatot sem lehet hozni­­— kevesli, és egy egyház­­megyei tanító-egyesületnek a megalakítását elmaradha­­tatlannak tartja. Tekintve pedig azt, hogy manapság a munkások is országosan szervezkednek, a kerület taní­tósága felhívja egyházmegyénk területén működő kartár­sait, e fontos kérdés minél szélesebb körű tárgyalására és elhatározásuknak kifejezésére.

Next