Görög katholikus szemle, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1918-01-13 / 2. szám

2. oldal. Nagy küzdelmeknek nézünk elébe. Adatok vannak rá, hogy 1915-ben orosz fogságba esett rutén nemzeti­ségű katonákat külön oktattak abból a célból, hogy majdan visszatérve a schizmának apostolai legyenek. A Kabalyukok, Vorobcsukok és más éneklő madárkák sok zavart fognak még okozni. Dőreség volna abban a hitben ringatózni, hogy majd elbánik velük az állami hatalom. Nincs kizárva, hogy ezentúl Oroszországgal a legjobb szomszédi viszonyban leszünk s önként esik el majd az államellenes aspirációk gyanúja. De még jöhet egy ultra­radikális kormány, mely a szabad egyház a szabad államban elvet tartva szem előtt, meg fogja en­gedni a schizmatikusoknak a szabad szervezkedést. Ré­sen kell tehát lennünk ! Köztudomású dolog, hogy ősrégi szertartásunkért rajong népünk és nagyon is őrködik annak épsége felett. A legcsekélyebb módosítás ellen, ha nem is nyíltan, de tiltakozik. Az összes schizmatikus mozgalmaknak egyik gyújtópontja volt, hogy liturgikus szabályaink, szertartá­sunk minduntalan változtatnak s hogy a görög egyház­ban állítólagos latinizálás folyik. Ezt a naptárrendezés óta még inkább hiszi a hegyvidéki nép. Ne áltassuk ma­gunkat azzal, hogy ez csak szórványos jelenség s hogy csekély jelentősége van ! Strucpolitikával — amikor egyszerűen nem akarom tudomásul venni azt, ami rám nézve kellemetlen — kevésre megyünk. Kerülnünk kell ez idő szerint mindazt, ami provokáló jelleggel bírhat. Szinte hihetetlen, hogy mennyire megjegyzi népünk a legcsekélyebb változást, íme egy újabb példa. A jövő évi egyházi direktóriumot még nem láttam s máris a minap arra hívta fel figyelmemet egyik különben igeni jámbor, békés természetű hívem, hogy ismét latinosodunk, s hogy már a királytól is megvonjuk azt, ami neki du­kál. S mindjárt mutat is egy Misztácoszlávot, melynek direktóriumában úgy a januári, mint az augusztusi viz­­szentelési szertartás végén az uralkodónak eddig szokás­ban volt háromszoros éltetése csak egyszer történik, meg lévén osztva a pápa és a püspök között. Érthetet­len előtte, hogy milyen alapon történt ez, hiszen az ima szövege is kizárólag csak az uralkodóról szól. Meg­nyugtattam, hogy ez csak tévedés lehet s mi különben sem a direktóriumból, hanem a szerkönyvből fogjuk vé­gezni a vízszereléseket. Csekélység az egész, de jel­lemző népünk gondolkozására. Felhozhatnék még szá­mos példát arra, hogy mennyire félti népünk ősi szer­tartását s minden nyugtalanítás elkerülése céljából őrizzük meg sértetlenül teljes épségében ősi szer­tartásunkat. Megbecsülésén ennek kiválóan őrködött b. e. XIII. Leo nagy pápánk, egyházpolitikájának egyik sarkköve volt az, hogy a görög rítusban m­i immovem­, semmit sem változtatni. S konciliáns politikájával még a leg­ádázabb schizmatikusok között is megértésre és tiszte­letre talált. A GÖRÖG KATH. SZEMLE TÁRCÁJA. nfl BQOO flOQD OOOD OOOÜ OOOO POOD POOD POOD POOD DO ügy érzem. Úgy érzem: a szivemben elszakadt egy húr.. . egy nóta.. . mióta elmentél.. . itt hagytál.. . azóta. Úgy érzem: valami sajog a lelkemben.. . kínnal égve.. . mióta elmentel. . sírok a nagy éjbe. Úgy érzem, valaha eljösz, egyszer talán majd újra látlak, mióta elmentél, csak vissza. . . visszavárlak. Úgy érzem.. . úgy érzem s mégis: tán az álmok tündér. . . édes méze. . . csak a bolondos, bús szívem csalfa ábrándképe. Úgy érzem.. . úgy érzem, hogy mikor egy csókban összeforrt az ajkunk, mi akkor egymásnak vissza sohase térő bucsucsókot adtunk. — ... Gondolatok.*) Egy holdvilágos őszi estén, amikor egyedül vagyok idehaza s végigfutva még egyszer az újságból hallotta­kon, letelepszem egy asztal melletti székre és mély gon­dolatokba merülök. A hold kedvesen kandikál be az *) Teljesen vak tanitó-leánynak a cikke ez. Föltétlenül szük­sége van elnézésre, de szomorú, lussulásos betűi megérdemlik, hogy nyomtatásban megjelenjenek s olvasóink azokon át a vak leány lelkivilágába beletekinthessenek. ablakon, ezüstös fénye mintegy megpihenni­ látszik a szoba bútorzatán. Amint gondolataim lassan-lassan űzik egymást, egyszer csak az az érdekes kérdés merül fel lelkemben, vájjon miből származik e háború.­­ Gyűlöletből-e avagy szeretetből? Az emberiség gondolkodása megtelve a jelenlegi borzalmakkal, bizo­nyára az előbbinek tulajdoniba. De csoda­a ez? Nem. Nem. Igyekezzünk csak egy képet feleleveníteni lelkünk­ben amaz irrationális dolgokról, amelyek a harctéren szoktak történni. Közel a harctérhez egy egyszerű kis községben tavaszi virradat van. Pitymailik. A madárkák hajnali harangszó kíséretében csevegik el egymásnak reggeli üd­vözletüket, míg a lakók még édesen alusszák álmaikat, a hajnalok­ kiterjeszti bíborszínű szárnyait, mintha m meg akarná óvni a természet ama képeit, a­melyeket a gond­viselés igen csinosan festett meg. Ez egyszerű kis köz­ség majdnem minden házikójánál virágos kert, utcáin akácfák zsenge lombokkal. Távolabbról a mező gyenge zöld színében mosolyog tarka díszeivel, ezután meg egy sűrű fenyőerdő mintegy gyűrűbe foglalja ez egyszerű kis községet. És e kedves tájon a fentről gyöngyözött harmat cseppjei úgy csillognak, mintha mindegyik egy­­egy szintjátszó gyöngyöcske volna. De jóisten! mi veri fel e tájat édes nyugalmából ? Hirtelen hangos dobper­gés, erős lövöldözések, állat és emberhangok zűrzavaros zaja, a fák recsegése-ropogás­, amint enyésznek a tűz lángjaiban, kétségbeesett gyermekek­­jajkiáltása, fiatal leányok fohásza Isten segítségéért könyörögve, asszonyok kéztördelése hallatszik és e rettenetes harmónia közepette ki tudja hány ifjú, hány férfi azzal az utolsó felkiáltás­sal költözik a túlvilágra: édes­anyám, kis testvéreim ! avagy hitvesem, gyermekeim! csak még egyszer láthat­­­­nálak, hogy bucsúcsókomat homlokotokral lehelhetném, de már sosem foglak.. Meghalok, meghalok, az ég vele­tek ! Nem is csoda tehát, ha egy ilyen kép látása után már akár képzeletben, akár a valóságban vonul el szemeink előtt, nem gondolunk másra, mint a gyűlöletre. De én lelkem mélyére ereszkedve, ezen komolyan elgondolkozva, mégis arra a meggyőződésre jutottam,, hogy ennek for­rása csakis a szeretet lehet. Mert vessünk csak egy pil­lantást gyermekkori életünkbe, amikor végtelen nagy örömünk tellett különböző játékokban, haszontalansá­­gokban s a segédkezés, a szorgalmas tanulás nem igen volt ínyünkre, miért is hozzátartozóink mérsékelték játé­kainkat, haszontalanságainkért megdorgáltak erősen s az utóbbiakkal szemben a legszigorúbban jártak el velünk. Nem halt-e könnyünk ezek felett, nem fájt-e szivünk, nem borult-e lelkünkre néha-néha oly szomorúság, hogy szinte megh­alni vágytunk ? De miért tették ezt ? Mert szerettek bennünket s jövőnket tekintették, így van ez az emberi életben is. Vannak olyan idők, a­mikor végtelen nagy áldozatok kivántatnak meg tőlünk, melyeken temérdek könnyet hullatunk, szivünk rettenetesen fáj, sokszor egész életünket is mély gyászba borítják és mégis meg kell hoznunk ezeket azért, mert szeretjük utódainkat s reméljük, hogy talán jobb jövő virrad rájuk, amikor szebb, boldogabb lesz az élet, mint az eddigi. Lehet, hogy gondolkodásom helytelen, de lel­kem ezt érzi, szivemben az az óhaj él, hogy áldoza­tainkat fényes siker koronázza s hogy a magyarok Istene áldó keze soha se hagyjon el minket. gereghy Márta: GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE. 1918. január hó 13. HELYI ÉS VIDÉKI HÍREK. Országos mozgalom a keresztény sajtóért ! Nagyszabású sajtóvállalat létesül. Végre elértük azt az időt, hogy mindnyá­jan mérlegelni tudjuk a sajtó hatalmát, be­látjuk és érezzük, hogy az életnek minden meg­nyilvánulásában ez a döntő tényező, hogy a sajtó kormányozza a világot, a sajtó befolyá­­­olja legsúlyosabb kérdéseit. Mindenki tisztá­ban van azzal, hogy a jövő Magyaroszág sor­sát egyedül a sajtó fogja eldönteni, hogy meg­felelő, hatalmas, versenyképes sajtóval min­den ügyünk diadalra juthat, a társadalmi, po­litikai életben döntő tényezőkként szerepelhe­tünk, nélküle pedig a teljes elnyomatásnak, le­maradásnak, hatalmi, erkölcsi megsemmisülés­nek nézünk eléje. Ha valamikor, hát különösen most érezzük, hogy minő tehetetlenségre vagyunk kárhoztatva, mennyire gyengék vagyunk megfelelő sajtó nél­kül. Érezzük, hogy ezt a kérdést és most kell végleg és radikálisan megoldanunk, mert a leg­főbb és legrendszeresítettebb támadások minden ügyünk ellen tulajdonképen most indulnak meg és a cél elérésére most van a legalkalmasabb idő úgy anyagi, mint világnézeti szempontból. E szempontokat tartotta szem előtt ke­resztény társadalmunk sok száz és száz kiváló egyénisége, amikor a hatalmas, keresztény sajtó megvalósítása céljából több milliós központi sajtóvállalat alapításán fáradozik. Ennek a nagy sajtórészvénytársaságnak lesz feladata a kitűzött cél elérése és e célt úgy akarja elérni, hogy a már meglevő keresztény és jóirányú sajtóműveknek nem ártani szándékozik vagy azokat gyengíteni, hanem azok közreműködésével és vállvetett mun­kával törekszik életre hívni mindazt, amiért alakul. A politikában a maga részéről a pártfe­lettiség elvét szándékozik megvalósítani, mert csakis így gondolhat arra, hogy Magyarország minden keresztény polgárának sajtója lehet, kü­lönben egyes kereteknek, tömegrészeknek lehet csak szócsöve és szívesen látott szellemi táplá­léka. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a ke­resztény pártsajtó orgánumait is teljes mérték­ben ne támogassa. A Közpo­­ti Sajtóvállalat Részvénytársaság január 15 én kezdi meg hivatalosan működését, a részvények aláírásjegyzését. A jegyzés ideje a kereskedelmi törvények szerint 3 hóra terjed­het, így tehát a legnagyobb szorgalommal és gyorsasággal kell minden kereszténynek a jegy­zéshez hozzálátnia. Egy-egy részvény ára 25 ko­rona s ahhoz 1 korona, az alapítási költség já­rul. Csekély, manapság alig számbavehető ösz­­szegről van szó, így tehát mindenki, még a leg­szegényebb ember is részt vehet ebben a ke­resztény Magyarország létkérdését érintő nagy ügyben. És e csekélységet sem adományként­­kérik, hanem, mint értékpapírt, amely tényleg értékpapír lesz a mi nagy és szent eszméinkre, ideáinkra nézve; de gazdaságilag is azzá lesz, ha mindenki megérti a keresztény sajtó­ eléggé nem mérlegelhető nagy fontosságát s részt vesz a részvényjegyzésben. A millók sokaságával ugyanis el lehet érni a kitűzött célt s akkor az pénzügyileg is meghozza gyümölcsét. Hogy ez a nagy mozgalmunk nem várt eredménnyel végződik, semmi kétségünk benne. A különböző társadalmi osztályokban egyaránt megnyilvánuló nagy, igazán szokatlan érdeklő­dés mondatja „ezt velünk. És hogy ez érdeklő­désnek, lelkesedésnek mekkora a reális alapja­, legbeszédesebben az a tény bizonyítja­, hogy a­ részvényjegyzések megindulása előtt már több, mint egy millió koronát felajánlottak a szent ügyre. Hány város és vármegye az elsők között iparkodik a helyet elfoglalni, biztosít, vesszük, s az eddigi hiteles értesüléseink szerint nálunk a nagyobb jegyzések mellett sok ezer és ezer apró jegyzés fog történni. Mindenki azon van, hogy Részvényjegyzésével hozzájáruljon az ügy­höz és megörökítse nevét ebben a­ mozgalom­ban, mely a megsemmisüléssel fenyegetett ke­resztény társadalom megmentésére, érdekeink, jogaink megvédésére és kiépítésére indul.. Nagyon természetesen a Központi Sajtó­vállalat Részvénytársaság egész tevékenységét,a célját a saját ügyünknek, legfontosabb köteles­ségünknek tekintjük, azt teljes erőnkből elő­mozdítani törekszünk, bárkinek szükséges felvi­lágosításokkal szolgálunk és keresztény magyar testvéri szerettel kérünk mindenkit, lapunk összes olvasóit, hogy a részvényekből mihamarább és minél többet jegyezzenek. A­kik jegyeznek, lekötelező szívességet­­ tesznek, ha azt lapunkkal közlik, hogy mi a nagyközönség tudomására hozhassuk azoknak a névsorát, akik szívükön viselik a kecs­ztény Ma­gyarország ügyét és megmenteni akarják azt az alapot, amelyben a nemzet ezeréves múltja fel­épült. A legutolsó időhöz értünk, amikor mind­nyájunknak szót kell ért­nünk, össze kell fog­nunk. Fogjuk meg tehát egymás baráti jobbját és jegyezzünk keresztény sajtóhadikölcsönt!

Next