Görög katholikus szemle, 1908. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-05 / 1. szám

2. Vá­­lal. Mikor egy-egy nagyobb fad.b­­ibkiát nem tu-­ d f eg - hangya odavinni a hangyaboly meg­­é ' te é 'az, hi-i/tai-h­ír ninian fogtak hu/A s a mi egynek nem kikerült, sikerül az egyesült erőnek. * * Sz­ólok még lapunkról is. Ez előtt kilenc évvel egy néhány ember összeállt s megkezdte lapunk szerkesztését. Hangzatos frázisok nélkül, komoly mun­kával ez a lap immár 8 évfolyamot futott meg. A régi munkások közül kettő-három maradt meg s dolgozik tovább minden anyagi haszon nélkül egyedül azért, hogy legyen ez a lap összekötő kapocs közöttünk, hogy megbírálva egymás tetteit gáncscsal és­­elismeréssel okulást nyújtson, s teret adjon a saját kebelünkben az irodalmi munkálkodásban való gyakorlásra. Nem kell hozzá nagyítás, hogy azt mond­jam, hogy lapunk hivatását jól betöltötte. Az a két-három ember mukáját jól végezte. Pedig terhes ez a munka, a­ki belekóstolt, az tudja,­ hogy nagyon kicsi gondolkozású volna az..az ember, a­ki tagadásba venné ezt.­­...­És mi mégis tagadásba vesszük. Tagadjuk, m­ert tudjuk, hogy anyagi haszon nélkül dol­goznak s nem adjuk meg nekik elismerésül legalább­­azt az örömet, hogy lássanak maguk körében egy önzetlen munkásgárdát, hogy lás­sák lapjukat elterjedve, kifejlődve, megnöve­kedve. Nem személyekről, nem irányzatról van itt szó, hanem a közügy javára kifejtett munkál­kodásról s annak honorálásáról. Könnyű ez a honorálás. Csak az kell hozzá, hogy hébe-korba leüljünk az Íróasztalhoz s megírjunk egy pár sort e lap részére, csak az kell hozzá, hogy a ki ismerőseink közül nem ismeri még ezt a lapot, annak egy kis felvilá­gosítással szolgáljunk s ne resteljünk egy pár előfizetőt gyűjteni rá. Mily más azoknak a sajtója, a­kik az örök igazságokat támadják? A kiknek pedig védeniük kellene •-j~- és ezek hatalmas­­többségben vannak — azok oly kicsinyek, oly gyengék, hogy igazán csoda, hogy még egyáltalában élnek. De meddig fognak élni? x. EGYHÁZ. Szent Chrysostom Ikonográfiája. (Tanulmány a templomi könyvekből.) Irta: Musztyanovics Emil. Jövő évi január 27-én nagy ünneplésben fog ré­szesülni Chrysostom Rómában, ezen ünnepélyhez egy p­rányi részecskével akarok én is hozzájárulni tanul­mányommal. Alkalmam nem volt arra, hogy kmas­ak a ev. Párak és könyvtárakban, de »feci quantum polui, am­ fecissent m­elmra si poluissent.« Nekem az ily ké­pek tanulmányozására b. e. Nikles Miklós egyetemi ta­nár hívta fel figyelmemet, és ő irta, hogy az ily tanul­mány nem idös.-c­érlés. De álljon elő a tanulmány maga : Szt. Chrys.­Steinról Milniczky József Szentek éte­­lének III. kötetében azt olvassuk, hogy külsőleg kopasz volt, teste száraz, gyenge és kicsi. Egy régi Horo­­loginnban olvastam, hogy külsőleg a szent igen csúnya kinézésű volt, háromszögletes feje volt. Erre elővettem sok könyvet és kutattam e szent külső kinézése után, de mindegyikben erről szó sem volt. Ilyen munkák vol­tak kezemben vagy 6 félék. Dedek Szentek Élete Budapest 1900. I. kötet stb. Ezen könyvben van sz. Chrysostomnak egy történelmi­leg hibás képe, mivel kezét rosszul emeli áldásra és bal­oldalán mnódja van lefestve az asztalon. Az pedig bizo­nyos, hogy ő insulában sohasem járt. E kép egyébiránt a következőképen állítja elénk a szentet. Előttünk áll egy közepes termetű bajusztalan, zsidó kinézésű ember. Feje elől kopasz, hátul hosszú haja van, szakálla kör­­szakál. Ruházata alba, epitrachilion, hypogonalion, manlia és oinofor. Jobb kezét rosszul összerakva ujjait emeli áldásra, bal kezében üres b­altekercset tart. Jobb oldalán két angyalka van, egyik fejénél, másik fülénél lebeg. Bal­oldalán van a latin insula és pastorále elhelyezve egy asztalon, tintás üveg és egy libatollszár. Baloldalról emelkedik az oszlopos patriarchalis palota. (Idézett mű 110. lapján.) Az 1897-iki moszkvai kiadású Mineá­ban két he­lyütt találtam meg e szent képét, u. m. november 13-án és január 20-án a kis vecsernyék előtt. És pedig a no­vemberi Minea elénk állítja e szentet a templomban görög püspöki ornátusban mint középtermetű férfit, mitra nélkül, jobb kezével szabályosan áldást ad, bal­kezében evangéliumot tart. Feje nem kopasz, haja hosszú, közép választékkal befésülve. Bajusza, szakálla rendes. Arcáról szigor és lelki béke sugárzik le. A januári Mineában 30-án ugyanígy van e szent ábrázolva, csupán balkezében az evangélium mellett b­al­tekercset is tart. Az 1690-ben Lembergben kiadott Lyturgiák­on-ban szintén két helyütt külömböző képen van e szent áb­rázolva. Es pedig először a címlapon baloldalt alulról a második képen. Élénkbe tárul egy teljesen görög püs­pöki ornatusban öltözött magas termetű, kövér, szép arcú, nagy orrú, szabályos fejű ember. Szakkoszba is felöltözve, m­íg az előbbi képeken csakis mantiába van öltözve. Fején mitra, jobb kezében pásztorbot, baljában az asztalra felállított evangéliumot tartja. Az asztalon van tintás üveg, két libatol és egy könyv. Baloldalán áll sz. Pál apostol és a fülébe súg valamit (t. i. Proklusznak, Chrysostom tanítványának tanúbizonysága szerint sz. Pál éjszaka megjelent e szentnek és magyarázta leveleit.) E képen aranyszája határozottan mint szép ember van feltüntetve. Hosszú lecsüngő haja van, szép tömött sza­kálla és erős vastag bajusza. Arcáról jóság és figyelem sugárzik le. E lyturgikon 71. lapján egészen elütő ábrázolással van e szent feltüntetve, száraz, összeesett arccal, szo­­morkodó kinézéssel, rövid, de dús hajjal, közepén szét­választott szakállal. Érdekes, hogy mitra nincs a fején, de ahelyett van két hypogonation egy jobbról, egy balról a ruháján. A szakasza f­el van diszitve. Job kezével sza­bályosan összelőve ujjait áldást ad, balkezében evangé­liumot tart. Mezőn áll e szent, lábai mellett 4 virág diszlik. Maga a kép alatt a következő ó­szláv nyelvű felirat, van: »A papok oda vannak ad« az emberek közé úgy, mint a gyomor az emberek testéhez. Ha a gyomor fáj, a test is betegeskedik stb.« az isteni arany­­szájú XVI-ik, Maln­é evangéliuma feletti beszédjéből. Fi­gyelemre méltó szavak ! Az 1808 iki lembergi Aranyszáju I. János lytur­­giája elején ugyanez a kép van, de a fellemlitett felirat nélkül. Az 1638-iki lembergi Antologionban szintén két helyütt találjuk e szent képeit, u. m. a 141. lapon no­vember 13-án a kis vecsernye előtt, ll e szent teljes püspöki ornatusban, de pásztorbot nélkül van feltün­tetve. Mezőn áll, lábai mellett virágok tenyésznek, jobb­ját áldásra emeli, mig balkezén az onofor vége nyug­szik és evangéliumot tart benne. Haji lecsüng vállára, dús hosszú szakálla válláig ér, bajusza hosszú, lelógó, arcáról mosoly­oí le, de szemöldöke el van hibázva a primitív könyvnyomás miatt. Másik képe ugyanezen könyvben a 775. lapon van, január 30-án a kis vecsernye előtt. Itt egy hegyen áll a 3 püspök, köztük szentünk a 3-ik helyen, mitra nélkül, glóriájában van rövidítve az arayszájú felirat ó­szlávul. Főpapi díszben van feltüntetve, jbbját áldásra emeli, baljában könyvet tart. Arca száraz szenvedő ki­nézésű, haja rövid, oldalt elválasztva, szak­ja hosszúkás, bajusza rendes, lecsüngve áll. E kép sutár egy lytur­­gikus könyvben van, egészen elüt az ebbitől és igen hasonlít ugyanezen lyturgikus könyvben evő sz. Bazil képéhez, amely január 1-én van feltüntet. A régi seminariumi kápolna oltárkién lévő ábrá­zolást nem tudom kivenni a nálam lett fényképről, de amint emlékszem itt is szép embernek án feltüntetve e szent. Láttam egy régi képét e szentnek Basiniták mun-­ bácsi monostorának az ebédlőjében ,Podh­ering feli® menő falon, hol e képen sz. Chrysostom­­y nyitott köny® vet. tart a kezében ezen ó-szláv felirati: »A földieket® vesd meg, a lelkieket kövesd.« A barankai és szolyvai temploma láttám­ egy Il Peremysl-ben kiadott misekönyvet, hol szent igen idéttl­­en fejjel és hatalmas testtel ijesztőés van ábrázolva® (E misekönyv kiadási évér­e)felejtetten. « A kusnicai templomban van a sülnek Vidra ál® tál festett képe, mely igy néz ki : Pir szinü Albábai® van, piros hypogonac­onnal, zöld szakaszban, kék omor f­irral a nyakán, piros zászlós pásztortot tart baljában® Fején piros mitra van 4 képpel diszil Arca összeesett® szakálla fehér és’ dús, haja fehér és állára csüng le , dús fehér bajusza van. Szakálla közt választékkal van® Arcáról szenvedés és ömnegtagadás sugárzik le. Job® kezével áldást ad. Plzen kép egy galai-nak a hű má­­solata. Ismerem e szentnek egy képétmelyet Petrasevich Jenő ripinyei gk. lelkész 1899-b festett az ungvá® egyházirodalmi iskola megh­agyásáb amelyet azért em® lrtek fel itt, mivel ez patrologiai írás után készül® ezért a leírás után hű kép. El idősen a nag® múzeumban függött. Alal­a e írás volt ó-szlávull ,,tipe6.iaateime Ikcvuie, I’piiropie'CMyApe, nceiuaTe H BceaecTiie Ioamie uccTyrontuH nac cuacTH Xpii­ra mi® .ak­re“ (Cin CTiixonna IH-na ua­bca­­mtyapifl 30-ro® Végül egyik tanáromtól k­apn­ál következő fel­iratu képet : Vera Effigies S. Joflis Chrysostomi. qua® culilur in Ecclesia cathedrali lat Coustantmopoleos® Ezen felírás alatt van egy püsp kalap alatt egy paj® először mutatkozott székhelyén és a társaságban. — Villájának ablakai a város legszebb negyedében barátsá­gosan világítottak és résztvevően néztek le annak küz­delmeire. Fogadó estélyei voltak, melyeken számos tudós is megjelent. Ezek oly elragadóvá tették házát, hogy senki sem utánozhatta. Remekül mulattak! A vendégek közt volt a fejedelemnő egy unoka­­huga, a fiatal Ilona hercegnő. Mindenkit, ki vele be­szélt, meghódított szellemes és barátságos modorával; be­széltek bár még csak titokban az ép oly szeretett, egyetlen Ruprecht fiával való eljegyzéséről, ki oly előkelően né­zett ki csinos egyenruhájában, míg sötét szemét büsz­kén, de vidáman jártatta körül. .. . Egy még eddig észrevétlenül, hagyott függöny fel­­lebbenése’ csendet teremtett, melyet meglepett felkiáltá­sok és csodálkozás követtek. Meg egy meglepetés ?­.Elragadó. Mily tündén kép ! .. hangzott minden, felöl. És csakugyan az is volt. Szájról szájra szálltak a szavak: „Réve d’or“ , arany álom ! Arany remények az újévre. Pompás nagy­­levelű­ növények s közte kedves réve d’or rózsák ké­pezték a kép­ keretét és hátterét; — egy gyöngéd leány­­alak, derekán aranyövvel összefoglalt leomló halvány­­sárga uszályos ruhában, nehéz aranybarna haja könnyed füstökben feltüzve s a sötétkék szempárt félig eltakaró szemhéjakkal állt a középen. Elragadó megtestesülése a rózsának, legkedvesebb képe négy arany álomnak, — Réve d’or. Karján kis barna hegedű pihent s csak az első Jian­gnál, melyet a finom vonás belőle kicsalt, költözött Télét a gyönyörű alakba. Tekintetét végig hordta a hallgatókon és túl a lát­hatatlan távolba mélyeszté­­­s játszott tovább egy sima, álomszerű, zengzetes dallamot. 1 . Nem­ messze az ajtótól állott Ruprecht herceg s­­ ark­int a függöny fellebbenése meglepte, ott maradt ke­zeit egy szék támlájára eresztve, mozdulatlanul és el­mélyedve. Mikor a függöny leereszkedett tekintete a játszóé­val találkozott és midőn a hangos tetszésnyilvánítást követve felemelkedett, szemeik ismét találkoztak. Evvel az élőképpel, melynek költői varázsa senkit hidegen nem hagyott, a fejedelemnő teljes, általa sem remélt sikert ért el. — Ki az a kedves réve d’or rózsa ? Ki a pártfo­golja? Biztosan egy kezdő művésznő. — Türelem uraim, mindjárt bemutatom. Csak egy pillanatra türelem! És amint az idegen a fejedelemnő karján a te­rembe lépett, ruháját nem változtatta, csupán haja volt kontyba tűzve, vállán pedig egy puha, világos scharl­­ volt. A világítás és környezet által lévő meseszerű­ség eltűnt, de egész alakján báj ömlött el. — Fiatal barátnőm Villach Rita bárónő, m­utatá be a fejedelemnő. Ruprecht oly közel állott Ritához, hogy feleleteit a sok dicséretre meghallható. Hangja, biztos fellépése mellett is lágy és gyermekes volt. — Én! —egy második hegedűművésznő!? — mondá nevetve, oh nem, az én hegedűkészü­ltségem nagyon gyér és be kell vallanom, már régen nem gyakoroltam. — Barátnőd nevét, mondá Ruprecht anyjához for­dulva, még sohasem hallottam. És a csinos kép szintén jó meglepetés volt. A fejedelemnő nevetett. — Hol ismerted meg ? — Utolsó olaszországi utamon a múlt évben. Atyja követ volt, de már évek óta halott. Neve gondo­lom ismeretes előtted. Felesége leánykori barátnőm, halá­lakor Rita még csak tizenegy éves volt. Most itt él egy öreg nagynénje pártfogása alatt. Ruprecht elgondolkozva nézett oda, hol Rita bá­rónő állott. — Csodálkozol, hogy még nem láttad ? — Alig , jár ki és a próbákat is csak titokban tartottuk, Ruprecht várt, mig Ritát egyedül látta és egy pár udvarias kifejezéssel hozzá közeledett. Rita felnézett és mosolyt, mialatt gyenge d­önté el gyermekes arcát­. 4— Fenség, a fejedelem oly jó hozzám, hol örömmel ragadtam meg az álmát, neki valami se­vességet tenni. Zavarában ujjai az ablpárkányán fekvő hegei húrjain játszottak. — Ki a szerzője annak szép dallamnak ? — Nem tudom! évek­ ezelőtt cigányoktól hl­vottam, ábrándos egyszerüsé meglepett és megtanultál Fölvette a hegedűt és a nő játszotta az első ül­meket. . Ruprecht szemével ketté a vonót tartó kis kézi — Jól játszik Villad­isasszony! ! — Oh nem Fenséget gyermek szorgalmas! gyakoroltam és elő is háam, ebben telt minden el ment. Tizenhétéves korost­ abbanhagytam és csak­ fejedelemnő különös jóságára vettem elő, — S azonban kivétel. — De nem úgy hat ezentúl. — No igen fensét~ tovább is akarta mondj de hangja elcsuklott é hallgatott. Lelki szemei etl megjelent egy kedves anyjának képe,­ melynek í­rásait a hosszú fajdal­ évek el nem törülhették s lelkében egy édes hat hallott: „Úgy van édes® csak játszás tovább szívesen hallgatom.“ Hisz ■ emberek nem tudhatt, mely nehezére esik neki I gedülni. Sőt a fejedel 10 sem sejtette, hogy ez R® nak könnyeibe került Ruprecht látta, d remeg ajka és barátságos mondá: — Nagyon szem a hegedűt, mert gyönt­rüen hallottam mára játszani, sőt egyidőben mag® is gyakoroltam. (Folyt. köv.) I GÖRrIG KATHOLIKUS SZEMLE 1908. január hó 5.

Next