Görög katholikus szemle, 1915. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1915-01-03 / 1. szám

Ungvár, 1915. január 3. 1—2. szám. Tizenhatodik évfolyam. EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőségi iroda: Ungvár, (vár). Kiadóhivatal :„Jnno Könyvnyomda Részvény-Társaság" Ungvár(vár) A lap elfogadása előfizetésre kötelez. — Hirdetési és előfizetési díjak a kiadóhivatal címére küldendők. — Főszerkesztő: Kaminszky Géza. Felelős szerkesztő: Duliskovich Elek. Könyvnyomda- és lapkiadótulajdonos: Az „Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság" nevében: KAMINSZKY GÉZA. Előfizetési árak: Egész évre ................................................................................... 8 kor. Fél évre......................................................................................... 4 kor. Negyed évre................................................................................... 2 kor. Amerikába 10 korona. Egyes szám ára 10 fillér. Karácsonyi emberek, karácsonyi nemzetek. Irta: Prohászka Ottokár. Karácsony van. A megtestesülés és megváltás angyala leng végig a világon, végig a harctereken is s épen ezek felett hangzik el éneke: »Békesség a földön a jóakaratu embereknek». Ó, mily fájós, mély érzés van ez idén a karácsonyi énekben s mily ezredéves vágyak erejével cseng zeng végig a földön; ez énektől felébred a harcos indulatoktól lefoglalt emberi érzés s minden emberi kebel rezonál a nagy vágytól, hogy: «békesség a földön», — s azt feleli rá: ó igen, legyen hát békesség, — igazi, mély béke a földön ! A béke ott lesz s azoknak lesz, kiknek jóakaratuk van. Akkor tehát a béke ugyancsak nem rajtunk múlik, mert nekünk igazán jóakaratunk van. A magyar nép nem támadt meg senkit, meg nem irigyelte senkiét; a háborút nem kívánta, a harcot nem kereste, hanem a háború reászakadt s a harc reá lett kényszerítve. Elég a magyarnak a maga szép hazája, az Istennek ez a kárpáti körfallal bekerített kertje. Nem kell hozzá több föld, de több áldás a már birtokolt földre, több boldogság és jólét rajta. Az kell neki ! A magyar nem szolganép, melyet kancsukával kergetnek a hadba, — a magyar nem kalmárnép, melyet a több arany vágya űz ki tengerekre s más népek nyakára, — a magyar nem Egyptom, nem Kanada s az Indiák piócája, — ha tehát harcol, harcol szabadságáért, melyet korlátozni, harcol hazájáért, melyet darabokra szeldelni akarnak. Voltaképen pedig nemcsak ezért harcol a magyarság, hanem küzd és vérzik egy nagy, közös jóért, küzd egész Európa békéjéért. Ez volt régtőlfogva Magyarország eszményi hivatása, ez volt a nemzetnek Istenadta küldetése ! Isten erős bástyának, a nyugati műveltség védőfalának, az egész kereszténység határőrének rendelte a magyart. S igy állta meg helyét ezer év óta s igy kell megállnia most, mikor a világháborúban épen azt a régi, nemzeti hivatást kell teljesítenie, melyet Isten bízott rá, hogy ércfala legyen a műveltségnek s hogy áldozatos hősiességével hozza a világra s mindnyájunkra a béke áldásait. Részünkről tehát ez a harc a békéért folyik. Valamint Európa biztonságát s egyensúlyát Magyarország nemzeti léte s szabadsága biztosítja , úgy bizonyos az is, hogy hősiesen kiontott véréből okvetlen a békesség olajága fakad majd. Bár csak fakadna már ! Bár volna már igazán karácsonyi béke s karácsonyi szent szeretet és öröm a részünk! Reméljük, hogy a jóakarat majd meghozza azt is, mégpedig elsősorban a kitartásnak, a kötelességteljesítésnek, a bátorságnak s áldozatkészségnek jóakarata. Ez is jóakarat, csupa jóakarat, még pedig az az erős, acélos jóakarat. Ez kezdet óta meg volt benned s meg van benned ma is vértanú-nemzetem ! Törüld le könyeidet s ne zúgolódjál s ne porolj a hivatásokat kiosztó s a szolgálatokat megkívánó Istennel. «Isten szüntet meg s alkot országokat», mondja a próféta. Isten nevel s emel fel ideális hivatások magaslatára nemzeteket, íme, te a Végtelent s terveit szolgálod, ez legyen tudatod, ez dicsőséged is. S mig a nagy, édes béke nem lesz részünk, addig a nagy kötelességteljesitésnek tudata s az Isten szent akaratán való megnyugvásnak fölséges érzete legyen a mi belső, szivbeli békességünk. Ezt a békét kell szivünkbe zárva hordoznunk csatatereken s lövészárkokban is. Ez a béke a Krisztus békéje ! Harc s háborúság a világban mindig van s az igazi békét végre is az ember a szivében hordja! Veszteség s szomorúság, özvegység s árvaság a világban mindig lesz, de hát a Krisztus országa, mely az igazi békének országa, nem e világból való s azért azt az igazi, legszentebb s legédesebb békét végre is csak a szellemi világban, a szív harmóniájában, a tiszta lélek énekes érzéseiben lehet föltalálni. Annak ott benn, ott az Istent-Sz^r^tő lélekben van 3 7 mra sz^cra I . - - -■ O Ezt a békét Krisztus most is hozza nekünk s nemcsak a programmját adja a karácsonyi énekben, hanem az annak megteremtésére szükséges erőt is adja kegyelmében! Ez az erő a testvérünkké lett Istennek, a köztünk élő s velünk életközösségben álló Megváltónak a szeretete. E szeretetet megérezzük, melegszünk rajta és örülünk neki. E szeretetbe beleállitjuk küzdelmes s áldozatos életünket s tudjuk, hogy bármi ér is minket, Isten nem hagy el s a karácsonyi Istenközelséget meg nem vonja tőlünk. E közelség villanyozó s ugyanakkor megnyugtató erejében legyőzzük az erőszakot, le a gyűlöletet s ha sebet is ejtünk és kárt is teszünk ellenségeinkben, akkor is kisér a tudat, hogy e harc kötelesség s hogy e harccal és háborúval magát a harcot és háborút szeretnék, ha lehetne, örök időkre száműzni a földről. Legyen a jóság, a hit, az erény a mi békességünk, hogy egyszer valamikor s lehetőleg minél előbb, az örök béke kösse egybe a földön Isten gyermekeit, Krisztus testvéreit. Akkor azután nemcsak karácsonyi emberek, hanem karácsonyi nemzetek lesznek a világon s ezek által valósul meg majd több a Krisztus országából is mi körülöttünk. Addig is a karácsonyi angyaléneknek, hogy »békesség a földön», az legyen itt visszhangja, hogy «jöjjön el a te országod» s azt ne csak várjuk, de teremtsük is meg, régen rettegett — bekövetkezett. Ember ember ellen harcol, nemzetek nemzetek ellen küzdenek. És ebben a nagy harcban, a becsületes nemzeti élettel és tisztes haladással szemben ott látjuk a ravasz számítást, a kegyetlen boszút, a zsarnoki terjeszkedés pokoli démonjait. Magyar nemzetünk felvette a harcot. A jog, az igazság mellett világhistóriai szereplése és múltja követeli tőle, hogy nemes élete mellett virágozzék és naggyá legyen. Nemzetünk a legbecsületesebb szerepre vállalkozott, a mire nemzet csak vállalkozhatik. Védi a nemzeti életet, melyet ezer évnek ezer veszedelme között oly dicsően fentartott. De mintha sértően hangzanék a becsületes szerep emlegetése, mert a magyar becstelen szerepre soha sem volt még kapható. Ereje és vitézsége mellett ezért bízik oly nagyon és ezért hiszi, hogy a nagy erővel szemben is diadalra segíti az igazság Istene. A politikai vonatkozások mellett vallási motívumok is szerepet játszanak e harcban. Az orthodoxia küzd itt még a katholicizmus ellen. Bár az emberi erőtől nem kell félteni az isteni hatalmat, de kötelességünknek tartjuk az orthodoxiával szemben itt is felvenni a harcot. És azért is, mert erőszakoskodásait az igazság köntösébe burkolja. Itt eszembe jut Dr. Ehrhardnak, a tudós bécsi egyetemi professornak egyik híres kongresszuson tett ama kijelentése, mely a világegyház részéről az orthodoxia megoldásában Ausztria-Magyarország katholikusainak és ezek között a görög szertartású katholikusoknak jut az első szerep. Ha az ausztria-magyarországi görög katholikusoké a vezető szerep ebben, úgy kétségtelenül munkácsegyházmegyéé a legelső, ahol ezt a helyzet és a viszonyok kívánják is. Többszörös okunk van tehát nekünk arra, hogy a skizma ellen ez után is harcba menjünk. Ez okból egy hosszabb tanulmányt vagyok bátor a jelen számmal megkezdeni. A skizma kérdésének beható és rendszeres vitatása, hazai theologiai irodalmunkban, tudomásom szerint, még nem volt szőnyegen. Legyen Istené a dicsőség és hála, ha e tanulmány csak egyetlen lelket, is közelebb fog hozni a megismert igazsághoz.*) EGYHÁZ. Skismatikus vitapontok és azok görög forrásokból merített cáfolatai. (Apológiai tanulmány.) — Irta: Dr. Vargha Géza. — ELŐSZÓ. Történelmi időket élünk. A világháború nagy csapása szakadt az emberiségre. A mitől a világ már oly BEVEZETÉS. A keresztény vallások között három van olyan, amely magát katholikusnak nevezi. Ezek közül természetesen csak a latin és a görög szertartású egyesült katholikus vallás nevezheti magát joggal katholikusnak, míg a görög keleti, azaz keleti nem egyesült egyház csak usurpálja e címet és nem is vallás, hanem az igaz katholikus anyaszentegyháztól elszakadt felekezet. A latin és görög szertartású vallás lényegében egy és ugyanaz. A vallásnak lényeges kérdéseiben egymással teljesen megegyeznek, mindössze a szentségek kiszolgáltatásában, a fegyelmi ügyekben és a szertartásokban mutatkoznak szembetűnő különbségek, de ezek a hit lényegét nem érintik, nem egyebek, mint speciális latin és görög képződmények. A keleti nem egyesültek a latin és görög szertartású katholikusoktól hitelvi kérdésekben is különböznek. Régebben ezek száma összevetve igen nagy volt, ma már a konstantinápolyi encyclica a következőkre szállítja le : 1. a primátus kérdése; 2. a Szentlélek származása; 3. az Oltáriszentség; 4. a tisztítóhely; 5. a meghalt lelkek túlvilági állapota; 6. a pápai csalatkozhatlanság; 7. a hold. Szűz szeplőtelen fogantatása ; 8. a keresztség kiszolgáltatása. *) Az eddigi sorok kivételével az egész tanulmányra az egyházhatóság jóváhagyása a következő: Nihil obstat Dr. Basilius Hadzsega, canonicus censor dioecesanus. Nr. 9219. Imprimatur. Ungvarini die 26. Decembris 1914. Antonius, eppus.