Görög katholikus szemle, 1915. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
ungvár, 1915. julius 4. 27. szám. Tizenhatodik évfolyam. EGYHÁZI, TANÜGYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szerkesztőségi iroda: Ungvár, (vár). Főszerkesztő: Kaminszky Géza. Előfizetési árak: Kiadóhivatal:„Unio Könyvnyomda Részvény-Társaság" ungvár(vár) Felelős szerkesztő: Duliskovich Elek. Egész évre ................................................................................... 8 kor . . ... . ... . Könyvnyomda- és lapkiadótulajdonos: fél évre......................................................................................... 4 kor A lap elfogadása előfizetésre kötelez. _ r _ , , „ , Az „Unió Könyvnyomda Részvény-Társaság nevében : Negyedévre............................................................................... 2 kor — Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatal címére küldendők. — KRMINSZKY GÉZA. Amerikába 10 korona. Egyes szám ára 10 fillér Megfigyelések. — Irta: Sztankai Gyula. — Fenségesen nagy történelmi napokat élünk, melyekhez hasonlókban nem volt részünk. Mikor is a hazaszeretetben versenyeznünk kell a szó szoros értelmében. Ez azonban ne a puszta szóban, mellveregetésben, elnevezésekben (magyar, ruthén vagy tót), hanem a tényekben nyilatkozzék meg, amennyiben mindnyájan egy anyának vagyunk gyermekei. Most mutassa meg kiki, mily igazán szereti hazáját, édesanyját. S ha szereti édes anyját, igyekszik segíteni is rajta ! Mert csak ámítja a világot, képmutatóskodik, ki éljen ez nagyban, de közömbösen viselkedik a haza sorsa iránt s nem siet áldozni a haza oltárára, ki vérrel, ki pénzzel, kiki tehetségéhez mérten, többet vagy kevesebbet. Ugyanis ha bármily nagy áldozatot hozunk is, micsoda áldozat az ahhoz képest, mit hőseink értünk hoznak a harctéren !! Valóban meghal, lelkem mélyéig megindít az annyiszor megrágalmazott szegény népünk nemes példája, mikor egyházaik pénztárából (mert az egyeseknek betevő falatjuk sincs), siettek az utolsó fillérig hozzájárulni a hadi kölcsönhöz. Sajnos, hogy ezen egyetlen lapunkban nem volt ez regisztrálva. Majd ismét a kormány felszólítására nemes versenyre kelve büszkeségüket s örömüket képező harangjaiktól is megváltak. Készségesen leszedték a tornyokról nélkülözhető harangjaikat s felajánlották hadi célokra. Csak Ugocsából, a szegény kis Ugocsából — mely non coronat— mintegy 30 harangot szállítottak be rövidesen egyéb nélkülözhető rézneművel egyetemben a vármegye udvarára. / * Ép e nagybecsű lap hasábjain jelen sorok írójának tollából vettetett fel annak idején egy eszme, mely szerint a hadsegélyző hivatal céljaira mondjon le kiki egy bizonyos időre a nélkülözhető dohányzásról s az igy megtakarított összeget hozza áldozatul a haza oltárára. Sokáig szendergett az eszme. Bizonyos idő múlva azonban felkapta azt az Auguszta-Alap s a „rokkantak alapja“ javára úgynevezett füsttelen napot rendezett (úgy tudom május 1-én). S mi lett az eredmény ? A hírlapok közlése szerint ezen egyetlen napon 112596 , 12 fillér gyűlt be. Annak idején magam se reméltem, hogy ily horribilis összeg fog befolyni ily címen. Miért ne lehetne ezt tovább is folytatni? Hiszen oly nemes a cél s oly kicsi az áldozat! De ha valakinél esetleg nagy áldozatba kerül e kis lemondás, annál érdemdúsabb lesz az ! Ismeretes a bibliából Dávidnak ama heroikus lemondása, áldozata, melyre annak idején hivatkoztam. Hiszen ki a megmondhatója annak, hány zokogó apának anyának, bús hitvestársnak s szerencsétlen kis árvának könyüit törülhetjük le vele ?! Kik az otthon csendjét-nyugalmát élvezzük, sajnálunk valamit áldozni a feleslegből?! Igaz ugyan, hogy nagyon igénybe vagyunk véve minden oldalról. De most semmi áldozat sem nagy ! Szörnyű még elgondolni is, mily örökös önvád marcangolhatja az olyan sivár lelket, mely érzéketlen maradt a jelen történelmi időkben, melyet meg nem hatott a halvány beesett arc, s a sebhelyekkel borított test, a mankókra támaszkodó hajdan daliás alak, a szemük világától megfosztottak s rokkantak seregek . . . Mindenkinek szeme előtt lebegjen az irgalmas szamaritánus, vagy modernül: a Vörös Kereszt- Egylet képe ! S amennyiben nem veheti ki a részét a harcból személyesen, járuljon hozzá legalább anyagilag a hadsegélyző célok előmozdításához. EGYHÁZ. Skismatikus vitapontok és görög forrásokból merített cáfolataik. (Apológiai tanulmány.) — Irta: Dr. Vargha Géza. — (Folytatás.) 2. A görög jellegű zsinatok határozatai. A tisztitóhely létezésének bizonyítására kiváló argumentumokat találunk az úgynevezett görög jellegű zsinatok határozataiban. Minthogy a keleti nemegyesültek a hit forrásául a Szentirás mellett a Hagyományt is elismerik s a hagyomány alatt az ünnepélyes zsinati határozatokat, nemkülönben a szentatyák egyező tanítását értik s ennélfogva úgy a zsinati határozatokból, mint pedig a szentatyáktól merített érveinket ők acceptálni kötelesek. Mielőtt a görög jellegű egyetemes zsinatokra rátérnénk, felhozunk egynéhány tartományi zsinatot, mely már századokkal azelőtt határozottan tanította a tisztítóhely létezését, így a 397-ben megtartott VII. karthagói tartományi zsinat kijelentette, hogy hiszi és vallja a tisztítóhelyet és amikor eme hitének kifejezést ad, a a katholikus egyház egyetemes hitének megfelelően tanítja azt. Hasonlóan cselekedett az 563-ban tartott I. bragai, nemkülönben a 813-ban tartott II. balenti zsinat.1) De már az egyetemes egyház hitéről tanúskodik a II. lyoni zsinat s a florenci unió zsinat. Minthogy e két zsinat csaknem ugyanazon szavakkal tanítja a tisztítóhelyről szóló katholikus igazságot, azért együttesen foglalkozunk azokkal. Mint a történelmi résznél is említettük, a flórenci zsinat hosszasan foglalkozott a tisztítóhelyről szóló kérdéssel. Ennek dacára bátran állíthatjuk, hogy a görögök és latinok között a vita ott tulajdonképen nem is a tisztítóhely létezéséről folyt, hanem inkább a bűnhődés természetéről és tartamáról, amely kérdésekben a határozattól az egyház bölcsen tartózkodott is. De Uram Isten, hogyan is vitázhatott volna a görög egyház a zsinaton a tisztítóhely létezéséről akkor, amikor szerkönyvei telve voltak és vannak erre vonatkozó tanúbizonyságokkal ? Mielőtt citálnók az említett flórenci zsinatnak erre vonatkozó részét, a hűség kedvéért a lyoni görög jellegű zsinatnak legalább az idevágó szövegét leközöljük. A császári levél, miután a Szentlélek származására s az egy, szent, katholikus s apostoli egyházra vonatkozólag elmondja a katholikus tant, igy folytatja: „...Hisszük, hogy ha igazi bűnbánók szeretetben múlnak ki, mielőtt elkövetett bűneikért a bánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna, azoknak lelkei a halál után purgatoriumi büntetésekkel tisztulnak és ezen büntetések enyhítésére hasznos az élő hívek közbenjárása, t. i. : a szentmise áldozat, imádságok, alamizsnák és egyéb áhitatos gyakorlatok, melyeket az egyház intézményei értelmében a hívek egymásért tenni szoktak Azoknak lelkei pedig, kik a felvett szent keresztség után legkisebb bűnfolttal sem mocskoltattak be, azoké is, akik a bűn után akár már a testben, akár annak levetkőzése után megtisztultak, azonnal felvétetnek az égbe. Azoknak lelkei pedig, kik halálos, vagy csak eredendő bűnben is halnak el, azonnal a kárhozat helyére szállanak le, ámbár különböző büntetésekkel büntettetnek. De azért az ítélet napján minden ember testével együtt megjelenik Krisztus ítélőszéke előtt.“2) Zsinati érveink között a legsúlyosabb a flórenci zsinat határozata, ahol az egyház kimondotta: „...ha az igazi bűnbánók Isten szeretetében meghalnak, mielőtt bűneik és mulasztásaikért a bánat méltó gyümölcseivel eleget tehettek volna, azoknak lelkei halál után a tisztító hely kínjaival tisztulnak meg.“ Bár a zsinat világos szavakkal definiálja a katholikus tant s e zsinat görög jellegét senki sem tagadhatja el, mégsem tudjuk megfelelően alkalmazni a keleti nemegyesültekkel szemben, mert ők eleve ama álláspontra helyezkednek, hogy a flórenci zsinat határozatait — nyomban annak megkötése után —elvetették. Bármit mondjanak a keleti nemegyesültek, a tények ellenük beszélnek. Történetileg beigazolt tény az, hogy a görög atyák a flórenci zsinaton a tisztítóhely létezésén nem vitatkoztak, hasonlóan azon sem, hogy a tisztítóhelyen levő telkeknek az élők közbenjárásukkal segítségükre lehetnek. Tehát mindazt, mint a görög egyház hagyományaival egyezőt, vallották is. Ismét tény az, hogy a bensőleg kötött Uniót s annak hiten s meggyőződésen alapuló szent kötelékét a fékevesztett izgatás s hatalmi törekvés szaggatta szét. Ezek után megállapíthatjuk, hogy a zsinatok, úgy a régi tartományi zsinatok, mint pedig az Unió-törekvések idején megtartott egyetemes zsinatok, világos szavakkal tanítják a katholikus tant. Amiben pedig az universale magisterium Ecclesiae, mint egyedül jogosított ítél és nyilatkozik, abban kételkedni, azt félremagyarázni büntetlenül senkinek sem szabad. 3. A görög atyák nyilatkozatai. Az egyház az ő tudós és szentéletű atyáinak véleményét mindig nagyra értékelte. Nagyrabecsülte azt a hivő kereszténység is és azoknak nyilatkozataiban az egyház felfogását, igaz tanát látta visszatükrözni. Éppen azért felvetett tárgyunk bizonyításánál szükségesnek véljük őket is megszólaltatni, hogy lássuk, miként vélekedtek ők a tisztítóhely katholikus tanáról. Bár a görög szent atyák gyakrabban inkább a tisztítóhelyen levő lelkek segítéséről nyilatkoznak, mindazonáltal találunk bizonyítékokat náluk a tisztítóhely létezése mellett is. Lássuk előbb a tisztítóhely létezése mellett felhozható nyilatkozatokat, így nazianzi szent Gergely „Oratio pro mortuis“ című fejezetben azt mondja: „Szükséges a testi halál után a lélekhez tapadt szennyet is tisztító tűzzel kiirtani.“ E szavak világosan vallják a katholikus tant. És e szentünk ellen nem lehet kifogása a keleti nemegyesülteknek ! Hisz ő a theologusok theologusa! Kiváló dogmatikus s emellett hires apologeta! Nem hiába adta az egyház neki a „theologus“ melléknevet. Majd más helyen ismét azt mondja: Antiqui hi (Novatiani) quidem nostra, si velvnt atque Christi via, sin minus, sua insistant. In altero aevo igne fortasse baptisabuntur, qui postremus est Baptismus, nec solum acerbior, sed et diuturnior, qui crassam materiam foeni depascitur, vitiisque omnis levitatem absumit.1) Szentünk e helyen is világos szavakkal tanítja a tisztitóhely létezését s abban szent Pál apostolnak ide vonatkozó (ep. I. ad Corinth.) helyére alludálva kijelenti, hogy a másvilág tüze éget, tisztit és csakis az tisztítja meg annyira a lelket, hogy szenvedése után üdvözülhet. Mert szavai szerint a jövő életben tűzkeresztség van s ezen keresztség kemény és hosszadalmas, mely az embernek földi természetét, mint a száraz füvet felemészti. A tisztítóhely létezése és annak tüzéről egyenes kijelentést találunk nyilai szt. Gergelynél, aki a megholtakról szóló munkájában a többek között ezeket mondja: „Hanc divina sapientia rationem excogitavit, ut in iis hominem esse sineret, quae sibi ipse elegisset, ut vitiorum, perturbationemque, quae rationi mimicae sunt, onere deposito et vei in praesenti vita precibus, sapientiaeque studio purgatus, vei post obitum per expurgantis ignis fornacem expiatus ad pristinam vedet redire felicitatem... hoc ordine et vertuvolentes ad bonum provedimur, aliis quidem iam inde ab eo tempore, quo vivunt hic spiritualem et a vitiis ac perturbationibus alienam vitam instituentibus. Aliis autem post hanc vitam purgatorio igne materiae labes et propensionem ad malum abstergentibus.“2) Itt határozott szavakkal tanítja szent Gergely a tisztitóhely létezését. És azt mondja, hogy ha a földi életben elkövetett vétkeket a halál előtt meg nem bánjuk s azokért elégtételi cselekedeteket nem végzünk, mellyel az isteni igazságosságot kiengeszteljük, a halál után tűz által tisztulva expiálhatjuk azokat. Vagyis van egy hely, hol tűz által szenved a lélek s onnan szenvedése árán kiszabadulhat. Az elsorolt görög Atyák világosan mutatják, hogy az igaz hit, az igaz tan ott valóban uralkodott. Miután a tisztitóhely létezését igazoló tanhoz a görög szentatyákból szemelvényeket közöltünk, hátra van még annak bemutatása, hogy a görög szentatyák * * 1) Katschtahler i. ra. 101 lap. 2) Horváth i. m. 254. 1. ') S. Gerg. Nat. Or. 39. Opp. T. I. c. 565. V. ö. Dr. Rusznák 2) De mórt. Opp. T. I. p. 634. i. m. 16. 1.