Görög katholikus szemle, 1908. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1908-07-05 / 27. szám
1908. julius hó 5. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE ki a templomépités alapozó munkáját kezdeményezte és a buzgó lelkipásztorért, Tivadar Elek esperesért, ki a befejezés dicső munkájának örömeit élvezhette. Péchy László járási főszolgabíró kiindulva a hit és vallás építő hatásáról s annak elengedhetlen szükségéről, mely az erkölcsöket nemesíti és száműzi a hazátlanokat, emelte és ürítette poharát a nyiresaholyi vallásos és hazafias gk. hívekre. Stepkovszky J. éltette a mint a közigazgatás elöljáróit Péchyt és Kállay Ödön tb. főszolgabírót, Gorzó J. üdvözöle római kath. testvér klérus képviselőjét Kurzinszki plébánost. A templom építés és ezzel a nyiresaholyi gk. egyház története röviden ez: A mostani gr. és róm. kath. hívek 1812 évben Sáros és Zemplén megyéből telepedtek le, kik a szláv nyelvet most is beszélik, néha az isteni tisztelet magyar nyelven végeztetik. A gk. hívek előbb a római kath. templomban imádták a jó Istent, később az iskolában rendeztek oltárt, hol a fábiánházai lelkész végezte az isteni szolgálatokat ideiglenesen, mignem 1907 év tavaszán egymást buzdítva letették az alapkövet s innét a templomba rövid időn belül már beköltözött az Úr, hogy itt ott imádják. A telket Lukács György adományozta, az építést Szemán kezdte, ki akkor biró és kurátor volt, de a munkát vele megosztotta Egri János. Az összes híveknek dicséretére válik a színhajlék felépítése, mert nagy összeget áldoztak kivetéssel 31 ezer koronát, de a vezetőket és az építőt különös érdem illeti. Bárcsak a kis mustármag terebélyes fává növekednék keleti anyaszentegyház dicsőségére ! C. TANÜGY. Az iskolaév végén. A Budapesti Hírlapban e héten a következő figyelemreméltó cikket olvastuk. »Összegyűlik az ifjúság még egyszer az iskolák termeiben, megkapja a szorongva várt bizonyítványt, aztán bezárulnak két hónapra az iskolák kapui s a szülők és tanulók megkönynyebbülve sóhajtják. Végre valahára! Most már mehetünk nyaralni. Való igaz, ez másképp is lehetne : a junius már nem komoly munkaidő, a sok tekintetben fölösleges vizsgálatok s a terméketlen várakozás foglalják le egészen. A középiskolában az érettségi vizsgálatokat úgy illesztik be a junius programjába, hogy miattuk az egész ifjúság munkája megszakad. Június 15-én minden iskola bátran elbocsáthatná ifjúságát , az érettségi vizsgálatokat pedig ezután is meg lehetne tartani. De nem erről akarunk szólani. A bizonyítványok kiosztása ilyenkor különös alkalmat ad arra, ami egyébként is kedves témája a szülőknek és a társadalomnak: az iskola kritikájára. Nem újság, hogy középiskoláinkkal egyáltalán nem vagyunk megelégedve (de a többiekkel sem túlságosan). Az a hit vert gyökeret mindenfelé, hogy az iskola nem tart lépést a kor haladásával, és akik messzebbről figyelik munkáját, azt látják, hogy nem is akar haladni. A szülők gimnáziumba küldik gyermekeiket, de kedvetlenül: az iskola olyan szükséges rossz, amin keresztül kell esni, hogy az ember aztán komolyan kezdhessen valamihez. Eleven paradoxon, a gimnáziumot mindenki szidja, de azért mindenki gimnáziumba küldi a fiát. Nem lehet elvitatni, hogy a középiskola több tekintetben rászolgál a kritikára. Mindenesetre modernebbnek kell lennie: az a bizonyos vaskalap még mindig nem került lomtárba. Nem tudjuk megtalálni a nemzeti karakterünknek megfelelő iskolatípust, aggodalmas óvatossággal másoljuk nyugati szomszédaink intézményeit. Nincs bennünk merésség, legfölebb kicsiségekre. Testi nevelésünk fogyatékos, ifjúságunk hamar elveszti munkakedvét, kevés benne az életrevalóság — blazirtság annál több. Jellemző, hogy ott sem merünk újítani, ahol mindenki világosan látja a célt; azt például mindenki tudja, hogy élő nyelvet nem lehet gramatizálva megtanulni é s iskoláinkban mégis vígan folyik a grammatizálás. A tanár munkájának óriási akadálya a zsúfoltság, a sok oda nem való elem, melyet az iskola mint fölösleges terhet kénytelen magával hurcolni. De mikor nincs más iskolánk, ahova a szülő küldhetné gyermekét, a reáliskola és a polgári iskola mai formájában nem életre való intézmény s a kettő reformja a gimnáziumnak is érdeke. A zsúfoltság egyébként gazdasági állapotainkkal is összefüggésben van : hiába küldi az iskola iparosnak, kereskedőnek a tanulókat, amíg e téren oly nehéz és oly szűkkörű a boldogulás. Lehet-e csodálni, hogy a sok tanulóval, kik között sok az iskolába nem való elem, a tanár nem mutathat föl kellő eredményt? A leggyakrabban fölhangzó vád, amelyet már érintettünk is, hogy az iskola nem nevel, hogy ifjúságunknak nincs akaratereje, kitartása, erkölcse gyönge lábon áll s a legelső sikertelenség már kétségbeesk. Sajnos, ez a vád is igaz : az öngyilkos tanulók nagy száma is ezt a vádat igazolja. De éppen ez a súlyos, sőt a legsúlyosabb vád, a vádló fejére hull vissza, hogy ifjúságunk ilyen, annak nem az iskola az oka, hanem társadalmunk, a mai élet. Ha az iskola, a sokoldalú ismeretek tekintetében nem tudta utolérni a kort, bezzeg behatolt e helyett a mai társadalom világnézete az iskolába: ifjúságunk egészen olyan, amilyen társadalmunk. Tanulóink akaraterejének gyöngülése, jellembeli fogyatékossága szorosan összefüg a szülők és a társadalom laza fölfogásával a vallásról, az erkölcsről, az élet céljáról. A stréberség, a kapaszkodás, a protekció segítségével való boldogulás példái pedig megdöntik szívében a komoly munka becsülését és szeretetét. Az iskola hiába oktatja az elvek szentségére ifjúságát, ha mást lát a gyakorlatban, mást hall a szülői házban. Végzetes hibát követ el a szülő, mikor meggondolatlan szavaival gyermeke előtt becsmérli, kicsinyli az iskola munkáját, amint ezzel lépten-nyomon találkozunk. Tán nem is gondolja meg, hogy magának is mennyire árt vele : ha sárba rántja az iskola tekintélyét, ettől csak egy lépésnyire van, hogy a szülői tekintély is megdőljön. A szülői ház és az iskola értsék meg egymást, módot kell keresni arra, hogy kölcsönösen hassanak egymásra ; a kettőnek egyetértése teheti csak eredményessé a nevelés igen nehéz munkáját. De a komoly sajtóhoz is van szavunk. Tapasztaljuk, hogy a sajtó is kapva-kap az aprócseprő iskolai botrányokon színezve hirdeti világgá a jelentéktelen dolgokat is; ha a tanár és tanuló összeütközéséről van szó, majdnem bizonyos, hogy az iskolát tünteti föl hibásnak. Néha, kötelességüket nem teljesítő tanulók az olvasóközönség előtt sokszor mint hősök jelennek meg, akik a tanári zsarnokság ellen küzdenek. Az ifjúság is olvassa az iskola kiszínezett kritikáját s szivében rombadől az iskola becsülése. Ügyeljen hát a gondos szülő, a mennyire csak teheti, hogy mit olvas gyermeke. A hihetetlenül fölszaporodó léha fércművek, olcsó élclapok olvasóközönsége ifjúságunkból kerül ki. Olvasásuk hozzászoktatja, hogy az erkölcsiség becsét semmibe se vegye. Az erotika kultusza korán fölébreszti ösztöneit ,s nemsokára letörlődik az ifjú arcáról a szemérem pírja, az üres szív semmi szép iránt sem érdeklődik. Ne mondja senki, hogy az élettől akarjuk elzárni az ifjúságot, sőt inkább az élet verőfényesebb tájékait szeretnék vele megismertetni ama sötét képek helyett. A munkásmilliók, a derék családapák, a kötelességüket híven teljesítő polgárok példája hatalmas nevelő s ez a példa pezsg az eleven élettől. Ismerje meg az ifjú igazán az élet és a munka értékét, szeresse a vallást és a hazát, becsülje meg embertársát : ez a nemes élet. Ideálunk a testben, lélekben erős magyar ifjúság. Nem ábrándkép ez, hiszen van ilyen ifjúság: az északamerikai, meg az angol tanulók irigyelt példája lebeg szemünk előtt. S hogy ifjúságunk ilyen legyen, ez mindnyájunk ügye. TANÜGYI HÍREK. Kinevezés. Ortutay Sándor k.-tanítószemerére kántortanulóul kineveztetett. Képesitővizsgálat. A helybeli gör. kath. kántortanitóképző intézetben a múlt hét folyamán ért véget a tanítóképesítővizsgálat. E vizsgálatra 54 tanítójelölt és 4 javítóvizsgázó jelentkezett. Ezek közül 7-et javítóvizsgálatra, 4-et ismétlésre utasítottak, 47-en tehát oklevelet nyertek. A legjobb oklevelet a következő négy nyerte el : Iváncsó Ödön, Hlatky György, Ádám József, Bányai Kornél és Dandár János. A képesítővizsgálaton az egyházmegye részéről Matyaczkó Tivadar kanonok, egyházmegyei tanfelügyelő volt jelen s a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbízásából Gsemer József Erzsébet nőiskolai tanár elnökölt. Ez az első eset, hogy a képesítővizsgálaton miniszteri megbízott elnökölt. Segédtanfelügyelői kinevezések. A közoktatásügyi miniszter Sváby Dezső ungmegyei, Dudits Miklós beregmegyei kir. tanfelügyelőségi tollnokokat segédtanfelügyelőkké nevezte ki. Kinevezte továbbá Szentkereszthy Tivadar nagyváradi róm. kath. tanítót Ungmegyébe, Halmos (Harajda) Andor tanfelügyelőségi tollnokot szepes vármegyébe, Petreczky Jenő polg. isk. tanítót Bereg vármegyébe kir. segédtanfelügyelővé. Helyi és vidéki hírek. Heti levél. Ungvár, julius 4. Péter-Pál nappal hivatalosan bezárult az iskola. Nem lesz érdektelen ezen alkalomból egy kis elszámolás felét megejteni. Sokféle panasz hangzik a diáknemzedék körében jelentkező kóros tünetekről, sőt arról is, hogy a magasabb tanintézetek ifjúsága körében a szocializmus üszke már az ő lelkületüket is gyújtogatja. Nem vonjuk azért kétségbe a mostani tanuló ifjúság, mondjuk diáknemzedék, jövendő hivatásának betöltésére való rátermettségét, mindazonáltal annyi mindenféle ferdeség mutatkozik körükben, ami legkevésbbé igazolja, hogy a tanuló ifjúság a jövendő életre ambícióval, tudásvágygyal képezné magát. Helyet kér magának még pedig idő előtt a társadalomban s e közben a társadalom legtöbb ferdesége ragad rájuk. Nincs szabály ugyan kivétel nélkül, sokukban meg van a magával számottevésnek az a magva amely komoly reflexiót terem gondoldalkodó elméjükben, egy részük azonban léhább oldalról fogja fel az életet. Látjuk őket a melyik kitépi könyvéből azokat a lapokat, melyekre a feladott lecke van nyomtatva, kabátja belső zsebébe rejti, hogy ne nézze őt senki diáknak. Mert hát ő már gavallér, aki friss virágot tűzve a gomblyukába, elegánsul hanyag mozdulatokkal megy végig az utcán ; szemmel tartja, el is kiséri a hölgyeket s minden áron arra törekszik, hogy érdekes legyen. Mindenben jártas, ami a felnőttek sikkes szórakozásaihoz tartozik s unatkozó ásítással felel, ha tanulmányai felől meri kérdezni valaki. A mostani generáció sokat tud olyasmit, ami igazolja, mintha az ideális tisztaság szívéből elpárolgott volna. Második gimnazista korában máris elbizakodott rátartósággal jár. Tanárait kritizálja, sokszor kigúnyolja. Apját, ha emlegeti, csak per „öregem“ beszél róla. A zsarozó diák, aki aki estélyekre jár, uzsonnákon udvarolgat, olykor táncmulatságokba is eljut, ma már nem is megy fehér holló számba. Ő tőle békén maradhatnak azután a könyvek. Pusztán a kalkulusért tanul s az ambíció, melyet a tudásvágynak kellene sarkalni, rohamosan csökkenőben van. Még egyszer említjük föl, hogy ezt a megfigyelésünket nem általánosítjuk. Ismerjük, látjük mi a józan okos diáksereget, amit az értesítők is bizonyítanak, amely szilárd akaraterővel és kitartással készül arra, hogy majdan a jövendő Magyarországnak hasznos polgára, a társadalomnak becsületes tagja legyen. Mikor mindannyian azt mondjuk, hogy az uralkodó drágasággal már nem bír az ember szembeszállani, ez nemcsak olyan szólásmondás. Ha tudnók, hogy ez csak átmeneti tünet, békén tűrnénk átmeneti viszonyokat , de napról-napra nehezebbek lesznek a gondok. A fogyasztó közönséget, ugyanis nemcsak a fogyasztásra szánt cikkek általános áremelkedése húzza lefelé, hanem ugyanennek a közönségnek kell gondoskodnia az állami terhekről. Nemcsak az általános drágasággal kell tehát szembeszállani, hanem annak automatikus következménye a közterhek emelkedése is őt sújtja. Még csak matematikusnak sem kell lennie az embernek, hogy lássa, hogy a közönség terhe ilyen módon állandóan emelkedni fog és nem lehet elképzelni olyan időpontot, amikor ebben az emelkedésben szünet áll be. Vigasztaló az, hogy ezt a krízist nemcsak mi szenvedjük. Más, ma hatalmas népek is gázolnak rajta. Igyekeznek azonban magukat átvetni rajta. Új keresetforrásokat nyújtanak. Nekünk követni kell ezt a példát. A mezőgazdaság, mint kereseti forrás, folyton soványodik. Üzeme alig mélyíthető, tágítható. Az ipar azonban nincs alávetve ennek a természeti törvénynek. Ehez a kincsesbányához kell hozzányúlnunk, amely beláthatlan időkig kimeríthetlen kincsesbánya. A mezőgazdasági alapról az ipari alapra való áttérés: ez az egyetlen kivezető út a mostani kétségbeejtő szituációból. Igaz, hogy a gyárak füstje, a gépek zakatolása a nép lelkéből kiveszi a romantikát, de az ipar nagy hódításával vége lesz az általános elszegényedésnek, a közterhek nyomasztó voltának és a kimerült föld helyett arany folyik majd, ami eszköze lesz Magyarország újjászületésének. Cselédkérdés — cselédhiány! Ezek a szavak nálunk is ráncokba boronálják a háziasszonyok homlokát. Az intézmény keresetként súlyosodik a családra, mert a szolgálatban álló leányzók viselkedése türelmetlenebbé válik. Ilyen viszonyok között komoly figyelmet parancsol egy svéd írónőnek imént megjelent könyve. A szerzőnő akként bogozza ki a cselédek okozta szövevényes csomót, hogy a cseléd teljes nélkülözhetősége mellett kardoskodik. Úgy véli, hogy ez a felesleges rossz elkerülhető, kivált a polgári családokban, ha az anya a gyermekeket kicsi koruktól fogva arra szoktatja, hogy elvégezzék a fontosabb házi teendőket. A serdülő kisasszonyok meneküljenek meg e balítéletes reszeléstől és dolgozzanak serényen. Súroljanak, poroljanak, söpörjenek, mosogassanak és tisztogassák a cipőket. Ha valaminek a megtételéhez nagyobb erő kell, hát lássanak hozzá a férjjel együtt a fiuk. Ezek a tolstoji elvek alkalmasint szép álmok gyanánt fognak vesztegelni a papiroson és valósággá aligha erősödnek. Elvétve akad olyan leány, aki reggel 6 órakor kávét készítsen 7-kor elkezdjen takarítani, azután a zongorához üljön és átkalimpáljon néhány zenedarabot. Tagadhatlan tény, hogy az idézett svéd írónőnek sok igaza van, de hát a mai modern világban az eszméje aligha fog sok követőre találni. Mi lenne a kisasszonykák (pardon: urleányok !) kacsóival, hogyan élnének meg a női arcok szépítésével foglalkozók, a frizérnők stb., ha a háziasszonyok és kisasszonyok mosogatást és súrolást végeznének. mf. * Kinevezések a bíróságnál. Az igazságügyminiszter Buday Zs. Lázár ungvári kir. járásbirósági telekkönyvvezetőt a IX. fizetési osztályba sorozott telekönyvvezetővé kinevezte. Továbbá László Kálmán nagykaposi, Pogány Sándor szobránczi járásbirósági írnokokat irodatisztekké nevezte ki. * Széchényiék Ungvári, Felsőremetei birtokon időző Széchényi László gróf és neje Vanderbilt Gladys grófné, Széchényi István gróf társaságában kedden délben egy hatalmas automobilon Ungvárra érkeztek. Az automobil a vármegyeháza előtt állott meg, melyből a grófok kiszállva Sztáray Gábor gróf főispán lakosztályába vonultak föl. Ezalatt sok néző csoportosult össze s élénk szemügyre vették a kocsiban ülve maradt Gladys grófnét, akinek karcsú alakját sarkig érő drappszinű könnyű köpeny takarta. A grófnő arckinézése azonban alig volt kivehető, mivel az automobil hajtásakor használni szokott sötét szem- és szájvédőt csak a főispán lakásán távolította el. A kocsiból kiszálltakor angolnyelven társalgott kísérőivel. Széchényiék másfél óráig időztek a főispánnál, ahol közben villásreggelit fogyasztottak. Az idő letelte után a főispánt is magukkal vitték s egy órai idő alatt ismét Felsőremetén voltak. A szép szerkezetű értékes automobil softőrjét az összegyűlt közönség természetesen kérdésekkel ostromolta, aki azonban, ami természetes, szűkszavú kimért válaszokat adott. * Eljegyzések: Bulecza János kapuszögi gk. k.-tanító f. évi junius hó 18-án jegyet váltott Maximovics János gálszécsi gk. k.-tanító kedves leányával Annuskával. Halmos (Harajda) Andor segédtanfelügyelő junius 28-án eljegyezte Dr. Hajnóczy R. József szepesvármegyei kir. tanfelügyelő leányát Ilonát. * 25 éves összejövetel. Lélekemelő ünnepség keretében tartották meg a szatmári kath. főgimnáziumban ezelőtt 25 évvel érettségizettek összejövetelüket. Ez alkalomból tisztelegtek a volt igazgató, Hedelein Károly praelatusnál és a jelenlegi igazgató: Ratkószky Pál t. 159. oldal.